0 forintos villanyszámla? Napelemes rendszerrel lehetséges! Kalkuláljon itt ingyenesen. (x) 

Kutatói körökben konszenzus alakult ki arról, hogy az egyéni környezettudatos cselekvések is elengedhetetlenek ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 C fok alatt tartsuk. Az egyéni életmódváltozások legnagyobb része egyben fogyasztási szokásaink megváltoztatását is jelenti, hiszen a fogyasztásnak, különösen a túlfogyasztásnak számottevő a környezetre gyakorolt romboló hatása. Például a 2023-as évben csak az Egyesült Államokban több mint két és fél milliárd feleslegesen megvásárolt, sosem használt tárgy került a hulladékgyűjtőkbe (Statista, 2022). Továbbá 2022-ben világszinten 62 millió tonna elektronikus szemét keletkezett, amit ha teherautókra raknánk, a teherautók körbeérnék az Egyenlítőt (The global E-waste Monitor, 2024).

A fenntartható fogyasztás lényege, hogy figyelembe vesszük a fogyasztás környezeti aspektusát és a jövő generációk szükségleteit, emiatt pedig saját igényeinket túlzott fogyasztás nélkül próbáljuk kielégíteni, miközben a materializmus helyett az életminőségre helyezzük a hangsúlyt. A fenntartható fogyasztást az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok 12. pontja (Fenntartható fogyasztás és termelés) is magában foglalja.

A fenntartható fogyasztással kapcsolatban viszonylag sok szó esik a zöld fogyasztásról, illetve ehhez kapcsolódóan a fenntarthatósággal kapcsolatos állítások etikus és transzparens kommunikációjáról. Sok cég szeretné meggyőzni a fogyasztókat arról, hogy épp az ő termékeit válasszák, mert az zöldebb, kevésbé környezetszennyező, mint más termékek. A környezetbarát termékek fogyasztása felé való elmozdulás kétségkívül fontos eleme a fenntarthatóbb jövőnek, azonban önmagában a fogyasztás „zöldítése” nem elegendő, emellett szükség van az egyéni fogyasztás visszafogására is. Mérsékelt fogyasztás alatt a fogyasztó azon tudatos elhatározását értjük, hogy csökkentse a szükségtelen fogyasztását és az általa birtokolt tárgyakat a lehető legtovább használja.

Az ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézetben a mérsékelt fogyasztás és zöld fogyasztás (környezetbarát termékekkel kapcsolatos attitűdök és környezetbarát termékekkel kapcsolatos vásárlási szokások) különböző megjelenési formáinak elterjedtségét vizsgáltuk felnőtt magyar reprezentatív mintán. A mérsékelt fogyasztás vizsgálata során felmértük, mennyire igyekeznek az emberek visszafogni a (nem szükséges) vásárlásaikat, mennyire jellemző a tárgyak megjavítása, illetve milyen mértékben elterjedt az együttműködő fogyasztás, amikor is vásárlás helyett a fogyasztók kölcsönöznek vagy használt, felújított tárgyakat vásárolnak.

A kutatásunk egyik érdekes eredménye, hogy a zöld fogyasztás és a mérsékelt fogyasztásra jellemző viselkedések csak gyenge pozitív együttjárást mutattak, tehát nem jelenthető ki egyértelműen, hogy aki a környezetbarát termékeket részesíti előnyben, az a fogyasztás mérséklésére is odafigyel.

Mérsékelt fogyasztás — inkább kényszer, mint döntés

A három, mérsékelt fogyasztáshoz köthető viselkedés elterjedtsége között jelentős különbségeket találtunk. Egyértelműen a vásárlások visszafogása volt a legelterjedtebb: a válaszadók közel háromnegyede (73,2%) válaszolta, hogy legalább kicsit jellemző rá ez a viselkedésforma. Ezzel szemben mindössze az emberek kicsit több mint egyharmadára (38,7%) jellemző legalább kicsit a tárgyak megjavítása, és még ennél is kevesebben, csupán a válaszadók 15,9%-a jelezte, hogy legalább kicsit jellemző rá az együttműködő fogyasztás valamilyen formája. Az eredmények további elemzése arra is rávilágított, hogy a nőkre a mérsékelt fogyasztás mindhárom formája jellemzőbb, mint a férfiakra.

A különböző korosztályokat vizsgálva elmondható, hogy míg az együttműködő fogyasztás esetében nincs a különböző korosztályok között különbség, addig a negyven év feletti korosztályra egyaránt jellemzőbb a mérsékelt fogyasztás és a tárgyak megjavítása is a fiatalabb korosztályhoz képest. Az iskolai végzettséget tekintve a legalább középfokú végzettségűek hajlamosabbak voltak a tárgyak megjavítására, mint az ennél alacsonyabb végzettségű résztvevők.

Talán kevéssé meglepő, de minél alacsonyabb egy válaszadó szubjektív anyagi helyzete, annál jellemzőbb rá a vásárlások visszafogása és a javítás is. Az anyagi jólét és nagyobb környezetterhelés további összefüggését mutatja, hogy az átlagon felüli szubjektív anyagi helyzetű válaszadókra kevésbé jellemző az együttműködő fogyasztás. Végül egyik mérsékelt fogyasztási viselkedésforma esetében sem találtunk szignifikáns eltérést a különböző régiók között.

Összefoglalva tehát a mérsékelt fogyasztás leginkább a nőkre, a negyven év felettiekre és az alacsonyabb szubjektív anyagi helyzetű válaszadókra jellemző. Eredményeink megerősítik a korábbi kutatásokat, miszerint a mérsékelt fogyasztás nem mindig választott viselkedésforma, hanem a szegénységhez, elszegényedéshez való alkalmazkodás egy módja is lehet. Az elmúlt években tapasztalható infláció és a gazdaság visszaesése szintén ráerősíthetett a lakosság viselkedésére, elsősorban a vásárlások visszafogásának tekintetében. Elképzelhető azonban, hogy az ínséges időkhöz való alkalmazkodásnak a későbbiekben is pozitív hatása lesz: a tudatos vásárlói magatartás, a jó értelemben vett egyszerűbb életmód, és az anyagi javak nyújtotta elégedettség helyett a nem anyagias értékekre való összpontosítás önmagában is jutalmazó hatással lehetnek az egyénre, így a mérsékelt fogyasztói viselkedés szokássá válhat, beépülhet az énképbe és hosszú távon fennmaradhat.

Amikor a kutatók például egy kérdőíves felmérés nyomán különféle jellemzők összefüggését vizsgálják, arra kíváncsiak, hogy van-e az előfordulásuk között bármiféle kapcsolat, és ha van, milyen irányú és mértékű. Ha például megkérjük kutatásunk résztvevőit, hogy tízes skálán jelöljék, mennyire érdekli őket a foci, és mennyire szeretik a tejbegrízt, arra számítunk, hogy ez két tökéletesen független dolog, így nem mutatnak együttjárást. Ha meglepő módon például pozitív együttjárás lenne közöttük, az némi egyszerűsítéssel azt jelentené, hogy gyakoribbak az olyan emberek, akik szeretik a focit és a tejbegrízt is. A negatív együttjárás pedig azt jelentené, hogy azok az emberek gyakoribbak, akik az egyiket szeretik, a másikat nem. Világos, hogy bármilyen együttjárás izgalmas kérdéseket vet fel, és önmagában érdekes eredmény. Azonban érdemes azt is tudatosítani, hogy az együttjárás egyáltalán nem jelent ok-okozati összefüggést a két jellemző megjelenése között. Ahhoz, hogy megtudjuk, mi az oka ennek a kapcsolatnak, további vizsgálatokat kell végezni.

Fontos azt is megérteni, hogy például a „gyenge pozitív együttjárás” egészen mást jelent attól függően, hogy mit gondoltunk korábban a szóban forgó két jellemzőről. Előfordulhat, hogy valamilyen közkeletű sztereotípia vagy meggyőződés miatt a társadalomban az a kép alakul ki, hogy két jellemző között erős pozitív kapcsolat van. Ha ilyenkor egy kutatás mindössze „gyenge pozitív együttjárást” mutat ki, az azért érdekes eredmény, mert rávilágít a sztereotípia gyengeségeire, megmutatva, hogy nem is függ olyan erősen egymástól a két jellemző. Sőt, az eredmény felveti, hogy valamilyen összetettebb magyarázata lehet a jelenségnek. Ha viszont két függetlennek gondolt jellemző között találunk „gyenge pozitív együttjárást”, az azért izgalmas, mert találtunk valamilyen kapcsolatot ott, ahol nem számítottunk rá.

Zöld mentőöv eltökélt fogyasztóknak

A kutatás keretében szintén vizsgáltuk a mérsékelt fogyasztás különböző formáinak és a zöld fogyasztásnak az együttjárását az anyagias szemlélettel, a vásárlás élvezetével, illetve az ökoszorongással (a klímaváltozástól való krónikus félelem vagy általános aggodalom) és ökobűntudattal (a klímaváltozáshoz kapcsolódó bűntudat érzése, amiatt, hogy mi magunk is hozzájárulunk a környezeti válsághoz).

Az anyagias szemlélet negatív együttjárást mutatott mindhárom mérsékelt fogyasztási viselkedéssel, leginkább a vásárlások visszafogásával. A vásárlás élvezete szintén gyenge negatív együttjárást mutatott mind a vásárlások visszafogásával, mind a javítással. Vagyis akiknek kevésbé fontosak az anyagi értékek és a vásárlást inkább nyűgnek, mint élvezetes elfoglaltságnak gondolják, azok hajlamosabbak a vásárlásaikat visszafogni. Ezek az eredmények megerősítik a korábbi kutatások megállapításait.

Fontos és figyelemre méltó eredmény azonban, hogy a zöld fogyasztás gyenge, de pozitív irányú kapcsolatot mutatott mind az anyagias szemlélettel, mind a vásárlás élvezetével. Tehát azok, akiknek fontosak az anyagi értékek vagy élvezetet találnak a vásárlásban, hajlamosabbak a zöld termékek vásárlására. Elképzelhető tehát, hogy ezeknél a válaszadóknál a környezettudatosság inkább a környezetbarát termékek vásárlásában nyilvánul meg, mint a mérsékelt fogyasztásban.

Eredményeink továbbá azt mutatták, hogy mindkét vizsgált ökoérzelem legalább közepesen erős pozitív együttjárást mutatott a zöld fogyasztással. Vagyis a bolygónk sorsát szívén viselő válaszadók hajlamosabbak környezetbarát termékeket vásárolni. Ami viszont a mérsékelt fogyasztási viselkedéseket illeti, az ökoszorongás esetében mindössze gyenge pozitív kapcsolatot találtunk, Az ökobűntudat szintén gyenge pozitív együttjárást mutatott az együttműködő fogyasztással, illetve a javítással, ezzel szemben a vásárlások visszafogásával való kapcsolat gyengén negatív volt.

A fenti eredmények összességében arra utalhatnak, hogy az ökoszorongást, illetve ökobűntudatot megélő fogyasztók számára a zöld fogyasztás kézenfekvőbb alternatíva, mint a mérsékelt fogyasztás. Ennél is érdekesebb, hogy az ökobűntudatot érző vásárlók nem voltak hajlamosabbak a vásárlásaik visszafogására. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy az ökobűntudat aktív cselekvésre ösztönzi a fogyasztókat, míg a vásárlások visszafogása inkább passzív nemcselekedet. Továbbá a környezetbarát termékek vásárlása az elektromos autótól az újrahasznosított műanyagból készült ruháig kézzelfogható, a külvilág számára is érzékelhető módon tanúskodhat a tulajdonos környezettudatos attitűdjeiről, a vásárlások visszafogásának eredményessége viszont kevésbé jár kézzelfogható, a külvilág felé felmutatható eredménnyel. Sőt, visszautalva a rosszabb szubjektív anyagi helyzettel való kapcsolatra, a mérsékelt fogyasztás azt is üzenheti a külvilág számára, hogy a fogyasztó lecsúszik, elszegényedik.

Egy ideális világban mind a mérsékelt, mind a zöld fogyasztásnak van létjogosultsága: a fogyasztóknak egyszerre kellene csökkenteniük a fogyasztásukat, illetve a valós igényeiket környezetbarát termékek fogyasztásával kellene kielégíteniük. A zöld fogyasztás viszont sajnálatos módon ugyanúgy vezethet túlfogyasztáshoz, mint a „hagyományos” termékek túlfogyasztása. A cél tehát nem az, hogy a fogyasztó megvegye a sokadik biológiai pamutból készült ruháját a már meglévők mellé; ugyanolyan fontos a túlfogyasztás káros hatásainak tudatosítása és a mérsékelt fogyasztás népszerűsítése is.

Mindezek az eredmények arra mutatnak, hogy a zöld termékek fogyasztása illeszkedik a fogyasztói társadalom fogyasztásnövelő tendenciáiba, így fennáll a veszélye annak, hogy a zöld termékek környezeti előnye a (felesleg) fogyasztás miatt elveszik. Hiába kevésbé környezetszennyező egy termék, hogyha a vásárlás öröméért akkor is megveszem, ha nincs igazán szükségem rá. A szükségtelenül megvásárolt zöld termékek, ha kisebb mértékben is, de ugyanúgy feleslegesen növelik az emberiség környezetterhelését. mint bármely szükségtelenül megvásárolt termék. Ahogy a vizsgálat eredményei is rámutatnak, a személetformálás és edukáció mellett legalább olyan fontos lenne a mérsékelt fogyasztással kapcsolatos szegénységi stigmák eloszlatása, illetve a mérsékelt fogyasztással járó testi és lelki előnyök megismertetése különösen a fiatalabb korosztállyal. Szintén kevés szó esik a magasabb jövedelem környezettudatos felhasználási módjairól, mint például a magasabb minőségű, tartósabb, de drágább használati tárgyakra váltás, az élmények fogyasztásának előnyben részesítése tárgyak helyett, illetve a rendszeres adományozás számunkra fontos ügyek mentén.  Ezek a módszerek együttesen hozzájárulhatnak a magyar lakosság fenntarthatóbb fogyasztói mintázatának kialakításához.