Zöldinfó
Fordulat előtt az energiaszektor Magyarországon
Így lehet összeegyeztetni a rezsicsökkentést az új uniós klímaszabályokkal.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A rezsicsökkentés fenntartása ma politikai kényszer Magyarországon, miközben az Európai Unió új kibocsátáskereskedelmi rendszere, az ETS2 éppen a fosszilis energia drágításával ösztönözne fogyasztáscsökkentésre – írja az alternativenergia.hu. A Green Policy Center elemzése szerint a két rendszer ugyan első látásra nehezen összeegyeztethető, de megfelelő kompenzációval, energiahatékonysági beruházásokkal és okos szabályozással Magyarország végül még nyerhet is az átálláson. Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadójának írása végén még az is kiderül, hogy az ETS2 és a Szociális Klímaalap évente akár 500 milliárd forintnyi forrást hozhat az országnak energiafelújításokra és a sérülékeny háztartások támogatására. Amikor az energia megdrágul, nem ritka, hogy egy ország intézkedéseket vezet be a lakossági energiaárak védelme érdekében – legalább a legszegényebbek számára. Erre Európában számos példát láthattunk, például a 2022–23-as energiaválság, vagy az idei, iráni háború okozta olajárcsúcs idején is – ezek között vannak hatékony és kevésbé hatékony változatok.
Rezsicsökkentés – Magyarország egy merev és igazságtalan rendszer csapdájában
Hazánkban a háztartások energiaköltségeit a pillanatnyi energiaártól, válságoktól és szociális helyzettől függetlenül, 2013 óta folyamatosan a „rezsicsökkentés” tartja szinten. Sőt, hazánkban éppen a válság idején, 2022-ben csökkent a védelem szintje, hiszen az államkassza nem volt képes kifizetni az energiaár-különbözetet a teljes lakosság teljes fogyasztása számára. Ez azt jelenti, hogy azóta a földgáz és az áram esetén az „átlagfogyasztás” fölötti részt hétszeres, illetve kétszeres áron számlázzák, ismét csak a szociális helyzettől függetlenül. (Távhő, víz és hulladék esetén maradt az eredeti, egysávos rendszer, tűzifa esetén pedig továbbra sincs árszabályozás, csak egy folyamatosan elértéktelenedő, fix keretű szociális tűzifaprogram.)
A kétsávossá tételt a lakosság nagy része rezsicsökkentés-csökkentésként élte meg, ugyanakkor ez jelentős előrelépést jelentett abban, hogy megjelent legalább valamiféle ösztönzés az energiafogyasztás csökkentésére – legalábbis addig a szintig, amíg az adott háztartás földgáz- és áramfogyasztása be nem kerül a 2022-ben megállapított és azóta fixen tartott „átlagfogyasztás” alá. Ez pedig valóban a hazai lakossági földgázfogyasztás drasztikus visszaesését eredményezte, a tűzifára való részleges áttérés és az enyhébb telek hatása mellett.
Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy a támogatás szociálisan érzékeny lenne. Hiszen magas földgázfogyasztás nem csak a gazdagabbak nagyméretű házainál, medencefűtésénél fordult elő, hanem a legrosszabb energiahatékonyságú épületekben is (pl. Kádár-kockák), ahol jellemzően alacsony jövedelmű csoportok élnek. Mindeközben a nagyléptékű energiafelújítási programok elmaradtak.
Hatósági áras üzemanyag – egy környezetileg és közgazdaságtanilag fenntarthatatlan árpolitika
A benzin és dízel üzemanyagok esetében az éppen aktuális energiaválság megoldására, „véletlenül” mindig egy közelgő választás előtt vezetett be a kormány hatósági árat: 2021 vége és 2022 vége között, illetve 2026 tavaszán. Előbbi esetben ennek az ellátás összeomlása vetett véget, és ez nagyon könnyen megtörténhet idén is, pár héten vagy hónapon belül.
A védett ár ugyanis nem csak környezetileg, hanem közgazdaságtanilag is fenntarthatatlan. Mindkét említett időszakban a fogyasztás növekedéséhez vezetett, miközben az üzemanyag-kereskedőket előbb-utóbb veszteséges értékesítésre kényszerítette. Így az üzemanyag-beszerzés egy idő után leáll, és üres benzinkutak fogadják a tankolni vágyókat. (Ehhez idén hozzájárul még az is, hogy a Barátság kőolaj-vezetéket ért háborús kár kapcsán hetekig nem érkezett az országba nyers kőolaj, így a készletek alacsonyak, az ország egyetlen finomítója pedig a tavalyi tűzeset miatt nem képes teljes kapacitáson üzemanyagot termelni.) Minderről ismert közgazdászok is nyílt levelet írtak az új miniszternek.
Érkezik a hétköznapi életünket érintő uniós kibocsátásárazási rendszer, az ETS2
Egy éves halasztást követően, 2028-tól az Európai Unió területén érdemben elindul egy új kibocsátás-kereskedelmi rendszer, mely érinti az épületeket, közúti közlekedést, a kis erőműveket, távfűtőműveket és ipari létesítményeket is – a nagy erőművekre és ipari létesítményekre már 2005 óta van ilyen. Az ETS2 (Emissions Trading System, azaz kibocsátáskereskedelmi rendszer) hatálya alá formálisan a fosszilis üzemanyagok kereskedői kerülnek, de ők nyilvánvalóan áthárítják a költségeiket az említett szektorok energiafogyasztóira.
Az ETS2 az uniós szinten egységes piacot alkot, vagyis egyenlő kvótaár vonatkozik majd a leggazdagabb és a legszegényebb tagállamok lakosságára, vállalataira is. Ezt az igazságtalanságot a döntéshozók a kvótabevételek visszaosztási szabályai révén igyekeztek orvosolni: Magyarország például több pénzt kap vissza a rendszerből, mint amit befizet – és, amint látni fogjuk, ezt a többletet igencsak hasznunkra fordíthatjuk.
Árkorbács és kompenzációs cukorka – az uniós klímavédelem két arca
Az árhatás mértékére nézve a szakmailag az egyik leghitelesebb elemzést a REKK készítette, ami szerint az ETS2 a hazai hatósági árkorlátok nélkül a benzin és dízel esetén 10–12%-os, a földgáz árában 8–10%-os emelkedést okozhat(na). Ez nem lebecsülendő mérték, de távol áll a sajtóban megjelent egyes spekulációktól. Az ETS2 egy már elfogadott jogi kötelezettség, bevezetése tehát nem választás kérdése hazánk számára. Ugyanakkor a hazai energiaszuverenitás javításához és az emelt klímacélok eléréséhez elengedhetetlen egy olyan szabályozóeszköz felállítása, amely ösztönzi a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentését az eddig ilyen jellegű szabályozástól mentes ágazatokban is.
A rendszer klímavédelmi előnyeit számszerűsítő modellezésünk során évi 1,2 millió tCO2e (tonna szén-dioxid-egyenérték) üvegházgáz-kibocsátást csökkentő hatást becsültünk az ETS2 bevezetése körüli években, ami aztán a beruházások felpörgésével (és 2031-től kezdve a kvótaár növekedésével) erősödik. Hogy érzékeltessük, ez a nagyságrend mit jelent: a 1,2 milliós szám megközelíti a három hazai cementgyár összesített éves kibocsátását, amelyek mindegyike a legnagyobb hazai ipari üvegházgáz-kibocsátók közé tartozik.
Nagyon fontos viszont a szociális és az ipari versenyképességre gyakorolt terhek mérséklése, okos kompenzációja, hogy minél kevésbé lépjenek fel káros hatások. Ebben segíthetnek az ETS2 kvótabevételei és a Szociális Klímaalap nevű forrás. Míg mindkettő forrásait jogilag kötelező az érintett ágazatok zöld átmenetének támogatására fordítani, utóbbi legfeljebb 37%-a fordítható a legsérülékenyebb csoportok jövedelmi kompenzációjára is, a tagállamok által kidolgozandó Szociális Klímaterv alapján.
Az ETS2 kvótaárai a szállítmányozáson, illetve az érintett üzemek, erőművek termelési árain keresztül kétségkívül rendelkezik némi inflációnövelő hatással is. Ezért fontos, hogy e szektorok (különösen a szállítmányozás) dekarbonizálása minél gyorsabban történjen, hogy ez az inflációs hatás minél kevésbé érvényesüljön.
Mi születhet a rezsicsökkentés és kibocsátáskereskedelem kényszerházasságából?
Az ETS2 egy piaci jellegű, dinamikus szabályozás, napról napra változó tőzsdei árakkal. Így beépítése a hatósági, kötött energiaárakba igen nehéz, és csökkenti a kibocsátáskereskedelmi szabályozás előnyeinek érvényesülését. A legjobb megoldás tehát az lenne, ha egy jól kitalált kompenzációs rendszer bevezetése mellett megszüntetnék a fosszilis tüzelőanyagok hatósági árkorlátait. Viszont, mivel mind az előző, mind az új kormány ígéretet tett a „rezsicsökkentés” fenntartására, a Green Policy Center ezt a politikai realitást szem előtt tartva készített megvizsgálta, hogyan lehetne az ETS2-t mégiscsak a rezsicsökkentés mellett üzemeltetni – és vannak javaslataink is. Ráadásul ügyeltünk arra, hogy ebben az elképzelt rendszerben ne szimplán vállalati szektorra rakjuk át a terheket, ami inflációt és versenyképesség-vesztést okozna.
A Green Policy Center javaslatai szerint ezt a következőképpen lehet megtenni:
- Lakossági földgáz: csökkenő sávhatár, energiahatékonysági beruházások, biometán.
A legérzékenyebb téma a lakossági földgáz kérdése, ahol a felső sávhatár mozgatását, illetve a változásban érintettek gyorsan elvégezhető beruházások (pl. padlásfödém-szigetelés vagy fűtésitechnológia-váltás) általi megsegítését, valamint a földgázrendszerbe való biometán-bekeverést javasoljuk. Vagyis a rezsicsökkentés kétsávos rendszere megmaradna, de a felső sávhatár évről évre változna (jellemzően csökkenne), ahogy a rendszer egészére nézve megjelenik az ETS2 költsége is. Emellett szükség lenne egy nagyléptékű épületfelújítás-támogatási programra is. A biometán nem csak mentes az ETS2 költségei alól, hanem hazánkban megtermelhető energiaforrás, amely a hulladékkezelés, szennyvíztisztítás és állattartás üvegházgáz-kibocsátásait is segít csökkenteni. - Távhő: kibocsátással növelt árak, energiahatékonysági támogatások, kompenzáció a legszegényebbeknek.
A távhő esetén az ETS2 beépülhetne a fogyasztói árakba, viszont az érintett alacsony jövedelmű csoportok pénzbeli kompenzációt kapnának a Szociális Klímaalap forrásainak terhére. Ezt egészítené ki egy jelentős beruházási program: a fűtés szabályozhatóvá tétele, ahol ez még nincs megoldva, illetve a távhőtermelés mielőbbi megújuló alapra helyezése és a távhővezetékek, otthonok leszigetelése. - Áram: okosmérők, idősáv alapú rezsicsökkentés.
Az áram esetén a rezsicsökkentés időalapú sávozását javasoljuk a megdráguló csúcstermelés visszaszorítása és így az áram olcsóbbá tétele érdekében. Vagyis a jelenleg a fogyasztás alapján kétsávos rendszert egy olyan megoldás váltaná fel, amivel az olcsóbb ár a „völgyidőszakokban”, pl. napközben és éjjel lenne elérhető a lakosságnak, míg a drágább felső sáv az áramfogyasztás csúcsidőszakában, pl. este. Ez ösztönözné a fogyasztás időbeli áthelyezését, és kevesebb szükség lenne az ETS2 miatt megdráguló földgázerőművek használatára – egyúttal orvosolva a magyar rendszer számos ma is fennálló kihívását. Ennek előfeltétele természetesen az okosmérők kötelező, de államilag támogatott telepítése, lehetőleg még az ETS2 érdemi indulása előtt, hogy a számlán megkülönböztethető legyen a két időszakbeli fogyasztás. Az energiatárolás támogatása szintén fontos intézkedés lenne. - Közlekedés: piaci árak, dekarbonizáció, közösségi közlekedés.
A közlekedés üzemanyagai esetén a piaci árazásra való visszatérés egyébként is elkerülhetetlennek látszik, amibe az ETS2 költsége is beépülne. Itt az állami beavatkozás elsősorban a kistelepüléseken, tanyavidéken élők védelme lenne a közösségi közlekedés menetrendjének ésszerűsítésével, járatainak sűrítésével, bezárt szárnyvonalak újranyitásával és akár szociális bérletkedvezmény biztosításával; illetve bérbicikli-hálózat kiépítése és a szállítmányozás dekarbonizációjának támogatása. Segíthet még az elektromos töltőpontok kiépítése is. - Szén és fűtőolaj esetén hazánkban a kérdés könnyen kezelhető tüzelőanyag-váltással.
- Önmagában szemléletváltással nagyjából kompenzálható az ETS2 költsége.
A takarékos fogyasztói szokásokkal kapcsolatos szemlélet és tudás terjesztése mindegyik energiahordozó esetén kulcsfontosságú. Hiszen a hazai tapasztalatok szerint, a fogyasztási szokásokra való jobb odafigyeléssel megtakarítható a háztartási energiafogyasztás 10-15%-a, ami már az ETS2 okozta többletköltségek nagyságrendje. A közlekedés esetén a szemléletformálás a közösségi közlekedésre, kerékpározásra való átállást és összeszervezett autóhasználatot népszerűsíthetné.
Becsléseink szerint az ETS2 közvetlen, illetve a Szociális Klímaalapon keresztül visszaosztott kvótabevételei nagyjából évi 500 milliárd Ft forrást hoznának Magyarországnak. Ez, valamint a már működő EU ETS kvótabevételei, a Modernizációs Alap, Magyarország zöld kötvényei stb. biztosítják a forrást a fenti támogatási csomagra. Sőt, ezek nem csak a káros szociális hatások ellentételezésére és a kibocsátáscsökkentésre, de a hazai munkahelyteremtésre is kiválóan alkalmasak. Így pedig az elkerülhetetlen kibocsátáskereskedelmi rendszer a magyar háztartások valódi védelmezőjévé válhat.
Zöldinfó
Július 30-ára feléltük a Föld idei erőforrásait
A takarékos energiafelhasználás és a fenntartható energiaforrásokra való átállás a túlfogyasztás mérséklésének is kulcsa.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Az emberiség idén nyár közepére felhasználta mindazokat a természeti erőforrásokat, amelyeket a Föld egy év alatt képes helyreállítani és megújítani – 2026-ban a túlfogyasztás napja július 30-ára esik – írja az alternativenergia.hu. Ez a dátum arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi gazdasági, termelési rendszereink és fogyasztási szokásaink túl nagy terhet rónak a bolygóra. A fenntarthatóbb jövőhöz rendszerszintű változásokra van szükség, amelyek természeti értékeink megóvása mellett a kisebb környezeti terheléssel járó megoldásokat, köztük az energiahatékonyságot és -takarékosságot, valamint a megújuló, zöld energiaforrásokat helyezik előtérbe. A túlfogyasztás napja azt a dátumot jelöli, amikorra az emberiség felhasználja mindazokat a természeti erőforrásokat, amiket a Föld egyetlen év alatt képes megújítani. Vagyis ettől a naptól kezdve ökológiai értelemben hitelből élünk. Jelenleg a bolygó lakossága 73 százalékkal gyorsabb ütemben éli fel a természet által nyújtott erőforrásokat, mint ahogy azok regenerálódni tudnának – vagyis úgy élünk, mintha 1,73 Föld állna rendelkezésünkre.
Az egyes országok ökológiai lábnyoma között jelentős különbségek figyelhetők meg. Ha mindenki úgy élne, mint Katar lakói, az emberiség már február 4-ére felhasználná a Föld egy évre elegendő erőforrásait. Hasonlóan korán érkezne el a túlfogyasztás napja Luxemburg (február 17.) és Szingapúr (február 23.) fogyasztási szintje mellett is. Ezzel szemben olyan országokban, mint Banglades, Nepál vagy Etiópia, az egy főre jutó ökológiai lábnyom jelenleg még a Föld egy főre jutó biokapacitása alatt marad. A magyarországi túlfogyasztás napja idén június 24-én jött el, vagyis a globális átlaghoz képest mi is rosszabbul teljesítünk. A túlfogyasztás hátterében számos tényező áll: a fosszilis energiahordozókra épülő gazdaság, a túlzott energia-és nyersanyag-felhasználás, a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a pazarló termelési és fogyasztási minták egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy minden évben óriási nyomás nehezedik a természeti rendszerekre. Ennek következményeit már Magyarországon is tapasztaljuk: az egyre súlyosabb aszályok, a szélsőséges időjárási események, a vizesélőhelyek kiszáradása és a biológiai sokféleség csökkenése mind azt jelzik, hogy a természet teherbíró képességének határaihoz közeledünk. A hetvenes évek eleje óta minden évben növekszik az emberiség ökológiai adóssága. Mára ez több mint húsz évnyi természeti regenerációs kapacitásnak felel meg – vagyis még akkor is évtizedekre lenne szükség a természet egyensúlyának helyreállításához, ha azonnal megszüntetnénk a túlfogyasztást.
A WWF Magyarország szerint a helyzet kezeléséhez az egyéni életmódbeli változtatások – például a tudatos és takarékos energia- és vízfelhasználás – mellett olyan rendszerszintű változásokra is szükség van, amelyek csökkentik a gazdaság ökológiai lábnyomát, és elősegítik a természet erőforrásainak megőrzését. Ebben meghatározó szerepe van az energiatermelés átalakításának is: a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetése és a megújuló, zöld energiaforrások arányának növelése jelentősen mérsékelheti a természeti erőforrásokra és az éghajlatra nehezedő terhelést.
Napjainkban az el nem fogyasztott energia a legjobb befektetés: tudományosan bizonyított tény, hogy takarékossággal és tudatossággal – például mérőóráink havi szintű leolvasásával és tényleges energiafogyasztásunk feljegyzésével – akár 15-20%-os azonnali megtakarítást is elérhetünk. Ha ugyanis rendszeresen szembesülünk az aktuális mérőállásokkal és az erre kifizetendő összeggel, automatikusan elkezdjük visszafogni pazarló szokásainkat. Ugyanakkor országos szinten nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy tényleges energiaszükségletünk minél nagyobb részét helyben elérhető megújuló forrásból fedezzük. A WWF Magyarország éppen ezért fontos előrelépésnek tartja Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter bejelentését, amely szerint 2030-ig a hazai szélerőművek beépített kapacitását a jelenlegi tízszeresére növelné. A szervezet szerint ez lényeges lépés lehet az energiaszuverenitás erősítése és a klímacélok elérése felé, ugyanakkor a fejlesztéseket átlátható, kiszámítható keretek között, a természeti, társadalmi és gazdasági szempontok együttes figyelembevételével kell megvalósítani.
„Hazánkban a megújuló energiaforrások közül az egyik legnagyobb kiaknázatlan potenciál jelenleg a szélenergiában rejlik. A korszerű szélturbinák a magyarországi szélviszonyok között is megbízhatóan, alacsony kibocsátással és kis költséggel termelhetnének nagy mennyiségű villamos energiát – ráadásul jól kiegészítik a napenergiát, különösen télen és éjszaka. Ennek a lehetőségnek a kiaknázása azonban hatalmas felelőséggel is jár, hiszen ahogy minden energiatermelő technológiának, úgy a szélenergiának is van környezeti terhelése. A szakértők és a döntéshozók közös felelősége, hogy ezt minimalizáljuk, és az új szélerőműveket a természeti, társadalmi és a gazdasági szempontokat is figyelembe véve, jól megtervezett módon, az élővilág számára alacsony kockázatú területekre helyezzük el, hogy az általuk megtermelt energia ténylegesen csökkentse az ökolábnyomunkat és érdemben segítse későbbre tolni a túlfogyasztás napját” – mondta dr. Csontos Csaba, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője.
A túlfogyasztás mérsékléséhez számos területen szükség van a változásra – többek között a városfejlesztésben, az élelmiszer-termelésben és az energiatermelésben is. A Global Footprint Network számításai szerint például a fosszilis energiahordozókból származó szén-dioxid-kibocsátás felére csökkentése önmagában közel három hónappal későbbre tolhatná a túlfogyasztás napját. A túlfogyasztás napja nem csupán egy figyelemfelkeltő dátum, hanem emlékeztető arra is, hogy jelenlegi termelési és fogyasztási gyakorlataink már középtávon sem fenntarthatók. Ahhoz, hogy a jövőben későbbre tolódjon ez a nap, olyan egyéni, települési és országos szintű döntésekre van szükség, amelyek egyszerre csökkentik az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, mérséklik a természeti erőforrások felhasználását és megőrzik azokat az ökoszisztémákat, amelyek az emberi társadalmak működésének alapját jelentik.
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaMilliárdos beruházásokkal gyorsítaná az EU a tiszta energiára való átállást
-
Zöldinfó2 nap telt el a létrehozás óta„Spanyolország ég” – a Greenpeace sürgős klímavédelmi intézkedéseket követel
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaKiszáradó folyók, fogyó ivóvíz: egyre súlyosabb a vízhiány Magyarországon
-
Zöldinfó2 nap telt el a létrehozás ótaRekordhőmérséklet az olasz tengereknél: a klímaváltozás már a mélyben is pusztít
-
Zöld Energia7 nap telt el a létrehozás ótaÚj energetikai pályázatok indulnak: a megújuló energia térnyerését támogatják
