Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Magyarország az elmúlt fél évszázadban annyit melegedett, hogy az utóbbi években átlagosan az ország területének felén Spanyolország középső részének klímáját tapasztaljuk – írja az alternativenergia.hu. Eközben, bár az éves csapadék mennyisége csak kisebb mértékben változott, a vízellátottság romlik: a melegebb éghajlat nagyobb párolgási igénnyel jár, ezért ugyanannyi csapadék mellett is több víz hiányozhat a rendszerből. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói azt vizsgálták, hogyan változott Magyarország éghajlata az elmúlt öt évtizedben, ha a hő- és vízellátottságot együtt nézzük, és milyen mai európai éghajlatok felé közelítünk a következő évtizedekben. A globális felmelegedés hatására a helyi éghajlati viszonyok jelentősebb módosulása figyelhető meg világszerte az 1970-es évek óta, ami alól persze Magyarország sem kivétel – hazánk éghajlata szintén átalakulóban van, és a mérési adatokat látva ez ma már nem vitatható. Mivel az éghajlati övezetek pólusok felé tolódása globálisan érzékelhető, és ennek folytatódása egy ideig még mindenképpen, sőt, akár a 21. század végéig is várható, ezért felmerül a kérdés: valóban a tőlünk délre lévő térségek mediterrán jellegű klímájával kell-e megbarátkoznunk? És vajon az éghajlati változások csak az elmúlt években gyorsultak fel, vagy már egy ideje zajlanak?

Ahhoz azonban, hogy megmondjuk, milyen éghajlat felé tart Magyarország, önmagában nem elég azt vizsgálni, mennyivel emelkedett a hőmérséklet, vagy hogyan változott az éves csapadék mennyisége. A kettő ugyanis szorosan összefügg: a melegedéssel nő a párolgási igény, ezért akkor is romolhat egy terület vízellátottsága, ha közben az éves csapadékösszeg alig változik. Érdemes tehát olyan módszert használni, amely a hő- és vízellátottságot együtt képes jellemezni. Ha így nézzük az adatokat, kiderül, hogy Magyarország éghajlata már az elmúlt 50 évben jelentősen elmozdult, a következő évtizedekben pedig olyan hő- és vízellátottsági viszonyok válhatnak egyre gyakoribbá, amelyek ma jóval délebbre fekvő európai térségekre jellemzők.

Ennek az átalakulásnak a feltérképezésére a Thornthwaite-féle éghajlati osztályozást használtuk. A módszer ugyan viszonylag számításigényes, nagy előnye azonban, hogy nemcsak a hőmérsékletet és a csapadékot veszi figyelembe, hanem a vízháztartás szempontjából fontos, hónapról hónapra zajló kölcsönhatásokat, a légkör és a felszín közötti folyamatokat is. Így egyszerre követhető vele a hő- és vízellátottság változása.

Ebben a rendszerben alapvetően két fő szempont alapján jellemezzük egy terület éghajlatát.

• A hőellátottság azt fejezi ki, mekkora lenne a párolgás, ha korlátlan mennyiségű víz állna rendelkezésre a felszínen és/vagy a talajban. Vagyis nem azt méri, hogy ténylegesen mennyi víz párolog el, hanem azt, hogy mekkora erre az éghajlati igény, ami egyébként leginkább a hőmérséklet függvénye. Ez az indikátor kilenc kategóriát határoz meg a fagyostól a trópusi viszonyokig.
• A vízellátottság pedig azt is figyelembe veszi, hogy a lehulló csapadékból mennyi maradhat a talajban, és mikor alakul ki vízhiány egy egyszerűsített, úgynevezett csöbörmodell használatával, amely hónapról hónapra követi, hogy a párolgási igény és a csapadék, következésképpen a vízhiány és a víztöbblet hogyan alakul. Ezzel kilenc kategóriát határoz meg a sivatagitól a kifejezetten nedves éghajlati viszonyokig.

Mindez azt jelenti, hogy a melegedés önmagában is eltolhat egy térséget a szárazabb éghajlati kategória felé, még akkor is, ha az éves csapadékösszegben nincs látványos csökkenés. A két indikátor együtt jól jelzi, hogy egy adott terület mennyire kitett a vízhiánynak, és milyen természetes ökoszisztémák vagy mezőgazdasági kultúrák számára lehet kedvező az adott klíma.

Az ország fele már az eggyel melegebb klímaövbe került, és gyakoribbak a szárazabb évek

A megfigyeléseket 1972 és 2025 között tekintve jól látható, hogy Magyarország az évek többségében leginkább a középszáraz klímaövbe tartozott. Ettől kiemelkedő eltérés 2010-ben jelentkezett (ez volt 1901 óta a legcsapadékosabb évünk), amikor az ország legnagyobb része a legalább közepesen nedves kategóriába esett. Az is jól látszik a csöbörmodell hatásából, hogy nem 2011-ben, a legszárazabb évünkben jelent meg legerősebben a félszáraz kategória, hanem utána, 2012-ben. Ennek oka, hogy a talaj még tárolni tudta a 2010-ből származó jelentős víztöbblet egy részét, így a vízháztartási hatások időben kissé eltolódva jelentkeztek. Egymás utáni, hosszabb félszáraz időszakokat 1990 és 1993 között, 2000 és 2003 között, illetve most 2021-től 2025-ig láthatunk az idősor alapján.

A hosszabb távú változások vizsgálatához érdemes összesíteni az egyes kategóriák gyakoriságát. Éghajlati skálán nézve 45 éve, azaz az 1972–1989 időszakban még csupán átlagosan az ország területének 5%-ában tartoztunk a félszáraz kategóriába, míg ezt követően 1990 és 2007 között (25 éve) és jelenleg, azaz 2008-tól 2025-ig ez az arány már 16, illetve 15%-ra nőtt. Emellett az is változott, hogy a szárazabb klíma (vagyis a száraz-középszáraz és félszáraz kategória együttesen) jelenleg átlagosan a terület 64%-án fordul elő, míg a 25 évvel ezelőtti időszakban még csak a terület 56%-án – mindezek a csapadékos éghajlatok kárára változtak. Ez elsőre nem tűnik túl nagy különbségnek, de jól mutatja a növekvő párolgási igény és a gyengén csökkenő csapadék együttes hatását.

A hőellátottsági kategóriák változása ennél jóval egyértelműbb. Az 1970-es és 1980-as években Magyarország a Thornthwaite-osztályozás szerinti hőellátottság szempontjából gyakorlatilag homogén volt, és a kissé meleg klímaövbe tartozott. A globális felmelegedés hatására azonban mára az ország területének fele a közepesen meleg klímaövbe került. Ilyen hőellátottság Európában jelenleg tőlünk délebbre fordul elő: többek között a Pó-síkságon, Franciaország délnyugati részén és a Duna romániai szakasza mentén.

2040 után várható a mélypont: várhatóan az ország kétharmada szárazabb klímájú lesz

A jövőre nézve egy olyan forgatókönyvet vizsgáltunk, amely 2040 után globálisan az üvegházhatású gázok jelentős kibocsátáscsökkentésével számol. Ezt közepes forgatókönyvnek nevezzük. A jelenleg ismert vállalások, tervek alapján 2100-ra nagy valószínűséggel ehhez a közepes pályához leszünk közel, és várhatóan csak kissé megyünk az ezen forgatókönyv szerint becsült globális átlaghőmérsékleti érték fölé.

A következő évtizedekben egyértelműen kedvezőtlenebb tendenciával kell számolnunk: tovább nő a félszáraz éghajlati kategória aránya – a jelenlegi 15%-ról 22%-ra. A közepes forgatókönyv szerint a félszáraz kategória aránya ezután is 21–23% körüli értéken maradhat. A legsúlyosabb húszéves időszakot várhatóan 2040 után érhetjük el, amikor a száraz-középszáraz kategória aránya is tovább nő: ez azt jelenti, hogy a szárazabb klímák már az ország területének átlagosan 67%-án várhatók, és a becslések alapján ezután egy lassú javulás veheti majd kezdetét a csapadékosabb éghajlati viszonyok irányába.

Ha a hőellátottságot tekintjük, kevésbé nyugodhatunk meg: 2021–2040 között átlagosan a terület 67%-ában, majd akár a 84%-ában is előfordulhat a közepesen meleg klíma a jelenlegi 49% helyett. 2060 után kis területen egy-egy évben átkerülnénk a meleg klímaövbe, mely jelenleg leginkább a Rómától délre elhelyezkedő mediterrán síkvidékek éghajlati viszonyainak felel meg.

A szárazabb (kisebb vízellátottságú) és a melegebb (nagyobb hőellátottságú) éghajlat irányába való eltolódás együttesen olyan éghajlati feltételeket teremt Magyarországon, amelyek ma a mediterrán térség egyes részeire jellemzők. Ezek pedig a talajokra, a természetes növényzetre és a mezőgazdasági kultúrákra is nagyon erős nyomást helyeznek.

Közép-Spanyolország és Észak-Görögország klímája felé közelítünk

A vizsgált közepes forgatókönyv szerint a jövőben az ország területét és az éveket együtt nézve közel egynegyed részben a félszáraz éghajlati övbe tartozunk majd, míg legalább négyötöd részben a közepesen meleg hőellátottsági kategóriába. Ma ez a kategóriapár tartósan Európában tőlünk délre jellemző.

Hazánk éghajlata egyre inkább olyan mai európai területekhez kerül közelebb, mint ami Spanyolország középső részén, a Duna-delta környékén vagy Görögország északi részén jellemző – különösen akkor, ha nem tudjuk tartani magunkat 2040-től a kibocsátások jelentős csökkentéséhez. Fontos kiemelni, hogy az összehasonlításban nem vettük figyelembe az éghajlati osztályozások egy további fontos tényezőjét, a csapadék szezonalitását: vagyis azt, hogy a mediterrán térségben a csapadék nagyobb része a téli félévben hullik a száraz nyarak mellett, míg hazánk térségében a jelenlegi sokévi átlagot tekintve még mindig a május-július a legcsapadékosabb. A modellbecslések ugyan a hazai átlagos csapadékviszonyok éven belüli kiegyenlítődése felé mutatnak, de az eloszlás teljes átfordulására nem számítunk, ami a mediterrán klímára jellemző.

A félszáraz és közepesen meleg klímaövek természetes növényzete jelentősen eltér a Magyarországon megszokottól. Ezekben a térségekben más mezőgazdasági kultúrák is jellemzőek: például az olajbogyó, a füge, a mandula, különféle citrusfélék, illetve a nagyobb hőigényű vörösborszőlő-fajták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek egyszerűen átvehetik a mai hazai növénykultúrák helyét, hiszen a talajadottságok, a fagyveszély, a gazdálkodási feltételek is sokat számítanak. A termeszthetőség feltételeit és az esetlegesen szükséges módosításokat részletesen meg kell vizsgálni, mielőtt nagy területen teljesen átalakítanánk a növénytermelési rendszerünket.

Mindebből következik, hogy az éghajlatváltozás okozta eltolódáshoz egyre nehezebb és költségesebb alkalmazkodni. Éppen ezért lenne fontos minél közelebb maradni ehhez a reálisan elérhető, közepes kibocsátási pályához, melyhez elengedhetetlen az energiafogyasztásunk jelentős visszafogása és a megújuló energiaforrásokra való gyors átállás.

Köszönjük a homogenizált, rácsra interpolált felszíni megfigyeléseket a HungaroMet Nonprofit Zrt-nek, illetve az európai E-OBS adatokat az ECA&D és EU-FP6 UERRA projekteknek. Köszönet illeti a regionális modelleredményekért az EURO-CORDEX modellező intézeteinek tagjait. Az utóbbi kettő elérhetőségét a nemzetközi ESGF konzorciumnak, illetve az EU-s Copernicus programnak köszönjük. A kutatás megjelenését az ECF támogatta.