Zöldinfó

Tűzifa és természetvédelem: nagy a szakadék a szándék és a gyakorlat között

A tűzifát használók is elkötelezettek az erdők megóvása mellett.

Létrehozva:

4 hónap telt el a létrehozás óta

2026-03-29

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A WWF Magyarország megbízásából készült országos reprezentatív kutatás rávilágít egy súlyos ellentmondásra: miközben a tűzifát használó magyarok többsége határozottan kiáll a védett erdők megóvása mellett, a legtöbben nem rendelkeznek információval arról, hogy az általuk használt tűzifa honnan származik – pedig sokuk tüzelője egykor épp védett területek élővilágát gazdagította. Az EUKI BioJust projekt keretein belül készült felmérés szerint a tűzifát használók mindössze 20%-a az, aki tudja vagy tudni véli, hogy a felhasznált faanyag milyen típusú erdőből származik – ismertette az alternativenergia.hu. Ez azt jelenti, hogy a háztartások döntő többsége úgy fűt, hogy nincs információja a tűzifa eredetéről – arról sem, ha az történetesen nemzeti parkból vagy Natura 2000 védelem alatt álló területről származik. Így arról sincs tudomásuk, hogy bár akaratlanul, de hozzájárulnak a természeti értékek szükségszerűtlen pusztításához. Az információhiány különösen annak fényében jelent problémát, hogy a válaszadók értékrendje egyértelműen a természetvédelem irányába mutat. A többség egyetért azzal, hogy a védett területeken történő fakitermelést kizárólag természetvédelmi céllal lenne szabad engedélyezni, és ellenzi a tűzifa célú kitermelést ezeken a területeken. A tarvágást is csak kevesen tartják elfogadhatónak.

„A kutatás világosan rámutat, hogy a lakosság szándéka és gyakorlata között jelentős szakadék húzódik. Bár az erdők védelme fontos érték a tűzifával fűtők számára is, a megfelelő információk hiánya miatt ezek az elvek nem minden esetben tudnak érvényesülni a mindennapi döntésekben” – hangsúlyozza Mezei Janka, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője, az EUKI BioJust projekt koordinátora. További kihívást jelent, hogy a háztartások átlagosan mindössze 5 és fél hónapig szárítják a fát, amely nagyon távol áll az ideális 1,5-2 évtől – a nedves tűzifa használata pedig jelentősen fokozza a légszennyezést. Szociális támogatásban a háztartások 10%-a részesül, ugyanakkor további 50% érzi úgy, hogy szüksége lenne segítségre.

Ezenfelül az energiahatékonyságban is van hova fejlődni. Habár a 2022-es hasonló felméréshez képest növekedett a tűzifát felhasználó háztartások energiahatékonysága, az összkép továbbra is lehangoló: otthonaik mindössze 38%-án van homlokzati szigetelés, csupán 31%-ukon födém- vagy tetőszigetelés, a fűtési rendszert pedig csak 15%-uk korszerűsítette. Holott az energiahatékonyságban hatalmas potenciál van: számítások szerint, hogyha a tűzifát felhasználó családi házakat a jelenlegi minimum követelmények szerint újítanánk fel, háromnegyedével csökkenne a tűzifaigény, amely értelemszerűen a levegőminőséget is drasztikusan javítaná. A kutatás rávilágít arra, hogy a fenntartható tűzifahasználat nemcsak technológiai vagy anyagi kérdés, hanem az információ és a tudatosság hiányának problémája is. Ahhoz, hogy a lakosság valóban a saját értékrendje szerint tudjon dönteni, elengedhetetlen a tűzifa eredetének átláthatóbbá tétele és a fogyasztók megfelelő tájékoztatása.

Az EUKI BioJust projekt az energiaszegénység által érintett, tűzifától függő településeket támogatja Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a környezetbarátabb fűtési módokra történő átállásban és az épületek energiahatékonyságának javításában. Magyarországon a Habitat for Humanity helyi irodájával karöltve Jánoshida településen az önkormányzat bevonásával készítettek helyi hőenergiatervet és létesítettek tűzifaudvart, ahol forgóalap működik. A kutatást a Coffee Break Consulting végezte az NRC online paneljén, a 18–70 éves, tűzifát használó magyar lakosság körében. Az adatfelvétel 2022-ben és 2026-ban 500 fős, 2024-ben 300 fős mintán készült.

Kapcsolódó tartalom:élővilág erdő fűtés környezetvédelem tüzelő tüzifa

Zöldinfó

Új reményt adhat az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben egy szegedi felfedezés

Emberi sejtekhez kapcsolódó bakteriofágokat vizsgáltak az SZBK kutatói.

Létrehozva:

22 óra telt el a létrehozás óta

2026-07-25

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Emberi sejtekhez kapcsolódó bakteriofágokat vizsgáltak a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) munkatársai, felfedezésük, melyről a Nature Communications folyóiratban számoltak be, új lehetőséget nyithat többek között az antibiotikum-rezisztens baktériumok elleni küzdelemben – tájékoztatta a Magyar Kutatási Hálózathoz (HUN-REN) tartozó intézet az MTI-t. A közlemény szerint a bakteriofágok baktériumokat fertőző vírusok, nem emberi kórokozók. Az SZBK kutatói azonban kimutatták, hogy egyes fágok mégis közvetlen fizikai kapcsolatba léphetnek az emberi sejtekkel: felszíni fehérjéik segíthetik a megtapadást, a sejtekbe jutást és a szervezetben való hosszabb jelenlétet. A kutatók olyan tapadást segítő fehérjemodulokat azonosítottak, amelyek molekuláris kapaszkodóként működnek, és segítik a fágokat abban, hogy megtapadjanak az emberi sejtek felszínén. Az azonosított fehérjék szerepét a kutatók kísérletesen is ellenőrizték: génsebészeti módszerekkel áthelyezték a “tapadófehérjéket” kódoló géneket egy olyan fágba, amely eredetileg nem rendelkezett ezzel a képességgel.

A kutatóközpontban széles körű összefogással elért eredmény egyértelmű volt: a módosított fágok hatékonyan kapcsolódtak emberi sejtekhez, bejutottak azokba, és egerek szervezetében is hosszabb ideig maradtak jelen a bélrendszerben. Az eredeti, nem módosított fágok ezzel szemben órákon belül kiürültek. Mint Apjok Gábor, a tanulmány egyik első szerzője kifejtette, a fágokra sokáig baktériumvadász vírusokként tekintettek, viszont úgy tűnik, a fágok ennél összetettebb szereplők: közvetlenül kapcsolódhatnak az emberi sejtek felszínéhez is. Nem emberi vírusokká válnak, hanem olyan molekuláris kapaszkodókat használnak, amelyek később akár célzottabb fágterápiák tervezésében is fontosak lehetnek.

A fágok ugyanakkor nem fertőzik meg az emberi sejteket, hiszen evolúciósan teljesen inkompatibilisek egymással. A folyamat és a kutatás lényege a fizikai kapcsolat. A fág megtapad a sejtfelszínen, majd a sejt saját anyagfelvételi mechanizmusai révén bekerülhet a sejt belsejébe. A sejt ilyenkor apró membránhólyagba csomagolja a hozzá kötődő részecskét, és befelé szállítja.

A sejten belüli útvonal a kutatás egyik legfontosabb megállapítása: sok kívülről felvett anyag a sejt lebontó rendszerébe kerül. A vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a módosított fágok egy része nem kizárólag ilyen útvonalra jut, hanem a Golgi-készülék és az endoplazmatikus retikulum irányába is eljuthat. Ezek a sejt belső szállítási és feldolgozási rendszerei. Ezt a kutatók mikroszkopikus képelemzéssel is bizonyították: nemcsak láthatóvá tették a sejtekbe jutó fágokat, hanem számszerűen is megmérték, milyen arányban kerülnek be a sejtekbe, és mely sejten belüli állomásokhoz jutnak közel.

A felfedezés a baktériumok mellett vírusokban is gazdag mikrobiomról alkotott képet is árnyalja. A mostani eredmények szerint egyes fágok nemcsak a baktériumokkal, hanem közvetlenül a bélhám felszínével is kapcsolatba léphetnek. Az ilyen tapadást segítő géneket hordozó fágok több gyakori bélfágcsoportban is megtalálhatók. Az elemzések alapján egészséges emberek bélvírus-közösségében nagyobb arányban lehetnek jelen. Ez nem azt jelenti, hogy önmagukban egészséget okoznak, hanem azt, hogy egy ép, jól működő bélnyálkahártya környezetében stabilabban fennmaradhatnak akár indikátorként is szolgálva.

Az eredmények a – baktériumok ellen vírusokat használó – fágterápia szempontjából is fontosak. Ezek a vírusok természetes módon képesek felismerni bizonyos baktériumokat, bejutni a baktériumsejtbe, majd elpusztítani azt. Ez az antibiotikum-rezisztencia miatt különösen fontos irány, hiszen egyre több kórokozóval szemben válnak kevésbé hatékonnyá a megszokott antibiotikumok.

Kintses Bálint, a kutatócsoport vezetője hangsúlyozta, a fágterápia célzott baktériumpusztító lehetőséget kínálhat az antibiotikum-rezisztencia korában, de ahhoz, hogy ezeket a vírusokat terápiásan is pontosabban tudják használni, meg kell érteni, hogyan jutnak el a megfelelő helyre, hogyan maradnak ott, és milyen kapcsolatba léphetnek az emberi szövetekkel.

Ha a szakemberek pontosabban megértik, mely fehérjék irányítják a fágok kötődését az emberi szövetekhez, később olyan fágokat tervezhetnek, amelyek célzottabban jutnak el a szervezet különböző pontjaira, és ott hosszabb ideig megmaradnak. Ez különösen fontos lehet olyan fertőzések kezelésében, ahol a baktériumok nehezen hozzáférhető szöveti környezetben, nyálkahártyák közelében vagy akár emberi sejtek belsejében maradnak fenn.

Tovább olvasom