Zöldinfó
A víz lehet a jövő egyik legértékesebb erőforrása – a befektetők is segíthetnek
Nemcsak fogyasztóként, befektetőként is tehetünk a vízhiány ellen.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A vízhiány Magyarország egyik legégetőbb problémája, és egyre többen keresik azokat a megoldásokat, amelyekkel hozzájárulhatnak a helyzet javításához – írja az alternativenergia.hu. Cselekedni pedig nemcsak önkéntes munkával vagy adományokkal tudunk, de a megtakarításainkat is a jó cél szolgálatába állíthatjuk. Gyura Gábor, a Magyar Fenntartható Befektetési és Pénzügyi Egyesület igazgatója szerint befektetéseink is szerepet játszhatnak abban, hogy több forrás jusson a fenntarthatóbb vízgazdálkodási megoldásokhoz, és elősegíthetik a hosszú távon hatékony vízhasználatot. Miközben zajlik az aszállyal, vízhiánnyal kapcsolatos hazai gondolkodás, tervezés, cselekvés, különböző becslések látnak napvilágot a szükséges vízmegtartó és egyéb fenntarthatóságot szolgáló beruházások forrásigényéről, melyek egy részére remélhetőleg az uniós források is rendelkezésre állnak majd. Ennek kapcsán akár az a kérdés is megfordulhat bennünk: vajon befektetéseinkkel, megtakarításainkkal tudjuk-e segíteni a vízhiány kezelését?
Ha közvetlenül saját erőforrásainkat szeretnénk a jó ügy szolgálatába állítani, akkor egészen biztosan civil szervezeteknek és kezdeményezéseknek nyújtott adományokkal, vagy akár önkéntes munkával, helyi kis léptékű vízmegtartó projektekben való tevőleges részvétellel tudunk a legtöbbet tenni. Azonban a magyar háztartások jelentős részének vannak befektetései is – például nyugdíjcélú megtakarítások, befektetési alapok, befektetéssel kombinált életbiztosítások –, melyek esetében pénzünket az értékpapírpiacon keresztül bocsátjuk rendelkezésre külföldi vagy éppen magyar vállalatoknak.
Sajnos ma még kevesen foglalkoznak azzal, hogy utánanézzenek, környezetileg vagy társadalmilag hasznos, értékes, vagy legalább nem káros-e az a gazdasági tevékenység, „ahol” a pénzünk hasznosul. És ha már aszály: vajon befektetéseink hogyan kapcsolódnak a nemcsak Magyarországon, hanem globálisan is egyre súlyosabb vizes kihívásokhoz?
Egyre több a zöld befektetés, de kevés fókuszál a vízre
Örvendetes módon Magyarországon nagyon alacsony bázisról, de szépen nő a befektetési alapokban vagy életbiztosításokhoz kapcsolódó eszközalapokban környezeti-társadalmi és felelős vállalatirányítási szempontokat érvényesítő (ESG-szemléletű) befektetések aránya. A hazai befektetési alapoknál a 2021. évi egy százalék alatti arányról 2025 végére közel 13 százalékra, a biztosításoknál három százalék alatti hányadról közel kilenc százalékra nőtt a részarány.

Az ESG befektetések nagy része a klímaváltozás megfékezésére „lő”, például gyakran kizárják a fosszilis energiatermelésbe való befektetést, felülsúlyozzák a relatíve alacsony üvegházhatású gázkibocsátású cégeket vagy éppen a megújuló energiával foglalkozó vállalatokat.
A víz mint „tematika” sokkal ritkább. A hazai befektetőnek nagyon alaposan utána kell járnia, hogy a széles ESG kategórián belül kifejezetten a vízzel foglalkozó termékeket (vagy akár még több utánajárással egyedi részvényeket) találjon. A magyar lakosság által használt befektetési platformokon talán legkönnyebben ún. ETF-ek (Exchange Traded Fund, magyarul tőzsdén kereskedett alap), érhetők el, amelyekben egyre több „vizes” tematikájú is akad.
Itt fontos azonban megkülönböztetni, hogy az ETF-ek egy része szélesebb, vízgazdasághoz kapcsolódó iparági indexeket követ (és nem érvényesít semmilyen ESG vagy fenntarthatósági szűrőt), egy másik részük viszont ESG szemléletű, melyek a vízhatékonyság, vízkockázatok, vízminőség témája köré szervezik befektetési politikájukat.
Az ilyen befektetési alapok azokat a cégeket keresik, amelyek a víz témájában hatékonyabban, erősebb pozitív hatásokkal vagy csekélyebb terheléssel működnek, mint versenytársaik (például élenjárás víztakarékosságban, víztisztításban vagy szürkevíz-hasznosításban). Konkrét befektetési alapneveket e cikkben szándékosan nem írunk, hiszen nem célunk senkinek a reklámozása, pláne befektetési tanács nyújtása.
A vízre építő befektetések mögött sokszor üzleti logika áll
Fontos látnunk, hogy ezeknek a befektetéseknek szerény a közvetlen környezeti hatása. Értelemszerűen nem lesz több víz az Alföldön vagy bárhol máshol a Földön attól, hogyha a befektetéseink egy részét ilyen típusú alapokba helyezzük. Sőt, ha valaki belenéz az ESG-s vizes ETF-ek által „tartott” vállalatokba, akkor az indexekben sokszor nagy vízközműcégeket talál, mint például az American Water Works, vagy éppen víztechnológiával foglalkozó multikat, mint a Xylem. (Magyar vállalatok jellemzően nem szerepelnek ezekben a nemzetközi indexekben.)
Valójában sokan nem is „zöld” megfontolásból fektetnek ilyen alapokba, hanem klasszikus pénzügyi szemlélettel: a 21 század legértékesebb erőforrása a víz lesz, így az ezen erőforrással jobban gazdálkodó cégeknek helye van egy megfelelően kiegyensúlyozott portfolióban. A vízkockázat és a fenntarthatóbb vízgazdálkodás fundamentális befektetési szemponttá válik.
Mégsem mondhatjuk, hogy valamiféle általános greenwashingról lenne szó: igenis lehet pozitív környezeti hatása is az ilyen befektetéseknek, csak ez sokkal áttételesebb és lassabb, mint amit az alapok neve alapján talán remélnénk.
A fenntartható befektetések valódi ereje a piaci nyomás lehet
De nézzük először mégis a kritikus, szkeptikus hangokat, hogy aztán megérthessük, a pozitív hatások hogyan jelentkezhetnek! A legfontosabb kritika az ilyen befektetések kapcsán nem is az, hogy az alapban szereplő vállalatok „rosszak”, hanem hogy az illető értékpapírok – alapvetően részvények – nem elsődleges kibocsátásúak. Azaz nem friss pénzek jutnak a cégekhez a befektetési alapokból valamilyen fenntartható „vizes” beruházáshoz, hanem a már korábban kibocsátott értékpapírokat vásárolják meg az alapok számunkra.
Márpedig – mondják a kritikusok – ha nem jut friss pénz a cégekhez, akkor nem is finanszíroztunk semmilyen pozitív környezeti hatást. Ez azonban így szintén jelentős leegyszerűsítés. Az úgynevezett másodlagos piac is kihat ugyanis az elsődleges piacra azáltal, hogy nagyobb kereslet mutatkozik a vízzel felelősebben, hatékonyabban, innovatívabban foglalkozó vállalatok értékpapírjai iránt.
Amikor pedig e vállalatok mégis új forrást próbálnak bevonni, akkor azt egyre kedvezőbb feltételekkel tudják azt megtenni, illetve általánosságban is fontos, hogy a nagy nyilvános értékpapír-kibocsátó vállalatok érezzék, hogy a befektetői oldalról egyre nagyobb a figyelem, akár a kritikai szemlélet a vízhatékonyság kapcsán. Ez ugyanis jó esetben vízgazdálkodási gyakorlataik, folyamataik javítására serkentheti őket.
A nagy vízügyi fejlesztésekhez is tőke kell, de nem a lakosságé
Nos, természetesen a zöld pénzügyek ennél többre is képesek. Külföldön a magántőkealapok például nem a valós tulajdonosok elrejtésére szolgáló struktúrákként lettek ismertek. Sok közülük úgynevezett impact alapként működik, és például nagy környezeti vagy akár társadalmi hatású vizes projekteket is tudnak finanszírozni vagy éppen a leginnovatívabb „vizes” startupokat.
De ez már nem a lakosság terepe; sokkal inkább nagy intézményi befektetők vagy vagyonos magánszemélyek számára alkalmasak, akik képesek vállalni a nagyobb kockázatot és alacsonyabb likviditást.
A vízügyi beruházások finanszírozására itthon is létezne tőkepiaci megoldás – zöld kötvények
A vízhez kapcsolódó befektetések egyik része vállalati innovációkhoz kapcsolódik, például víztisztítási vagy vízhatékonysági technológiákhoz. A vízhiány kezelése ugyanakkor sok esetben ennél jóval szélesebb, közösségi infrastruktúra- és tájhasználati beruházásokat is igényel, amelyek finanszírozása gyakran nem tisztán piaci alapon történik.
Itt pedig elméletileg – a Magyarországon is már szerény, de létező ismertséget kapó – zöld kötvények bevonása is felmerülhet. Külföldön számos vállalat, vagy akár ország, illetve önkormányzat bocsátott ki olyan zöld kötvényt, amely esetén ténylegesen a vízhiányt mérséklő fenntartható beruházásokat, projekteket finanszíroznak a befektetők. Igaz, a többi zöld cél egyelőre fontosabb: az államok, önkormányzatok, vállalatok és pénzügyi intézmények esetében csak 4-6%-ot fordítanak „vizes” célokra, a többi egyéb környezeti projektet finanszíroz, elsősorban megújulóenergia-projekteket.

Az első híres önkormányzati zöldkötvény-példa a dél-afrikai Fokváros volt, ahol 2015–2018 között nagyjából 20 milliárd forintnak megfelelő forrást vontak be a már akkor vízválsággal küzdő nagyváros szükséges beruházásait finanszírozandó. Az önkormányzatokon és víziközmű-vállalatokon túl a fejlesztési bankok is fontos szereplői a vízhez kapcsolódó zöld kötvénypiacnak. A holland NWB Bank például 2014 óta bocsát ki úgynevezett „Water Bond” kötvényeket, amelyekből nemcsak árvízvédelmi beruházásokat finanszíroznak, de például a vízgazdálkodási infrastruktúra fejlesztését (mint például a hazánkban is elavult víziközművek modernizálását) vagy akár a vizes élőhelyekhez kapcsolódó természeti értékek megőrzését is (melyre szintén nagy szükség lenne itthon is).
Ezek a kötvények azonban alapvetően szintén nem közvetlenül a lakossági befektetőknek, hanem professzionális befektetőknek, intézményeknek „valók”, noha egyes lakossági befektetési alapok vásárolnak ilyen kötvényeket is.
Új lehetőség a láthatáron: akár néhány ezer forinttal is be lehet szállni helyi zöld beruházásokba
Ma még ritkaságba mennek a lakossági, ún. crowdfunding típusú zöld finanszírozási programok. A leghíresebb talán az egyesült királyságbeli Abundance („Bőség”) nevű fintech cég programja, melyben önkormányzatok helyi klímakötvények kibocsátásával a lakosságtól kérnek kölcsön a zöld beruházásokra. Ráadásul a minél nagyobb lakossági részvétel érdekében már 5 fonttal (azaz nagyjából 2000 forint) be lehet fektetni. (A projektek itt nem kifejezetten „vizesek” – noha olyan is akad –, elektromos autótöltő-telepítéstől városi esőkertekig nagyon széles a spektrum.)
Az ilyen – ma még nemzetközi szinten is kuriózumnak számító – mikrofinanszírozási jellegű lakossági zöldprogramok persze nemcsak arra alkalmasak, hogy egy város finanszírozást vonjon be (hiszen azt akár egy banktól is megtehetné), hanem erősítik a lakosság és a város közötti kapcsolatot is, a polgárok tudatosságát. A lakosság úgy fektetheti be némi kamatért a pénzét, hogy tudhatja, abból számára is hasznos, helyben jelentkező előnyöket hozó projekteket finanszíroznak.
Zöldinfó
Nő az elektromos fűtés és a klímák szerepe, de a gáz továbbra is uralja az otthonokat
Négyszer több áram megy hűtésre, ötször több fűtésre – mégsem szakadtunk el a gáztól az utóbbi évtizedben.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Tíz év alatt több mint négyszeresére nőtt a háztartások hűtési, és több mint ötszörösére a fűtési célú villamosenergia-felhasználása, miközben teljes energiafogyasztásuk 16 százalékkal csökkent – írja az alternativenergia.hu. A változás azonban még nem jelent valódi fordulatot: 2024-ben a földgáz továbbra is a háztartási energiafelhasználás 46 százalékát, a fűtésnek pedig több mint felét adta. Fehér Kinga és Perger András, az Energiaklub szakértői a Másfélfokon megjelent elemzésükben azt mutatják be, hogyan indult el a háztartások lassú elektrifikációja, miért maradt fenn a gázfüggés, és mi kellene ahhoz, hogy a fogyasztás csökkenése tartós szerkezeti átalakulássá váljon.
Az energiaátmenet kulcsa az elektrifikáció, azaz, hogy a fosszilis alapú energiafelhasználást döntően megújuló alapú villamos energiára állítsák át a háztartások is. Az idén nyári hőhullámok idején jelentkező extrém áramigények mentén különösen élesen vetődik fel a kérdés, hogy hol tartanak a háztartások ebben az átmenetben. Az adatokból érdemi változások olvashatóak ki, de az is látszik, hogy sok még a teendő.
A háztartások energiafogyasztásában jelentkező trendek vizsgálatához a Magyar Energetikai- és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) a háztartások végsőenergia -felhasználására vonatkozó, 2015–2024-es adatait hívtuk segítségül, és jelentős változásokra bukkantunk. Egy évtized alatt ugyanis a háztartások hűtési és fűtési áramigénye úgy nőtt több mint négyszeresére, illetve több mint ötszörösére, hogy közben a teljes energia- és fosszilisenergia-felhasználásuk is jelentősen csökkent.
A részletek azonban, mint mindig, most is fontosak. Az energiafelhasználás 16%-os csökkenése szép eredménynek tűnik ugyan, de ezt elsősorban sajnos nem átfogó energiahatékonysági programok eredményének, hanem a 2022-ben bekövetkezett energiaár-emelés, illetve az enyhébb telek hatásának tulajdoníthatjuk. Ezt a gyanúnkat erősíti, hogy a felhasználási célok (fűtés, hűtés, főzés, használati melegvíz-előállítás, világítás és elektromos készülékek) közül a fűtés volt az egyetlen, ahol érdemi (15%-os) csökkenés következett be évtizedes viszonylatban. A többi esetben jellemzően stagnálásról számolhatunk be, igaz, a 2021-es csúcshoz képest minden területen volt kisebb-nagyobb csökkenés.
A klímák térnyerése látványos, de az igazi változás a fűtés terén zajlik
Az egyik felhasználási cél, ahol különösen látványos a változás, az a hűtés. Az utóbbi évek hőhullámainak ismeretében aligha meglepő, hogy a légkondicionálók növekvő elterjedtsége (a lakások immár több mint negyede rendelkezik klímaberendezéssel) az energiafelhasználáson is látszik: a 2015-ben hűtésre fordított energiamennyiség az eredeti 420%-ára, azaz több mint négyszeresére nőtt.
A gyakoribbá és erősebbé váló hőhullámok következtében várhatóan egyre több háztartásban lesz szükség nyáron hűtésre, ami jelentős mértékben terheli a villamosenergia-rendszert. A klimatizálás nemcsak kényelmi kérdés, hanem energiarendszeri és szociális probléma is. Jól mutatja ezt, hogy a nyári csúcsterhelések idején már kormányzati szinten is a lakossági klímahasználat visszafogását szorgalmazzák: Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter mind júniusban, mind az augusztus eleji hőhullám idején arra kérte a lakosságot, hogy a legterheltebb esti órákban (18 és 21 óra között) mérsékeljék a légkondicionálók használatát, mivel az nagymértékben növeli az áramigényt, a hálózati terhelést és ezzel az importigényt.
Márpedig az egyre gyakrabban előforduló forró időszakok miatt növekvő igények még akkor is egyre nagyobb terhet rónak a villamosenergia-rendszerre, ha közben a háztartási naperőművek száma is drámaian növekedett, néhány ezerről 2024 végére közel 300 ezerre (ezen belül a természetes személyekhez tartozó rendszerek száma meghaladta a 255 ezret) Ez a nyári hűtés szempontjából azért lényeges, mert a klímaberendezések fogyasztása jelentős részben éppen a napos, meleg órákban jelentkezik, amikor a napelemes termelés is magas. A napenergia így részben képes fedezni a hűtés növekvő áramigényét, és mérsékelheti a nappali hálózat terhelését. De ez nem oldja meg teljesen a problémát: az esti órákban, amikor a lakások még melegek, de a napelemes termelés már visszaesik, továbbra is megmaradnak a rendszerterhelési kihívások.
Az elektrifikáció célja persze nem a klimatizálás miatt növekvő energiaigények kiszolgálása, hanem a meglévő fosszilis felhasználás kiváltása. Az adatok alapján van okunk szerény örömre: összességében úgy csökkent a háztartások teljes energiaigénye és fosszilis felhasználása, hogy a villamosenergia-igény növekedése csak részben volt köszönhető a hűtés miatt megjelenő többlet áramigénynek, mellette jelentős részben fedezte az energiahordozó-váltást, azaz érdemi átalakulásra is sor került.
Ugyanis a hűtés mellett a fűtés és a főzés esetében is érdemben növekedett az áramfelhasználás. A fűtésnél alacsony bázisról következett be jelentős, a hűtést is meghaladó mértékű, mintegy ötszörös(!) emelkedés, a főzésnél a fosszilisek kismértékű csökkenése mellett másfélszeres növekedés látható az áramfelhasználás terén (igaz, itt módszertani változást is sejthetünk az átalakulás mögött, mivel 2019-ről 2020-ra történt egy jelentős, 50%-os ugrás az adatokban).
Bár a hűtésnél lényegesen kisebb szerepet játszhatnak a háztartási napelemes rendszerek a fűtési igények kiszolgálásában, ez esetben is fontos az összevetés. A szaldóelszámolás miatt ugyanis valószínűleg sokan álltak át áramalapú fűtésre, ahogy a részben fűtésre is használható légkondicionálók, illetve a H-tarifa mentén a főleg fűtésre használt hőszivattyús rendszerek terjedése (2024-re mintegy 1,5 millió és kb. 100 000 darab) is ösztönözte a váltást. A folyamat értelemszerűen növeli a terhelést a villamosenergia-hálózaton, amire fel kell készíteni a rendszereket.
A világítás és az elektromos készülékek fogyasztása lényegében stagnált, hiszen a készülékek számának növekedését nagyrészt ellensúlyozni tudta a javuló energiahatékonyság (pl. LED-es készülékek). A „kütyüzés” terjedése ugyan gyakran az igénynövekedés egyik okaként jelenik meg az energiafelhasználásról szóló vitákban, de az adatok ezt a közhelyes tévhitet nem támasztják alá. A használati melegvíz esetében pedig csökkenés volt megfigyelhető.
Az elektrifikációért, azaz a növekvő áramfelhasználásért döntően tehát nem a hagyományos háztartási áramfogyasztás változása, hanem elsősorban (mintegy 80%-ban) a fűtés a felelős, ezen felül pedig kb. 10-10%-ban a hűtési igények növekedésének és a főzési szokások átalakulásának köszönhető a növekmény. Az elektrifikáció ugyanakkor még nem szorította ki érdemben a fosszilis energiahordozókat a háztartási energiafelhasználásból. A fűtési célú villamosenergia-felhasználás hiába nőtt jelentősen 2015 óta, de a teljes fűtési energiaigényen belül még mindig alacsony arányt képvisel. Vagyis a változás iránya már látszik, de a háztartások energiafelhasználását továbbra is jelentős részben fosszilis energiahordozók határozzák meg.
Csökkenő fosszilis részarány, de a szerkezeti váltás még várat magára
A háztartások teljes energiafelhasználása 2015 óta csökkent, különösen a 2021-es magas szinthez képest. Ennek legfontosabb oka a fűtésre fordított energia mérséklődése: 2015 és 2024 között a fűtési célú energiafelhasználás mintegy 15%-kal esett vissza.
Ez önmagában kedvező irány, de nem jelenti azt, hogy a háztartási energiafelhasználás szerkezete érdemben átalakult volna. A fűtés továbbra is messze a legnagyobb tétel: 2024-ben a teljes háztartási energiafelhasználás közel 70%-át adta. Vagyis a lakossági energiafüggőség, a rezsikitettség és a kibocsátások szempontjából továbbra is az épületek fűtése a kulcskérdés.
Ezen belül a földgáz szerepe továbbra is meghatározó. 2024-ben a földgáz a teljes háztartási energiafelhasználás 46%-át, a fűtési energiafelhasználásnak pedig 53%-át adta. Bár a fűtési célú gázfelhasználás 2022 után látványosan csökkent, 2024-ben még mindig a 2015-ös szint mintegy 92%-án állt. Ez azt mutatja, hogy a gázfüggőség mérséklődött, de nem tört meg. Külön megemlítendő, hogy a használati-melegvíz készítésénél (kb. 7%-kal) még növekedett is a földgázhasználat.
A 2021 utáni visszaesést ezért óvatosan kell értelmezni. A csökkenés mögött nem tartós hatású szerkezeti átalakulás áll. Szerepe lehetett benne a rezsicsökkentés szigorítása miatti fogyasztás-visszafogásnak, az alacsonyabb fűtési hőmérsékletnek, az enyhébb teleknek, illetve más rövid távú alkalmazkodási formáknak is. Ez nem ugyanaz, mint amit egy tömeges épületfelújítási, fűtéskorszerűsítési, a fosszilis alapú rendszerek nagyarányú kiváltását eredményező program jelentene.
Földgázból így is kb. 6%-kal, a leginkább a PB-gázzal azonosítható kőolajtermékekből pedig mintegy 20%-kal használtak a háztartások kevesebbet. A legjelentősebb, leginkább örömteli változás a szénnél következett be: az adatok szerint 10 év alatt a negyedére zsugorodott a felhasználása. Eközben azonban a megújulók (ami itt döntően a tűzifát jelenti) felhasználása is csökkent, 30%-kal. Mivel hazai infrastrukturális adottságok (elavult fűtőberendezések, rossz energiahatékonyságú épületek) mellett a szilárd tüzelőanyag alapú fűtésnek súlyos levegőtisztasági és ökológiai következményei vannak, ez kedvező folyamatnak látszik. Az okok azonban összességében nem teljesen világosak. Valószínűleg szerepet játszhatnak demográfiai változások és technológiaváltás is, de félő, hogy az alulfűtés, illetve a statisztika számára nem feltétlenül látható energiahordozók felhasználása (pl. lopott tűzifa, hulladékégetés) is befolyásoló tényezők voltak.
Mi áll a változás útjában, és mit kell tenni?
A rezsicsökkentés negatívan befolyásolta az energiahatékonysági beruházásokat is. Az alacsonyan tartott energiaárak mellett a háztartások számára kevésbé megtérülő beruházást jelent a szigetelés, a nyílászárócsere vagy a fűtési rendszer korszerűsítése, ezért ezek a beruházások jellemzően elmaradtak vagy későbbre tolódtak. Ennek következménye ma is látszik: a lakásállomány energiaigénye bőven az uniós átlag felett van, a fűtés jelentős részben továbbra is földgázra épül, miközben a háztartások kiszolgáltatottak maradnak az energiaáraknak és a hőhullámoknak is.
Összességében hiába tanúskodnak kedvező folyamatokról az elmúlt évtized adatai, az elindult lassú elektrifikáció mellett a háztartások energiaellátása továbbra is erősen gázfüggő. A következő évek egyik kulcskérdése ezért az lesz, hogyan tudjuk egyszerre kezelni az energiaárak kérdésének, a fosszilisek kiváltásának és a villamosenergia-igények növekedésének hármasát, hogy az ne okozza a hálózati terhelés indokolatlan mértékű növekedését, és ne mélyítse a társadalmi különbségeket. A rezsikérdés szociális alapú rendezése mellett így a kulcskérdés továbbra is az épületek energiaigényének csökkentése lesz. Ehhez alapvetően fontos az épületszigetelés, a nyílászárók cseréje, a megújulók alkalmazása mellett a passzív hűtési és fűtési megoldások (pl. nyáron árnyékolás, a téli időszakban pedig a benapozottság növelése), korszerű fűtési rendszerekre való áttérés, az energiahasználatunk „okos”, dinamikus árazásra épülő átalakítása – és természetesen mindehhez hosszú távon kiszámítható állami támogatási programok és stabil szabályozás szükséges.
-
Zöldinfó3 nap telt el a létrehozás ótaMegszűnik az elektronikai hulladék leadása az önkormányzati gyűjtéseken
-
Zöldinfó7 nap telt el a létrehozás ótaA rezsicsökkentés eltörlését és célzott kompenzációt sürget a Levegő Munkacsoport
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaForradalmi változás jöhet az időjárás-előrejelzésben az új műholddal
-
Zöldinfó6 nap telt el a létrehozás ótaFurcsa szagú, barna anyag jelent meg a Dunában
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaSzennyezés az akkumulátorgyárnál: függetlenül vizsgálják az iváncsai kutak vizét
