Zöldinfó
Hőhullámok és kártevők szorítják vissza a magyar krumplit
Eltűnhet a magyar krumpli: a felmelegedés és az új kártevők együtt szorítják ki a burgonyát.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A klímaváltozás következtében a hazai konyha egyik fő alapanyaga, a burgonya számára egyre kedvezőtlenebb hazánk éghajlata: egyrészt a növénynek az ország jelentős részén már most is túl meleg van, másrészt új kártevők is érkeznek, melyeknek kedvez a melegebb éghajlat – írja az alternativenergia.hu. Tanulmányukban az ELTE Meteorológiai és a MATE Agronómiai Tanszék kutatói – Szabó Péter, Somfalvi-Tóth Katalin és Pongrácz Rita – azt vizsgálták, hogyan romlott a burgonya termeszthetősége és csökkent az össztermés itthon az elmúlt évtizedekben, illetve a jövőben mikorra tűnhet majd teljesen el a termőföldekről.
A burgonya a 18. század végétől kezdett elterjedni Magyarországon, II. József uralkodása idején ösztönözték szélesebb körű termesztését, majd a 19. századra vált igazán népszerű és alapvető, tápanyagban gazdag élelmiszerré. A növényt optimálisan 8–10 °C-os talajhőmérséklet esetén vetik. Az azonnali fogyasztásra szánt burgonyát már augusztus elején fel lehet szedni, a tárolásra kerülő termést pedig rendszerint október közepéig takarítják be. Az éghajlatváltozás hatásai azonban az olcsó és kedvelt burgonyát sem kerülik el. Magyarország jelenleg a burgonyatermesztés déli határán helyezkedik el: tőlünk délebbre már csak a magasabban fekvő, hidegebb nyarú, hegyvidéki területeken lehet sikeres a termesztése.
Klímaváltozás és kártevők a krumpliföldön
A burgonya termeszthetőségének vizsgálatához egy nemzetközi szakirodalmon alapuló és általunk továbbfejlesztett módszertant alkalmaztunk, amely pusztán meteorológiai adatok felhasználásával jellemzi a környezeti feltételek kedvezőségét. Ennek egyik fő tényezője a júliusi hőmérséklet, amely meghatározó a növény termeszthetősége szempontjából – az Alföldön a megfigyelhető júliusi melegedés miatt ma már nem kedvezőek az éghajlati feltételek.
A másik fontos, potenciálisan korlátozó tényezőt a kártevők jelentik. Hazánkban a burgonya legjelentősebb kártevője jelenleg a burgonyabogár, de egyre nagyobb figyelmet érdemel a burgonyamoly is. Ez az inváziós faj 2015-ben jelent meg itthon a hazainál melegebb éghajlatú területekről. A klímaváltozás következtében ma már nálunk is képes tartósan megtelepedni, így a jövőben várhatóan komoly veszélyt jelenthet. Ráadásul nemcsak a krumplira, hanem a paradicsomra, a kaliforniai paprikára és a padlizsánra is egyre nagyobb kockázatot hordoz a burgonyamoly.
A forró nyarak ára: eltűnő hazai termés
A hazai termés ma már a teljes burgonyafogyasztásunknak csupán 40-50%-át fedezi, míg tíz évvel ezelőtt még közel 90%-át biztosította – a hiányt ma főként francia, német és holland import pótolja. Míg a 2000-es évek legelején Magyarországon mintegy 800 ezer tonna burgonyát takarítottak be, addig 2024-re ez a mennyiség a negyedére csökkent. A grafikonon az is jól látszik, hogy az elmúlt négy évben (2021–2024) országos átlagban a HungaroMet jó minőségű megfigyeléseit felhasználva a burgonyát érő hőstressz miatt a termeszthetőségének környezeti feltételei rendre nagyon alacsonyan voltak, elsősorban a rendkívül forró júliusok miatt. Ezzel a módszertannal 2000 után a hazai össztermelés és a hőség miatti termeszthetőségi mutató között közepesen erős, 0,6-os lineáris kapcsolatot mutattunk ki.
Észak-Alföld és Közép-Magyarország a folyamat vesztese
Természetes körülmények között – azaz hűtőöntözés nélkül – hazánk egyre kisebb területe marad alkalmas a burgonya termesztésre. Míg 2000 körül az ország nagy részén – hegységeinket nem számítva – tízből csupán néhány év számított kedvezőtlennek, addig ma inkább az ellenkezője igaz: a legtöbb helyen már csak ritkán adódnak megfelelő éghajlati feltételű évek. A legnagyobb területi visszaesés az Észak-Alföldön és Közép-Magyarországon következett be, ennek hatására például Budapest kertes övezetében 2024-re teljesen megszűnt a burgonyatermesztés a 2000-es években még összesen 200-300 hektárt kitevő területéről. Jelenleg a fő termőkörzetek Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun vármegyékre helyeződtek át, de e két vármegyében együtt is csak fele akkora a burgonyatermesztés, mint amilyen a 2000-es években egyedül Pest vármegyében volt. Ugyanakkor a Dél-Alföldön már csakis hűtőöntözés mellett lehetséges a termesztés – és ezzel az egyre gyakoribb kártevők jelenlétét még nem is vettük figyelembe.
A jövőre vonatkozóan azonban a hőség mellett már számításba vettük a melegebb éghajlatot kedvelő, a burgonyát károsító burgonyamoly várható hatásait is. Ehhez három, egymástól jelentősen eltérő jövőbeli forgatókönyvet vizsgáltunk meg:
- zöld jövőkép: 2020-tól számol kibocsátáscsökkentéssel, a párizsi klímacélok teljesülését feltételezve;
- realista jövőkép: közepesnek tekinthető forgatókönyv, amely 2040-től számol jelentősebb kibocsátás-csökkentéssel;
- pesszimista jövőkép: az eddigi üvegházgáz-kibocsátási trendek folytatását tartalmazza a 21. század végéig, jelentős kibocsátáscsökkentés nélkül.
Csak hathatós kibocsátáscsökkentés mellett őrizhető meg a magyar burgonya
Az elmúlt tíz évben átlagosan az ország területének mintegy 40%-a volt alkalmas a burgonya termesztésére, ha figyelembe vesszük együttesen a gyakoribbá váló hőhullámokat és a melegkedvelő kártevők megjelenését. Tíz-tizenöt év múlva ez az arány várhatóan még tovább, akár 20–25%-ra csökken (és ebbe a beépített területek, a vizes élőhelyek és az erdők is beleszámítanak, amelyek jelenleg körülbelül az ország 20%-át teszik ki).
A pesszimista forgatókönyv szerint a burgonya termesztése az országban már sehol sem lesz alkalmas ezután (ha nem számítjuk a jelenleg erdővel borított területeket). A realista forgatókönyv esetén ugyan a jelenlegi termőterületek többsége alkalmatlanná válik, ugyanakkor az ország egy kisebb részén még találhatók majd olyan területek, ahol a burgonya termesztése korlátozottan lehetséges marad. Ha sikerül megtalálni a legalkalmasabb termőterületeket és hatékony védelmet kialakítani a kártevők ellen, egyedül a zöld forgatókönyv ad esélyt arra, hogy ismét a hazai, jó minőségű burgonyát választhassuk az import burgonya helyett.
Zöldinfó
Július 30-ára feléltük a Föld idei erőforrásait
A takarékos energiafelhasználás és a fenntartható energiaforrásokra való átállás a túlfogyasztás mérséklésének is kulcsa.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Az emberiség idén nyár közepére felhasználta mindazokat a természeti erőforrásokat, amelyeket a Föld egy év alatt képes helyreállítani és megújítani – 2026-ban a túlfogyasztás napja július 30-ára esik – írja az alternativenergia.hu. Ez a dátum arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi gazdasági, termelési rendszereink és fogyasztási szokásaink túl nagy terhet rónak a bolygóra. A fenntarthatóbb jövőhöz rendszerszintű változásokra van szükség, amelyek természeti értékeink megóvása mellett a kisebb környezeti terheléssel járó megoldásokat, köztük az energiahatékonyságot és -takarékosságot, valamint a megújuló, zöld energiaforrásokat helyezik előtérbe. A túlfogyasztás napja azt a dátumot jelöli, amikorra az emberiség felhasználja mindazokat a természeti erőforrásokat, amiket a Föld egyetlen év alatt képes megújítani. Vagyis ettől a naptól kezdve ökológiai értelemben hitelből élünk. Jelenleg a bolygó lakossága 73 százalékkal gyorsabb ütemben éli fel a természet által nyújtott erőforrásokat, mint ahogy azok regenerálódni tudnának – vagyis úgy élünk, mintha 1,73 Föld állna rendelkezésünkre.
Az egyes országok ökológiai lábnyoma között jelentős különbségek figyelhetők meg. Ha mindenki úgy élne, mint Katar lakói, az emberiség már február 4-ére felhasználná a Föld egy évre elegendő erőforrásait. Hasonlóan korán érkezne el a túlfogyasztás napja Luxemburg (február 17.) és Szingapúr (február 23.) fogyasztási szintje mellett is. Ezzel szemben olyan országokban, mint Banglades, Nepál vagy Etiópia, az egy főre jutó ökológiai lábnyom jelenleg még a Föld egy főre jutó biokapacitása alatt marad. A magyarországi túlfogyasztás napja idén június 24-én jött el, vagyis a globális átlaghoz képest mi is rosszabbul teljesítünk. A túlfogyasztás hátterében számos tényező áll: a fosszilis energiahordozókra épülő gazdaság, a túlzott energia-és nyersanyag-felhasználás, a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a pazarló termelési és fogyasztási minták egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy minden évben óriási nyomás nehezedik a természeti rendszerekre. Ennek következményeit már Magyarországon is tapasztaljuk: az egyre súlyosabb aszályok, a szélsőséges időjárási események, a vizesélőhelyek kiszáradása és a biológiai sokféleség csökkenése mind azt jelzik, hogy a természet teherbíró képességének határaihoz közeledünk. A hetvenes évek eleje óta minden évben növekszik az emberiség ökológiai adóssága. Mára ez több mint húsz évnyi természeti regenerációs kapacitásnak felel meg – vagyis még akkor is évtizedekre lenne szükség a természet egyensúlyának helyreállításához, ha azonnal megszüntetnénk a túlfogyasztást.
A WWF Magyarország szerint a helyzet kezeléséhez az egyéni életmódbeli változtatások – például a tudatos és takarékos energia- és vízfelhasználás – mellett olyan rendszerszintű változásokra is szükség van, amelyek csökkentik a gazdaság ökológiai lábnyomát, és elősegítik a természet erőforrásainak megőrzését. Ebben meghatározó szerepe van az energiatermelés átalakításának is: a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetése és a megújuló, zöld energiaforrások arányának növelése jelentősen mérsékelheti a természeti erőforrásokra és az éghajlatra nehezedő terhelést.
Napjainkban az el nem fogyasztott energia a legjobb befektetés: tudományosan bizonyított tény, hogy takarékossággal és tudatossággal – például mérőóráink havi szintű leolvasásával és tényleges energiafogyasztásunk feljegyzésével – akár 15-20%-os azonnali megtakarítást is elérhetünk. Ha ugyanis rendszeresen szembesülünk az aktuális mérőállásokkal és az erre kifizetendő összeggel, automatikusan elkezdjük visszafogni pazarló szokásainkat. Ugyanakkor országos szinten nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy tényleges energiaszükségletünk minél nagyobb részét helyben elérhető megújuló forrásból fedezzük. A WWF Magyarország éppen ezért fontos előrelépésnek tartja Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter bejelentését, amely szerint 2030-ig a hazai szélerőművek beépített kapacitását a jelenlegi tízszeresére növelné. A szervezet szerint ez lényeges lépés lehet az energiaszuverenitás erősítése és a klímacélok elérése felé, ugyanakkor a fejlesztéseket átlátható, kiszámítható keretek között, a természeti, társadalmi és gazdasági szempontok együttes figyelembevételével kell megvalósítani.
„Hazánkban a megújuló energiaforrások közül az egyik legnagyobb kiaknázatlan potenciál jelenleg a szélenergiában rejlik. A korszerű szélturbinák a magyarországi szélviszonyok között is megbízhatóan, alacsony kibocsátással és kis költséggel termelhetnének nagy mennyiségű villamos energiát – ráadásul jól kiegészítik a napenergiát, különösen télen és éjszaka. Ennek a lehetőségnek a kiaknázása azonban hatalmas felelőséggel is jár, hiszen ahogy minden energiatermelő technológiának, úgy a szélenergiának is van környezeti terhelése. A szakértők és a döntéshozók közös felelősége, hogy ezt minimalizáljuk, és az új szélerőműveket a természeti, társadalmi és a gazdasági szempontokat is figyelembe véve, jól megtervezett módon, az élővilág számára alacsony kockázatú területekre helyezzük el, hogy az általuk megtermelt energia ténylegesen csökkentse az ökolábnyomunkat és érdemben segítse későbbre tolni a túlfogyasztás napját” – mondta dr. Csontos Csaba, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője.
A túlfogyasztás mérsékléséhez számos területen szükség van a változásra – többek között a városfejlesztésben, az élelmiszer-termelésben és az energiatermelésben is. A Global Footprint Network számításai szerint például a fosszilis energiahordozókból származó szén-dioxid-kibocsátás felére csökkentése önmagában közel három hónappal későbbre tolhatná a túlfogyasztás napját. A túlfogyasztás napja nem csupán egy figyelemfelkeltő dátum, hanem emlékeztető arra is, hogy jelenlegi termelési és fogyasztási gyakorlataink már középtávon sem fenntarthatók. Ahhoz, hogy a jövőben későbbre tolódjon ez a nap, olyan egyéni, települési és országos szintű döntésekre van szükség, amelyek egyszerre csökkentik az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, mérséklik a természeti erőforrások felhasználását és megőrzik azokat az ökoszisztémákat, amelyek az emberi társadalmak működésének alapját jelentik.
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaMilliárdos beruházásokkal gyorsítaná az EU a tiszta energiára való átállást
-
Zöldinfó2 nap telt el a létrehozás óta„Spanyolország ég” – a Greenpeace sürgős klímavédelmi intézkedéseket követel
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaKiszáradó folyók, fogyó ivóvíz: egyre súlyosabb a vízhiány Magyarországon
-
Zöldinfó2 nap telt el a létrehozás ótaRekordhőmérséklet az olasz tengereknél: a klímaváltozás már a mélyben is pusztít
-
Zöld Energia7 nap telt el a létrehozás ótaÚj energetikai pályázatok indulnak: a megújuló energia térnyerését támogatják
