Zöldinfó
Túlélünk vagy túlfogyasztunk? – Egyre hamarabb jön el az emberiség ökológiai fordulónapja
Július 24. – az idei évben erre a napra esik az úgynevezett Earth Overshoot Day, vagyis a Túllövés Napja.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Ez a nap minden évben egy fordulópont: innentől kezdve az emberiség kollektív módon már olyan ökológiai tartalékokat használ, amelyeket a Föld ebben az évben már nem képes regenerálni -írja az alternativenerga.hu. Az év hátralévő hónapjai ökológiai értelemben hiányban telnek – a globális társadalom ekkor már a jövő erőforrásait használja el, hitelből élünk. A fogalom nem új, és az általa jelzett probléma sem az. Ami változott, az a dátum: a hetvenes évek elején az év végi hónapokra esett, mára azonban rendszerint a nyár közepére tolódik. A trend világos: egyre gyorsabban éljük fel azt, ami adott évben megújulhatna.
Ökológiai lábnyom és biokapacitás: két rendszerparaméter
A Túlfogyasztás Napja a Global Footprint Network által meghatározott indikátor, amely két fő mutató – az ökológiai lábnyom és a biokapacitás – összevetéséből származik. Ez a mutató azt méri, mekkora biológiailag produktív föld- és vízfelület szükséges ahhoz, hogy előállítsuk mindazt, amit elfogyasztunk – pl. élelmet, energiát, alapanyagokat – és elnyeljük a keletkező hulladékokat, kibocsátásokat. Ezt a kapacitást “globális hektárban” (gha) fejezik ki, amely egy standardizált mérőszám. Ezzel szemben a biokapacitás azt mutatja meg, mekkora mennyiségben képes a Föld – vagy egy adott ország – regenerálni ezeket az erőforrásokat. Ha az ökológiai lábnyom meghaladja a biokapacitást, akkor ökológiai deficit keletkezik. Ekkor beszélünk túlfogyasztásról, amelynek időpontja a Túllövés Napja (Earth Overshoot Day). Ez tehát nem más, mint az év azon napja, amikor a következő arány eléri az egyet:
Biokapacitás / Ökológiai lábnyom × 365 nap = Túllövés Napja
A legfrissebb adatok szerint az emberiség jelenlegi működéséhez évente 1,8 Föld biokapacitására lenne szükség – vagyis 80%-kal többet használunk fel, mint amennyi megújulhatna. Az alábbi ábrából tisztán kiolvasható a bevezetésben már említett trend, azaz hogy a Túllövés Napja mindig egyre hamarabb és hamarabb érkezik meg, egyértelműen kirajzolva a jelenleg uralkodó civilizációnk egyre inkább fenntarthatatlan működését.
A túlfogyasztás térbeli szerkezete
A globális számok mögött természetesen megbújnak a térbeli különbségek. A Global Footprint Network országonként (Country Overshoot Day) is kiszámítja a Túllövés Napja dátumát, azt vizsgálva, hogy ha a világ minden lakosa úgy élne, mint egy adott ország állampolgára, akkor mikorra merülne ki a Föld éves regenerációs kapacitása. Az Egyesült Államokban ez március elejére, Németországban május elejére, Magyarország esetében június 2-re, míg Ecuadorban vagy Indonéziában októberre–decemberre esik.
Ezek az eltérések jól mutatják, hogy a legtöbb esetben a centrum országainak magasabb életszínvonala nagyobb ökológiai költségekkel jár együtt – függetlenül attól, hogy a közvetlen fogyasztás lokálisan vagy a globális ellátási láncokon keresztül valósul meg, mint a periféria országainak életszínvonala. Ez a térbeli különbség etikai kérdéseket is felvet: kik használják el az erőforrásokat, és kik viselik az ökológiai válság következményeit? A túllövés mögött az ökológiai mozgalom egyik fontos témája áll, azaz a globális igazságtalanság – az ökológiai adósságot elsősorban azok a közösségek fizetik meg, akiknek a legkisebb a lábnyoma.
A globális túlfogyasztás napja mellett egyre több figyelem irányul az úgynevezett Country Deficit Day jelenségére. Ez az a dátum, amikor egy adott ország ökológiai fogyasztása meghaladja saját biokapacitását – vagyis a lakosság és gazdaság igényei ekkor lépik túl az ország határain belül rendelkezésre álló regenerációs képességet. Ez a mutató a belső erőforrás-felhasználás és a hazai ökoszisztémák terhelhetőségének összevetésén alapul. Fontos különbség, hogy míg a Country Overshoot Day azt modellezi, mi történne, ha a világ lakossága egy adott ország életmódját követné, addig a Country Deficit Day a konkrét országon belüli ökológiai egyensúlyt veszi alapul.
Például 2025-ben:
- Szingapúr esetében ez január harmadik napján történt meg.
- Magyarország esetében a Country Deficit Day augusztus végére esett.
- Litvániában ez viszont november eleje, ami jelzi, hogy ott az ország biokapacitása közelebb áll a saját lábnyomához.
Ez a mérőszám fontos kiegészítése a fenntarthatósági diagnózisnak, mivel megmutatja, mely országok importált erőforrásokra vagy ökológiai “külső segítségre” szorulnak a működésük fenntartásához. Az olyan országok, amelyek túlfogyasztása nemcsak globálisan, hanem lokálisan is deficites, fokozottan kitettek az ellátási bizonytalanságoknak, valamint a globális ökológiai válság következményeinek.
Mit jelent ez?
A Túlfogyasztás Napja nem pusztán ökológiai diagnózis, hanem egy mélyebb, civilizációs válságtünet szimbolikus jelölője. Az ipari-fogyasztói társadalom által meghatározott életforma – mely a gazdasági növekedésre, az anyag- és energiaintenzív működésre és a fogyasztásra épül – már régen átlépte azokat a környezeti határokat, amelyek között hosszú távon fenntartható maradhatna. A dátum évről évre korábbra tolódása világosan jelzi: nem átmeneti túllépésről van szó, hanem tartós rendszerszintű deficitről.
Zöldinfó
Vízhiány és rekordalacsony Duna: szemléletváltást sürgetnek a magyar vízgazdálkodásban
Új vízgazdálkodást sürget a szakember a változó klímában.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Új, a víz elvezetése helyett annak megtartására épülő, a helyi adottságokat figyelembe vevő vízgazdálkodásra és szemléletváltásra van szükség Magyarországon a klímaváltozás miatt – hangsúlyozta Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Biztos hang című podcastjének új adásában – írja az alternativenergia.hu. A szakember rámutatott: az idei nyári hőhullámok és a Duna rekordalacsony vízállása Magyarországon egyértelműen jelzik a klímaváltozás hatásait. Timár Gábor szerint az extrém kisvíz a folyó felső vízgyűjtő területén tapasztalható tartós hőség és csapadékhiány következménye, ugyanakkor a másik véglet sem tűnt el, továbbra is érkezhetnek nagy árhullámok, ahogy azt a 2024-es árvíz is megmutatta. Timár Gábor kifejtette: a dunai hajózást és a Paksi Atomerőmű hűtési rendszerét is egy korábbi, másfajta vízjáráshoz alakították ki. A jövőben az eddig megszokottnál gyakoribb és tartósabb kisvizekkel kell számolni, ezért Paks esetében hosszabb távon indokolt lenne hűtést kevésbé függővé tenni a Duna pillanatnyi vízhozamától.
A geofizikus szerint az Alföldön is szemléletváltásra van szükség. A 19–20. századi vízgazdálkodás célja az árvizek és belvizek gyors elvezetése volt, a melegebbé és szárazabbá váló éghajlaton azonban ez a rendszer éppen azt a vizet vezeti el, amelyre később szükség lenne. A tartós kiszáradás már a légkört is megváltoztatja: a száraz, felmelegedett levegőben a csapadék egy része elpárolog, mielőtt elérné a felszínt. A felszínközeli nedvesség hiánya pedig a zivatarok fennmaradását is nehezíti. 2022-ben még nagyjából a Duna térségében gyengültek el az Alföld felé tartó zivatarok, idén azonban már a Dunántúl középső részén is előfordult, hogy feloszlottak – magyarázta a szakember.
Timár Gábor tévesnek nevezte azt a magyarázatot, amely a csapadékhiányt a jégkármérséklő rendszer működésének tulajdonítja. A szakember szerint sokkal alapvetőbb folyamatról van szó: a kiszáradt táj egyre kevésbé képes vizet visszajuttatni a légkörbe. Timár Gábor úgy vélte, a megoldás ezért nem merülhet ki abban, hogy az aszály idején megpróbálják öntözővízzel pótolni a hiányt. A tájat kell ismét nedvesebbé tenni. Ha a növények gyökérzónájában rendelkezésre áll a víz, párologtatni tudnak, ezzel hűtik és nedvesítik a felszín közeli levegőt. Ezen keresztül meg lehet kísérelni annak a természetes körforgásnak a helyreállítását is, amely kedvezőbb feltételeket teremt a csapadék számára.
A szakértő kiemelte: a megoldást nem az aszály idején alkalmazott öntözés kiterjesztése vagy néhány hatalmas felszíni tározó jelenti, mivel a szükséges vízmennyiség meghaladja ezek kapacitását. A vizet magában a tájban, leginkább a talajvízbe juttatva kell tárolni. A cél tehát az lenne, hogy akkor fogjuk meg a vizet, amikor rendelkezésre áll – hangsúlyozta Timár Gábor.
A szakember szerint a Tiszán érkező nagyobb vízhozamok egy részét ki kellene vezetni a tájba, a meglévő csatornahálózatot pedig nemcsak a belvíz elvezetésére, hanem ellenkező irányban, vízpótlásra is lehetne használni. Az alacsonyan fekvő területeken a vizet hagyni kellene beszivárogni a talajba, ahol hónapokkal később is segíthetné a növényzet vízellátását.
Ez azonban nem jelentheti azt, hogy mindenütt ugyanazt kell csinálni. A szakember egy sokkal kifinomultabb, a helyi adottságokra épülő vízgazdálkodást sürget. Meg kell ismerni, hol érdemes vizet kivezetni, milyen talajokon tud az valóban beszivárogni, hol emeli kedvezően a talajvíz szintjét, és hol okozhatna például szikesedést. Más megoldásra lehet szükség egyik és másik tájegységen, sőt akár egymáshoz közeli területeken is – magyarázta.
A professzor szerint a folyók mentén is többféle helyi beavatkozásra van szükség: a Tiszán egyes helyeken szélesebb teret lehetne adni az árvíznek, a töltéseket távolabb vinni a folyóktól, hosszabb távon pedig akár a korábbi kanyarulatok egy részének helyreállítása is segíthetne lassítani a víz lefolyását és a meder bevágódását. Máshol pedig kisebb műtárgyak, zsilipek és vízkivezetések alkalmazása indokolt. “Nem egyetlen nagy beruházás oldaná meg tehát a problémát, hanem sok, egymáshoz kapcsolódó helyi beavatkozás” – hangsúlyozta a szakember, aki a technikai megoldások mellett a szabályok átírását is sürgette.
Javaslata szerint a mezőgazdasági támogatási rendszert hozzá kellene igazítani ahhoz, hogy a gyenge termőképességű területeken gazdaságilag is megérje vizet visszatartani, amely akár új művelési kategóriaként is megjelenhetne. A változáshoz emellett szükség lenne egy olyan erős tudományos háttérintézményre, amely összegyűjti a különböző vízvisszatartási kísérletek tapasztalatait, modellezi az eredményeket, és segít eldönteni, hogy a következő évben hol és hogyan érdemes beavatkozni.
Timár Gábor zárásként elmondta: a feladat léptéke a 19. századi nagy folyószabályozásokéhoz mérhető, ám most a korábbi vízelvezetéssel ellentétben a víz megtartását kell elsajátítani.
-
Zöldinfó5 nap telt el a létrehozás ótaMegszűnik az elektronikai hulladék leadása az önkormányzati gyűjtéseken
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaA rezsicsökkentés eltörlését és célzott kompenzációt sürget a Levegő Munkacsoport
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaForradalmi változás jöhet az időjárás-előrejelzésben az új műholddal
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaFurcsa szagú, barna anyag jelent meg a Dunában
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaSzennyezés az akkumulátorgyárnál: függetlenül vizsgálják az iváncsai kutak vizét
