Zöldinfó
Az ÖK kutatói kimutatták az elszigetelt kis élőhelyfoltok biodiverzitás-megőrző szerepét
Az Alföldön található erdőssztyepp-foltok és kunhalmok biodiverzitását vizsgálva az ELKH Ökológiai Kutatóközpontban (ÖK) munkatársai azt találták, hogy ezen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyek természetvédelmi értéke kis méretük ellenére is kiemelkedő, többek között legalább százötven – részben ritkán látható, részben eddig teljesen ismeretlen – pókfajnak adnak otthont.
Az Alföldön számos erdőssztyepp-folt és kunhalom védi szigetként a hajdani élővilágot. Az ELKH MTI-hez eljuttatott hétfői közleménye szerint az ÖK Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai a kutatás során e két erősen fragmentált – csak kis foltokban létező – élőhelytípust vizsgálták. A kiskunsági erdőssztyeppet száraz gyepek és a bennük álló kisebb erdőfoltok alkotják. Az erdők elsősorban nyárfákból állnak, a cserjeszintet galagonya- és borókabokrok alkotják, az ökológusok azonban ez alkalommal az élőhely gyepi összetevőire fókuszáltak. Emellett a kurgánokon vagy kunhalmokon található gyepeket is vizsgálták. Ezek a sztyeppi népekhez kötődő ősi temetkezési helyek több ezer évesek, és főként az Alföldön fordulnak elő nagy számban. “Eurázsiában több százezer kurgán létezik, és mivel e dombok oldala meglehetősen meredek, magasságuk pedig általában néhány méter, rendszerint alkalmatlanok voltak mezőgazdasági művelésre. Emiatt sokszor a mai napig őrzik az ősi gyepek flóráját és faunáját. Ma már mindkét vizsgált élőhely, az erdőssztyepp és a kurgánokat borító sztyeppvegetáció is csak viszonylag kis területen létezik hazánkban, és ezek adják az eredeti állat- és növényvilág egyik utolsó menedékét” – magyarázza Gallé Róbert, a kutatócsoport munkatársa, a tanulmány első szerzője.
A kutatás fő kérdése az volt, hogy e kis élőhelyfoltok mennyire képesek megőrizni az ősi, különleges élővilágot. A legtöbb esetben egészen speciális közösségek alakulnak ki e fragmentumokban. Az erdőssztyeppek területén a nyár forró, és a klímaváltozással csak egyre forróbb lesz, a tél viszont kifejezetten hideg, vagyis az évi és napi hőingás szélsőségesen nagy. E területek faunája tehát az extremitásokhoz alkalmazkodott. Ezen élőhelyeken – a kurgánokkal ellentétben – nem a mezőgazdasági művelés, sokkal inkább a faültetvények jelentik az emberi zavarás leggyakoribb formáját. Nyugat felé haladva az eredeti erdőssztyepp helyét egyre inkább átveszik a telepített nyár- és fenyőerdők, és ezek között egyre kisebb, ma már csak néhány hektáros foltokban található meg az eredeti élővilág.
“Azt vizsgáltuk, hogy a tájszerkezet hogyan hat ezen területek élővilágára. A tájszerkezetet befolyásolja az ültetett erdők kiterjedése, a szomszédos erdőssztyepp-foltok távolsága, illetve e foltok mérete, és mindez hatással van a fragmentumok biodiverzitás-megőrző képességére. Ezek az élőhelyek természetvédelmi szempontból azért értékesek, mert egy részükön sohasem történt az életközösséget teljes egészében megszüntető beavatkozás, például szántás” – ismertette Gallé Róbert. Az ÖK kutatói vizsgálatukban harminc-harminc erdőssztyepp-foltot és kunhalmot választottak ki, és felmérték, hogy milyen növények és ízeltlábúak, közöttük pókok, poloskák, méhek és darazsak élnek rajtuk. Az eredmények szerint a különböző élőlénycsoportok esetében más-más hatás érvényesül, máshogy reagálnak például a többféle élőhelyen is megtalálható generalista ízeltlábúak és a kizárólag e társulásokban előforduló specialista fajok.
A kutatók általános tapasztalata szerint mindkét vizsgált élőhelytípusban nagy a fajgazdagság, a kis méretű erdőssztyepp-foltokban például akár 150 pókfaj is él. Az egyik foltban olyan fajt is azonosítottak, amelyet több mint száz évvel ezelőtt fedeztek fel, és azóta sem mutatták ki sehol, most viszont húsz egyedet is gyűjtöttek belőle. Annak ellenére, hogy a pókok meglehetősen jól ismert állatcsoportnak számítanak, a kutatók olyan fajt is találtak, amelyet eddig senki sem írt le. “Ezek a ritka, sőt ismeretlen fajok is azt jelzik, hogy sok mindent nem tudunk még ezekről az élőhelyekről, és szinte mindig találunk valamilyen meglepő eredményt. Sok itt élő faj csak az ázsiai sztyepprégióból ismert, hiszen Magyarországon található a sztyeppek nyugati határa” – tette hozzá Gallé Róbert.
Az eredmények azt bizonyították, hogy e kis méretű és meglehetősen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyfoltok is jelentős biodiverzitást képesek megőrizni, ezért e fragmentumokat kiemelt természetvédelmi értékekként kell kezelni. Hatékony védelmüket azonban hátráltatja, hogy ezek a foltok nagyon kicsik és szétszórtan találhatók, miközben e térségekben folyamatosan intenzív emberi hatás éri őket. A megőrzésükhöz a lehető legkisebb mértékűre kellene csökkenteni az emberi beavatkozást – hívták fel a figyelmet a kutatók. Az eredményeket bemutató publikáció a Basic and Applied Ecology című szakfolyóiratban jelent meg.
Design
Ezekre figyelj, ha környezettudatosan építenél kerítést
A régi kerítés felújítása nem feltétlenül igényel teljes bontást. Ha az oszlopok és az alapozás megfelelő állapotban vannak, akár a kerítésburkolat cseréjével is látványos eredmény érhető el. A meglévő szerkezetek megtartása csökkentheti a költségeket és a bontási hulladék mennyiségét. Van azonban néhány kevésbé ismert műszaki szempont, amelyet érdemes megvizsgálni, mielőtt új kerítéselemeket rendelünk.
A régi oszlopok megtarthatók, de nem mindegy, milyen kerítés kerül közéjük
A felújítás előtti első feladat a beton-, tégla- vagy fémoszlopok állapotának ellenőrzése. A repedések, a dőlés, a korrózió és a meglazult rögzítések mind figyelmeztető jelek lehetnek.
Van azonban egy kevésbé nyilvánvaló szempont: a szélterhelés.
Egy hézagos fakerítésen a levegő részben áthaladhat, míg egy összefüggő lemezfelület lényegesen nagyobb szélnyomásnak lehet kitéve. Emiatt egy könnyű fémburkolat felszerelése sem feltétlenül jelent kisebb terhelést a régi oszlopok számára.
A kerítés magassága, a burkolat zártsága, a vízszintes tartók és a rögzítések egyaránt befolyásolják a stabilitást. Különösen szeles területen fontos ellenőrizni, hogy a meglévő szerkezet alkalmas-e az új kialakításhoz.
A régi kerítés felújítása tehát nem egyszerűen burkolatcsere: az új elemekhez megfelelő tartószerkezetre is szükség van.
Három apróság, amelyen sok múlhat a felújítás során
1. Az oszlopközök nem mindig egyformák.
Régebbi kerítéseknél előfordulhat, hogy az oszlopok távolsága néhány centiméterrel eltér egymástól, vagy az oszlopok már nem állnak teljesen függőlegesen. Ezért nem elegendő egyetlen kerítésmezőt lemérni. Az egyes szakaszok szélességét külön-külön, szükség esetén több magasságban is érdemes ellenőrizni.
2. Nem minden rozsdafolt jelent gyenge minőségű alapanyagot.
A bevonatos acéllemezeknél a helytelen vágás vagy a sérült védőréteg is korróziót okozhat. A sarokcsiszolóval történő vágás például károsíthatja a bevonatot, a felületen maradó forró fémforgács pedig később rozsdafoltokat eredményezhet. A megfelelő lemezvágó eszközök használata, a forgács eltávolítása és a vágott élek gyártói előírás szerinti kezelése ezért különösen fontos.
3. A kerítés alsó részének kialakítása sem mellékes.
A talajhoz túl közel kerülő burkolatot gyakrabban érheti felverődő sár, nedvesség és mechanikai sérülés. Az alsó hézag és a vízelvezetés megtervezése megkönnyítheti a tisztítást és csökkentheti a károsodás kockázatát. A megfelelő távolságot azonban mindig a választott kerítésrendszer és a helyszíni adottságok határozzák meg.
Milyen burkolattal újítható fel egy régi kerítés?
A hagyományos faelemek természetes megjelenést biztosítanak, de kültéren időszakos felületkezelést igényelhetnek. A bevonatos acéllemezeknél nincs szükség a fára jellemző rendszeres csiszolásra és újrafestésre, bár az állapotuk ellenőrzése és a sérülések kezelése ezeknél sem hagyható el.
A természetes fa megjelenését kedvelők számára a famintás trapézlemez kerítés is alternatíva lehet. A különböző faárnyalatok modern és hagyományos épületekhez egyaránt illeszthetők, a megfelelő elem kiválasztásakor pedig a rögzítési lehetőségeket is figyelembe kell venni.
Érdemes azt is előre tisztázni, hogy a kerítés mindkét oldala látható lesz-e. Nem minden famintás kerítéselem rendelkezik azonos megjelenésű külső és belső felülettel, ezért ez különösen szomszédos telkek közötti kerítésnél lehet fontos.
A környezettudatos felújítás nem feltétlenül a legolcsóbb megoldás
A meglévő alapok és oszlopok megtartásával elkerülhető a még használható szerkezeti elemek idő előtti cseréje. Ez csökkentheti az új anyagok felhasználását és a keletkező bontási hulladék mennyiségét.
A környezeti hatás azonban nem kizárólag az alapanyag típusától függ. Az élettartam, a javíthatóság, a karbantartási igény és a későbbi újrahasznosíthatóság egyaránt lényeges.
A hosszú távú költségeket ezért a beszerzési áron túl is érdemes vizsgálni. Egy kezdetben olcsóbb megoldás rendszeres felületkezeléssel vagy korábbi cserével járhat, míg egy drágább, tartósabb kialakítás kevesebb későbbi beavatkozást igényelhet.
A régi kerítés felújítása akkor lehet igazán tudatos döntés, ha először azt vizsgáljuk meg, mi őrizhető meg biztonságosan. A pontos felmérés, a megfelelő anyagválasztás és a szakszerű kivitelezés együtt segíthet elkerülni a felesleges bontást, az anyagpazarlást és a későbbi javításokat.
(partner hír)
-
Zöld Energia6 nap telt el a létrehozás ótaNapelemek: drasztikusan felgyorsulhat az engedélyezés
-
Zöldinfó3 nap telt el a létrehozás ótaNem támadhatja meg Lengyelország az uniós klímacsomagot
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaEgyre több termőföldet kell visszaadni a természetnek az aszály miatt
-
Zöld Energia4 nap telt el a létrehozás ótaSzokatlan magyar napelemes technológia juthat el a világűrbe
-
Zöld Energia3 nap telt el a létrehozás ótaNem bírja majd az elektromos hálózat a napelemeket? Meglepő lépésre szánták el magukat
