Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Egy égető probléma – A vegetációtüzek növekvő kockázata Európában

A vegetációtüzek Európában új szintre léptek – erre figyelmeztet az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete.

Létrehozva:

|

Spóroljon a villanyszámláján! Kérje ingyenes napelem kalkulációnkat itt! (x)

A klímaváltozás, a tájhasználat átalakulása és társadalmi tényezők együttesen olyan körülményeket teremtenek, amelyek egyre gyakoribbá és pusztítóbbá teszik a vegetációtüzeket. Ráadásul olyan régiókban is növekszik a kockázat – köztük Közép-Európában–, ahol ez korábban nem igazán volt jellemző.

Az EASAC tanulmány borítója
Az EASAC tanulmány borítója

Klímaváltozás és tűzrendszerek: új valóság előtt állunk

Világszinten évente mintegy 780 millió hektárnyi terület ég le, ami nagyjából Ausztrália teljes területének felel meg. A vegetációtüzek mára a globális erdőpusztulás egyik fő okává váltak, évről évre több millió hektárnyi erdőterület válik a lángok martalékává. A tüzek következtében sajnos egyre nő a halálesetek száma, illetve a tűz sok esetben vezet közvetlen vagy közvetett egészségkárosodáshoz is – nemcsak az égési sérülések, hanem a füst által okozott légzőszervi problémák miatt is. Bár globálisan a leégett terület nagysága nem mindenütt növekszik – sőt, néhol csökken –, a fő probléma az, hogy a tüzek intenzitása és pusztító ereje aggasztó mértékben fokozódik.

A tüzek kialakulását, terjedését és hatását több szinten is befolyásolják az éghajlati változások. A közelmúltban a hőmérsékleti rekordok szinte évről évre megdőltek, a nyári hőhullámok hosszabbak és gyakoribbak, az aszályos időszakok pedig súlyosabbak. Ezek az időjárási szélsőségek nagy mennyiségű kiszáradt növényi biomassza felhalmozódásához vezetnek – ez az „üzemanyag” könnyen lángra lobban, és elősegíti a tűz gyors terjedését. Az alábbi ábra a tüzek kialakulását befolyásoló tényezőket foglalja össze különböző tér- és időléptékeken. Fontos felismernünk, hogy az emberi tevékenység a klímaváltozás és tájhasználati változások révén a tüzek fő kiváltó okaira – a klimatikus tényezőkre és az éghető biomasszára – jelentős hatást gyakorol.

 

Advertisement
A tüzek kialakulását befolyásoló kulcs tényezők különböző tér- és időléptékeken. Forrás: Moritz et al. (2005).
A tüzek kialakulását befolyásoló kulcs tényezők különböző tér- és időléptékeken. Forrás: Moritz et al. (2005).

Európa sem kivétel – sőt, egyre veszélyeztetettebb

Európában évente átlagosan hárommillió hektárnyi terület ég le. A déli országok – elsősorban Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország – régóta küzdenek a nyári erdőtüzekkel. Az újdonság azonban az, hogy Észak- és Közép-Európában is egyre gyakoribbak a súlyos tűzesetek. Skandináviában például a hőhullámokat követő száraz időszakok miatt már szintén tapasztalhattunk pusztító tüzeket a közelmúltban. A jövőre nézve még aggasztóbb, hogy az aszályos évek és hőhullámok egymásutánja megkétszerezi a komoly tűzesetek kialakulásának esélyét Európában.

A tűzveszély változásának trendje Európa különböző régióiban. A bal oldali ábra az IPCC régiós beosztást, míg a jobb oldali ábra az egyes régiókban prediktált tűzveszély trendeket mutatja. Forrás: Carnicer et al. (2022). Rövidítések: SEU, Dél-Európa; CEU, Közép-Európa; NEU, Észak-Európa
A tűzveszély változásának trendje Európa különböző régióiban. A bal oldali ábra az IPCC régiós beosztást, míg a jobb oldali ábra az egyes régiókban prediktált tűzveszély trendeket mutatja. Forrás: Carnicer et al. (2022). Rövidítések: SEU, Dél-Európa; CEU, Közép-Európa; NEU, Észak-Európa

Magyarországon évente általában néhány száz hektár terület ég le országszerte, de például a 2022-es aszályos évben több mint 7000 hektárnyi növényzet égett le. A hazai vegetációtüzek túlnyomó többsége (kb. 99%) emberi tevékenységre vezethető vissza. A leggyakoribb okok közé tartozik az eldobott cigarettacsikk, a gondatlan tarlóégetés, a mezőgazdasági munkák során keletkező technológiai tüzek, a szabadtéri sütögetések és tábortüzek nem megfelelő kezelése, valamint a szándékos gyújtogatás. Ezek az adatok jól szemléltetik, hogy Magyarországon is egyre nagyobb kihívást jelentenek a vegetációtüzek, és szükség van a megelőzési stratégiák és a lakossági tudatosság erősítésére.

Tájhasználat és az emberi tevékenység hatása a tüzekre

Nemcsak a klíma tehető felelőssé a változásokért. Az elnéptelenedő vidéki térségek, a mezőgazdasági területek felhagyása és a gyepes élőhelyek kezelésének megszűnése mind növelik a tűzveszélyt. Az egykori kaszálók és legelők helyén cserjésedő, kezeletlen területek alakulnak ki, ahol a száraz biomassza könnyen lángra lobban.

A felhagyott és cserjésedő kaszálók és legelők a felhalmozódott éghető biomassza miatt jelentős tűzveszélynek vannak kitéve. Fotó: Deák Balázs
A felhagyott és cserjésedő kaszálók és legelők a felhalmozódott éghető biomassza miatt jelentős tűzveszélynek vannak kitéve. Fotó: Deák Balázs

Európa több térségében emellett idegenhonos faültetvények – például tűlevelűek vagy eukaliptusz fajok – is fokozzák a kockázatot, mivel ezek a fajok rendkívül gyúlékonyak. Magyarországon a telepített fekete- és erdei fenyvesek ilyen szempontból kiemelt figyelmet érdemelnek: amellett hogy az őshonos életközösségeink helyén jelentősen csökkentik a biológiai sokféleséget, jelentős tűzveszélynek is ki vannak téve, ezáltal veszélyeztetve a környező élőhelyeket is.

Az eukaliptusz fajok illóolaj tartalmuk miatt igen gyúlékonyak. Fotó: Deák Balázs
Az eukaliptuszfajok illóolaj-tartalmuk miatt igen gyúlékonyak. Fotó: Deák Balázs

A „wildland–urban interface” (WUI) területeken – ahol a természetes vegetáció közvetlenül határos lakott területekkel – a kockázat még magasabb. Az emberi jelenlét itt jelentősen növeli a tűzveszélyt, akár véletlenül, akár szándékosan. Mivel Európa területének kb. 7%-a ilyen WUI-zóna, sürgető, hogy ezeket a térségeket fokozott védelemmel lássuk el – és ezt beépítsük a várostervezésbe is. A WUI-zóna pusztító tűzeseteinek szomorú aktualitását a 2025 év eleji Los Angeles-i tűzvész is mutatja – felhívva a figyelmet arra, hogy hasonló katasztrófák sajnos máshol is előfordulhatnak.

A tűz a természet része, de nem mindegy, hogyan

Fontos hangsúlyozni, hogy a tűz nem feltétlenül „rossz”. A természetes ökoszisztémák egy része adaptálódott és alkalmazkodott a rendszeres tűzhöz: az ilyen tüzek szerepet játszanak a vegetáció megújulásában, a nyílt élőhelyek fenntartásában, és sok faj számára nélkülözhetetlenek. Kutatócsoportunk számos kutatásban rámutatott, hogy a kontrollált módon végzett természetvédelmi célú égetéssel növelhetjük a melegkedvelő gyepi fajok fajgazdagságát, változatosabb tájszerkezetet hozhatunk létre, növelhetjük a növényfajok virágzási sikerét. Ez is mutatja, hogy a tűz számos kedvező hatással is bír az ökoszisztémák működésében, és tervezett és kontrollált módon a fajvédelmi és élőhelykezelési programokba is beépíthető lehet természetvédelmi kezelésként.

Advertisement
Kora tavasszal leégett lejtősztyepprét (bal oldalt), ahol hamarabb sarjad a növényzet, mint a le nem égett területen (jobb oldal). Fotó: Kelemen András
Kora tavasszal leégett lejtősztyepprét (bal oldalt), ahol hamarabb sarjad a növényzet, mint a le nem égett területen (jobb oldal). Fotó: Kelemen András

A probléma ott kezdődik, amikor az emberi hatás miatt a tűzrendszerek megváltoznak: a tüzek gyakorisága, időzítése és intenzitása nem illeszkedik már az adott ökoszisztéma ritmusához. A hatások sokfélék lehetnek – a fajok tűztűrésétől, regenerációs képességétől és az élőhelyek állapotától függően –, de a megváltozott körülmények sok faj számára már nem biztosítják az alkalmazkodás lehetőségét. Előfordulhat az is, hogy egy pusztító tűzeset visszafordíthatatlan természeti károkat okoz. Az emberi mulasztásból kialakult pusztító 2024-es madeirai tüzek elpusztították a sziget ősi babérerdeinek jelentős részét, emellett számos endemikus faj állományait is megtizedelték.

A 2024-es madeirai tűzvészben leégett az endemikus madeirai viharmadár képen látható költőterülete is. Sajnos ez a terület a faj egyetlen költőterülete, így a tűzvész súlyos veszteség a faj teljes világállománya szempontjából. Fotó: Deák Balázs
A 2024-es madeirai tűzvészben leégett az endemikus madeirai viharmadár képen látható költőterülete is. Sajnos ez a terület a faj egyetlen költőterülete, így a tűzvész súlyos veszteség a faj teljes világállománya szempontjából. Fotó: Deák Balázs

Védekezés és alkalmazkodás: a tűzkezelés új stratégiái

Ma még a legtöbb ország reaktívan védekezik: a hangsúly a kialakult tüzek eloltásán van, nem a megelőzésen. Ez azonban nem fenntartható megközelítés. Az integrált tűzkezelés ezzel szemben proaktív stratégiákat is alkalmaz: ilyen például a kontrollált égetés, az éghető biomassza mennyiségének csökkentése, vagy a tájszintű tervezés. A tűz utáni helyreállítási beavatkozásoknak is kulcsszerepe van: ezek célja az ökoszisztémák ellenálló képességének növelése és a természetes regeneráció támogatása.

Tűzzel is védekezhetünk a tűz ellen: kontrollált égetéssel csökkentik a gyúlékony biomassza mennyiségét a Malcata Nemzeti Parkban, Portugáliában. Fotó: Tiago Oliveira
Tűzzel is védekezhetünk a tűz ellen: kontrollált égetéssel csökkentik a gyúlékony biomassza mennyiségét a Malcata Nemzeti Parkban, Portugáliában. Fotó: Tiago Oliveira

Három kulcsüzenet a jövőre nézve

  1. Az éghajlatváltozás mérséklése és a földhasználat szabályozása kiemelt fontosságú. Az uniós klíma- és természetvédelmi stratégiák gyors és hatékony végrehajtása elengedhetetlen a tűzveszély növekedésének mérsékléséhez. A felhagyott területek extenzív kezelését és a vidék fejlesztését célzó programok jelentősen csökkenthetik a gyúlékony biomassza mennyiségét, és így a tűzveszélyt. Kiemelt terület emellett a Természethelyreállítási Rendelet keretében a tőzeglápok helyreállítása, amelyek kulcsszerepet játszanak a szén-dioxid megkötésében és a klíma stabilizálásában.
  2. A faültetési és természetvédelmi programokat a tűzkockázatok figyelembevételével kell megvalósítani. A kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiában megfogalmazott 30×30 cél (a természetes területek 30%-ának védelme 2030-ra) és az erdősítési kezdeményezések csak akkor lehetnek sikeresek, ha figyelembe veszik a tűzveszély növekedését is. Fontos a restaurációs programok tervezésénél és a helyreállított területek kezelésénél a tűzveszély figyelembevétele és az adott ökológiai környezetbe illő proaktív tűzmegelőzési stratégiák alkalmazása.
  3. A társadalom tűzzel kapcsolatos ismereteinek fejlesztése létfontosságú. A lakosság tájékoztatása, különösen a fiatalok oktatása, segítheti a társadalom felkészülését a tűz proaktív megelőzésére és a megnövekedett tűzveszéllyel való együttélésre.

Zöldinfó

Magyar kutatók fontos felfedezést tettek a sejtek belső működéséről

Magyar kutatók feltárták, hogyan szabályozzák a sejtek a felesleges váladékszemcsék lebontását.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az ELTE és a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) munkatársai közös kutatásukban azonosították azt a molekuláris mechanizmust, amellyel az élő sejtek kijelölik a feleslegessé vagy hibássá vált váladékszemcséiket a lebontásra. Az FEBS Letters című szakfolyóiratban megjelent felfedezés közelebb vihet az akut hasnyálmirigy-gyulladás megértéséhez és hatékonyabb kezeléséhez is. Az élő sejtek folyamatosan döntéseket hoznak arról, hogy az általuk termelt anyagokat milyen módon használják fel, azaz kiürítsék vagy lebontsák azokat. Az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékének kutatói, valamint a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetének kutatói közös munkájukban azt vizsgálták, hogyan “dönt” egy mirigysejt a benne képződő váladékszemcsék sorsáról – olvasható az ELTE MTI-hez eljuttatott hétfői közleményében. A mirigysejtek a szervezet számára hasznos anyagokat állítanak elő, amelyeket úgynevezett váladékszemcsékben (szekréciós granulumokban) raktároznak. Ezeknek a szemcséknek a beltartalma ezt követően a sejtből kiürülhet, és fontos szerepet játszhat például a nyálkahártyák védelmében vagy az emésztés megindításában.
A folyamat során azonban gyakran keletkezik a szükségesnél több váladék vagy olyan szemcse, amely nem megfelelő minőségű, kiürítésre alkalmatlan. A sejtek ezeket a citoplazmában tartják, majd egy közel 60 éve ismert folyamat, a krinofágia útján lebontják: a szemcsék közvetlenül összeolvadnak a sejt emésztőrendszereként működő lizoszómákkal. Bár a jelenséget régóta ismerik, molekuláris szabályozása sokáig kevéssé volt feltárt.

Az ELTE, valamint az SZBK kutatói arra keresték a választ, mi határozza meg, hogy egy adott váladékszemcse belép-e ebbe a lebontási útvonalba, vagy inkább kiürítésre kerül. A vizsgálatokhoz az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) fiatal bábjainak nyálmirigyeit használták modellrendszerként, amelyek a bábozódás előtt rendkívül nagy mennyiségű ragasztófehérjét termelnek a báb rögzítéséhez. A túltermelés miatt jelentős mennyiségű váladékszemcse marad a sejtek citoplazmájában, amelyeket a szervezet fejlődési programja automatikusan a lebontási útra irányít. Ez ideális környezetet biztosított a krinofágia tanulmányozásához.

Fluoreszcens jelölési technikák segítségével a kutatók kimutatták, hogy az ubiquitin nevű molekula jelenik meg azoknak a váladékszemcséknek a felszínén, amelyek kiürülés helyett lebontásra kerülnek. Ez a fehérje a sejtekben általánosan ismert “jelölőként” működik: számos lebontási folyamatban szolgál a célpontok degradációs címkéjeként. A frissen publikált eredmények alapján az ubiquitin a váladékszemcsék esetében is hasonló szerepet tölt be, vagyis egyfajta “jelzést” ad arra, hogy az adott granulum a kiürülés helyett lebontásra kerül.

Advertisement

A szakemberek azonosították a folyamatért felelős molekulát is: a Cnot4 nevű ubiquitin ligáz enzim képes az ubiquitint a szekréciós granulumok membránjára helyezni. A rendszer működésének fontosságát mutatja, hogy a Cnot4 gátlása megzavarta a lebontást, míg az enzim túltermelése idő előtti granulum-lebomlást idézett elő. A közlemény szerint a magyar kutatók eredményei az alapkutatási jelentőségen túlmutatva a klinikai orvoslásban is fontosak lehetnek. A krinofágia szabályozásának zavara ugyanis számos betegségben, így az akut hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásában is kulcsszerepet játszhat. A hasnyálmirigyben tárolt emésztőenzimek idő előtti, sejten belüli aktiválódása súlyos gyulladást okoz.

A frissen közölt eredmények új szempontokat adnak annak megértéséhez, hogyan működik a sejtek belső “minőségellenőrző” és szortírozó rendszere. A váladékszemcsék sorsának ilyen típusú szabályozása alapvető jelentőségű a sejtek egészséges működése szempontjából, és hosszabb távon hozzájárulhat olyan terápiás megközelítések kidolgozásához, amelyek célzottan befolyásolják ezt a folyamatot.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák