Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Egy friss elemzés szerint a Németországban rohamosan terjedő akkumulátoros energiatárolók segítenek stabilizálni a napenergia árát azáltal, hogy csökkentik a negatív áramáras órák számát – ugyanakkor ez a folyamat visszaveti az akkumulátoros rendszerek saját nyereségességét. A norvég THEMA Consulting Group elemzői alapos vizsgálatot végeztek a tárolók terjedésének hatásairól, különös tekintettel a naperőművek és az akkumulátorüzemeltetők üzleti modelljeire. Európa-szerte egyre gyakoribbá válnak a negatív áramáras időszakok, különösen a napsütéses csúcsidőszakokban. Az akkumulátorok kínálják a szükséges rugalmasságot a hálózat számára, hogy kezelni tudja ezeket a kilengéseket. A tárolók beruházási költsége még mindig jelentős, évi 75–120 ezer euró/megawatt közé esik, 2 órás kapacitás mellett, ám az áringadozások fokozódása és a technológia árának csökkenése miatt az érdeklődés tovább nő.

Az elemzés szerint a jelenlegi üzleti modell alapján napi egy töltés és kisütés mellett a megvalósításhoz legalább 100 €/MWh árrésre lenne szükség – ez az érték a valóságban ennél magasabb is lehet az üzemeltetési költségek, az akkumulátorok elhasználódása és az energiveszteségek miatt. Bár az árampiaci bevételeket nemcsak az előző napi (day-ahead), hanem az intranapi és kiegyenlítő piacokról is lehet növelni, ez tovább bonyolítja az optimalizálást.

2030-ra THEMA különböző forgatókönyveket vizsgált: a legvisszafogottabb becslés szerint Németországban 13 GW tárolókapacitás épül ki, míg az alapmodell 47 GW-ot prognosztizál – többségük kétórás energiatárolással. A legambiciózusabb, 100%-os napenergia-tároló arány 150 GW akkumulátoros kapacitást jelentene, de ez valószínűtlen a hosszú engedélyeztetési és hálózatra csatlakozási idők miatt.

Az akkumulátorok segítenek kiegyensúlyozni a napenergia-termelést és a keresletet, ezáltal stabilabb árakat eredményeznek. Ugyanakkor minél több akkumulátor kerül a piacra, annál kisebb a lehetőség az arbitrálásra – vagyis az olcsón való feltöltésre és drágán való értékesítésre. Ez az úgynevezett „kannibalizációs hatás”: ahogy nő a kínálat, csökken a nyereség. A THEMA szerint ez a hatás az intranapi kereskedelemre és az árampiaci aukciókra is kiterjed.

A szélenergia esetében a hatás kevésbé látványos: az akkumulátorok inkább mérsékelhetik a mérsékelt téli termelési időszakokban az árakat, és csökkenthetik a megújulók visszaterhelését. A 100%-os forgatókönyv alapján a megújuló energia éves termelése 13 TWh-val is nőhet a visszaterhelés csökkenése miatt. Még ebben az esetben is maradna évi 850 olyan óra, amikor az áram ára nulla vagy annál is alacsonyabb – az új akkumulátorok nélküli forgatókönyvben ez 1 625 óra lenne.

A jövedelmezőség azonban tovább csökken: míg új akkumulátorok nélkül évente 86 000 eurót hozhat 1 MW kapacitás, a 47 GW-os modellben ez 50 000 euróra, a 100%-os szcenárióban pedig mindössze 12 000 euróra esik vissza.

A tanulmány végkövetkeztetése figyelmeztet: „A megújulók magasabb piaci értéke nem indokolja az akkumulátorok szubvencionálását.” Bár az energiatárolók elősegítik a zöldenergia megtérülését, ez önmagában nem elég érv az állami támogatásokra – ezek ugyanis technológiaspecifikus torzítást okozhatnak az energiarendszerben, kihatva nemcsak a napelemekre, hanem a gázerőművekre és más rugalmas kapacitásokra is.