Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

A vízhiány és a szárazság témájával is foglalkozik a legjelentősebb arab irodalmi díjjal idén kitüntetett alkotás

A szélsőséges időjárási jelenségekkel, a súlyos szárazsággal és az áradásokkal foglalkozó művével nyerte el idén a legjelentősebb arab irodalmi díjat (IPAF) Zahrán el-Kászimi ománi regényíró és költő – adta hírül hétfőn a Middle East Monitor hírportál.

Létrehozva:

|

A Vízkereső a 49 éves Kászimi negyedik regénye, melyet először 2021-ben adtak ki. A Nemzetközi Díj az Arab Fikcióért (IPAF) elnevezésű, 50 ezer dollárral járó díjat vasárnap este adták Abu-Dzabiban. Az elismerést az abu-dzabi kulturális és turisztikai minisztérium, valamint a londoni Booker Prize Foundation szponzorálja, így “arab Bookernak” is nevezik. Az Omán vidéki részén játszódó regény egy Szálem bin Abdullah nevű férfi történetét beszéli el, akit a falu a környékbeli, felszín alatti vízkészletek felkutatásával bíz meg. Múlt héten adott interjújában a szerző azt mondta, a regényt saját vidéki gyermekkora ihlette. Kiemelte az Omán-szerte ismert, jellegzetes öntözőrendszereket (afládzs), melyekkel a hegy mélyén összegyűlt vizeket föld alatti csatornák segítségével hozzák felszínre. Az ilyen vájatokban egyenletesen folyó víz gyakran egész falvakat behálóz. Az afládzs-rendszer az UNESCO világörökség listáján is szerepel.

A zsűri elnöke, a 2011-ben szintén első díjat nyerő Mohammed Asari marokkói író rámutatott arra, hogy a modern arab irodalomban viszonylag új téma a víz, valamint a víz természeti környezetre gyakorolt hatása, a regényben pedig megjelenik a természet és az emberi közösségek egymásra kölcsönösen gyakorolt hatása is. “Elmosva a határokat valóság és mese között, a regény gondosan felépített szerkezete és érzékeny, költői nyelvezete lenyűgöző karaktereket teremt, köztük a vízkeresőét, aki bár rendkívül fontos szereppel bír az emberek életében, félelmet és undort is kelt” – fogalmazott. Jászir Szulejmán, a díj kuratóriumának elnöke a regény gazdag nyelvi világával kapcsolatban kiemelte az irodalmi arab nyelvet színesítő ománi dialektust, mely “a mű költői lendületével együtt elvarázsolja az olvasót”.

Advertisement

Zöldinfó

Hatmillió látogató nyomai: rendkívüli tisztításon Michelangelo Utolsó ítélete

A Sixtus-kápolna freskója a látogatók “párolgása” miatt szorul tisztításra.

Létrehozva:

|

Szerző:

Még nem késő pályázni a 2,5 millió forintos állami energiatároló támogatásra! Kattintson ide! (x)

A Sixtus-kápolna évi több mint hatmillió látogatójától kibocsátott párolgás miatt volt szükség a Michelangelo festette Utolsó ítélet című freskó rendkívüli tisztítására, amely Húsvét hetére fejeződik be – mondta Barbara Jatta a Vatikáni Múzeum igazgatója az MTI-nek. A tervek szerint március utolsó hetében zárul le a restaurálás, így az ünnepekre érkező hívek és turisták ismét teljes szépségében láthatják Michelangelo remekművét. A Sixtus-kápolna főoltára mögötti hatalmas, száznyolcvan négyzetméteres falfreskót jelenleg háló fedi, amelyen az Utolsó ítélet eredeti nagyságú reprodukciója látható. A lepel mögötti hét emelet magas állványon két turnusban tíz-tíz restaurátor dolgozik a festmény tisztításán.

A beavatkozás pofonegyszerű és hatékony: egymás után japán papírlapokat helyezünk a freskó részeire, desztillált vízzel ecseteljük a papírt, ami így magába szívja a szennyeződést, majd megfelelő mozdulattal leemeljük a papírt – magyarázta Paolo Violini vezető restaurátor az állvány hatodik emeletén, vagyis a freskó középpontjában található Krisztus alak magasságában tartott sajtótájékoztatón az MTI tudósítójának. A Michelangelótól 1536 és 1541 között alkotott Utolsó ítéletet utoljára 1994-ben restaurálták. A mostani beavatkozás nem újabb helyreállítás, hanem rendkívüli karbantartás Barbara Jatta a Vatikáni Múzeum igazgatónője szerint.

Elmondta, hogy folyamatosan mérik a kápolna “egészségi állapotát”, így fedezték fel, hogy több mint harminc év alatt a freskón szabad szemmel alig látható mikrorészecskék rakódtak le, amelyek homályosabbá tették az Utolsó ítélet eredeti színeit. Barbara Jatta kifejtette, hogy a szennyeződést a kápolnát évente felkereső több mint hatmillió látogató “párolgása” okozza, vagyis a levegővétellel, izzadással vagy a test természetes transpirációjával kibocsátott vízgőz és só, ami kalciumlaktózként rakódik le a festett felületre. Hiába a kápolnában 23 Celsius-fokon fenntartott állandó hőmérséklet, hiába a szünet nélkül dolgozó szűrőberendezések, az emberek jelenléte meghatározza a freskó állapotát.

Advertisement

A globális felmelegedés is szerepet játszik, hiszen a látogatók egyre melegebb levegőt hoznak be magukkal a Sixtus-kápolnába – tette hozzá Fabrizio Biferali a múzeum úgynevezett reneszánsz csoportjának a művészettörténésze. Elárulta, hogy az állványról jól látszik a kápolna egyenetlen mennyezete is, amelyet Michelangelo az ábrázolások dinamikájával fedett le. Egy másik titokra is fény derült: a reneszánsz művész vulkáni eredetű puccolánát használt kötőanyagként, ami ásványi tartalma miatt finom csillogást ad a színeknek. Fabrizio Biferali, miközben beszélt, többször hozzányúlt az Utolsó ítélethez. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés kézzel tapintani Michelangelót, válasza az volt, hogy sokkoló.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák