Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Az ammóniakibocsátás csökkentése érdekében vécéhasználatra szoktatják a szarvasmarhákat

Létrehozva:

|

Új-zélandi és német kutatók vécéhasználatra szoktattak szarvasmarhákat, elősegítendő az ammónia, egy közvetetten üvegházhatású gáz kibocsátásának a csökkentését.

A Current Biology című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a német Mezőgazdasági Állatbiológiai Kutatóintézet (FNB) és az Aucklandi Egyetem kutatói bemutatták, miként vettek rá szarvasmarhákat a latrinahasználatra, ami lehetővé teszi ürülékük összegyűjtését és kezelését, ezáltal az ól tisztán tartását, valamint a légszennyezés csökkentését és állatbarát gazdaságok létrehozását – olvasható a Phys.Org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. “Általában azt feltételezik, hogy a szarvasmarha nem képes ürüléke, vizelete kontrollálására. Ám elég okosak és sok mindent megtanulhatnak” – mondta Jan Langbein, az FNB kutatója, a tanulmány társszerzője. A kísérletben az állatok betanítását a kutatók fordítva kezdték, először jutalmazták a borjakat, ha a lekerített latrinába vizeltek, majd nem engedték, hogy az állatok megközelítsék a latrinát, amikor vizelniük kellett. Hogy az állatokat latrinahasználatra ösztönözzék, a kutatók el akarták érni, hogy a borjak a latrinán kívüli vizelést valami kellemetlen tapasztalattal kapcsolják össze. “Ha a latrinán kívül vizeltek, büntetésként először fülhallgatón keresztül borzalmas hangot játszottunk nekik. Azt gondoltuk, hogy ez nem túlságosan, de büntetni fogja őket, ám nem hatott. Ha lelocsoltuk őket vízzel, annak enyhén elrettentő hatása volt” – magyarázta a német kutató.

Hetek alatt a kutatócsoportnak sikerült a 11 borjúból hatot rászoktatnia a latrinahasználatra. A szakemberek szerint a borjak olyan szinten teljesítettek, mint a kisgyerekek, amikor bilire szoktatják őket. Langbein szerint további tréningezéssel a sikerességi arány növelhető. “Tíz, tizenöt, húsz év szarvasmarhakutatás után tudjuk, hogy az állatoknak személyiségük van, és a különböző dolgokat különféleképpen kezelik” – mondta. A kutatók a jövőben eredményeiket ki akarják próbálni valódi szarvasmarha-tenyészetekben és nemcsak az ólban, hanem a szabadban is. Langbein reméli, hogy néhány év múlva valamennyi szarvasmarha használni fogja az illemhelyet. Az állat ürülékében lévő ammónia nem közvetlenül befolyásolja a klímaváltozást, hanem amikor a talajba jut, a mikrobák kéjgázzá alakítják át, amely a harmadik legfontosabb üvegházhatású gáz a metán és a szén-dioxid után. A mezőgazdaság az ammóniakibocsátás legnagyobb forrása, az állattenyésztés adja ennek több mint a felét. Ha képesek vagyunk összegyűjteni a vizelet 10-20 százalékát, azzal már jelentősen csökkenteni tudjuk a gázkibocsátást – hangoztatta Douglas Elliffe, az Aucklandi Egyetem kutatója.

Advertisement

Zöldinfó

Európa egyik legkülönlegesebb vadon élő orchideája nyílik Székelyföldön

Virágzik székelyföldi élőhelyein Európa leglátványosabb vadon élő orchideája, a boldogasszony papucsa.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A hidegebb tavasz miatt többhetes késéssel ugyan, de már virágzik székelyföldi élőhelyein Európa leglátványosabb vadon élő orchideája, a fokozottan védett boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) – írja az alternativenergia.hu. Az Európában és Romániában is szigorú védettséget élvező növényfaj Hargita megyében a Csíki- és Gyergyói-havasokban, valamint a Hagymás-hegységben is megtalálható, továbbá Kovászna megyében is ismert három élőhelye. Világos erdőkben, erdőszéleken, mészkőben gazdag talajú tisztásokon nő. Mivel a növény fennmaradása rendkívül törékeny egyensúlyon múlik, és a kihalás szélén áll, fokozottan védett: tilos leszedni, kitépni, elpusztítani, kereskedni vele. Demeter László biológus, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság munkatársa az Agerpres hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a faj tudományos neve – Cypripedium calceolus – ógörög és latin nyelvből ered, és “Afrodité kis papucsaként” fordítható. A virág jellegzetes alakjára utal román és magyar elnevezése is, és a keresztény kultúrkörhöz, Szűz Máriához kapcsolódik.

A boldogasszony papucsa a romániai flóra legnagyobb spontán orchideája, mely évtizedekig élhet ugyanazon az élőhelyen. Védettségét az is indokolja, hogy fejlődése lassú, egy virágzásra képes felnőtt növény létrejötte hosszú ideig eltart. Megjelenése mellett a biológiája is lenyűgöző: virágja csapdaként funkcionál a beporzó rovarok számára – mutatott rá Demeter László.

“A virág színe és megjelenése vonzza a kis rovarokat a “papucsba”, de a belső falak csúszósak, és nem engedik őket kijutni azon az úton, amelyen bejutottak. Az egyetlen kiút a virág tetején található két keskeny nyíláson keresztül vezet. Kifelé menet a rovarok kénytelenek elhaladni a portokok és a bibe mellett, így történik meg a beporzás” – mondta a szakember.

Advertisement

Mivel magjai rendkívül kicsik és nem tartalmaznak elegendő tápanyagtartalékot ahhoz, hogy önállóan csírázzanak, a fejlődéshez kapcsolatba kell kerülniük a talajban található mikroszkopikus gombákkal. Ez a szimbiózis biztosítja az új növény létrejöttét. A biológus szerint a növény védettségét a faj ritkasága, szigorú ökológiai igényei, a klíma- és élőhelyváltozásokra való érzékenysége indokolja. Azokat, akik találkoznak vele, arra kérik, hogy csodálják, de hagyják az élőhelyén.

Egy természetből gyökerestől kiszedett növénynek nagyon alacsonyak a túlélési esélyei, és egyetlen példány elvesztése is hatással lehet egy évtizedek alatt kialakult populációra. “A legjobb módja annak, hogy megvédjük ezt a rendkívüli orchideát, ha természetes élőhelyén csodáljuk, és hozzájárulunk azoknak a helyeknek a megőrzéséhez, ahol még mindig fennmaradt” – mondta.

Advertisement

A boldogasszony papucsa egyik legfontosabb populációja a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Parkban található. Itt mintegy 300 példány nő csoportosan, viszonylag kis területen, ami különösen értékes a faj védelme szempontjából.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák