Zöldinfó
Az éghajlatváltozáshoz köthetők a pusztító pakisztáni árvizek
Az éghajlatváltozáshoz köthetők a pusztító pakisztáni árvizek a BBC-nek nyilatkozó szakértők szerint.
Pénteken újabb kétezer embert kellett kimenekíteni Pakisztánban az árvíz miatt, miniszterek pedig figyelmeztettek, hogy élelmiszerhiány fenyeget, mivel az ország gabonatermésének a felét elmosta az ár. Pakisztán kevesebb mint 1 százalékkal járul hozzá a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátásához, de a földrajzi elhelyezkedése rendkívül érzékennyé teszi az éghajlatváltozással szemben. “Jelenleg Pakisztán területének egyharmada van szó szerint a víz alatt, ami minden korábbi határt túllép” – mondta a héten Serri Rehmán éghajlatügyi miniszter. Pakisztán két nagy éghajlati övezetben fekszik, az egyik magas hőmérséklettel aszállyal jár, a másikra monszunesők a jellemzők. A lakosság többsége az Indus folyó mentén él, amely a monszunesők hatására megduzzad és kiárad. A tudósok szerint igen egyszerű a kapcsolat az éghajlatváltozás és a hevesebb monszunesőzés között. Az általános felmelegedés következtében a levegő és a tenger hőmérséklete emelkedik, ami erősebb párolgáshoz vezet, a melegebb levegő pedig több nedvességet tartalmaz, így a monszunesők is intenzívebbekké válnak.
Tudósok előrejelzése szerint indiai nyári monszunidőszakban nőni fog az átlagos csapadékmennyiség – mondta Anja Katzenberger, a potsdami Éghajlati Hatások Kutató Intézetének munkatársa. Pakisztán azonban a hatalmas gleccserei miatt is áldozata az éghajlatváltozásnak. Az ország északi részét időnként “harmadik sarknak” is emlegetik, ugyanis több gleccserjég található itt, mint bárhol a világon, a sarkvidékeket leszámítva. Az általános felmelegedés hatására a Gilgit-Baltisztán és Hájber-Pahtunhva régiókban lévő gleccserek gyors olvadásnak indultak, több mint háromezer tó jött létre – közölte az ENSZ fejlesztési programja a BBC-vel. Ezek közül harmincháromnál megvan az a veszély, hogy hirtelen kiárad, több millió köbméter vízzel és törmelékkel árasztva el a vidéket, 7 millió embert sodorva veszélybe. A pakisztáni kormány és az ENSZ úgy igyekszik csökkenteni a hirtelen kiáramló víztömegek veszélyét, hogy korai figyelmeztető jelzéseket és védekező infrastruktúrát építenek ki.
A múltban a gyenge árvízvédelemmel és rossz minőségű lakóházakkal rendelkező országok kevésbé voltak képesek szembeszállni a szélsőséges esőzésekkel. Fahad Szaíd éghajlatváltozási szakértő viszont arra figyelmeztette a BBC-t, hogy idén nyáron még egy gazdag ország is alulmaradhat a katasztrofális árvízzel szemben. “Az esőzések olyan hevesek és az csapadék olyan szélsőséges, hogy még az erős védekező rendszerrel rendelkező országoknak is küzdeniük kell – közölte Iszlámábádból a kutató. Szaíd a németországi és belgiumi árvizekre utalt, amelyekben több tucatnyian haltak meg 2021-ben. A pakisztáni meteorológiai szolgálat alapos tájékoztatást nyújtott az embereknek az árvizek előtt, az országnak pedig hiányos az árvízvédelmi rendszere. “A legkisebb karbonlábnyomú emberek szenvednek a legtöbbet” – hangsúlyozta Szaíd. Az árvíz olyan régiókban is pusztít, amelyek rendes körülmények között sivatagosak vagy félsivatagosak, mind Szingh és Baludzsisztán. Szaíd szerint az árvizek világszerte intő jelek a kormányoknak, amelyek kötelezettségvállalásokat tettek az ENSZ egymást követő klímakonferenciáin. “Mindez akkor történik, amikor a világ 1,2 Celsius-fokkal lett melegebb. Minden további felmelegedés halálos ítéletet jelent Pakisztán számára”- tette hozzá a klímakutató.
mti
Zöldinfó
Hogyan segíthetünk a fiataloknak a klímaszorongás kezelésében?
A klímaszorongás nem túlérzékenység: a fiataloknak kapaszkodókra és cselekvési lehetőségekre van szükségük.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A klímaváltozás miatt érzett szorongás nem hiszti és nem túlérzékenység: a magyar fiatalok jelentős részét érinti – írja az alternativenergia.hu. Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet ezért olyan szemléletformáló anyagokat készített, amelyek segítenek felismerni és megnevezni a klímaváltozással kapcsolatos érzéseket, majd gyakorlati kapaszkodókat adnak a cselekvéshez. A szervezet szerint mindenkinek, aki fiatalokkal foglalkozik, fontos felismernie a jelenséget, és segítenie abban, hogy a bénító érzések közösségi, értelmes cselekvéssé alakulhassanak. Az UNICEF 2022-es felmérése szerint a 13-25 éves magyar fiatalok 62%-a nagyon aggódik vagy szorong a klímaválság miatt, 27%-uknál pedig ez a szorongás meghatározó az életében. Egy 2025-ös, budapesti fiatalok körében végzett magyar kutatás arra is rámutatott, hogy a klímaváltozásról tudatosabban gondolkodó fiatalok körében gyakoribbak lehetnek a klímaszorongás tünetei, ezek gyakorisága és intenzitása pedig szorosan összefügg. De a szorongás önmagában nem vezet automatikusan cselekvéshez: ha nem kap megfelelő keretet, közösséget és cselekvési lehetőséget, akár bénító hatású is lehet. A klímaszorongás nem egyetlen, könnyen körülírható érzés, hanem összetett érzelmi reakció: félelem a jövőtől, düh a döntéshozókkal vagy a társadalmi folyamatokkal szemben, frusztráció a lassú változások miatt, tehetetlenség, reménytelenség. Ugyanakkor érdeklődés, inspiráció vagy tenni akarás is megjelenhet benne. A fiatalok sokszor nem egyszerűen csak „aggódnak”, hanem azt érzik, hogy egy olyan válsággal kell szembenézniük, amelynek következményei az ő életüket és jövőjüket különösen erősen érintik.
Az Energiaklub által készített klímaérzelmek kereke azt mutatja meg, hogy a klímaválságra adott érzelmi reakciók sokfélék lehetnek, és ezek önmagukban nem hibák vagy gyengeségek. Az aktivitáslépcső pedig abban segít, hogy az érintettek – különösen a fiatalok – kis, elérhető lépésekben találjanak vissza a cselekvőképességhez.
A szorongást először nem megszüntetni kell, hanem komolyan venni
A fiatalokkal dolgozó szakemberek számára az első lépés nem a megoldások felvázolása, hanem hogy biztonságos teret teremtsenek az érzések kimondására, és a fiatalok tudjanak róla, hogy nincsenek egyedül. „A klímaszorongás nem gyengeség, hanem annak a jele, hogy a fiatalok érzékelik a körülöttük zajló változásokat. A kérdés nem az, hogy ki lehet-e kapcsolni ezt az érzést, hanem az, hogy nyújtunk-e hozzá közösséget és cselekvési lehetőségeket. Ha a szorongás egyedül marad, könnyen bénítóvá válhat. Ha viszont közösen kezdünk vele dolgozni, akkor a tehetetlenségből tenni akarás lehet” – mondta Pej Zsófia, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet klímaprogramjának vezetője. A túl erős, vagy kizárólag negatív, riasztó üzenetek sok esetben nem cselekvéshez, hanem elutasításhoz, apátiához vagy a probléma háttérbe szorításához vezetnek. Ezért különösen fontos, hogy a klímaváltozásról szóló kommunikáció ne csak a veszélyeket mutassa meg, hanem azt is, hogy van értelme cselekedni, és minden szinten – egyénileg, közösségben, intézményi és szakpolitikai szinten is – lehet változást elérni.
A cselekvés nem hárítja el a felelősséget, hanem visszaadja a mozgásteret
A klímaszorongás cselekvésbe fordítása nem azt jelenti, hogy a felelősséget a fiatalokra vagy az egyénekre kellene tolni. A klímaválság kezeléséhez állami, önkormányzati, gazdasági és szakpolitikai döntésekre is szükség van, és ebben a folyamatban egyéni és közösségi cselekvésre is szükség van ahhoz, hogy az érintettek ne bénultan, hanem aktív szereplőként éljék meg a helyzetet. Érdemes hiteles tájékozódással kezdeni, majd olyan területeken lépéseket tenni, ahol valóban érdemi hatás érhető el. Ilyen lehet az otthoni energiahasználat tudatosabbá tétele, a túlfűtés és túlhűtés elkerülése, a közlekedési szokások átgondolása, a kevesebb és tudatosabb vásárlás, a zöldítés, vagy olyan közösségi akciókban való részvétel, mint egy faültetés, szemétszedés, autómentes kihívás, közösségi kert vagy helyi klímaakció. A lényeg nem az, hogy mindenki egyszerre mindent megváltoztasson, hanem hogy legyenek elérhető, közösen megélhető cselekvési lehetőségek.
A fiatalokkal foglalkozó felnőttek kulcsszereplők
A klímaszorongás kezelése nem kizárólag pszichológiai kérdés, hanem pedagógiai, közösségszervezési és társadalmi feladat is. Fontos, hogy a pedagógusok, iskolapszichológusok, kollégiumi nevelők, ifjúsági szervezetek vezetői, a civil szervezetek, az önkormányzatok, de még a helyi és országos médiafelületek is tudatosabban foglalkozzanak a jelenséggel. Egy beszélgetés, egy jól vezetett osztályfőnöki óra, egy közös helyi akció vagy egy fiataloknak szóló önkéntes program sokat segíthet abban, hogy a klímaváltozás ne csak fenyegető, távoli és megoldhatatlannak tűnő probléma legyen, hanem olyan ügy, amelyben a fiatalok kapcsolódni, tanulni és cselekedni tudnak. „A fiatalokban nagyon erős a tenni akarás, de ehhez szükségük van olyan felnőttekre és intézményekre, amelyek nem bagatellizálják az érzéseiket, hanem segítenek értelmezni és jó irányba terelni őket. A helyi közösségeknek, iskoláknak és önkormányzatoknak ebben óriási szerepük van: valódi cselekvési lehetőséget adhatnak a fiataloknak” – tette hozzá Pej Zsófia.
Az Energiaklub célja, hogy a klímaszorongásról szóló tudást és gyakorlati eszközöket minél több olyan szereplőhöz eljuttassa, aki fiatalokkal dolgozik. A klímaválságról őszintén kell beszélni, de nem mindegy, hogyan: olyan kommunikációra és közösségi gyakorlatokra van szükség, amelyek elismerik az érzéseket, és közben megmutatják a cselekvés lehetőségét is.
-
Zöldinfó21 óra telt el a létrehozás ótaMár egy hónap alatt látványos eredményt hozhat a galambbefogási program
-
Zöld Közlekedés4 nap telt el a létrehozás ótaEgyre több az elektromos töltő Magyarországon, de nőnek a rejtett kockázatok is
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaSzupergyors töltőket és új márkát hoz Magyarországra a BYD
-
Zöldinfó7 nap telt el a létrehozás ótaEurópánál gyorsabban melegszik a Kárpát-medence – figyelmeztetnek a szakértők
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaEgyre több elektrifikált Toyota fogy Magyarországon
