Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A klímaváltozás következtében a hazai konyha egyik fő alapanyaga, a burgonya számára egyre kedvezőtlenebb hazánk éghajlata: egyrészt a növénynek az ország jelentős részén már most is túl meleg van, másrészt új kártevők is érkeznek, melyeknek kedvez a melegebb éghajlat – írja az alternativenergia.hu. Tanulmányukban az ELTE Meteorológiai és a MATE Agronómiai Tanszék kutatói – Szabó Péter, Somfalvi-Tóth Katalin és Pongrácz Rita – azt vizsgálták, hogyan romlott a burgonya termeszthetősége és csökkent az össztermés itthon az elmúlt évtizedekben, illetve a jövőben mikorra tűnhet majd teljesen el a termőföldekről.

A burgonya a 18. század végétől kezdett elterjedni Magyarországon, II. József uralkodása idején ösztönözték szélesebb körű termesztését, majd a 19. századra vált igazán népszerű és alapvető, tápanyagban gazdag élelmiszerré. A növényt optimálisan 8–10 °C-os talajhőmérséklet esetén vetik. Az azonnali fogyasztásra szánt burgonyát már augusztus elején fel lehet szedni, a tárolásra kerülő termést pedig rendszerint október közepéig takarítják be. Az éghajlatváltozás hatásai azonban az olcsó és kedvelt burgonyát sem kerülik el. Magyarország jelenleg a burgonyatermesztés déli határán helyezkedik el: tőlünk délebbre már csak a magasabban fekvő, hidegebb nyarú, hegyvidéki területeken lehet sikeres a termesztése.

Klímaváltozás és kártevők a krumpliföldön

A burgonya termeszthetőségének vizsgálatához egy nemzetközi szakirodalmon alapuló és általunk továbbfejlesztett módszertant alkalmaztunk, amely pusztán meteorológiai adatok felhasználásával jellemzi a környezeti feltételek kedvezőségét. Ennek egyik fő tényezője a júliusi hőmérséklet, amely meghatározó a növény termeszthetősége szempontjából – az Alföldön a megfigyelhető júliusi melegedés miatt ma már nem kedvezőek az éghajlati feltételek.

A másik fontos, potenciálisan korlátozó tényezőt a kártevők jelentik. Hazánkban a burgonya legjelentősebb kártevője jelenleg a burgonyabogár, de egyre nagyobb figyelmet érdemel a burgonyamoly is. Ez az inváziós faj 2015-ben jelent meg itthon a hazainál melegebb éghajlatú területekről. A klímaváltozás következtében ma már nálunk is képes tartósan megtelepedni, így a jövőben várhatóan komoly veszélyt jelenthet. Ráadásul nemcsak a krumplira, hanem a paradicsomra, a kaliforniai paprikára és a padlizsánra is egyre nagyobb kockázatot hordoz a burgonyamoly.

A forró nyarak ára: eltűnő hazai termés

A hazai termés ma már a teljes burgonyafogyasztásunknak csupán 40-50%-át fedezi, míg tíz évvel ezelőtt még közel 90%-át biztosította – a hiányt ma főként francia, német és holland import pótolja. Míg a 2000-es évek legelején Magyarországon mintegy 800 ezer tonna burgonyát takarítottak be, addig 2024-re ez a mennyiség a negyedére csökkent. A grafikonon az is jól látszik, hogy az elmúlt négy évben (2021–2024) országos átlagban a HungaroMet jó minőségű megfigyeléseit felhasználva a burgonyát érő hőstressz miatt a termeszthetőségének környezeti feltételei rendre nagyon alacsonyan voltak, elsősorban a rendkívül forró júliusok miatt. Ezzel a módszertannal 2000 után a hazai össztermelés és a hőség miatti termeszthetőségi mutató között közepesen erős, 0,6-os lineáris kapcsolatot mutattunk ki.

Észak-Alföld és Közép-Magyarország a folyamat vesztese

Természetes körülmények között – azaz hűtőöntözés nélkül – hazánk egyre kisebb területe marad alkalmas a burgonya termesztésre. Míg 2000 körül az ország nagy részén – hegységeinket nem számítva – tízből csupán néhány év számított kedvezőtlennek, addig ma inkább az ellenkezője igaz: a legtöbb helyen már csak ritkán adódnak megfelelő éghajlati feltételű évek. A legnagyobb területi visszaesés az Észak-Alföldön és Közép-Magyarországon következett be, ennek hatására például Budapest kertes övezetében 2024-re teljesen megszűnt a burgonyatermesztés a 2000-es években még összesen 200-300 hektárt kitevő területéről. Jelenleg a fő termőkörzetek Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun vármegyékre helyeződtek át, de e két vármegyében együtt is csak fele akkora a burgonyatermesztés, mint amilyen a 2000-es években egyedül Pest vármegyében volt. Ugyanakkor a Dél-Alföldön már csakis hűtőöntözés mellett lehetséges a termesztés – és ezzel az egyre gyakoribb kártevők jelenlétét még nem is vettük figyelembe.

A jövőre vonatkozóan azonban a hőség mellett már számításba vettük a melegebb éghajlatot kedvelő, a burgonyát károsító burgonyamoly várható hatásait is. Ehhez három, egymástól jelentősen eltérő jövőbeli forgatókönyvet vizsgáltunk meg:

• zöld jövőkép: 2020-tól számol kibocsátáscsökkentéssel, a párizsi klímacélok teljesülését feltételezve;
• realista jövőkép: közepesnek tekinthető forgatókönyv, amely 2040-től számol jelentősebb kibocsátás-csökkentéssel;
• pesszimista jövőkép: az eddigi üvegházgáz-kibocsátási trendek folytatását tartalmazza a 21. század végéig, jelentős kibocsátáscsökkentés nélkül.

Csak hathatós kibocsátáscsökkentés mellett őrizhető meg a magyar burgonya

Az elmúlt tíz évben átlagosan az ország területének mintegy 40%-a volt alkalmas a burgonya termesztésére, ha figyelembe vesszük együttesen a gyakoribbá váló hőhullámokat és a melegkedvelő kártevők megjelenését. Tíz-tizenöt év múlva ez az arány várhatóan még tovább, akár 20–25%-ra csökken (és ebbe a beépített területek, a vizes élőhelyek és az erdők is beleszámítanak, amelyek jelenleg körülbelül az ország 20%-át teszik ki).

A pesszimista forgatókönyv szerint a burgonya termesztése az országban már sehol sem lesz alkalmas ezután (ha nem számítjuk a jelenleg erdővel borított területeket). A realista forgatókönyv esetén ugyan a jelenlegi termőterületek többsége alkalmatlanná válik, ugyanakkor az ország egy kisebb részén még találhatók majd olyan területek, ahol a burgonya termesztése korlátozottan lehetséges marad. Ha sikerül megtalálni a legalkalmasabb termőterületeket és hatékony védelmet kialakítani a kártevők ellen, egyedül a zöld forgatókönyv ad esélyt arra, hogy ismét a hazai, jó minőségű burgonyát választhassuk az import burgonya helyett.