A pécsi retextilesek Magyarországon úttörőként, 15 évvel ezelőtt indították el rehabilitációs foglalkoztató programjukat: megváltozott munkaképességű emberek készítenek egyedi dizájntárgyakat. Egy pályázatnak köszönhetően egy évvel ezelőtt lehetőség adódott arra, hogy a klasszikus termékportfóliót újakkal bővítsék.

A termékfejlesztésbe fiatal dizájnereket és termékkészítőket is bevontak. Viktor 31 éves, a csapat örökmozgó kulcsfigurája, a termékfejlesztésért felel. Herki 28 évesen a csapat legerősebb férfitagja, a fűzfa építményekért rajong. Velük beszélgettünk adottságokról, tervekről, álmokról.

A műhely egyik felében anyagminták, lemezek, fóliák és fonalak, varrógép és fötrő; egy másik szegletben stílusos, kézzel készült textilbútorok színes kavalkádja, polcokról előkerülő különleges sapkakollekciók, egyedi tervezésű Varrat szék prototípusa; a kertben élő fűzfa lugas és filagória. Az interjúkészítés közben sem áll meg az élet, miközben Herki játszi könnyedséggel átmozgatja a hatalmas bútorokat a fotózáshoz, addig Viktor gyorsan fúrószárakat rendel egy holnapi munkához.

Úgy látom, mozgalmasan telnek a napok és igazi közösségi munka folyik. Ti hogy lettetek csapattagok?

Viktor: 3 évvel ezelőtt a megváltozott munkaképességről szóló papírom jelentette a belépőkártyát egy akkor meghirdetett adminisztrátori munkakörbe. Előtte tanár voltam, sportolókkal és enyhe értelmi fogyatékkal élőkkel is foglalkoztam. Tavaly vettem át az újhullámos termékek fejlesztésének irányítását.

Herki: Gombatermesztő végzettségem van, de a Retextil előtt 7 évig egy raktárban dolgoztam megváltozott munkaképességű foglalkoztatottként, ahol nagyon rosszul bántak velem. Tavaly előtt októberben hirdettek itt állást és jelentkeztem és fel is vettek. Nekem ez sokkal békésebb környezet, odafigyelünk egymásra és nagyon jól látod, mi egy csapat vagyunk, amiben én vagyok Herkules.

Mi jelenti számotokra a kihívást ezekben a projektekben?

Viktor: Miközben a dizájn régóta szerves része az életemnek, ez a munkakör rengeteg új feladatot hozott nekem. Sokfelé kell figyelni, együttműködni a tervezőkkel, segíteni a tudásátadást és közben teljes mellszélességgel koordinálni a gyártást. Minden újhullámos termékünk a sorozatgyártás előtti fázisban van. A Tervhivatal által megálmodott Varrat szék esetében például egy konkrét tervet kellett elvinnünk a megvalósításig és persze a tökéletes funkcionalitásig. Ez egyébként 4 darab lemez kézzel összevarrva. Az új vonalban a másik véglet is tetten érhető: ez egy olyan moduláris hulladék újrahasznosító projekt ötlete, amit viszont a nulláról kellett beindítani. De semmi gond, bennem is ott vannak a végletek, miközben rajongok a menő dizájner karórákért, egy 50 éves doxát hordok.

Herki: A kihívás nekem minden nap az, hogy ezzel a munkával megpróbáljam legyőzni a betegségemet. Nekem nagyon fontos, hogy elfáradjak, hogy leterheljem magam. Ez lehet a folyamatos koncentráció is, amit a retextilezős technikák, a szövés, hurkolás, vágás meg is követelnek, mert nagyon oda kell figyelni és jó érzés, amikor a kezeid közül kikerül egy szép termék. Jó lenne, ha nemsokára el is lehetne adni azt, amit én készítek, de addig még sokat kell tanulnom. Az erőnlétemmel szeretek a legjobban részese lenni az itteni munkáknak. Nagyon erős vagyok, építkezem, havat lapátolok, megmozgatok mázsás bútorokat is, ha kell. Nagyon szeretem a természetet, a földmunkát, az ásást, a teherhordást. Tavaly két fűzfa lugas építésében is részt vettem és közben sokat tanultam ebből a mesterségből, de kell még gyakorolni.

Mi az álmotok?

Viktor: A stressz-mentes életen túl? Egy „wow” élmény, amit egy olyan tárgy kitalálása vált ki, ami még nincs a világon.

Herki: Három is van most. Az egyik, hogy elkezdhessem szőni azt a tapogatószőnyeget, amit vak gyerekek számára készítünk, a másik, hogy világbajnok testépítő legyek. Főleg az, hogy igazi fűzfaépítő mester legyek, legyen egy csapatom és abból meg is tudjunk élni.

Tavasszal készülnek piacra dobni új minőségi termékeiket és szolgáltatásaikat, amik a tervek szerint a minőség, az egyediség és fenntarthatóság miatt lesznek izgalmasak és távol állnak majd attól, hogy bárki sajnálatból vegye vagy rendelje meg őket. A Szent István téri bázison nem mindennapi műhelymunka zajlik, ahova a tavasz beköszönte előtt is megéri legalább egyszer ellátogatni.

forrás: madeinpecs.hu