Zöldinfó
Egyiptomban megkezdődött az ENSZ éghajlatváltozási konferenciája
Az egyiptomi Sarm-es-Sejkben megkezdődött vasárnap az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 27. éves ülése (COP27), hogy megpróbáljon új életet lehelni a globális felmelegedés és annak hatásai elleni küzdelembe. Első sikerként már a tanácskozás kezdetén hivatalosan is napirendre vették a szegényebb déli országoknak nyújtandó pénzügyi támogatás kényes kérdését.
A kéthetes tanácskozás elnöki tisztét betöltő Számeh Sukri egyiptomi külügyminiszter a megnyitón azt mondta: “Hajtsuk végre együtt (kötelezettségvállalásainkat) az emberiség és bolygónk érdekében”. Alok Sharma, az előző, glasgow-i COP leköszönő elnöke hozzátette: “Egyértelműnek kell lennünk, hogy bármennyire is nehéz a jelenlegi pillanat, a tétlenség rövidlátó, és csak késleltetheti az éghajlati katasztrófát”. Az ENSZ 27. klímakonferenciáján mintegy 200 ország küldöttsége vesz részt. A Földön egyre több a természeti katasztrófa, áradás, hőhullám, hurrikán, tűzvész és aszály – katasztrófák, amelyekért a déli országok most pénzügyi kártérítést követelnek. A “veszteségek és károk” érzékeny kérdését hivatalosan a megnyitó ünnepségen vették fel a sarm-es-sejki tárgyalások napirendi pontjai közé, miközben korábban csak egy 2024-ig tartó “párbeszéd” tárgyát képezte volna.
Számeh Sukri hangoztatta, hogy a kérdés napirendre tűzése a szolidaritás és az éghajlat okozta katasztrófák áldozatainak szenvedése iránti empátiát tükrözi. A fejlődő országok bizalmatlansága erős, mivel az északi országok még mindig nem váltották be ígéretüket, miszerint 2020-tól évi 100 milliárd dollárra emelik a déli országoknak nyújtott támogatásukat, hogy csökkentsék a kibocsátásukat és felkészüljenek a hatásokra. A tárgyalásokra az egyre sürgetőbbé váló éghajlati válság hátterében kerül sor. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem “élet-halál kérdése, a mai biztonságunk és a holnapi túlélésünk szempontjából” – hangsúlyozta Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára még a COP27 előtt. A konferenciának “meg kell teremtenie a gyorsabb és bátrabb éghajlatvédelmi fellépés alapjait, most és ebben az évtizedben, amely eldönti, hogy az éghajlatért folytatott harcot megnyerjük-e vagy elveszítjük” – figyelmeztetett. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 45 százalékkal kellene csökkennie 2030-ig, hogy esély legyen a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra történő korlátozására az iparosodás előtti szinthez képest, ami a párizsi megállapodás legambiciózusabb célkitűzése volt.
Számos országban távolról sem tartják tiszteletben a párizsi megállapodás fő célkitűzését a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj vagy gáz) használatának korlátozása terén. További gondot okoz, ahogy arra Guterres is rávilágított, hogy az éghajlat a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború, a gazdasági, az energia- és az élelmiszerválság mellett a második helyre szorult. Ebben az összefüggésben a COP26-on tett kötelezettségvállalások ellenére kevesebb mint harminc ország emelte meg csökkentési célértékeit, és az ENSZ úgy látja, hogy belátható időn belül “nincs hiteles módja” az 1,5 Celsius-fokos célkitűzés elérésének.
mti
Zöldinfó
Hogyan segíthetünk a fiataloknak a klímaszorongás kezelésében?
A klímaszorongás nem túlérzékenység: a fiataloknak kapaszkodókra és cselekvési lehetőségekre van szükségük.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A klímaváltozás miatt érzett szorongás nem hiszti és nem túlérzékenység: a magyar fiatalok jelentős részét érinti – írja az alternativenergia.hu. Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet ezért olyan szemléletformáló anyagokat készített, amelyek segítenek felismerni és megnevezni a klímaváltozással kapcsolatos érzéseket, majd gyakorlati kapaszkodókat adnak a cselekvéshez. A szervezet szerint mindenkinek, aki fiatalokkal foglalkozik, fontos felismernie a jelenséget, és segítenie abban, hogy a bénító érzések közösségi, értelmes cselekvéssé alakulhassanak. Az UNICEF 2022-es felmérése szerint a 13-25 éves magyar fiatalok 62%-a nagyon aggódik vagy szorong a klímaválság miatt, 27%-uknál pedig ez a szorongás meghatározó az életében. Egy 2025-ös, budapesti fiatalok körében végzett magyar kutatás arra is rámutatott, hogy a klímaváltozásról tudatosabban gondolkodó fiatalok körében gyakoribbak lehetnek a klímaszorongás tünetei, ezek gyakorisága és intenzitása pedig szorosan összefügg. De a szorongás önmagában nem vezet automatikusan cselekvéshez: ha nem kap megfelelő keretet, közösséget és cselekvési lehetőséget, akár bénító hatású is lehet. A klímaszorongás nem egyetlen, könnyen körülírható érzés, hanem összetett érzelmi reakció: félelem a jövőtől, düh a döntéshozókkal vagy a társadalmi folyamatokkal szemben, frusztráció a lassú változások miatt, tehetetlenség, reménytelenség. Ugyanakkor érdeklődés, inspiráció vagy tenni akarás is megjelenhet benne. A fiatalok sokszor nem egyszerűen csak „aggódnak”, hanem azt érzik, hogy egy olyan válsággal kell szembenézniük, amelynek következményei az ő életüket és jövőjüket különösen erősen érintik.
Az Energiaklub által készített klímaérzelmek kereke azt mutatja meg, hogy a klímaválságra adott érzelmi reakciók sokfélék lehetnek, és ezek önmagukban nem hibák vagy gyengeségek. Az aktivitáslépcső pedig abban segít, hogy az érintettek – különösen a fiatalok – kis, elérhető lépésekben találjanak vissza a cselekvőképességhez.
A szorongást először nem megszüntetni kell, hanem komolyan venni
A fiatalokkal dolgozó szakemberek számára az első lépés nem a megoldások felvázolása, hanem hogy biztonságos teret teremtsenek az érzések kimondására, és a fiatalok tudjanak róla, hogy nincsenek egyedül. „A klímaszorongás nem gyengeség, hanem annak a jele, hogy a fiatalok érzékelik a körülöttük zajló változásokat. A kérdés nem az, hogy ki lehet-e kapcsolni ezt az érzést, hanem az, hogy nyújtunk-e hozzá közösséget és cselekvési lehetőségeket. Ha a szorongás egyedül marad, könnyen bénítóvá válhat. Ha viszont közösen kezdünk vele dolgozni, akkor a tehetetlenségből tenni akarás lehet” – mondta Pej Zsófia, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet klímaprogramjának vezetője. A túl erős, vagy kizárólag negatív, riasztó üzenetek sok esetben nem cselekvéshez, hanem elutasításhoz, apátiához vagy a probléma háttérbe szorításához vezetnek. Ezért különösen fontos, hogy a klímaváltozásról szóló kommunikáció ne csak a veszélyeket mutassa meg, hanem azt is, hogy van értelme cselekedni, és minden szinten – egyénileg, közösségben, intézményi és szakpolitikai szinten is – lehet változást elérni.
A cselekvés nem hárítja el a felelősséget, hanem visszaadja a mozgásteret
A klímaszorongás cselekvésbe fordítása nem azt jelenti, hogy a felelősséget a fiatalokra vagy az egyénekre kellene tolni. A klímaválság kezeléséhez állami, önkormányzati, gazdasági és szakpolitikai döntésekre is szükség van, és ebben a folyamatban egyéni és közösségi cselekvésre is szükség van ahhoz, hogy az érintettek ne bénultan, hanem aktív szereplőként éljék meg a helyzetet. Érdemes hiteles tájékozódással kezdeni, majd olyan területeken lépéseket tenni, ahol valóban érdemi hatás érhető el. Ilyen lehet az otthoni energiahasználat tudatosabbá tétele, a túlfűtés és túlhűtés elkerülése, a közlekedési szokások átgondolása, a kevesebb és tudatosabb vásárlás, a zöldítés, vagy olyan közösségi akciókban való részvétel, mint egy faültetés, szemétszedés, autómentes kihívás, közösségi kert vagy helyi klímaakció. A lényeg nem az, hogy mindenki egyszerre mindent megváltoztasson, hanem hogy legyenek elérhető, közösen megélhető cselekvési lehetőségek.
A fiatalokkal foglalkozó felnőttek kulcsszereplők
A klímaszorongás kezelése nem kizárólag pszichológiai kérdés, hanem pedagógiai, közösségszervezési és társadalmi feladat is. Fontos, hogy a pedagógusok, iskolapszichológusok, kollégiumi nevelők, ifjúsági szervezetek vezetői, a civil szervezetek, az önkormányzatok, de még a helyi és országos médiafelületek is tudatosabban foglalkozzanak a jelenséggel. Egy beszélgetés, egy jól vezetett osztályfőnöki óra, egy közös helyi akció vagy egy fiataloknak szóló önkéntes program sokat segíthet abban, hogy a klímaváltozás ne csak fenyegető, távoli és megoldhatatlannak tűnő probléma legyen, hanem olyan ügy, amelyben a fiatalok kapcsolódni, tanulni és cselekedni tudnak. „A fiatalokban nagyon erős a tenni akarás, de ehhez szükségük van olyan felnőttekre és intézményekre, amelyek nem bagatellizálják az érzéseiket, hanem segítenek értelmezni és jó irányba terelni őket. A helyi közösségeknek, iskoláknak és önkormányzatoknak ebben óriási szerepük van: valódi cselekvési lehetőséget adhatnak a fiataloknak” – tette hozzá Pej Zsófia.
Az Energiaklub célja, hogy a klímaszorongásról szóló tudást és gyakorlati eszközöket minél több olyan szereplőhöz eljuttassa, aki fiatalokkal dolgozik. A klímaválságról őszintén kell beszélni, de nem mindegy, hogyan: olyan kommunikációra és közösségi gyakorlatokra van szükség, amelyek elismerik az érzéseket, és közben megmutatják a cselekvés lehetőségét is.
-
Zöldinfó22 óra telt el a létrehozás ótaMár egy hónap alatt látványos eredményt hozhat a galambbefogási program
-
Zöld Közlekedés4 nap telt el a létrehozás ótaEgyre több az elektromos töltő Magyarországon, de nőnek a rejtett kockázatok is
-
Zöldinfó7 nap telt el a létrehozás ótaEurópánál gyorsabban melegszik a Kárpát-medence – figyelmeztetnek a szakértők
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaEgyre több elektrifikált Toyota fogy Magyarországon
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaSokan még mindig biztosítás nélkül használják az elektromos rollereket
