Az adatgyűjtést az MME Turdus okostelefonos app Gólyales alkalmazása is nagyban segítette, és az örömteli eredmények az állomány mintegy 10%-os növekedését mutatják.

Az 1970-es évektől évtizedeken keresztül 4 800 és 5 500 között ingadozott az ötévente szervezett felmérések adatai alapján a költőállomány, azonban a 2019-es országos felmérés – némileg váratlanul – csak 4 000 költőpárat mutatott ki. A csökkenés azóta megállt, sőt enyhe emelkedést tapasztaltunk – ezért is vártuk kíváncsian az újabb év eredményeit, és mint kiderült, nem hiába!

Az MME online gólya adatbázisába 2023. december 31-ig feltöltött adatok 1 280 település 3 715 fészkelőhelyéről tudósítanak. A napi megfigyelési adatok száma 5 970, a korábbi évekhez képest magas szám jórészt a Turdus alkalmazáson keresztül érkezett a felmérőktől. A vizsgált fészkelőhelyek közül:

• 2 019 fészek volt lakott, melyből 1 690 sikeresen repített fiókákat vagy fiókát, 334 pár sikertelen volt, 85-nek nem ismert a költési eredménye, 33 fészket pedig magányos gólya foglalt;
• 1 021 üres, fészekanyag nélküli, 51 fészekkezdeményes és 501 lakatlan fészek volt fészektartó „gólyakosáron”;
• a sikeres párok összesen 5 007 fiókát neveltek fel, így az átlagos fiókaszám az összes párra számolva 2,46, a sikeres párokra számítva 2,96 volt – ez nem rekordmagas, de a sokéves átlagnál jobbnak számít;

1 143 olyan település volt, ahol a 2019-es országos felmérés során és 2023-ban egyaránt történt adatgyűjtés. A két adatsort alapul véve megbecsülhető a teljes országos állomány, amely 2019-ben mintegy 4 000 pár volt, 2023-ban 4 550 párra becsülhető. Ez a bő 10%-os emelkedés a négy évvel ezelőtti mélyponthoz képest örvendetes eredmény.

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület