Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Enyhíthetők az aszályos évek az Alföldön

Az intenzív mezőgazdasági művelés következtében kialakuló talajszerkezeti változások miatt a nyári hőhullámok során kevés a felszín közeli légrétegek páratartalma, így a hidegfrontok a szokásos zivatarok és csapadék nélkül robognak át az Alföldön.

Létrehozva:

|

Az ELTE kutatói összefoglalták, mitől volt annyira nehéz 2022 nyara az ország keleti részén, és javaslatot is tettek a megoldásra. 2022-ben a június közepétől kezdődő 7 hetes periódus katasztrofális volt az Alföldön. Hetekig szinte egy csepp eső sem esett, az ország keleti részén az őszi aratású növények termésvesztesége szinte teljes volt. A Dunántúlra még zivatarokat és esőt hozó hidegfrontok az Alföldre érve „kiszáradtak”, csapadék nélkül, erős széllel haladtak tovább, súlyosbítva az aszályt.

Az ELTE kutatói a Land című open access folyóiratban tették közzé a geodinamikától a talajtanon át a meteorológiáig húzódó szakcikkek áttekintése után összefoglalójukat a témáról. Megállapították, hogy a légkörből a legtermészetesebb dolgok egyike, a víz – a szokatlanul erős szárazság miatt a zivatarok kialakulásának egyik feltétele, a felszín közeli párás légréteg – hiányzott. Emiatt a nyári csapadék nagyobb részét adó zivatarok elmaradtak, tovább súlyosbítva a helyzetet, vagyis egy többhetes időszakban kizárva újabb viharok kipattanását.

A vizsgálatok azt mutatták, hogy a táj víztároló képessége a vízszabályozásokat követő intenzív mezőgazdasági művelés következtében jelentősen visszaesett, ami a szárazság fennmaradásához vezetett. A nagyüzemi művelés, a nehéz gépek hatására a talajban sok helyütt létrejött egy másodlagos, majdnem vízzáró réteg, amely megakadályozza, hogy az őszi-téli, kora tavaszi és nyár eleji csapadék a talaj mélyebb rétegeiben tárolódni tudjon. A felső 20-30 centiméter viszont a nyári melegben nagyon hamar kiszárad, és utána nagyon lecsökken annak esélye, hogy a maradék párolgásával elegendő nedvesség kerüljön az alsó légrétegekbe, és kialakulhassanak a zivatarok. A magasabban levő légrétegekben levő nedvesség ezért nem jut a talajra.

Advertisement

Timár Gábor és Székely Balázs, a Geofizikai és Űrtudományi, illetve Jakab Gusztáv, a Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék munkatársai ezért azt javasolják, hogy az alföldi táj egy részén – becslés szerint összesen legalább egy megyényi területen – vissza kell állítani a vizes élőhelyeket, a réteket-legelőket, sőt ezekre a helyekre a téli időszak és a hóolvadás többletvizeit el is kell juttatni máshonnan is. Itt a talajszerkezet természetes vagy gyorsított helyreállása mellett a nyári időszakban jól párologtató növényzet visszatelepülését is engedni vagy támogatni kell.

Ez garantálhatja, hogy ismét lehessenek zivatarok az aszályos években is, ami a mezőgazdasági területekre is juttat csapadékvizet. Ezek a „párologtató területek” az Alföld legalacsonyabb zónáiban, a mezőgazdaságilag legkevésbé értékes, alacsonyabb „aranykorona értékű” földekből alakíthatók ki, ahol a talaj amúgy sem optimális a szántóföldi művelésre.

Advertisement

Forrás: Eötvös Loránd Tudományegyetem

Advertisement

Zöldinfó

Egyre fontosabb a víztakarékosság: így csökkenthető a nyári vízfogyasztás

Hőségben több mint 50 százalékkal nőhet a lakosság napi vízfelhasználása.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Bár az átlagos napi vízfogyasztás alapján Magyarországon a lakosság tudatos vízfelhasználónak minősül, a gyakorlatban jelen van a pazarló vízhasználat is – írja az alternativenergia.hu. Hőhullámok idején több mint 50 százalékkal, 150 liter fölé nőhet egy emberre vetítve a napi vízfogyasztás, ezért ezekben az időszakokban szükség van a takarékos vízfogyasztási megoldások alkalmazására – válaszolta a Magyar Hidrológiai Társaság az MTI érdeklődésére. Kugler Gyula, a társaság alelnöke ismertette, az egész Földet alapul véve a napi átlagos vízfogyasztás egy emberre vetítve 170 liter. Az európai uniós átlag 120 liter, az unióban Olaszország a csúcstartó napi átlagos 240 literrel, a magyarok átlagosan 100 liter vizet használnak fel naponta. A téli és a nyári felhasználás közötti különbözet a települések jellegétől függ. Üdülőterületeken a két időszak közti arány, akár négyszeres, ötszörös is lehet, míg az egyéb településeken a nyári vízigények jellemzően 20-50 százalékkal haladják meg az átlagos értéket.

Hőhullámok idején a napi átlagos vízfogyasztás, az átlagos érték 50 százalékkal is emelkedhet, ezért is fontos, hogy nagy melegben tudatos vízfelhasználóként a lakosság takarékoskodjon a vízzel. Ennek eszközei közé tartoznak a víztakarékos csaptelepek és a csapadékvíz összegyűjtése is. Azt is hangsúlyozta, hogy a csapvíz értéke nem mindenki előtt ismert vagy fontos, és példaként említette, hogy a napi 100 liter ivóvíznek a lakásba történő biztosításáért (akár a 10. emeletre is), átlagosan 40 forintot kell fizetni személyenként, naponta. Éppen ezért a víz, a csapvíz értékét és megbecsülését társadalmi szinten kell képviselni, tudatosítani – tette hozzá.

A társaság arra hívta fel a figyelmet, ha hőségriadók alkalmával az emberek nem csapvízzel locsolnák a telkünkön lévő szilárd burkolatokat, ha nem mosnának autót, ha a növényeik öntözésénél a tömlős locsolás helyett kiépítenék a csepegtető öntözést, a kerti medencék folyamatos feltöltése-ürítése helyett pedig vízforgató berendezést használnának, talán sehol sem kellene vízkorlátozást elrendelni vagy vízhiánnyal járó időszakokat átélni. A több mint 100 éves múlttal rendelkező, köhasznú társadalmi szerevezet – a vízzel foglalkozó tudományok és szakterületek művelésére alakult társadalmi, tudományos és szakmai egyesület – alelnöke a víztakarékos megoldásosok között említette még a szürkevíz (mosásból, fürdésből származó víz) újrafelhasználását is, azonban megjegyezte, hogy ez Magyarországon még nem jellemző. Ennek létjogosultsága az új építésű ingatlanoknál, családiházaknál vagy az egyedi beépítésű, “tanya jellegű” területeken lehet.

Advertisement

Felmérések szerint a mosásból, fürdésből származó víz újrafelhasználása globálisan egyre elterjedtebb a vízhiány csökkentésére. A szürkevíz hasznosításában élen jár például Ausztrália és az Egyesült Államok, azon belül Kalifornia, ahol a háztartási szürkevíz kerti locsolásra és öblítésre való használata államilag támogatott. Japánban népszerűek a kézmosóval egybeépített WC-tartályok, amelyek a kézmosásnál használt vizet (szürkevíz) közvetlenül a WC öblítésére hasznosítják. Izraelben pedig a szürkevizet városi zöldterületek öntözésére és ipari célokra is bevezetik. Magyarországon a szürkevízrendszerek elterjedtsége még gyerekcipőben jár, ám a növekvő aszályok és a vízkészlet védelme miatt a figyelem egyre inkább a fenntartható vízgazdálkodás felé fordul.

Bár létezik európai-magyar szabvány a tisztított szürkevíz hasznosító rendszerekre, a szigorú közegészségügyi és engedélyezési szabályok miatt a lakosság körében ritkán épülnek ki. A hazai gyakorlatban leginkább a családi házaknál alkalmazott, egyszerűbb kerti locsolórendszerek formájában jelenik meg, de az új építésű, modern és környezettudatos (passzív- és öko-) házaknál már megjelentek a beépített szürkevíz-szűrő és -gyűjtő gépezetek. A magyarországi ivóvíz- és csatornadíjak jelenlegi struktúrája és a vezetékes víz magas minősége miatt a megtérülési időszak hosszú, ami szintén lassítja a lakossági beruházások tömeges elterjedését.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák