Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Érdemes napelemeket telepíteni az erdők helyére?

Létrehozva:

|

Ha pusztán a szénsemlegesítést nézzük, megéri napelemeket telepíteni a fák helyére, de a probléma természetesen ennél jóval összetettebb.

Rengeteg szakértő gondolja úgy, hogy a napelemek jelentik a legjobb eszközt a globális felmelegedés és az elszálló energiaárak elleni küzdelemben. A panelek ugyanakkor meglehetősen helyigényesek, és előfordul, hogy a napelemek kihelyezésekor a természettől vesznek el területeket. Vajon megfelelő megoldás, ha a napelemek telepítéséhez fákat vágnak ki? Ezen komplex kérdés megválaszolásához több tényezőt, így a kibocsátást, illetve a természet megóvását is figyelembe kell venni. A problémát a PV Magazine járta körbe.

Az Európai Környezetvédelmi Bizottság elemzése alapján egy kifejlett fa egy évben 22 kilogramm szenet képes megkötni. Egy-egy hektár erdőben nagyjából 40-100 fa található. Ami a napelemeket illeti: az eszközök révén jelentősen csökkenhető az emisszió, a mértéket azonban több faktor, köztük a helyi éghajlati adottságok is befolyásolják. Az Egyesült Államokban például kilowattóránként átlagosan 0,38 kilogramm szén-dioxid-kibocsátás spórolható meg, egy átlagos, 400 wattos panel tehát évi 1,5 kilowattórával 231 kilogramm emissziót takarít meg. Ez több mint tíz kifejlett fa szénelnyelésével ér fel.

Advertisement

Amennyiben tehát pusztán a kibocsátást vesszük figyelembe, a napelemek hatékonyabbak a fáknál. Egy átlagos, 7000 wattos otthoni napelem a szénsemlegesítés szempontjából 180 fának felel meg, egy hektárnyi napelem pedig 16-65-ször több emissziócsökkenéssel jár, mintha ugyanazon a helyen erdő lenne.

A napelemek ráadásul nem zárják ki teljes egészében a növények jelenlétét. Egy korábbi vizsgálat alapján ha a panelek alatt természetes, jól gondozott aljnövényzet van, az kedvezően hathat a talajra, és akár 1 tonnával is növelheti az évente elnyelt szén mennyiségét. Mindezek ellenére fontos hozzátenni, hogy az emberiségnek szüksége van az egészséges természetre, ehhez pedig nagy, egymással összefüggő, zavartalan erdők is kellenek. Amennyiben viszont a klímaváltozás elleni harcban elengedhetetlen kibocsátás-csökkentésre törekszünk, bizonyos helyzetekben előnyökkel járhat néhány fa kivágása, hogy oda napelemes rendszereket telepíthessenek.

Advertisement

Zöldinfó

Innováció a fizikában: réz-halogenid alapú detektorok jöhetnek

Az ionizáló sugárzás mérésére fejlesztenek ki költséghatékony megoldást az SZTE-n.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az alternativenergia.hu közleménye szerint az ionizáló sugárzás láthatatlan, mégis folyamatosan jelen van környezetünkben. Pontos mérése elengedhetetlen az orvosi képalkotásban, az atomerőművek biztonsági rendszereiben, a legmodernebb részecskefizikai kutatásokban, valamint az űrkutatásban is. Ehhez szcintillátorokat használnak: olyan speciális anyagokat, amelyek sugárzás hatására apró fényvillanásokat bocsátanak ki, ezeket a fényjeleket érzékelve a műszerek meg tudják határozni a sugárzás jelenlétét, típusát és energiáját. A szegedi kutatás középpontjában egy új, ígéretes anyagcsalád, a réz-halogenidek állnak. Ezt néhány mikrométer vastagságú vékonyréteg formájában állítják elő. A réz-halogenid stabil és megbízható működést tesz lehetővé, vékonyrétegként kevésbé érzékeny a – például az űrben vagy a kísérleti magfúziós berendezéseknél jelentkező – zavaró háttérsugárzásra, pontosabban érzékeli az alacsonyabb energiájú ionizálósugárzás-típusokat és ipari méretekben is előállítható.

A kutatók a mintákat UV-fény segítségével vizsgálják, amely hatására az anyagok jól láthatóan világítani kezdenek. Ez a jelenség bizonyítja, hogy az előállított rétegek megfelelően reagálnak külső gerjesztésre. A fejlesztés egyik legfontosabb innovációs eleme az alkalmazott gyártási technológia. A vékonyrétegeket oldatporlasztásos módszerrel állítják elő, amely automatizálható és költséghatékony megoldást kínál. Ez megnyitja az utat a széles körű alkalmazások előtt a többi közt sugárzásmérő berendezésekben, orvosi diagnosztikai eszközökben, űripari rendszerekben, valamint kutatási célú detektorokban. Az SZTE és a debreceni Atommagkutató Intézet együttműködésével zajló fejlesztés során végzett munkájáért Hajdu Cintia, az egyetem doktorandusza elnyerte a leginnovatívabb PhD-munka díjat – áll a közleményben.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák