Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Felére csökkentenék a farkasok számát Svédországban

Létrehozva:

|

A svéd kormány a felére csökkentené az országban élő farkasok számát, ám ez szembe menne az Európai Unió biodiverzitási szabályozásával.

Jelenleg a becslések szerint mintegy 480 farkas él vadon 40 falkában. A kormány idén szeretné felére csökkenteni a populációt. Anna-Caren Sätherberg vidékügyi miniszter szerint a farkaspopuláció évről évre nő, és a farkasállomány egy részének kilövésével csak a parlament által kitűzött célokat valósítanák meg – idézte a tárca vezetőjét a The Guardian. A miniszter hangsúlyozta: felkérték a környezetvédelmi hatóságot, hogy határozza meg pontosan, mekkora populációt bír el az ország. Ugyanis egyre több az emberek és farkasok közötti konfliktus, és csökken a ragadozó elfogadottsága. A környezetvédelmi hatóság korábban úgy becsülte: ahhoz, hogy életképes maradjon a populáció, és ne gyengítse a beltenyészet, nem eshet 300 egyed alá a farkasok száma, amelyet folyamatosan gyarapítanak az országon kívülről érkező új példányok.

A svéd parlament többsége azonban legfeljebb 170 példányt tartana megfelelőnek, ami az Európai Unióban meghatározott 170-270 példányból álló populáció alsó értéke. A farkasok száma Svédországban egy 1789-es törvény miatt csökkent le, amely engedélyezte a közemberek számára a vadászatot, ami megtizedelte a szarvas- és jávorszarvas-állományt, és a farkasokat rákényszerítette, hogy inkább a haszonállatokra vadásszanak. Az 1800-as évek közepére eltűntek az ország déli részéről, és egy évszázaddal később már kihaltnak hitték őket. Az 1980-as években azonban az orosz-finn populációból három farkas érkezett Svédország déli részére, és ezzel egy új svéd-norvég populáció alakult ki, amelynek jelenleg már mintegy 480 példánya élhet 40 falkában, túlnyomórészt Svédország középső részén.

Advertisement

A természetvédelmi csoportok szerint 300 farkas lenne a minimum, és úgy vélik, hogy az ország könnyen eltarthatna ezer farkast is. Szerintük a kormány beadta a derekát az ország erős vadászlobbijának, akik azzal érvelnek, hogy a farkasok jávorszarvasokat ejtenek el, és veszélyt jelentenek a vadászok kutyáira. A Természetvédelmi Világalap (WWF) ragadozószakértője, Benny Gäfwert elmondta, hogy a szervezet ellenzi a farkasok nagy mértékű irtását, és a svéd parlament által meghatározott 170 példányt “semmilyen tudományos tény nem erősíti meg”. Hozzáfűzte: a vadonban váratlan dolgok történhetnek, és egy 170 példányos populáció nagyon kevés. “A gond akkor jelentkezik, ha a genetikát vizsgáljuk: minél kisebb a farkaspopuláció, annál nagyobb a genetikai változások hatása” – figyelmeztetett. Maria Gardfjell, a svéd zöldpárt képviselője szerint törvénytelen lenne 170 egyedre csökkenteni a populációt. “Megsértené a fajok sokszínűségére vonatkozó uniós jogszabályokat, és Svédországot akár bíróság elé is állíthatná az EU” – mondta Gardfjell a svéd rádióban.

Advertisement

Zöldinfó

Hogyan segíthetünk a fiataloknak a klímaszorongás kezelésében?

A klímaszorongás nem túlérzékenység: a fiataloknak kapaszkodókra és cselekvési lehetőségekre van szükségük.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A klímaváltozás miatt érzett szorongás nem hiszti és nem túlérzékenység: a magyar fiatalok jelentős részét érinti – írja az alternativenergia.hu. Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet ezért olyan szemléletformáló anyagokat készített, amelyek segítenek felismerni és megnevezni a klímaváltozással kapcsolatos érzéseket, majd gyakorlati kapaszkodókat adnak a cselekvéshez. A szervezet szerint mindenkinek, aki fiatalokkal foglalkozik, fontos felismernie a jelenséget, és segítenie abban, hogy a bénító érzések közösségi, értelmes cselekvéssé alakulhassanak. Az UNICEF 2022-es felmérése szerint a 13-25 éves magyar fiatalok 62%-a nagyon aggódik vagy szorong a klímaválság miatt, 27%-uknál pedig ez a szorongás meghatározó az életében. Egy 2025-ös, budapesti fiatalok körében végzett magyar kutatás arra is rámutatott, hogy a klímaváltozásról tudatosabban gondolkodó fiatalok körében gyakoribbak lehetnek a klímaszorongás tünetei, ezek gyakorisága és intenzitása pedig szorosan összefügg. De a szorongás önmagában nem vezet automatikusan cselekvéshez: ha nem kap megfelelő keretet, közösséget és cselekvési lehetőséget, akár bénító hatású is lehet. A klímaszorongás nem egyetlen, könnyen körülírható érzés, hanem összetett érzelmi reakció: félelem a jövőtől, düh a döntéshozókkal vagy a társadalmi folyamatokkal szemben, frusztráció a lassú változások miatt, tehetetlenség, reménytelenség. Ugyanakkor érdeklődés, inspiráció vagy tenni akarás is megjelenhet benne. A fiatalok sokszor nem egyszerűen csak „aggódnak”, hanem azt érzik, hogy egy olyan válsággal kell szembenézniük, amelynek következményei az ő életüket és jövőjüket különösen erősen érintik.

Az Energiaklub által készített klímaérzelmek kereke azt mutatja meg, hogy a klímaválságra adott érzelmi reakciók sokfélék lehetnek, és ezek önmagukban nem hibák vagy gyengeségek. Az aktivitáslépcső pedig abban segít, hogy az érintettek – különösen a fiatalok – kis, elérhető lépésekben találjanak vissza a cselekvőképességhez.

A szorongást először nem megszüntetni kell, hanem komolyan venni

Advertisement

A fiatalokkal dolgozó szakemberek számára az első lépés nem a megoldások felvázolása, hanem hogy biztonságos teret teremtsenek az érzések kimondására, és a fiatalok tudjanak róla, hogy nincsenek egyedül. „A klímaszorongás nem gyengeség, hanem annak a jele, hogy a fiatalok érzékelik a körülöttük zajló változásokat. A kérdés nem az, hogy ki lehet-e kapcsolni ezt az érzést, hanem az, hogy nyújtunk-e hozzá közösséget és cselekvési lehetőségeket. Ha a szorongás egyedül marad, könnyen bénítóvá válhat. Ha viszont közösen kezdünk vele dolgozni, akkor a tehetetlenségből tenni akarás lehet” – mondta Pej Zsófia, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet klímaprogramjának vezetője. A túl erős, vagy kizárólag negatív, riasztó üzenetek sok esetben nem cselekvéshez, hanem elutasításhoz, apátiához vagy a probléma háttérbe szorításához vezetnek. Ezért különösen fontos, hogy a klímaváltozásról szóló kommunikáció ne csak a veszélyeket mutassa meg, hanem azt is, hogy van értelme cselekedni, és minden szinten – egyénileg, közösségben, intézményi és szakpolitikai szinten is – lehet változást elérni.

A cselekvés nem hárítja el a felelősséget, hanem visszaadja a mozgásteret

Advertisement

A klímaszorongás cselekvésbe fordítása nem azt jelenti, hogy a felelősséget a fiatalokra vagy az egyénekre kellene tolni. A klímaválság kezeléséhez állami, önkormányzati, gazdasági és szakpolitikai döntésekre is szükség van, és ebben a folyamatban egyéni és közösségi cselekvésre is szükség van ahhoz, hogy az érintettek ne bénultan, hanem aktív szereplőként éljék meg a helyzetet. Érdemes hiteles tájékozódással kezdeni, majd olyan területeken lépéseket tenni, ahol valóban érdemi hatás érhető el. Ilyen lehet az otthoni energiahasználat tudatosabbá tétele, a túlfűtés és túlhűtés elkerülése, a közlekedési szokások átgondolása, a kevesebb és tudatosabb vásárlás, a zöldítés, vagy olyan közösségi akciókban való részvétel, mint egy faültetés, szemétszedés, autómentes kihívás, közösségi kert vagy helyi klímaakció. A lényeg nem az, hogy mindenki egyszerre mindent megváltoztasson, hanem hogy legyenek elérhető, közösen megélhető cselekvési lehetőségek.

A fiatalokkal foglalkozó felnőttek kulcsszereplők

Advertisement

A klímaszorongás kezelése nem kizárólag pszichológiai kérdés, hanem pedagógiai, közösségszervezési és társadalmi feladat is. Fontos, hogy a pedagógusok, iskolapszichológusok, kollégiumi nevelők, ifjúsági szervezetek vezetői, a civil szervezetek, az önkormányzatok, de még a helyi és országos médiafelületek is tudatosabban foglalkozzanak a jelenséggel. Egy beszélgetés, egy jól vezetett osztályfőnöki óra, egy közös helyi akció vagy egy fiataloknak szóló önkéntes program sokat segíthet abban, hogy a klímaváltozás ne csak fenyegető, távoli és megoldhatatlannak tűnő probléma legyen, hanem olyan ügy, amelyben a fiatalok kapcsolódni, tanulni és cselekedni tudnak. „A fiatalokban nagyon erős a tenni akarás, de ehhez szükségük van olyan felnőttekre és intézményekre, amelyek nem bagatellizálják az érzéseiket, hanem segítenek értelmezni és jó irányba terelni őket. A helyi közösségeknek, iskoláknak és önkormányzatoknak ebben óriási szerepük van: valódi cselekvési lehetőséget adhatnak a fiataloknak” – tette hozzá Pej Zsófia.

Az Energiaklub célja, hogy a klímaszorongásról szóló tudást és gyakorlati eszközöket minél több olyan szereplőhöz eljuttassa, aki fiatalokkal dolgozik. A klímaválságról őszintén kell beszélni, de nem mindegy, hogyan: olyan kommunikációra és közösségi gyakorlatokra van szükség, amelyek elismerik az érzéseket, és közben megmutatják a cselekvés lehetőségét is.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák