Miközben Magyarország lakossága évtizedek óta csökken, a beépített területek folyamatosan terjeszkednek. Az elmúlt öt évben új lakóterületek, nagy kiterjedésű ipari üzemek, napelemparkok és vízparti beruházások formálták át az ország tájait, gyakran korábbi mezőgazdasági vagy természetközeli területeken – írja az alternativenergia.hu. Dr. Boromisza Zsombor okleveles tájépítészmérnök, élővilágvédelmi és tájvédelmi szakértő szerint a folyamat nemcsak új épületeket jelent, hanem a tájszerkezet, az élőhelykapcsolatok és a tájhasználat mélyreható átalakulását is. Magyarország népessége az 1980-as évek elején érte el csúcspontját, azóta országos szinten csökken, miközben a művelésből kivett, döntően beépített területek aránya közel a duplájára nőtt. A folyamat térben nem egyenletes: Budapest, Pest megye és Győr-Moson-Sopron megye duzzadó agglomerációiban egyre többen találtak új otthonra, miközben több vidéki térség jelentős népességvesztést szenvedett el — Békés megye népessége például több mint 10 százalékkal csökkent.

A nagyvárosok környékén a lakó- és termelési funkciók szétválása új lakóterületek, közlekedési kapcsolatok és infrastruktúrák kiépítését ösztönözte, ami a beépített területek terjeszkedésével és a táj feldarabolódásával járt. Ezzel párhuzamosan számos aprófalvas és tanyás térségben az elnéptelenedés, az elöregedés és a művelés visszaszorulása vált meghatározóvá, ami a földhasználat felhagyásához, spontán gyepesedéshez, cserjésedéshez és erdősödéshez vezethet. A rendszerváltás utáni évtizedekben emellett visszaszorultak egyes hagyományos tájhasználati formák, miközben terjedtek a zöldmezős beruházások, a logisztikai fejlesztések és a közlekedési infrastruktúrák. Az elmúlt öt év tájhasználati változásai ebben az összefüggésben értelmezhetők: nem elszigetelt jelenségekről, hanem egy hosszabb ideje zajló tájszerkezeti átalakulás újabb szakaszáról van szó.

Az építési engedélyek számának megugrása újabb beépítési hullámot jelez

Az elmúlt öt évben a beépítési nyomás egyik fontos forrása továbbra is a lakóterületek szétterülése, illetve a külterületi lakó- és üdülési célú beépítések megjelenése volt. A lakáscélú beépítések volumene hullámzó, de továbbra is jelentős: 2025-ben 12 062 új lakás épült, miközben a jövőbeli beépítéseket előrejelző építési engedélyek száma 37%-kal, 28 081 darabra nőtt az előző évhez képest.

A folyamat tájhasználati jelentősége nem kizárólag az új lakások számában mérhető, hanem a tájszerkezet változásában is: a lakóövezeti szétterülés, széttelepülés sok esetben településperemi vagy külterületi tájrészleteket érint.

A gyárak és napelemparkok már táji léptékben alakítják a felszínborítást

A beépítések ütemét nemcsak a lakóterületek növekedése, hanem az ipari parkok és logisztikai központok bővülése is hajtotta. Ez különösen jellemző egyes nagyvárosok peremére, agglomerálódó térségekre, ahol gyárak, autóipari beszállítók, akkumulátoripari és logisztikai fejlesztések miatt jelentős külterületi, sokszor korábban mezőgazdasági területeket (főleg szántókat) minősítettek át ipari vagy gazdasági területté. A konkrét példaként említhető a CATL debreceni akkumulátorgyára, a Samsung több ütemű bővítése, valamint további ipari-energetikai helyszínek, például Ács, Szeged, Debrecen és Iváncsa.

Az energetikai fejlesztéseken belül az elmúlt évek egyik leglátványosabb tájhasználati folyamata a nagy kiterjedésű napelemparkok megjelenése volt. Magyarországon a naperőművek összesített teljesítménye már meghaladja a 7750 megawattot (MW), és az országban működő fotovoltaikus rendszerek száma a háztartási méretű kiserőművekkel (HMKE) együtt átlépte a 300 ezres darabszámot. A hazai napenergia-szektor az elmúlt években rendkívül gyors ütemben növekedett, így a napenergia mára a magyar villamosenergia-termelés egyik legmeghatározóbb pillérévé vált. Ezek az adatok jól jelzik, hogy a napenergia-termelés már nemcsak épületekhez kapcsolódó, decentralizált elemként, hanem táji léptékű, szinte önálló tájhasználati formaként is jelen van.

A szélenergia esetében más a helyzet. A Magyarországon 2010-ig 37 szélerőmű épült, összesen 172 turbinával, a hazai szélerőművek összkapacitása pedig mintegy 325 MW, ami az ország áramtermelő kapacitásának körülbelül 3,8%-a. A 2010 utáni szabályozási környezet — különösen a lakott területektől előírt 12 km-es védőtávolság — gyakorlatilag nem tette lehetővé új szélturbinák telepítését. Ezen változtatott a 2023 végén elfogadott 650/2023. (XII. 28.) Korm. rendelet, amely a védőtávolságot 700 méterre csökkentette.

Ez tájhasználati szempontból azért fontos, mert a szélenergia a következő években újra beruházási igényként jelenhet meg, különösen a kedvezőbb szélviszonyú térségekben, például a Kisalföldön, ahol a meglévő turbinák jelentős része is található. Az elhelyezésre tájképi és természetvédelmi szempontból is alkalmas tájrészletek kijelölés már folyik szakértők széleskörű bevonásával.

Az infrastruktúra-fejlesztések újabb beruházásokat indíthatnak el

Az elmúlt öt év tájhasználati változásai között a nagy területigényű beruházások mellett a közlekedési és hírközlési infrastruktúrák fejlesztése is megjelent. Ezek nem feltétlenül egybefüggő, nagy felületű beépítések, mégis tartósan módosíthatják a táj szerkezetét, és újabb beruházásokat generálhatnak.

A közúti fejlesztések között említhető a M30-as autópálya Miskolc–Tornyosnémeti közötti, 2021-ben átadott, 56 km-es szakasza, valamint a M4-es autóút Abony–Törökszentmiklós közötti, 2022-ben átadott, 27 km-es szakasza, új Tisza-híddal. A hírközlési infrastruktúra esetében a 4G, majd aktuálisan az 5G-hálózat kiépítése említhető. A szolgáltatótól függő 5G-lefedettség 50–86% közötti, ami a hálózat jelentős területi bővülésére utal. A tájhasználati hatás itt elsősorban nem a nagy felületű területfoglalásban, hanem a pontszerű műszaki elemek — például bázisállomások, antennák, tartószerkezetek — sűrűsödő megjelenésében és tájképi érzékelhetőségében ragadható meg.

A vízpart menti fejlesztések hatása messze túlmutat az érintett telkeken

A nagy tavak és holtágak parti sávjában megjelenő intenzív beépítések külön figyelmet kaptak az elmúlt öt év tájhasználati konfliktusai, problémái között. Ezek egyes esetekben védett természeti területeket vagy az ökológiai hálózathoz kapcsolódó, természetközeli szakaszokat is érinthetnek.

A vízparti fejlesztések tájhasználati jelentősége abból adódik, hogy a parti sáv egyszerre ökológiai folyosó, élőhely, vízminőség-védelmi puffer zóna, rekreációs tér és tájképi elem. Ha ezen a sávon belül erősödik a beépítés, a leburkolás, a partvédő művek vagy kikötői létesítmények jelenléte, akkor nemcsak egy-egy telek használata változik meg, hanem a víz és a szárazföld közötti átmeneti zóna működése is, az egész víztest ökológiai állapota.

A vízparti turisztikai beruházások példája a Szántódon 2023 márciusában átadott Mövenpick BalaLand Resort és Family Park, amelyet a Balaton egyik nagy magánberuházása, ötcsillagos szállodával, apartmanházakkal és egész évben működő fedett családi élményparkkal.

Ugyanebbe a körbe tartoznak a táji léptékű vízépítési beruházások is (pl. balatonföldvári móló), amelyek a partvonal, a meder, szinte minden hidrogeomorfológiai adottság átalakulásával járhatnak.

Az ökoturisztikai fejlesztések nem mindig illeszkednek a tájhoz

A természeti értékekre alapozott turisztikai fejlesztések gazdasági jelentősége növekvő tendenciát mutat, az ökoturisztikai vonzástényezők, termékek fokozódó társadalmi igényt, keresletet indukálnak világszerte és hazánkban is. Az ökoturizmus lehet élmény, (természeti) értékvédelmi eszköz, veszélyeztető tényező egyaránt. Jellemző tendencia, hogy az ökoturizmus egyre több létesítménnyel jelenik meg a tájban, ugyanakkor esztétikai és ökológiai tájbaillesztésük sokszor szakmailag vitatható.

A tájhasználati kérdés ezért nem az, hogy szükség van-e természetalapú turizmusra, hanem az, hogy annak létesítményei milyen helyszínen, milyen léptékben és milyen tájbaillesztési minőségben jelennek meg.

Az elmúlt öt év beruházásai között említhető a Bükki Csillagda Répáshután, amely 2022 márciusában nyílt meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság csillagászati és ökoturisztikai látogatóközpontjaként, vagy az Ökoturisztikai Központ Tőserdő Lakiteleken, ahol 2023 őszén fejeződött be a Holt-Tisza partrendezése és egy fenntartható turizmust szolgáló látogatóközpont átadása.

A földhasználatot egyre inkább a klíma és a támogatások alakítják

Magyarország teljes mezőgazdasági területe az elmúlt 5 évben (2020–2025 között) stabil, de kismértékben csökkenő tendenciát mutatott, és 5,0 millió hektár körül alakult. Miközben a teljes terület nagysága alig változott, a belső művelési ágak arányában és a vetésszerkezetben komoly átrendeződés zajlott le a klímaváltozás és a támogatási rendszerek hatására (pl. napraforgó bővülése, repce és kukorica visszaesése).

Az állattartáson belül a szarvasmarhaszektor komoly létszámcsökkenést szenvedett el, amely mögött a megemelkedett takarmányárak, az energiaválság, és a 2022-es történelmi aszály állt. Az állomány 2024-re érte el a mélypontját. Az állattartás a gyepek fenntartásán keresztül közvetlen hatással van az ország felszínborítására, növényzetére.

Az erdők területe a statisztikák szerint folyamatosan nő, ám a minőségi változás és az ökológiai állapot aggasztó tendenciákat mutat a klímaváltozás és az emberi beavatkozások (pl. védett területek tarvágásai) miatt. Miközben a mennyiségi mutatók javulnak (jelenleg kb. az ország területének 21%-a erdő), a hazai erdőállományok egészsége és természetessége komoly átalakuláson megy keresztül. Itt fontos említeni az erdészeti klímaosztályok eltolódását északra és a magasabb hegyvidékek felé (például a bükkösök és gyertyános-tölgyesek), tovább az inváziós fajok, különösen a kártevők terjedését és ennek hatásait.

Pozitív ellentrendek: a tájhasználat minősége egyre fontosabb szemponttá válik

Az elmúlt öt évben a beépítési és infrastruktúra-fejlesztési nyomással párhuzamosan olyan szabályozási, szakmai és üzemeltetési irányok, jógyakorlatok is erősödtek, amelyek a tájhasználat minőségi javítását, a zöldfelületek ökológiai teljesítményének növelését és a víz helyben tartását célozzák. Ezek egyelőre nem ellensúlyozzák automatikusan a területfoglalással járó fejlesztéseket, de jelzik, hogy a táj nem pusztán fejlesztési tartalékként, hanem működő ökológiai és klímaalkalmazkodási rendszerként is egyre inkább megjelenik a szakpolitikában, illetve a társadalmi gondolkodásban.

A tájkarakter-kutatás új alapot adott a tervezésnek

A tervezési és szabályozási oldalon fontos változás az új településtervezési és építésügyi keretrendszer. A településtervezést a 419/2021. kormányrendelet és a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény határozza meg, az „egy település, egy terv” elvével. Ugyanitt jelenik meg a zöldinfrastruktúra szabályozása is: a 2023. évi C. törvény és a 282/2024. kormányrendelet a települési zöldinfrastruktúrát, a zöldfelületi tanúsítványt és a zöld védjegyet emeli be az építésügyi szabályozásba. A zöldfelületi tanúsítvány lényege, hogy egy telek vagy ingatlan zöldinfrastruktúra-ellátottságáról és ökológiai teljesítőképességéről adjon számított, ellenőrizhető minősítést.

A szakmai-tudományos megalapozás oldalán ide kapcsolódik az úttörőnek tekinthető hazai tájkarakter-kutatás. A 2016–2021 között zajló országos tájkarakter-kutatás 5 tájkarakter-főtípust és 49 tájkarakter-típust azonosított; ezek a települési és ipartáj, agrártáj, erdős táj, vízi táj és változatos táj főtípusokba rendeződnek. A tájkarakter-kutatás és annak folytatásai a tájjal kapcsolatos jövőbeni stratégiaalkotás, trendmonitorozás, szabályozás és kezelési döntések előkészítéséhez is alapvető fontosságú megalapozást jelent. Fontos megemlíteni, hogy a szabadtértervezésben örvendetesen terjedő, lakosság aktív bevonását jelentő közösségi tervezés ennek a projektnek is értékrendi és módszertani alapja volt.

Erősödik az ökológiai szemlélet a táj kezelésében

Az üzemeltetési gyakorlatban szintén megjelentek ökológiai szemléletű változások, különösen a városi zöldfelület-gazdálkodásban. Budapest példája mutatja, hogy a rövidre nyírt, intenzíven fenntartott gyepfelületek mellett teret nyernek az extenzívebb, biodiverzitást támogató kezelési formák. A Vadvirágos Budapest program hivatalos ismertetése szerint több mint 20 hektáron alakítottak ki ökologikus zöldfelületeket fővárosi parkokban és zöldsávokban. Ez nem országos léptékű területhasználati fordulat, de fontos szemléleti jelzés: a zöldfelület minősége, fenntartási módja és élőhelyi szerepe is számít, nem csak a négyzetméterben mért mennyisége.

A vízmegtartás területén az elmúlt években különösen látványosan erősödött a „vizet a tájba” szemlélet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2025-ben új online felületet indított, ahol a gazdálkodók helyrajzi szám alapján felajánlhatják területeiket vízmegtartási célokra; az OVF indoklása szerint a vízkészletek mennyiségi javulása táji, területi vízvisszatartás nélkül nem érhető el, mert az állami tározási kapacitások önmagukban korlátozottak.

A vízmegtartási szemlélet erősödése nemcsak állami és szakpolitikai oldalról, hanem alulról szerveződő civil kezdeményezésekben is megjelent. A Víz Koalíció több civil szervezet, szakszervezet és önkormányzat együttműködéséből jött létre, eredetileg elsősorban az ivóvízellátás problémáinak láthatóvá tételére, de tevékenysége az elmúlt években tágabb vízügyi szemléletformálási és szakpolitikai párbeszédhez is kapcsolódott. A „vízőrző közösségek” ehhez képest még közvetlenebb, helyi cselekvési formát képviselnek: a helyi gazdák, civilek és aktivisták kisebb léptékű, gyakorlati vízvisszatartási megoldásokkal próbálnak reagálni a táj kiszáradására, különösen az aszálynak kitett térségekben.

Ezzel összhangban az EU természet-helyreállítási rendelete 2024 augusztusában lépett hatályba, és kötelező célokat ad a leromlott ökoszisztémák helyreállítására. Az elmúlt 5 évben számos tájrehabilitáció, élőhely rehabilitáció valósult, nemzeti parkok, civil szervezetek (különösen: WWF Magyarország) közreműködésével, pl. a Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum ártéri élőhelyeinek helyreállítása, Kiskunsági / Hortobágyi / Balaton-felvidéki Nemzeti Park erdőátalakításai, vizesélőhely- rekonstrukciói, a tölgyesek helyreállítását célzó Life Oak program stb.

A táj jó tanító – hallgassunk rá!

A tájjal kapcsolatos döntések nemcsak szakemberekre tartoznak: mindannyiunk életminőségét, biztonságát és alkalmazkodóképességét érintik. Ezért érdemes tudatosabban tanulnunk a tájról, mert a táj jó tanító: megmutatja, mit jelent a víz, a talaj, a növényzet, az élőhelyek és az emberi használat összefüggése, és azt is, hogy a természeti törvényszerűségekhez hosszú távon nem alkalmazkodni lehetetlen. Ugyanilyen fontos, hogy amikor egy települést, vízpartot, külterületet vagy zöldfelületet érintő változásról döntés születik, az érintettek éljenek a jogszabályok adta állampolgári lehetőségeikkel: tájékozódjanak, mondjanak véleményt, vegyenek részt egyeztetéseken, és ahol erre mód van, kapcsolódjanak be ügyfélként vagy helyi közösségként. A táj jövője nem csak tervezési kérdés, hanem közös felelősség is.