Zöldinfó

Kinek érheti meg napelemmel fűteni télen?

Az elektromos fűtési rendszereket tekintve egyre több lehetőség érhető el.

Létrehozva:

4 év telt el a létrehozás óta

2022-12-14

Szerző:

Hell

Napelemes rendszerek elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen (x)

Október óta egyre rosszabb helyzetbe került a napelemes piac: a kormány döntései nyomán október 31-e óta bizonytalan ideig szünetel a lakossági hálózati csatlakozás lehetősége. Két megoldás adott: a beruházó vagy költséges akkumulátort telepíttet a rendszer mellé, vagy átalakítja a fogyasztási szokásait. Az ingatlan.com szerint utóbbinál segíthet, ha a háztartás okosan kialakított fűtési rendszert választ. Ez a gázárak elszállása miatt egyébként most különösen szerencsés választás lehet. A napelemekkel táplált elektromos fűtési rendszerek manapság kifejezetten változatosak és elterjedtek. Már nemcsak villanyradiátorok érhetőek el, sokkal hatékonyabb, energiatakarékosabb és biztonságosabb megoldásokat is választhatunk, amelyekkel ráadásul felhasználhatjuk a napközben megtermelt áramfelesleget. További előny, hogy megfelelő hálózat esetén a kiépítés gyors és egyszerű, nincs szükség kéményre, gáztervre és kéményseprői engedélyekre.

Egy elektromos fűtési rendszer ráadásul környezetvédelmi szempontból is előnyös – különösen, ha napelemmel látják el energiaigényét. Sőt, néhány elektromos fűtési mód esetében a kevés mozgó alkatrész miatt a karbantartási költségek is jóval alacsonyabbak, a fenntartás során pedig nincs szükség tüzelőanyag vásárlására.

Bár a fentiek alapján a megoldás vonzónak tűnhet, azért itt is vannak hátulütők. Az egyik komoly hátrány, hogy elektromos fűtést csak specifikus tényezőknek megfelelő ingatlanok esetében érdemes alkalmazni. Fontos például, hogy az otthonnak újépítésűnek kell lennie, a szigetelése legyen megfelelő, energiaigénye pedig ne haladja meg évente az 50 kilowattóra per négyzetméteres értéket. Amennyiben az ingatlan nem új, de átesett a szükséges korszerűsítéseken – így a nyílászárók cseréjén, valamint a falak, a födém és a padló hőszigetelésén – úgy szintén alkalmas lehet egy ilyen rendszer befogadására. Ha az ingatlan nem új, a fogyasztás viszont csak alkalomszerű – gondoljunk csak egy nyaralóra –, akkor egyszerűbb és olcsóbb a fűtés kivitelezése.

Mint fentebb írtuk, az elektromos fűtések terén egyre nagyobb a választék. A padlófűtéseket tekintve az elektromos fűtőszőnyeg népszerűsége folyamatosan nő: az eszköz gyakorlatilag egy fűtőszál, amelyet hordozóanyagra visznek fel. A szőnyeg precízen szabályozható, és mivel a fogyasztás közel 100 százaléka fűtési energiaként jelenik meg, a hőveszteség sem jelentős. Az előnyök között szerepel a könnyű kivitelezhetőség, hogy nem igényel karbantartást, valamint hogy hidegburkolattal és megfelelő rétegrend kialakítása mellett jelentős tömegű anyagot melegít fel, és hőtárolóként lassan adja le a felvett hőenergiát.

A napelemek emellett infrapaneleket is táplálhatnak. Ezek a berendezések elektromágneses sugárzása a lakótérben található tárgyak felületét, illetve a lakótérben tartózkodók testét melegíti, ezáltal magasabb hőérzetet okoz. Ezen megoldást inkább akkor válasszuk, ha olyan szobát akarunk fűteni, amelyet csakis akkor melegítünk, ha ténylegesen ott is tartózkodunk.

Az alacsonyabból a magasabb hőmérsékletű környezetbe hőt áramoltató hőszivattyú szintén segítheti a fűtést – sőt a hűtést is. Ezen rendszerek csak akkor működnek jól, ha az ingatlan megfelelően hőszigetelt. Fontos továbbá, hogy a hőszivattyúk teljesítménye nem szabályozható úgy, mint a gázkészülékeké. A fűtést egyes klímaberendezések is segíthetik, sok újabb típus például már igen hatékonyan és energiatakarékosan tud melegíteni. Az alacsony kiépítési költségek miatt egy ilyen rendszer hamar megtérülhet kisebb területű ingatlanok esetében, napelemről való üzemelése viszont csak hálózatra visszatápláló rendszer esetén lehetséges, a téli, sötétebb időszakban ugyanis nem termelődik elég áram.
Az, hogy miként térül meg a napelemről táplált elektromos fűtés, nem egyszerű kérdés. A beruházás előtt érdemes tájékozódni, figyelembe venni ingatlanunk tulajdonságait, valamint saját fűtési igényeinket.

Zöldinfó

Vízhiány és rekordalacsony Duna: szemléletváltást sürgetnek a magyar vízgazdálkodásban

Új vízgazdálkodást sürget a szakember a változó klímában.

Létrehozva:

1 óra telt el a létrehozás óta

2026-09-18

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Új, a víz elvezetése helyett annak megtartására épülő, a helyi adottságokat figyelembe vevő vízgazdálkodásra és szemléletváltásra van szükség Magyarországon a klímaváltozás miatt – hangsúlyozta Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Biztos hang című podcastjének új adásában – írja az alternativenergia.hu. A szakember rámutatott: az idei nyári hőhullámok és a Duna rekordalacsony vízállása Magyarországon egyértelműen jelzik a klímaváltozás hatásait. Timár Gábor szerint az extrém kisvíz a folyó felső vízgyűjtő területén tapasztalható tartós hőség és csapadékhiány következménye, ugyanakkor a másik véglet sem tűnt el, továbbra is érkezhetnek nagy árhullámok, ahogy azt a 2024-es árvíz is megmutatta. Timár Gábor kifejtette: a dunai hajózást és a Paksi Atomerőmű hűtési rendszerét is egy korábbi, másfajta vízjáráshoz alakították ki. A jövőben az eddig megszokottnál gyakoribb és tartósabb kisvizekkel kell számolni, ezért Paks esetében hosszabb távon indokolt lenne hűtést kevésbé függővé tenni a Duna pillanatnyi vízhozamától.

A geofizikus szerint az Alföldön is szemléletváltásra van szükség. A 19–20. századi vízgazdálkodás célja az árvizek és belvizek gyors elvezetése volt, a melegebbé és szárazabbá váló éghajlaton azonban ez a rendszer éppen azt a vizet vezeti el, amelyre később szükség lenne. A tartós kiszáradás már a légkört is megváltoztatja: a száraz, felmelegedett levegőben a csapadék egy része elpárolog, mielőtt elérné a felszínt. A felszínközeli nedvesség hiánya pedig a zivatarok fennmaradását is nehezíti. 2022-ben még nagyjából a Duna térségében gyengültek el az Alföld felé tartó zivatarok, idén azonban már a Dunántúl középső részén is előfordult, hogy feloszlottak – magyarázta a szakember.

Timár Gábor tévesnek nevezte azt a magyarázatot, amely a csapadékhiányt a jégkármérséklő rendszer működésének tulajdonítja. A szakember szerint sokkal alapvetőbb folyamatról van szó: a kiszáradt táj egyre kevésbé képes vizet visszajuttatni a légkörbe. Timár Gábor úgy vélte, a megoldás ezért nem merülhet ki abban, hogy az aszály idején megpróbálják öntözővízzel pótolni a hiányt. A tájat kell ismét nedvesebbé tenni. Ha a növények gyökérzónájában rendelkezésre áll a víz, párologtatni tudnak, ezzel hűtik és nedvesítik a felszín közeli levegőt. Ezen keresztül meg lehet kísérelni annak a természetes körforgásnak a helyreállítását is, amely kedvezőbb feltételeket teremt a csapadék számára.

A szakértő kiemelte: a megoldást nem az aszály idején alkalmazott öntözés kiterjesztése vagy néhány hatalmas felszíni tározó jelenti, mivel a szükséges vízmennyiség meghaladja ezek kapacitását. A vizet magában a tájban, leginkább a talajvízbe juttatva kell tárolni. A cél tehát az lenne, hogy akkor fogjuk meg a vizet, amikor rendelkezésre áll – hangsúlyozta Timár Gábor.

A szakember szerint a Tiszán érkező nagyobb vízhozamok egy részét ki kellene vezetni a tájba, a meglévő csatornahálózatot pedig nemcsak a belvíz elvezetésére, hanem ellenkező irányban, vízpótlásra is lehetne használni. Az alacsonyan fekvő területeken a vizet hagyni kellene beszivárogni a talajba, ahol hónapokkal később is segíthetné a növényzet vízellátását.

Ez azonban nem jelentheti azt, hogy mindenütt ugyanazt kell csinálni. A szakember egy sokkal kifinomultabb, a helyi adottságokra épülő vízgazdálkodást sürget. Meg kell ismerni, hol érdemes vizet kivezetni, milyen talajokon tud az valóban beszivárogni, hol emeli kedvezően a talajvíz szintjét, és hol okozhatna például szikesedést. Más megoldásra lehet szükség egyik és másik tájegységen, sőt akár egymáshoz közeli területeken is – magyarázta.

A professzor szerint a folyók mentén is többféle helyi beavatkozásra van szükség: a Tiszán egyes helyeken szélesebb teret lehetne adni az árvíznek, a töltéseket távolabb vinni a folyóktól, hosszabb távon pedig akár a korábbi kanyarulatok egy részének helyreállítása is segíthetne lassítani a víz lefolyását és a meder bevágódását. Máshol pedig kisebb műtárgyak, zsilipek és vízkivezetések alkalmazása indokolt. “Nem egyetlen nagy beruházás oldaná meg tehát a problémát, hanem sok, egymáshoz kapcsolódó helyi beavatkozás” – hangsúlyozta a szakember, aki a technikai megoldások mellett a szabályok átírását is sürgette.

Javaslata szerint a mezőgazdasági támogatási rendszert hozzá kellene igazítani ahhoz, hogy a gyenge termőképességű területeken gazdaságilag is megérje vizet visszatartani, amely akár új művelési kategóriaként is megjelenhetne. A változáshoz emellett szükség lenne egy olyan erős tudományos háttérintézményre, amely összegyűjti a különböző vízvisszatartási kísérletek tapasztalatait, modellezi az eredményeket, és segít eldönteni, hogy a következő évben hol és hogyan érdemes beavatkozni.

Timár Gábor zárásként elmondta: a feladat léptéke a 19. századi nagy folyószabályozásokéhoz mérhető, ám most a korábbi vízelvezetéssel ellentétben a víz megtartását kell elsajátítani.

Tovább olvasom