Az országban évtizedek óta nem látott aszály pusztít, a mezőgazdaság óriási veszteségeket könyvelhet el. Erre hivatkozva az agrárminiszter az Európai Bizottságtól kéri az agrár-környezetgazdálkodási programban (AKG) érintett gyepek kaszálási korlátozásainak feloldását.

Csakhogy az intézkedés a hazai gyepek kevesebb mint 1%-át érinti, így ez a takarmányhiányt érdemben nem fogja enyhíteni, ellenben pont olyan élőhelyekről van szó, ahol ezekben a hetekben még a fűben fészkükön kotlanak a madarak, vagy még röpképtelenek a fiókák, ezen kívül ritka, védett lepkék szaporodási időszakát is keresztülvághatja a kasza.

A szénabálák helyett a természetvédelmi károk fognak növekedni

A mezőgazdaság az időjárásnak és klimatikus változásoknak leginkább kitett ágazat, és ez most jól látszik: a Dunától keletre 150-250 mm csapadék hiányzik, 400 milliárd forint körüli összegre becsülik az ágazat eddigi veszteségeit, ráadásul a koronavírus-járvány okozta sokkoló áremelkedésből még ki sem lábalt szektort az orosz-ukrán háború is fenekestül felforgatta. Az állattartók különösen kiszolgáltatottak: a takarmánynövények terméshozamai rendkívül alacsonyak, a réti széna és szemestakarmány ára a tavalyi – már akkor is igen magas árhoz – képest másfél-kétszeresére nőtt. Az áremelkedéssel a kis tehenészetek és lovardák sem tudják tartani a lépést, már az elmúlt egy-két évben megfigyelhető volt az a tendencia, hogy kisebb termelők feladják gazdaságaikat.

“A probléma valós, és sürgős megoldást kíván, csak éppen a kiváltó okok kezelése helyett olyan látszatintézkedések történnek, amitől érdemben nem fog növekedni a réti széna mennyisége, s a takarmány ára sem csökken, ezzel együtt azonban védett lepkék és madarak állományait szó szerint képes megsemmisíteni egy rosszul időzített kaszálás – bírálta a kaszálási korlátozások feloldását célzó törekvéseket Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. – A korlátozás feloldása rossz precedenst teremt és felesleges feszültséget kelt a természetvédők és gazdálkodók között, pedig valójában gazdaságilag értelmezhetetlenül keveset nyerünk vele.”

Advertisement

Azért kap pénzt a gazda, hogy ne kaszálja le a madárfészkeket

A Közös Agrárpolitika az Európai Unió legköltségesebb szakpolitikai intézkedése, a teljes uniós költségvetés több mint harmadát fizetik ki a gazdáknak annak érdekében, hogy legyen elfogadható árú élelmiszer, élhető vidék, úgy, hogy a biológiai sokféleséget és a klímát is kíméljük, illetve a gazdálkodók számára a méltányos megélhetés biztosított legyen. Támogatások nélkül jelenleg elképzelhetetlen az európai mezőgazdaság.

“A Közös Agrárpolitikán belül az AKG-ként emlegetett Agrár-környezetgazdálkodási kifizetések az egyik legzöldebb támogatáscsomag. Célja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a természeti erőforrások védelme. A sokrétű célkitűzésekhez különféle célprogramok társulnak, ezeknek csak egy kis része érinti a gyepgazdálkodókat, és azon belül is csak a területek töredékén van olyan kaszálási korlátozás, amit érdemben befolyásolhat az agrárminiszter intézkedése” – magyarázta Dedák Dalma.

Az AKG programban különféle kaszálási korlátozások vannak, ami a területen élő védett fajok életmenetéhez igazodik, de sehol sincs teljes tiltás, csupán néhány hétre kell felfüggeszteni a munkálatokat. A most feloldás előtt álló korlátozás célja, hogy a legsérülékenyebb időszakban, a még menekülésre képtelen, fészkükön kotló madarakat és fűben röpképtelenül totyogó fiókákat megóvja, illetve ritka lepkék és ezzel együtt más beporzók szaporodását segítse. A korlátozás feloldása csupán azokon a területeken értelmezhető, amelyek használatát úgynevezett nappali lepke védelmi vagy dombvidéki madárvédelmi előírások szabályozzák. Előbbinél a cél elsősorban védett hangyaboglárka-fajok, illetve a lápi tarkalepke megóvása, de sok helyen egész beporzóközösségek védelmét szolgálja a program, itt a kaszálási korlátozás augusztus közepéig tart. A dombvidéki madárvédelmi előírások elnevezése kicsit megtévesztő, ennél a támogatásnál olyan üde rétek jöhetnek szóba, ahol a fűben fészkel például a fokozottan védett haris, itt a kaszálási tilalom már július végén megszűnik. Nagyon kevés ilyen terület van az országban, a hazai gyepek kevesebb mint 1 százaléka érintett, hiszen igen ritka fajok élőhelyeiről van szó.

“Az AKG programokban a részvétel önkéntes és a korlátozások ellenére is népszerű a gazdák körében, hiszen a felelős gazdálkodók jól látják, hogy milyen problémát okozna, ha a területükön szaporodó sérülékeny élőlényeken traktorral és kaszával keresztülhajtanának. Ráadásul a védett fajok elpusztítása az agrártámogatásoktól függetlenül is jogellenes. A fajok kímélete miatt kieső esetleges veszteséget és többletmunkát pedig az AKG támogatás méltányosan kompenzálja számukra” – mondta Dedák Dalma.

Advertisement

Eltűnnek a gyepek, eltűnik a takarmány és vele együtt a víz a tájból

A takarmányhiány sokrétű probléma, a szemes- és szálastakarmányok áremelkedése, illetve hiánya eltérő okokra vezethető vissza, ahogyan például a sertéságazatnak más problémái vannak, mint a réti szénát igénylő lovardáknak. Ennek megfelelően a megoldás sem egyszerű, az azonban egészen biztos, hogy a probléma nem az AKG-s korlátozásokban keresendő.

“Számos oka van a takarmányhiánynak, de maradva a réti szénánál: Magyarországon elsősorban azért van ebben most ekkora hiány, mert alig maradt füves területe az országnak: a rendszerváltás óta csaknem 40 százalékkal csökkent a hazai gyepek kiterjedése. Fontos az is, hogy a földtulajdonos és az állattartó sok esetben eltérő személy, így olykor az érdekeik is különbözőek” – mondta Dedák Dalma.

A gyepek a mai mezőgazdaság számára értéktelenek, az agrártámogatások háromnegyede is a szántóföldi termelést támogatja. Fogynak a gyepek azért is, mert főleg az olcsó legelők esnek áldozatul a zöldmezős beruházásoknak, továbbá egyre nagyobb problémát jelent az átgondolatlan országfásítás. A faültetés sem megoldás mindenhol mindenre: például az olyan száraz területeken, mint a Homokhátság a vízigényes fásszárúak kiszárítják a talajt. Pedig a gyepekre óriási szükség lenne. Nem csak legelőt és téli takarmányt nyújtanak, hanem a beporzók fő életterét adják, rengeteg szenet képesek kivonni a légkörből és megkötni a talajban, a klímaváltozás viszontagságaihoz pedig sokkal rugalmasabban képesek alkalmazkodni, mint a szántók. A gyepek támogatják a vízmegtartást, tűrik az árvizet és belvizet, megfogják a hirtelen lezúduló csapadékot és segítik a talajba történő beszivárgást, ezen felül megvédik, de nem szárítják ki a talajt a szárazabb területeken sem.

“Az aszálykárok megelőzésére és a szénamennyiség növelésére egyaránt kézenfekvő megoldást jelentene a termőhelyi adottságokhoz igazodó területhasználat. Ebben a füves területeké a kulcsszerep. A belvizes területeken, a mélyfekvésű mentett ártereken és az extrém száraz homokhátságokon, délies kitettségű lejtőkön a legelők és kaszálók megőrzése, illetve telepítése az egyetlen fenntartható megoldás” – zárta gondolatait a környezetpolitikai szakértő.

Advertisement