Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Már a következő néhány évben átlépheti az 1,5 Celsius-fokos határt a globális felmelegedés

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerdán közzétett előrejelzése szerint jelenleg 66 százalék az esély arra, hogy 2027-ig átlépjük az 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedési küszöböt – számolt be róla szerdán a BBC News brit közszolgálati portál.

Létrehozva:

|

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) 2020 óta becsüli meg évente, hogy mekkora az esély az 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés átlépésére. Az első évben 20 százalékos esélyt jósoltak arra, hogy ez öt éven belül megtörténhet. 2021-ben az arány már 50 százalékos volt, idén pedig már 66 százalékos esélyt adtak annak, hogy öt éven belül bekövetkezik a küszöb átlépése. A tudósok magyarázata szerint a 66 százalékos valószínűség azt jelzi, hogy az 1,5 Celsius-fokos növekedés “inkább bekövetkezik, mint sem”. “Ez a jelentés nem jelenti azt, hogy tartósan túllépjük a párizsi megállapodásban meghatározott 1,5 Celsius-fokos szintet, amely hosszú távú, sok éves felmelegedésre vonatkozik” – magyarázta Petteri Taalas professzor, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) főtitkára. Hozzátette azonban, hogy a jelentéssel azért meg akarták kongatni a vészharangot, hogy átmenetileg egyre többször léphetjük majd át a küszöböt.

A határérték átlépésének esélyét az emberi tevékenységből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás növekedése és az idei nyáron érkező El Nino időjárási jelenség is növeli. A tudósok ugyanakkor hozzáfűzték, hogy amennyiben átlépi is a világ a határértéket, ez valószínűleg még átmeneti lesz. A küszöbérték elérése azt jelenti, hogy a XIX. század második feléhez, az iparosodás fellendüléséhez képest a bolygó átlaghőmérséklete 1,5 Celsius-fokkal lenne melegebb. A 2015-ös párizsi klímamegállapodás keretében az országok vállalták, hogy erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést legfeljebb 1,5 Celsius-foknál megállítsák. A tudósok szerint ha egy-két évtizedig évente átlépnénk ezt a hőmérsékleti küszöböt, az sokkal szélsőségesebb időjárást, hosszabb hőhullámokat, nagyobb viharokat, erdőtüzeket okozna világszerte. Sok szakértő úgy véli, most még korlátozni lehetne a globális felmelegedést az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentésével.

Advertisement

Zöldinfó

Minden csepp számít: így tarthatjuk meg az esővizet a saját kertünkben

Így óvhatjuk Sopron vízkészletét a Soproni Egyetem kutatója szerint.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A víz világnapja alkalmából sokszor beszélünk a távoli gleccserek olvadásáról vagy az óceánok szennyezettségéről, pedig a megoldások – és a problémák is – sokszor a saját kertünkben vagy a környező erdőkben kezdődnek – írja az alternativenergia.hu. Sopron különleges helyzetben van. A hűvös, erdőkkel övezett város klímája is változik, a patakok időnként elapadnak, a hirtelen lezúduló esők pedig próbára teszik a csatornahálózatot. Hogyan segítenek a fák a villámárvizek ellen, és mit tehet egy soproni család a saját udvarán? Erről beszélgettünk dr. Kalicz Péterrel, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézetének egyetemi docensével. Sokan érzik úgy, hogy manapság „dézsából öntik” az esőt Sopronra. Dr. Kalicz Péter szerint a mérések igazolják ezt a szubjektív érzetet, bár a csapadék összmennyisége inkább csökken, az intenzitása növekszik. „Régen is voltak nagy csapadékok, de amit napjainkban látunk, az a klímaváltozással, a hidrológiai ciklus megváltozásával magyarázható” – mondta a docens.

Ilyenkor válik kulcskérdéssé az erdő szerepe. Egy természetes erdő talaja olyan, mint egy hatalmas szivacs. A fák koronája megtöri az eső erejét, az alattuk lévő laza, élettel teli talaj pedig képes elnyelni a vizet. A városban ez nehezebb, hiszen a betontömör talajon a víz egyszerűen végigszalad. Vannak azonban „trükkös” fafajok, amelyek a törzsük mentén, szinte csatornaként vezetik le a vizet a mélyebb gyökerekhez, segítve a beszivárgást. Bár a februári nagy havazások többeknek bosszúságot okozott, a természetnek ez az igazi éltető erő. A szakember szerint nem is feltétlenül a csapadék formája (hó vagy eső) a legfontosabb, hanem az időzítése. Télen ugyanis kicsi a párolgás, így a víz mélyebbre tud jutni, visszatöltve a föld alatti tározókat. Ez a „tartalék” tartja életben a patakokat a forró, száraz nyári hónapokban.

De mi van akkor, ha mégis kiszárad egy-egy kedvelt kirándulóhely patakmedre?

Advertisement

„A patakokban élő gerinctelen szervezetek képesek átvészelni rövidebb száraz időszakokat a nedves üledékben, de ehhez kell, hogy maradjanak vizes foltok. A globális felmelegedés miatt azonban meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egyes vízfolyások időszakossá válnak” – hangsúlyozta dr. Kalicz Péter. A Soproni Egyetem kutatója szerint nem kell nagy dolgokra gondolni, ha segíteni akarunk. Íme három egyszerű lépés:

  • Vágjuk le az ereszt a csatornáról! Ahelyett, hogy a tetőről lezúduló vizet rögtön a közműhálózatba (és ezzel a városból kifelé) vezetnénk, irányítsuk a kertbe. Építsünk „esőkertet”!
  • Alakítsunk ki egy mélyebben fekvő részt, ahová bevezetjük a csapadékot, és ültessünk oda vízkedvelő növényeket. Ez nemcsak szép, de tehermentesíti a várost is. Gyűjtsük és tároljuk! Egy egyszerű tartály is sokat segít, hiszen a visszatartott esővíz a legjobb locsolóvíz a szárazabb hetekben.
  • A Soproni Egyetem nemcsak tanítja, hanem aktívan figyeli is a folyamatokat. A környező hegyvidéken egy berendezett kutatási vízgyűjtő terület működik, ahol évtizedek óta mérik, hogyan reagál az erdő a környezeti változásokra.

„A tudomány nem ismer mindent, nagyon sok kérdés még nyitott. Ezért fontosak a hosszú távú megfigyelések, hogy megértsük az erdő és a víz körforgásának bonyolult kapcsolatát”. A legfontosabb üzenet a víz világnapján azonban egyszerű. A víz kincs, és minden csepp, amit a saját telkünkön vagy az erdeinkben meg tudunk tartani, a közös jövőnket szolgálja.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák