Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Meteorológiai szolgálat: 1901 óta az egész országban csökkent a téli fűtési igény

Létrehozva:

|

A 20. század kezdete óta az egész országban csökkent a fűtési energiaigény, a leginkább a hegyvidéki és a nyugati területeken. A melegebb időjárás miatt az idei fűtési szezon kezdetén is alacsonyabb volt a fűtési igény az átlagosnál – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat elemzéséből.

A meteorológiai szolgálat azt írta, az éghajlatváltozás hatásaihoz a leginkább a forró nyarakat, a gyakori hőhullámokat és a hőmérsékleti szélsőségeket társítják az emberek, de a hideg és az átmeneti évszakok is melegedő tendenciát mutatnak. Ezért megvizsgálták, hogy az őszi, téli és tavaszi hónapokra tehető fűtési szezont és fűtési energiaigényt mennyiben befolyásolják a klímaváltozás okozta emelkedő hőmérsékletek. Az elemzéshez az épületek fűtésére vonatkozó, időjárásfüggő energiafogyasztás egy mutatóját, az úgynevezett “fűtési foknapok” alakulását használták fel, a múlt század elejétől napjainkig, a szeptember 15. és május 15. közötti időszakokra. A fűtési foknap egy adott alaphőmérséklet (15,5 Celsius-fok) mellett a napi minimum-, maximum- és középhőmérséklet figyelembevételével adja meg azt az energiamennyiséggel arányos hőmérsékleti értéket, amely egy adott napra szükséges ahhoz, hogy a belső környezetet egy meghatározott hőmérsékletre melegítse – ismertették.

Tehát minél hidegebb az idő, minél inkább eltér a 15,5 fokos alaphőmérséklettől, annál több energia kell a belső környezet felfűtéséhez, és annál nagyobb lesz a fűtési foknap. Ezeket az értékeket naponként összegezve megkapjuk a havi vagy a teljes fűtési időszakra az éves fűtési foknapösszeget Celsius-fokban kifejezve – írták. Az elemzés szerint Magyarországon 1991 és 2020 között a fűtési foknapok évi összege átlagosan 2344 Celsius-fok. A legalacsonyabb értékek a déli országrészre tehetők, a Dél-Alföldre, a Körös-Maros-közre, valamint a Dunántúl déli tájaira (2180-2260 Celsius-fok). Ez egyre nő az ország északkeleti szeglete felé haladva, egészen 2500-2600 Celsius-fokig. A tengerszint feletti magassággal csökken a napi közép-, maximum- és minimumhőmérséklet, így a fűtési foknapok értéke magasabb az Alpokalján, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, ahol az évi 3100 Celsius-fok értékek is megjelennek.

Advertisement

December és január a két leghidegebb hónap, így a legnagyobb fűtési igény is erre a két hónapra tehető: havi összegeik mindkét hónapban meghaladják a 450 Celsius-fokot. A fűtési szezon két legmelegebb hónapját – a szeptembert és a májust – alacsony fűtési foknapok jellemzik, megközelítőleg 50 Celsius-fok körüli értékekkel. Az elemzés szerint 1991 és 2020 között országos átlagban mintegy 310 Celsius-fokkal csökkent a fűtési foknapok éves összege, azaz a melegedéssel nagymértékben csökkent a fűtési igény. Ez kifejezetten igaz az elmúlt évtizedre, amikor a normálhoz képest rendszerint alacsonyabbak voltak az évi összegek. Három év volt, ami 300 Celsius-fokkal múlta alul az átlagot, a 2006/2007-es fűtési időszakban pedig 500 Celsius-fokkal volt kisebb a fűtési foknapok összege a szokásosnál.

Országos átlagban 121 év alatt a legcsekélyebb mértékben decemberben és márciusban változott a fűtési foknapok száma, a legmarkánsabb változás a két téli hónapra, januárra és februárra tehető, ezekben a hónapokban nagyban csökkent a fűtési igény. Az országos átlagnál kisebb mértékben csökkent a fűtési foknapok éves összege a déli országrészben, a Duna és a Tisza legalsó magyarországi szakasza mentén, a Dél-Alföldön, valamint a Nyírség északkeleti részén, a Bodrogköz és a Szatmári-síkság területén. Átlagosan esett vissza az érték a Duna-Tisza-köze és a Tiszántúl középső vidékén és a Dunántúl középső területein. A legnagyobb mértékben (330-360 Celsius-fokkal) északon és északnyugaton csökkent, ezen belül a leginkább az Alpokalja, a Dunántúli- és az Északi-középhegység vidékein. Az ország minden pontjában statisztikailag szignifikáns változás következett be, növekedés sehol nem volt tapasztalható. Az elemzésben kitértek arra is, hogy a 2022/2023-as fűtési szezon kezdetén az átlagosnál alacsonyabban alakultak a fűtési foknapértékek.

Advertisement

Megjegyezték: a klímaváltozás miatt csökkent a fűtési igény, de a hűtési foknapok növekvő tendenciát mutatnak, így a fűtésen megspórolt pénzt rossz esetben a nyáron hűtésre, légkondicionálásra fordítják.
Környezeti és éghajlati szempontból feltétlenül előnyösnek tekinthető a fűtési foknapok csökkenése, ugyanis a fűtési igény csökkenésével a fosszilis energiafelhasználás és a fűtéssel együtt járó szennyezőanyagok kibocsátása is csökken – írták.

 

Advertisement

 

Advertisement

Zöldinfó

Hőség, vízhiány, energiaválság: a vállalatoknak már most fel kell készülniük a klímakockázatokra

Rekordhőség, rekordkockázat: a klímaváltozás már a vállalatok működését is átírja.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A kormány augusztus 1-jén módosította a villamosenergia-ellátási válsághelyzet kezelésének szabályait, ami jól mutatja, hogy az energiaellátást érintő kockázatok kezelése egyre nagyobb figyelmet kap szabályozói oldalról is – írja az alternativenergia.hu. A rekordalacsony dunai vízállás, a hőhullámok és az aszály egyértelművé teszik, hogy a klímaváltozás már nem jövőbeli forgatókönyv: kézzelfogható üzleti kockázat, amely a hazai energiaellátástól a szabályozási környezeten át a napi működésig egyre több területet érint. A vállalatok számára ezért a fizikai klímakockázatok kezelése már nem csak a szabályozói elvárásokat érintő fenntarthatósági kérdés, hanem a működésbiztonság és a versenyképesség alapvető feltétele – figyelmeztet a KPMG.

Az elmúlt időszak szélsőséges időjárási eseményei jól mutatják, hogy a klímaváltozás hatásai már érezhetők a gazdaságban. A tartós hőség, a csapadékhiány és az alacsony dunai vízállás nemcsak környezeti problémát jelent, hanem egyre inkább hatással van Magyarország energiaellátására és a vállalatok működésére is. Erről szól a 2026. augusztus 1-jén kihirdetett kormányrendelet 1 is, amely a villamosenergia-ellátási válsághelyzet kezelésének szabályait módosítja és gyorsabb és kiszámíthatóbb reagálást tesz lehetővé az energiaellátást veszélyeztető helyzetekben. A most elfogadott szabályozás azt jelzi, hogy a döntéshozók is számolnak azzal, hogy a jövőben gyakrabban fordulhatnak elő olyan helyzetek, amikor az energiaellátás biztonsága rendkívüli intézkedéseket igényel. A rendelet megszületése megmutatja azt is, hogy a klímaváltozás következményei olyan mértékben vannak jelen, hogy már a gazdasági és szabályozási környezetet is aktívan alakítják.

„A fizikai klímakockázat ma már nem fenntarthatósági melléktéma, hanem pénzügyi és működési kockázat, amelyet a felelős vállalatirányításnak ugyanolyan komolysággal kell kezelnie, mint egy hitelkockázatot vagy egy geopolitikai ellátási zavart. Hatással lehet a működési költségekre, az ellátási láncokra, az eszközállomány értékére és végső soron a vállalat pénzügyi teljesítményére is. Azok a vállalatok, amelyek eddig csak a szabályozói megfelelés szempontjából foglalkoztak ezekkel a kockázatokkal, most azt tapasztalják, hogy a változásokra hetek, sőt akár napok alatt kell reagálniuk” – hangsúlyozza Wieder Gergő, a KPMG kockázatkezelési, szabályozási és ESG tanácsadási szolgáltatások igazgatója.

Advertisement

A szélsőséges időjárási hatások ráadásul ritkán jelentkeznek önmagukban. A tartós hőség és a csapadékhiány egyszerre csökkentheti a rendelkezésre álló vízkészleteket, növelheti az energiaigényt és terhelheti az energiaellátási rendszereket, miközben a mezőgazdasági termelésre és az ellátási láncokra is hatással van. Ezek a folyamatok egymást erősítve jelenhetnek meg, ezért a vállalatoknak ma már nem elszigetelt kockázatokban, hanem összetett forgatókönyvekben érdemes gondolkodniuk, amelyekben egy hőhullám, vízhiány vagy energiaellátási zavar egyszerre is jelentkezhet.

A kockázatok időtávja is jelentősen átalakult az elmúlt években. A Copernicus Climate Change Service és a Meteorológiai Világszervezet adatai szerint Európa ma a világ leggyorsabban melegedő kontinense, a felmelegedés üteme az elmúlt három évtizedben megközelítőleg kétszerese volt a globális átlagnak. Ennek következtében azok a fizikai klímakockázatok, amelyek korábban távoli, hosszú távú forgatókönyvként szerepeltek a vállalati tervezésben, ma már akut és krónikus formában egyaránt megjelennek a mindennapi működésben. Ezek következtében a termeléskiesés, az ellátási láncok zavarai, a magasabb energiaköltségek vagy akár a működést érintő hatósági beavatkozások már rövid távon is valós üzleti kockázatot jelenthetnek, amely tényezők stratégiai figyelmet igényelnek. A vállalatok számára ezért egyre kevésbé az a kérdés, hogy érintheti-e őket a klímaváltozás, hanem az, hogy mennyire felkészülten reagálnak rá.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák