Aki nyitott szemmel járja Bécs utcáit, hamar megtapasztalhatja, hogy a város nemcsak építészeti vagy történelmi látnivalókban bővelkedik, hanem olyan természeti kincsekben is, amelyeket maga a természet alkotott. Ma már több, mint négyszáz ilyen természetvédelmi emlékhely található Bécs területén, a város szinte minden kerületében. Ezeket a bécsi környezetvédelmi hatóság hivatalosan is védetté nyilvánította, és sokuk táblával is jelölt, így könnyen felfedezhetők egy-egy városi séta során. Ezek az úgynevezett természeti emlékművek nemcsak természeti, hanem kulturális és tudományos szempontból is jelentősek. Ilyen például a Práter területén húzódó Mauthnerwasser, egy ma már csak részben fennmaradt vízfolyás, amely egykor a Duna ártéri rendszerének része volt, és ma természetvédelmi oltalom alatt áll.

A város geológiai múltja több ponton is kézzelfogható a belvárosban. A Burggarten parkjában található “megkövült erdő” például 280 millió éves fosszilis fatörzseket őrző kőzettömbökból áll és a város egyik legidősebb földtörténeti különlegessége. Egy kis kitérővel a 9. kerület egyik kis utcájában, a Prechtlgasséban, szabad szemmel is megfigyelhetjük azt a kőzetalapot, amelyre a mai Bécs épült, a 19. kerületben, a Kahlenberger Straße mentén pedig az egykori tengerpart szintje is jól kivehető, a domboldalba vágott sziklafal üledékes rétegei máig jól kirajzolják az ősi partvonalat. Az emlékhelyek gyakran pedig egy-egy történelmi korszak lenyomatai is.

A Mozart-platán, hivatalos nevén Jacquin‑platán, amely 1936 óta áll Bécs Landstraße kerületének egyik belső udvarában, a legenda szerint már akkor is ott állt, amikor maga Mozart a szomszédos házban zongoraórákat adott. A fa életkorát pontosan nem ismerjük, de a szakértők mintegy 230 évesre becsülik. A Weißgerberlände egyik eperfája pedig a 18. század selyemhernyó-tenyésztésének idejét idézi: ekkor eperfákat ültettek a külvárosokban a hernyók táplálására. Nem minden természeti emlékhely látogatható, de sok nyitva áll, és különleges rálátást kínál Bécs “régi természetére”.