A történet ugyan meseszerű, de megannyi köze van a praktikus, hétköznapi valósághoz. A helyszín Nyugat-Virginia, ahol él egy olyan művészházaspár, akik fejükbe vették hogy ott építik meg otthonukat, ahol először randevúztak.

A divattervező Lilah Horwitzról és párjáról, a fótos Nick Olsenről szól a romantikus történet, az ő közösen nézett naplementéjükről, és arról a közös elhatározásról amellyel otthonuk megépítésébe fogtak. Nem csekély áldozatot hoztak, hiszen mindketten odahagyták állásukat, felmondtak a munkahelyükön azért hogy álmukat megvalósítsák. Egyedülálló otthont terveztek, amelynek egyik különlegessége, hogy a teljes homlokzatot hajdani ablakokból építették meg. Minden munkálat a házépítés során az újrahasznosítás jegyében zajlott, természetes azzal a vágyálommal, hogy ismét együtt nézhessék a naplementét a hegyek felett, mint egykoron, szerelmük hajnalán. A cél megvalósult. A sokablakos homlokzat biztosítja, hogy az épület természetes fényárban úszik, szinte teljes mértékben nélkülözhetik a mesterséges világítást. Szerelmi fészkük kialakításához a környékbeli antik kereskedőknél is begyűjtöttek jónéhány “portékát”, és a garázsvásárokban is kutattak “egyedi kincsek” után. Végül is az épület nagy részét újrahasznosított fa képezi, a berendezés vintage (régies) stílusú, a nappali egyediség pedig egy ódon tűzhely adja.