Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Szarvasmarhák gyomra lebontja a műanyagot

Létrehozva:

|

A szarvasmarhák gyomrában élő baktériumok képesek a műanyagok lebontására is – ezt állapította meg egy most publikált kutatás.

Az 1950-es évek óta több mint 8 milliárd tonna műanyagot állítottak elő a világon, főleg csomagolást, egyszer használatos dobozokat, eszközöket és palackokat. Ennek eredményeként a műanyagszennyezés mindenütt jelen van, az emberek akaratlanul is fogyasztják és belélegzik a mikroműanyag-részecskéket. Az elmúlt években a kutatók azon dolgoztak, hogy felhasználják a baktériumok azon képességét, hogy lebontják a hosszú életű anyagot. Egyes mikrobák képesek lebontani a természetes poliésztert, amely például a paradicsom vagy az alma héjában található. Mivel a tehenek tápláléka tartalmazza ezeket a természetes poliésztereket, a tudósok sejtették, hogy gyomrukban bőségesen élnek olyan mikrobák, amelyek képesek lebontani az összes növényi anyagot. Az elmélet tesztelésére Doris Ribitsch, a bécsi Természeti Erőforrások és Élettudományok Egyetemének kutatója és kollégái egy ausztriai vágóhídról szereztek be a szarvasmarhák bendőjében termelődő folyadékot – számolt be róla a The Guardian brit napilap.

A folyadékot háromféle poliészterrel próbálták ki: szintetikus polimerrel, amelyet általában textíliákban és csomagolóanyagokban használnak, biológiailag lebomló műanyaggal, amelyet komposztálható műanyagzacskókhoz használnak és egy megújuló erőforrásokból előállított bioalapú anyaggal. Mindegyik műanyagot film- és porformában is tesztelték. Az eredmények szerint a szarvasmarha gyomrában élő mikroorganizmusok mindhárom műanyagot képesek lebontani a laboratóriumi körülmények között. A műanyagporok gyorsabban bomlottak le, mint a műanyagfólia. Úgy tűnik, a bendőfolyadékban nemcsak egyféle enzim van jelen, hanem különböző enzimek működnek együtt a lebontáson – írták a szerzők a Frontiers in Bioengineering and Biotechnology című folyóiratban publikált tanulmányukban.

Advertisement

A következő lépésként a bendőben lévő több ezer mikroba közül azonosítani kell a műanyag lebontásában kulcsfontosságúakat, majd az általuk termelt enzimeket. Ha az enzimeket azonosították, akkor azokat elő lehet állítani és újrahasznosító üzemekben lehet alkalmazni. A műanyaghulladékot egyelőre többnyire elégetik. Kisebb mértékben újrahasznosítják. Egy másik módszer a kémiai újrahasznosítás, de ez nem környezetbarát folyamat. A The Guardian cikke arra is emlékeztetett, hogy más kutatók már előrébb járnak a műanyagot lebontó enzimek előállításában. Szeptemberben két külön enzim összekapcsolásával egy szuperenzimet fejlesztettek ki. A két enzimet 2016-ban egy japán hulladéktelepen felfedezett műanyagevő bogárban fedezték fel. A kutatók 2018-ban mutatták be az első enzim mesterséges változatát, amely néhány nap alatt elkezdte lebontani a műanyagot. A szuperenzim azonban hatszor gyorsabban dolgozik. Április elején a francia Carbios cég mutatott be egy olyan enzimet, amely 10 óra alatt lebontja a műanyagpalackok 90 százalékát.

Advertisement

Zöldinfó

Ökológiai lábnyomunk nyomában: mit árul el a túllövés napja?

Későbbre tolódott a magyarországi túlfogyasztás napja.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Későbbre tolódott a magyarországi túlfogyasztás napja, amelyet idén június 24-én értünk el – közölte a WWF Magyarország az MTI-vel. Ez csaknem egy hónappal későbbi időpont, mint az előző években, ami első látásra kedvező fejleménynek tűnhet – idézi az alternativenergia.hu. A WWF Magyarország szerint azonban fontos óvatosan értelmezni a számokat, mert a javulás mögött elsősorban nem zöld fordulat áll. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy tudatosan induljunk el a valódi fenntarthatóság irányába döntéshozói, vállalati és egyéni szinten is. A magyarországi túlfogyasztás napja azt mutatja meg, hogy ha a világon mindenki úgy élne, mint hazánk lakossága, az emberiség mikorra használná fel a Föld egy év alatt megújulni képes erőforrásait. A számítást a Global Footprint Network végzi a nemzeti ökológiai lábnyom és biokapacitás adatai alapján.

Bár 2025-ben június 2-án, 2024-ben pedig május 25-én értük el a magyarországi túlfogyasztás napját, és az idei dátum javulásnak tűnhet, Magyarország továbbra is jóval a fenntartható szint felett használja a természeti erőforrásokat. A globális átlagnál is rosszabbul teljesítünk, a globális túlfogyasztás napja ugyanis 2026-ban július 30-án fog eljönni, azaz globális szinten ekkorra éljük fel az éves erőforrásainkat. A javulás hátterében többek között az állhat, hogy az ipari termelés az elmúlt években visszaesett, ami átmenetileg mérsékelhette a hazai erőforrás-felhasználást és a környezetterhelést, illetve a fogyasztás növekedése is visszafogottabb volt, ebből a szempontból továbbra is az uniós rangsor sereghajtói közé tartozunk.

Az eltérést ezen kívül az is okozhatja, hogy a Global Footprint Network évről évre pontosítja számítási modelljeit, és a biokapacitást (a természet megújuló képességét) mérő adatsorok is változhatnak. “A túlfogyasztás napjának kitolódása önmagában örömteli fejlemény lenne, de nem szabad automatikusan azt a következtetést levonni, hogy Magyarország fenntarthatóbb pályára állt. Amennyiben a javulás hátterében a lassú gazdasági növekedés, a visszafogottabb termelés vagy a visszafogott fogyasztás áll, akkor ez nem valódi zöld átmenet” – idézi a közlemény Csontos Csabát, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi vezetőjét.

Advertisement

Az igazi siker az lenne, ha ugyanazt vagy még jobb életminőséget kevesebb energia-, nyersanyag- és földhasználattal tudnánk biztosítani. Ehhez rendszerszintű változásokra van szükség az energiaellátásban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban, az épületállományban és az anyagfelhasználásban – hangsúlyozza a közlemény. A WWF Magyarország szerint különösen időszerű, hogy a kormány – élén az újonnan létrejött Élő Környezetért Felelős Minisztériummal és a Gazdasági és Energetikai Minisztériummal – olyan komplex szakpolitikai programot indítson, amely a természeti erőforrások megőrzését és a fenntartható, zöld energia-előállítást nem a gazdasági fejlődés korlátjaként, hanem annak alapfeltételeként kezeli.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák