Kapcsolatfelvétel

Zöld Energia

Századvég: növekszik az atomenergia társadalmi támogatottsága Európában

Az energiaválság hatására jelentős mértékben csökkent a nukleáris technológiát elutasítók aránya az Európai Unióban.

Létrehozva:

|

Míg 2021 őszén az európai polgárok 26 százaléka ellenezte az atomenergia felhasználását, 2022 őszére ez az arány 15 százalékra mérséklődött – derül ki a Századvég Alapítvány Európa Projekt-kutatásából, amelynek eredményéről szerdán tájékoztatták az MTI-t. A közleményben azt írták: a szakmai szervezetek “sorozatos figyelmeztetéseit követően az energiaválság a gyakorlatban is megmutatta”, hogy Európának szüksége van atomerőművekre, mert azok megbízható, olcsó és alacsony károsanyag-kibocsátású energiát képesek biztosítani a súlyos kapacitáshiánnyal küzdő kontinensen. Úgy fogalmaztak, hogy “a nyugati politikai elit egy része azonban továbbra is ragaszkodik ideológiavezérelt, atomenergia-ellenes álláspontjához; a meglévő erőművek bezárását sürgeti, és akadályozza az új beruházások indítását”.

Ugyanakkor az elmúlt egy évben jelentős mértékben felgyorsult az európai közvélemény elmozdulása a nukleáris energia támogatásának irányába. Az atompártiak aránya – akik szerint a technológiával nagyon sok vagy sok energiát kellene előállítani – 26 százalékról 40 százalékra nőtt. A mérsékelt álláspontot képviselők körében – akik a nem túl sokat vagy a keveset választ jelölték meg – az arány változatlan, 35 százalék. A korábbi 26 százalékos elutasítottsághoz képest az atomellenesek aránya pedig 15 százalékra csökkent – olvasható az összegzésben. A Századvég hosszabb időtávon a változást még inkább szembetűnőnek nevezte. Példaként említik, hogy hat év alatt az atomenergiát pártolók és ellenzők arányai megfordultak: míg 2016-ban 41 százalék utasította el és 15 százalék támogatta a technológiát, az atompártiak aránya mára 40 százalékra nőtt, az atomelleneseké pedig 15 százalékra csökkent.

Kitértek arra is, hogy az uniós tagállamokban továbbra is nagy eltérések figyelhetők meg a nukleáris energia támogatottságában, azonban a különbségek – az atomenergiát elutasító tagállamokban zajló drasztikus átalakulással – folyamatosan csökkennek. A nagyon sokat választ – a 2021-es eredményekhez hasonlóan – a 2022-es kutatásban is Csehországban (32 százalék), Bulgáriában (30 százalék) és Franciaországban (27 százalék) jelölték meg a legtöbben. A Századvég figyelemreméltó tartja, hogy a két egyértelműen támogató lehetőséget (nagyon sokat és sokat) Magyarországon kimagaslóan sokan, a lakosság több mint kétharmada (68 százaléka) választotta. Hozzátették, hogy az atomenergia-ellenes tagállamok egy része továbbra is tartja a relatív helyzetét az országok közötti sorrendben, azonban az elutasítottság mértéke egy év alatt ezekben az országokban is jelentős mértékben csökkent: Ausztriában 57-ről 47 százalékra, Cipruson 41-ről 37 százalékra, Görögországban 45-ről 30 százalékra, Portugáliában pedig 46-ról 29 százalékra. Mint jelezték, más – korábban szélsőségesen atomellenes – tagállamok esetében pedig felzárkózás figyelhető meg az EU átlagához: Lettországban például 34 százalékról 12 százalékra csökkent a semennyit választ megjelölők aránya, amivel a tagállam a korábbi atomellenesnek tekinthető kategóriából az EU “középmezőnyébe” került.

Advertisement

A Századvég szerint a leginkább tanulságos Németország példája, ahol – az évtizedes atomellenes politikai kampány ellenére – hat év alatt kevesebb mint harmadára csökkent a nukleáris technológiát elutasítók aránya, így mára a lakosság mindössze ötöde képviseli a korábban többségi álláspontot. Összességében kijelenthető, hogy a 2022-es adatfelvétel eredményei – mind a 2016-os, mind a 2021-es kutatáshoz viszonyítva – valamennyi tagállamban az atomenergia támogatottságának növekedését mutatták – írta a Századvég.

Advertisement

Zöld Energia

A napenergia mellé, atomenergia és szél is kell?

A zöldülő áramtermelés önmagában nem oldja meg a magyar villamosenergiarendszer ár- és biztonsági problémáit.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A zöldülő áramtermelés önmagában nem oldja meg a magyar villamosenergia-rendszer tartós ár- és biztonsági problémáit, azokhoz tárolókapacitásra, kockázatmegosztásra és az atomkapacitás megőrzésére is szükség van – állapította meg a GKI Gazdaságkutató Zrt. legújabb elemzésében. A magyar villamosenergia-rendszer kihívásait és kilátásait vizsgáló elemzés összefoglalójában kiemelték: tavaly a magyarországi áramfogyasztás több mint harmada (37 százaléka) importból érkezett, ráadásul jellemzően akkor, amikor a legmagasabbak voltak az árak – írja az alternativenergia.hu. Az elemzés szerint ez nem átmeneti állapot, a magyar termelési szerkezet és a hálózati adottságok tartós versenyhátrányt jelentenek.

A magyar áramtermelés 40 százalékát az atomenergia adta 2025-ben, a földgáz 20 százalékot, a leggyorsabban bővülő napenergia pedig a termelés negyedét tette ki. A termelés egyre inkább a megújulók felé tolódik, miközben a szén és az egyéb, nem gáz alapú fosszilis források súlya csökken – írták. A napenergia magyarországi éves termelése a 2020-as szintről öt év alatt több mint a négyszeresére nőtt. A szélenergia részaránya csak 1,5 százalék, mivel a beépített kapacitás 2016 óta érdemben nem változott. A kormány 2026-2030 közötti programja legalább 4000 megawatt (MW) új szélerőművi kapacitás kiosztását ígéri, de az első, 700 MW-os kör ütemezése alapján a szél érdemi szerepe inkább csak az évtized végétől várható – idézték fel.

Az áramimport a legmagasabb árú időszakokra összpontosul, miközben az export a naperőművek megugró termelése miatt az alacsony árú órákra. Az esti és reggeli árcsúcsokat a földgáz határozza meg, ilyenkor a drágább gázerőművek szabják meg az árat, az esti, 150 euró/MWh körüli szint főként a gáz és a szén-dioxid kvóta árát tükrözi. A GKI kitért arra is, hogy az európai ipar több mint kétszer annyit fizet az áramért, mint az amerikai, és csaknem 50 százalékkal többet, mint a kínai versenytársak, a magyar rendszer pedig a hálózati felár és a rezsicsökkentett lakossági árak keresztfinanszírozása miatt még az európai átlagnál is drágább.

Advertisement

A gazdaságkutató szerint a legnagyobb kockázat az atomenergia terén látható. Paks I. reaktorai 44 éve üzemelnek, engedélyeik 2032 és 2037 között futnak ki. A cél a mintegy 70 éves össz-üzemidő lehet, ehhez azonban környezetvédelmi engedélyezésre és jelentős műszaki beavatkozásokra lenne szükség. Mivel Paks II. megépítése bizonytalan, az üzemidő-hosszabbítás csúszása komoly energiabiztonsági kockázatot hordoz – jelezte a GKI. A megújulóknál a napenergia túlsúlya önmagában növeli a termelés ingadozását, ezért fontos a szélesebb diverzifikáció (kockázatmegosztás) és a 4000 MW-os szélprogram mellett a tárolókapacitás kiépítése. Az elektrifikáció előrehaladtával a fogyasztás tovább nő, így a hosszú távú önellátáshoz a megújulók mellett az atom- és a gázerőművek szerepe is fontos maradhat – hangsúlyozta a gazdaságkutató.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák