Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

UNESCO: a világörökség részét képező gleccserek egyharmada eltűnhet 2050-ig

A következő évek erőfeszítéseitől függetlenül 2050-ig eltűnhet a világörökség részét képező gleccserek egyharmada – írta csütörtöki jelentésében az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO).

Létrehozva:

|

Egyebek között az olaszországi Dolomitokban, az egyesült államokbeli Yosemite és Yellowstone nemzeti parkban, valamint a tanzániai Kilimandzsárón található világhírű jégfolyamok is az enyészeté lehetnek. Az UNESCO ötven világörökségi helyszínen mintegy 18 600 gleccser állapotát figyeli. A szervezet előrejelzése alapján 2050-ig ezek egyharmada el fog olvadni, de a többit még meg lehet menteni, ha sikerül 1,5 Celsius fok alatt tartani a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti helyzethez képest. Ha semmi sem változik, akkor 2100-ig a gleccserek mintegy fele teljesen eltűnhet. A világörökség részét képező jégfolyamok a Föld összes gleccserének tíz százalékát teszik ki.

A jelentés vezető szerzője, Tales Carvalho elmondta, hogy az UNESCO védelme alatt álló gleccserek évente átlagosan mintegy 58 milliárd tonna jeget veszítenek tömegükből. Ez annyi víz, amennyi Franciaország és Spanyolország használ el egy év alatt. Ez a veszteség körülbelül öt százalékkal járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez.Carvalho szerint a legfontosabb, amit tehetünk a gleccserek olvadásának megfékezéséért, hogy drasztikusan csökkentjük a széndioxid-kibocsátást. Az UNESCO azt javasolja a helyi hatóságoknak, hogy figyeljék a jégfolyamok változását, fokozzák a kutatást, és mérsékeljék egy esetleges katasztrófa kockázatait. Carvalho rámutatott: ha a gleccsertavak feltöltődnek és túlcsordulnak, az súlyos áradásokhoz vezethet a környékükön. Az emberiség fele függ a gleccserektől, amelyek olvadékvizét ivóvízként, valamint a mezőgazdaságban és vízerőművekben is hasznosítják. A jégfolyamok emellett nagy kulturális, vallási és turisztikai jelentőséggel bírnak.

 

Advertisement

mti

Advertisement

Zöldinfó

Kutatók szerint újra kell gondolni az Alföld földhasználatát

A vizes élőhely helyreállítása javíthatná az Alföld vízháztartását.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Csaknem egymillió hektárnyi egykori vizes élőhely helyreállítása javíthatná az Alföld vízháztartását, mérsékelhetné az aszálykárokat – írja az alternativenergia.hu. A vízvisszatartás nemcsak természetvédelmi cél, hanem a mezőgazdaság hosszú távú alkalmazkodásának egyik kulcsa is lehet a klímaváltozásnak különösen kitett térségben – közölte a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat az MTI-vel. A közleményben Pinke Zsolt, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatója és társai friss tanulmányukat mutatták be. Rámutattak, hogy az Alföld mezőgazdaságát nagyrészt néhány szántóföldi növény (búza, kukorica, árpa, repce, napraforgó) termesztése határozza meg. Ez a szerkezet azonban a klímaváltozás, az egyre gyakoribb aszályok és a mezőgazdasági piacok válságai miatt tartós krízisbe került.

Kiemelték, hogy a termelőhelyi adottságok miatt az Alföld a klímaváltozás európai válságövezetei közé tartozik. Ezért a kutatók szerint nem elég egy-egy technológiai beavatkozás: a földhasználat egész rendszerét újra kell gondolni. A kutatás szerint az Alföldön csaknem egymillió hektárnyi olyan terület azonosítható, ahol a korábbi vizes élőhelyek helyreállítása lehetséges lenne. A szerzők azt vizsgálták, hogy a lehetséges beavatkozások – például a vízvisszatartás és egy tiszai árhullám kivezetése – miként hatnának a talajvízkészletekre, illetve ezen keresztül a környező szántóföldek terméseredményeire.

A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy a vizes élőhelyek helyreállítása nem pusztán természetvédelmi beavatkozás. Ez a klímaadaptív földhasználat egyik alapja lehet az Alföldön, ahol a hagyományos, intenzív szántóföldi művelés sok helyen egyre kevésbé fenntartható. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a vízvisszatartás egyszerre csökkentheti az aszály hatásait, javíthatja a talajvízháztartást, segítheti az élővilág regenerációját, és bizonyos termőhelyeken még a mezőgazdasági termelés eredményességét is növelheti. A kutatásban ezért arra utalnak, hogy az Alföld jövője nem feltétlenül a még intenzívebb vízelvezetésben, hanem éppen a víz tájban tartásában keresendő – olvasható a HUN-REN közleményében.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák