Egy hazai online főzőtanfolyam nyomán született kutatás tapasztalatai szerint igen: a gyerekek és szüleik közösen készítettek növényi alapú ételeket, ami sokaknál tartós változást indított el az otthoni étkezési szokásokban – olvasható az alternativenergia.hu oldalon. A Climate Smart Elephant és az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének kutatása azt sugallja, hogy az élményszerű tanulás és a főzési készségek fejlesztése sokat tehet a növényi alapú ételek elfogadottságáért. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2022-es jelentése szerint az egyéni szinten meghozott döntések akár 40–70%-kal is csökkenthetik a globális kibocsátást az évszázad közepéig, ha a változásokat rendszerszintű intézkedések is támogatják. Annak pedig, hogy egyénként tegyünk a klímaváltozás ellen, egyik leghatékonyabb módja az étrendünk megváltoztatása. Az élelmiszertermelés a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának körülbelül egynegyedéért felelős, ennek pedig több mint a fele – legalább 53%-a – az állattartáshoz köthető. Még szemléletesebbé válik a kép, ha megnézzük az élelmiszerek kibocsátás alapján rangsorolt listáját: az első helyeken javarészt állati eredetű termékek szerepelnek. Ha áttérnénk egy főként növényi alapú, csak kis mennyiségben állati összetevőket tartalmazó étrendre, jelentősen csökkenthető volna a kibocsátásunk. Ráadásul az átállás iránti nyitottság is megvan: az EU egy friss felmérése szerint az állampolgárok 85%-a hajlandó lenne klímabarátabb módon étkezni.
Különböző élelmiszerek kibocsátása területhasználat-változás, tenyésztés (farm), takarmányozás, feldolgozás, szállítás, kiskereskedelmi kibocsátás, csomagolás és veszteségek szerint. A lista első felében zömében húsok és tejtermékek, míg az alsó régióban főként növényi eredetű ételek találhatóak. Az ábrát a szerző fordította. Forrás: Our World in Data
Az étrend változtatását nemcsak a bolygó, de egészségünk is meghálálja
A gazdasági növekedés nyomán egyre több cukorban és telített zsírokban gazdag, feldolgozott étel kerül a boltokba és a tányérokra – különösen hús- és tejtermékek formájában. Ez hozzájárul a túlsúly és a krónikus betegségek terjedéséhez. Magyarországon például a gyerekek 25%-a túlsúlyos vagy elhízott, a telített zsírok bevitele pedig az ajánlott szint felett van, ami döntően tejtermékekből (31,4%) és húsfélékből (22,5%) származik. Mivel a gyermekkorban kialakuló szokások később nehezen változnak, az oktatásnak kulcsszerepe van a szemléletformálásban. De nem elég az információ: a puszta tájékoztatás ritkán vezet valódi viselkedésváltozáshoz. Hatékonyabbak azok a módszerek, amelyek a választási lehetőségek láthatóságát növelik – például ha jól látható helyen kínálnak vegetáriánus opciókat, többen választják őket.
Étrendváltás — érdemes idejében belevágni
Korábbi kutatásunk azt mutatta, hogy a magyar lakosság körében a húsfogyasztás visszafogása az egyik legkevésbé kedvelt zöld életmódváltás. Ebből kiindulva azt feltételeztük, hogy a növényi ételek vonzóbbá tétele, különösen gyerekkorban, nemcsak tudás-, hanem készségszinten is, segíthet lebontani a húsfogyasztáshoz kötődő kulturális kötődéseket: ez lehet az első lépés a növényi étrend elterjedésének irányába. Másképp fogalmazva: arra voltunk kíváncsiak, vajon növelhető-e a növényi alapú étkezés gyakorisága, ha nemcsak felhívjuk a figyelmet az alternatívákra, hanem azt is megmutatjuk, hogyan készíthetők el ezek az ételek, és ezzel aktív részvételre ösztönzünk. A kutatás a Climate Smart Elephantnak az EIT Food támogatásával zajló projektjéhez kapcsolódott, melynek keretében egy kétalkalmas online főzőtanfolyam zajlott 10–12 éves diákok és szüleik részvételével. Az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézete ennek a projektnek hatásvizsgálatába kapcsolódott be.
A résztvevők saját konyhájukban, az általunk biztosított alapanyagokkal készíthették el a növényi alapú recepteket. A program hatását három időpontban mértük online kérdőívekkel: a tanfolyam előtt (2023. május–június), közvetlenül utána (2023. május–július), majd a nyári szünet után (2023. szeptember–október), hogy a hosszú távú hatásokat is vizsgálni tudjuk. A kérdőívek az étkezési szokásokra, a húsfogyasztással és növényi étrenddel kapcsolatos attitűdökre, valamint a tanfolyam tapasztalataira kérdeztek rá. Összesen 389 fő töltötte ki a kérdőívet, köztük 125 tanuló és 136 szülő a kísérleti, illetve 64 diák és 64 szülő a kontrollcsoportban.
A főzőtanfolyam során a szülők és gyermekeik közösen készítettek el különféle növényi alapú fogásokat egy tapasztalt séf irányításával. A menü banános zabpalacsintát, hamis tofurántottát, mediterrán babsalátát, babkrémet és tofus wrapet tartalmazott. A visszajelzések alapján a program kifejezetten motiváló hatású volt: a résztvevők többsége a tanfolyam után ismét elkészítette legalább az egyik bemutatott ételt. A második mérési hullámban a kísérleti csoport tagjai 0-tól 100-ig terjedő skálán értékelték, hogy milyen gyakran főztek újra hasonló ételeket. A szülők átlaga 65,3, a gyerekeké 60 pont lett.
Szintén kedvező fejlemény, hogy a résztvevők szerint az online alkalmak után több zöldség került a tányérjukra, és általában is tudatosabban étkeztek. A szülők zöldségfogyasztási pontszáma 59 , a diákoké 58,1 volt. Mivel a nyár végi utómérés eredményei nem mutattak visszaesést, a program hosszú távon is hatással volt a résztvevők étkezési szokásaira – szülőkre és gyerekekre egyaránt.
Advertisement
A workshopok hatása a résztvevők visszajelzései alapján a főzőtanfolyamokat követő két hónap elteltével. A hatásokat a “Kérjük, jelölje, hogy mennyire ért egyet az alábbi állításokkal!” felszólítással mértük egy nullától százig terjedő skálán (0= Egyáltalán nem, 100=teljes mértékben).
Nyitott szülők, konzervatív gyerekek
Érdekes különbség mutatkozott a diákok és a szüleik attitűdjeiben a növényi étrenddel kapcsolatban. Az első főzőtanfolyam után mindkét csoport biztonságosabbnak, környezetbarátabbnak és ízletesebbnek tartotta a növényi alapú ételeket, mint korábban. Ugyanakkor a második – hónapokkal későbbi – mérésnél már csak a szülőknél maradt fenn ez a pozitív attitűdváltozás, a gyerekeknél nem volt kimutatható változás. A statisztikai elemzés is megerősítette: a szülőknél három mérési időpont között szignifikáns különbség mutatkozott az étrend megítélésében, míg a gyerekeknél nem.
Ez arra utal, hogy a főzőtanfolyam hosszú távon a szülők nézeteit formálta át, míg a gyerekek esetében inkább csak átmeneti hatást gyakorolt. Ebben szerepe lehet annak is, hogy a gyerekek ízlése általában konzervatívabb: nehezebben nyitnak új ízek felé, és ragaszkodnak a megszokotthoz. Mindez azonban biztató: már két alkalom elegendő volt ahhoz, hogy a szülők körében tartós attitűdváltozás alakuljon ki – és mivel végeredményben ők döntik el, mi kerül az asztalra, ez közvetve a gyerekek étrendjét is befolyásolhatja.
A hús köszöni, tartja magát
A húsfogyasztással kapcsolatos attitűdök és szokások a főzőtanfolyam hatására nem változtak érdemben. Sem a diákok, sem a szülők körében nem volt kimutatható különbség a hús szerepének megítélésében a program előtt és után. A résztvevők egy hétfokú skálán értékelték, mennyire tartják fontosnak, hogy a hús jelen legyen egy átlagos hétköznapi, hétvégi vagy éttermi főételben – az eredmények statisztikailag nem változtak. A hús iránti elköteleződést vizsgáló kérdések – például „Nem tudom elképzelni, hogy felhagyok a húsfogyasztással” – szintén változatlan hozzáállást tükröztek. Ez összhangban van korábbi eredményekkel, melyek szerint a húsról való lemondás a legkevésbé elfogadott zöld életmódbeli változtatás a magyar lakosság körében. Két workshop-alkalom tehát nem bizonyult elegendőnek a mélyen gyökerező szokások átalakításához – különösen ilyen kulturálisan érzékeny területen.
Advertisement
Összességében a főzőtanfolyamok hatékonyan ösztönözték a növényi alapú ételek otthoni elkészítését. A program nyitottabbá tette a résztvevőket a növényi alapú étrend iránt: ez megmutatkozott az étkezési szokások átalakulásában és az új receptek ismételt elkészítésében. Bár a húsfogyasztáshoz való hozzáállás nem változott érdemben, a zöldségfogyasztás növekedése és a pozitív attitűdök kialakulása arra utal, hogy már két online alkalom is képes lehet hosszabb távú változást elindítani. A hatás elsősorban a szülőknél volt tartós, míg a gyerekeknél inkább átmeneti. Ez arra utalhat, hogy az online főzőtanfolyam a felnőttek esetében bizonyul hatékonyabb eszköznek, a fiatalabb korosztály számára pedig kiegészítő oktatási programokra is szükség lehet a hosszú távú hatás eléréséhez. A kutatás fontos tanulsága, hogy az étkezési szokások megváltoztatásához nem elég pusztán ismereteket közölni – a főzéssel kapcsolatos készségek fejlesztése legalább ilyen lényeges. A növényi alapú étrend más alapanyagokat és főzési technikákat igényel, ezért a recepteket meg kell ismertetni és megszerettetni a célcsoportokkal. Ha szélesebb rétegeket szeretnénk a fenntarthatóbb táplálkozás felé terelni, azt kis lépésekben, élvezetes élményekkel és finom ételekkel lehet csak megvalósítani.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt(x)
Mi lenne, ha egy új ipari park, lakópark vagy logisztikai központ engedélyezésének feltétele nemcsak a környezeti terhek minimalizálása, hanem egy természetes élőhely-helyreállítás finanszírozása lenne? – teszi fel a kérdést az alternativenergia.hu. Az Egyesült Királyságban már működik egy olyan rendszer, amely előírja, hogy a fejlesztések után a természetnek mérhetően jobb állapotban kell lennie, mint korábban volt. A szabályozás új forrásokat teremt a biodiverzitás védelmére és helyreállítására, miközben nem akadályozza a gazdasági fejlesztéseket. Gyura Gábor, a Magyar Fenntartható Befektetési és Pénzügyi Egyesület vezetője szerint a brit tapasztalatok alapján érdemes feltenni a kérdést: hozzájárulhatna-e egy hasonló modell a magyarországi élőhelyek helyreállításának finanszírozásához is?
Egyes számítások szerint Magyarországon naponta 11–13 futballpályányi terület tűnik el a természetes körforgásból, és ez ráadásul nagyrészt a természetes élőhelyek rovására történik. E „betonozási” jelenség, a zöldterületek beépítése elsősorban új épületekhez, illetve a hozzájuk kapcsolódó infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódik. Némileg paradox módon, ha például lakópark-, szálloda- vagy irodafejlesztésekről van szó, akkor a fejlesztők azt mindig „zöldnek” pozicionálják. A lakóparkok elnevezéseiben például végtelen kreativitás jelenik meg a „green”, „zöld”, „garden” és egyéb rokonértelmű szavak halmozásával, de ugyanígy az irodáknál is köztudott, hogy a bérlők kifejezetten keresik a lehetőleg valamilyen nemzetközi minősítés által is alátámasztott zöld jellemzőket, ezért aztán az épületek környezetbarát jellemzői az értékesítési kommunikációban is markánsan megjelennek.
Azonban, hacsak nem valamilyen különösen körültekintően végzett, barnamezős fejlesztésről van szó, akkor a fejlesztések egyik fájdalmas következménye a természetes élőhelyek, a biodiverzitás valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások pusztulása. Azt pedig egyre több gazdasági elemzés mutatja ki számszerűen, hogy a természet degradációja kőkemény, a GDP-ben is jelentkező probléma, és messze nem csak az agráriumban és az élelmiszeriparban, hiszen szinte minden gazdasági ágazat rá van utalva a természet „szolgáltatásaira”.
Advertisement
A Klímatudomány 10 Üzenete az Élhető Jövőért Nyilatkozat mögött álló tudósok figyelemfelkeltő kampányt indítottak, ahol azokat a túlbetonozott, természetkárosító helyeket keresik egy fényképpályázat keretében, amelyek jól példázzák, milyen rossz irányba haladunk – és miért kellene ezen változtatni. Olyan képeket várnak a www.aklimatudomany10uzenete.hu oldalon június 30-ig, amelyek bemutatják a túlzott beépítés, a lebetonozás és a zöldfelületek eltűnésének valóságát – legyen az egy parkolóvá alakított zöldterület, egy kihalt pláza környéke vagy egy indokolatlanul kiépített útszakasz. Mutassuk meg együtt, mi veszik el – és mi az, amit még megmenthetünk. A szakmai zsűri által kiválasztott képeket pedig egy kiállításon mutatják majd be a nyár folyamán.
Vannak szabályaink, csak épp nem igazán korlátoznak
Mind Magyarországon, mind Európa lényegében összes országában léteznek beruházásokra vonatkozó, a természeti hatásokat kontrollálni célzó szabályozások. Hazánkban a nagyobb volumenű vagy fokozott környezeti kockázattal (például jelentős talajterheléssel, levegőszennyezéssel) járó beruházások esetén kötelező környezeti hatásvizsgálatot vagy előzetes vizsgálatot lefolytatni, mely ki kell, hogy terjedjen a tervezett fejlesztés élővilágra, biológiai sokféleségre gyakorolt hatásaira is.
Kifejezetten az ingatlanfejlesztéseknél említendő, hogy egy 2024-ben hozott rendelet szerint zöldfelületi tanúsítvány szükséges az 5000 m2 összes hasznos alapterületet meghaladó kiemelt beruházások esetében. A beruházás nem kaphat használatba vételi engedélyt, ha nem ér el legalább közepes minősítésű tanúsítványt. Ez utóbbi minősítés eléréséhez pedig a beruházásnak megfelelő mennyiségű és minőségű növényzetet kell tartalmaznia – különösen fákat és cserjéket –, amelyek bizonyítottan javítják a mikroklímát, szén-dioxidot kötnek meg, valamint hosszú távon fenntartható, helyi viszonyokhoz alkalmazkodó zöldfelületet alkotnak.
Advertisement
E cikkben még távolról sem próbálunk meg teljes körű hazai jogszabályi áttekintést adni vagy éppen azok hatásosságát értékelni, de valószínűleg nem alaptalanul alakult ki olyan érzésünk, hogy e szabályokat pont a legsúlyosabb esetekben nem alkalmazták kellő alapossággal. Elég, ha csak a gödi Samsung gyár folyamatos bővítéseire gondolunk, melyek esetében az illetékes kormányhivatal környezet- és természetvédelmi főosztálya rendre megállapította, hogy az üzem létesítésének és bővítésének jelentős környezeti hatása nincs, környezeti hatásvizsgálat lefolytatására nincs szükség.
A gazdasági közvélekedésben a fejlesztésekhez kapcsolódó környezetvédelmi korlátozásoknál a legfőbb érv mindig a növekedés szokott lenni. „Igen, persze, fontos a természet; csak épp ez vagy az a kiemelt beruházás nagyon fontos, rengeteg munkahelyet teremthet, adóbevételeket termelhet.” Éppen ezért érdemes tanulmányozni olyan megoldásokat, ahol törekedtek a piackonform, de ökológiailag mégis ambiciózusabb szabályozás kialakítására.
Advertisement
Amikor a beruházások gyarapítják a természetet
Az egyik legérdekesebb kezdeményezés a brit Biodiversity Net Gain (BNG) rendszer. Ennek célja, hogy a fejlesztések eredményeként a természetes élőhelyek mérhetően jobb állapotban maradjanak fenn, mint a beruházás megkezdése előtt voltak. Az Egyesült Királyságban a BNG jogszabályi kötelezettség: a fejlesztőknek legalább 10%-os nettó biodiverzitási nyereséget kell elérniük egy-egy beruházásnál. Más szóval, a fejlesztés után több vagy jobb minőségű természetes élőhelynek kell léteznie, mint a fejlesztés előtt.
A rendszer alapja a biodiverzitás standardizált mérése. Az élőhelyek biodiverzitási értékét úgynevezett biodiverzitási egységekben fejezik ki, amelyek száma több tényezőtől függ, például az élőhely méretétől, minőségétől, típusától és elhelyezkedésétől. A fejlesztések során – például amikor fákat vágnak ki, lebetonoznak zöldfelületeket – ezek az egységek csökkennek, míg élőhely-helyreállítási vagy élőhely-fejlesztési tevékenységekkel új egységek hozhatók létre. A szükséges számításokat egy hivatalos biodiverzitási-számítási módszertan alapján kell elvégezni. (Egyes elemeiben egyébként hasonlít erre a fent említett magyarországi zöldfelületi tanúsítvány szabályozás is.)
Advertisement
Egyes fejlesztések mentesülnek a követelmények alól, de általánosságban minden nem mentesített fejlesztésnek teljesítenie kell a 10%-os nettó biodiverzitási nyereséget, még egy naperőmű kialakításának vagy akár egy kisebb lakóingatlan-fejlesztésnek is.
Csak végső esetben lehet pénzzel kiváltani a természetvédelmi kötelezettséget
A fejlesztőknek először törekedniük kell arra, hogy a fejlesztés helyszínén elkerüljék vagy minimalizálják a biodiverzitás csökkenését. A BNG három módon teljesíthető, meghatározott sorrendben.
Advertisement
Elsőként lehetőleg a fejlesztési területen belül kell létrehozni vagy javítani az élőhelyeket.
Ha ez nem elegendő, akkor a fejlesztő a fejlesztési területen kívül hozhat létre biodiverzitási „nyereséget” saját területén, vagy vásárolhat ún. off-site biodiverzitási egységeket a piacon.
Amennyiben a BNG sem helyben, sem off-site módon nem teljesíthető, végső megoldásként a fejlesztőnek állami biodiverzitási krediteket kell vásárolnia.
Ezt a sorrendet a szabályozás „biodiverzitásihaszon-hierarchiának” nevezi.
A létrehozott vagy fejlesztett élőhelyeket legalább 30 évig fenn kell tartani, és már a tervezési engedély megszerzéséhez igazolnia kell a fejlesztőnek, hogy miként fogja teljesíteni a BNG-követelményeket. A hatóságnak pedig ezt a tervet jóvá kell hagynia, mielőtt a fejlesztés megkezdhető lenne.
Mi ebben a jó?
Ökológiai szempontból a legfőbb előny persze a „nettó plusz 10 százalék” elv, miszerint nemcsak, hogy rontani nem szabad, hanem egyenesen javítani kell a természet állapotán, minden egyes fejlesztés esetén. Ráadásul itt nem valamilyen véletlenszerű „faültetési” kampányról van szó: a biodiverzitási haszon számítására fejlett módszertan van, és 30 évig kell biztosítani a természeti élőhely fenntartását.
Advertisement
De a szabályozás mindezt piacbarát módon próbálja meg elérni. Ahogy említettük, ha a fejlesztő számára nem lehetséges teljes mértékben helyben elérni a szükséges javulást, akkor akár máshol is finanszírozhatja azt. Ez pedig igencsak életszerű: lehetséges, hogy helyben egyszerűen nincs fizikailag kellő hely, minőségileg alkalmas terep, viszont az ország egy másik területén valamilyen, ökológiai szempontból nagyon értékes fejlesztés valósítható meg, például egy tőzegláp helyreállítása.
A rendszer pedig a földtulajdonosok vagy akár környezetvédő szervezetek számára is lehetőséget teremt új bevételi források kialakítására. Azok, akik vállalják élőhelyek létrehozását vagy fejlesztését, off-site biodiverzitási egységeket értékesíthetnek a fejlesztők számára. Így a BNG-rendszer a természet helyreállítására úgy teremt belső piaci finanszírozást, hogy közben egy szabályozott biodiverzitási piacot is elindít. A finanszírozható természeti projektek egy interneten elérhető térképen követhetőek.
Advertisement
Aktuálisan „vásárolható” biodiverzitási projektek az Egyesült Királyságban. Forrás: www.bngmap.org
És mi van a „búcsúcédulákkal”?
A BNG harmadik eleme, a kreditek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy nem pusztán egy újabb kompenzációs rendszerről van-e szó. A klímavédelemben ismert önkéntes carbon kreditek (melyekkel vállalatok kompenzálják saját emisszióikat azáltal, hogy valamilyen hitelesített, elkerült emisszióval járó projektet finanszíroznak) gyakran kapnak kritikát zöld körökben. Az angol BNG-ben szereplő biodiverzitási kreditek esetében azonban a carbon kreditekkel kapcsolatos aggályok kevésbé merülnek fel.
Egyrészt, a törvény egyértelműsíti, hogy csak végső esetben választható „menekülőutat” jelentenek. A szabályozási hierarchia egyértelműen a helyi, a fejlesztés környezetében megvalósuló természeti javítást ösztönzi, és ha ez nem lehetséges, akkor is a közvetlen természet-helyreállító projektet finanszírozása következik a logikai sorban.
Az is fontos, hogy a biodiverzitási krediteket a környezetvédelmi minisztérium nevében értékesítik, a befolyó forrásokat pedig kizárólag élőhelyek létrehozására vagy javítására fordíthatja a minisztérium, melyről évente publikus jelentés készül.
Advertisement
Angliában sincs kolbászból a kerítés
Sikeres-e a szabályozás? A környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek a pozitív hatásokat hangsúlyozzák, de azért látszanak még gyermekbetegségek is. A britek sem szentek: sok új fejlesztés próbál kibúvót találni és valamelyik jogszabályba foglalt mentességre hivatkozva elkerülni a szabályozást. A fejlesztések gyakran még nehezen „párosíthatók” az ország egyéb részein található, természet-helyreállító projektekkel (idő kell ez utóbbiak tervezéséhez is), emellett pedig a helyi önkormányzatok tervezési-engedélyezési osztályai sem mindig rendelkeznek elegendő kapacitással az igények gyors feldolgozására.
Egyes számítások szerint egyelőre évi 10 000 hektár alatt van a helyreállított területek összessége, ami még messze nem elegendő ökológiai szempontból. Pozitívum viszont, hogy több ezer új munkahelyet is teremtett a program. Mindenesetre a brit kormány a tapasztalatok fényében finomítani készül a szabályozáson.
Advertisement
De működhetne-e valami hasonló Magyarországon?
Nem meglepő módon úgy érvelünk, hogy igen! Képzeljük csak el, hogy egy nagy logisztikai központ vagy éppen bevásárlóközpont fejlesztője a Tisza menti vizes élőhely-helyreállítás finanszírozásával teljesítse a kötelezettség egy részét (miután a helybeni lehetőségeket maximálisan kimerítette), ezáltal hozzájárulva hazánk egyik legfontosabb környezeti válságának megoldásához is.
Márpedig a következő években is nagy volumenű ingatlan- és egyéb infrastrukturális beruházásokra számíthatunk, azaz a „betonozás” folytatódni fog, miközben a természetes élőhelyek védelmére, fejlesztésére és fenntartására még a remélt uniós források elérése mellett is lényegesen többet kellene költeni, mint korábban. Az Ökológiai Kutatóközpont becslése szerint a hazai zöldfelületeket tekintve mintegy 6 millió hektár van kedvezőtlen vagy nagyon rossz állapotban, ahol az ökoszisztéma-szolgáltatások szintje nem megfelelő.
Advertisement
Legalább négy jó érv van amellett, hogy a brit modellhez hasonlóan itthon is a fejlesztések engedélyezésébe „kódoljuk” a biodiverzitás javítását, az élőhelyek helyreállításának finanszírozását.
Igazságos, mert azoknak kell fizetniük a természet helyreállítását, akik a fejlesztéseikkel a természetet terhelik.
Biztosítja a finanszírozást, mert elvileg minden egyes, a természetet terhelő fejlesztés automatikusan együtt jár a szükséges természeti beruházások elvégzésének vagy annak finanszírozásának kötelezettségével. (Ez erősebb garancia, mint ha egy ország csak a központi költségvetésből, más közpolitikai célokkal versenyezve finanszírozná az élőhelyek védelmét, hiszen akkor a ráfordítások nem feltétlenül tartanak lépést a „betonozás” ütemével.)
Olyan élőhely-helyreállító projektek kapnának magánforrásokból finanszírozást, amelyek alapesetben nem „bankképesek”, általában nem képesek egy banki kölcsön törlesztéseit kigazdálkodni. Az élőhely-helyreállítás ugyanis tipikus közjószág-jellegű tevékenység: a hasznok jelentős része nem annak a szereplőnek jelentkezik, aki a beruházást finanszírozza, ezért a piac önmagában alulfinanszírozza ezeket a projekteket.
Egy BNG-típusú szabályozás ráadásul praktikusan is jól bevezethető lenne, hiszen például fokozatos alkalmazást is el lehetne képzelni, kezdve a legnagyobb fejlesztésekkel, majd haladva az egyre kisebb projektekig.
Nem utolsósorban jót tenne a társadalmi tudatosságnak is. Ráirányítaná a figyelmet arra, hogy még a gazdaságilag hasznos beruházásoknak is jócskán lehetnek jelentős negatív környezeti externáliái, amelyeket a biodiverzitási piac logikája legalább részben visszaterhelne a környezetterhelőkre. Ám nem megsarcolva, hanem időtálló környezeti érték létrehozására, védelmére kötelezve őket.