Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

A biomassza-égetés ára: értékes erdők tűnnek el Magyarországon

Szemléletváltást az erdőkezelésben – ne égessük tovább erőművekben védett erdeinket!

Létrehozva:

|

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Védett erdei élőhelyek pusztulnak – miközben a kivágott és erőművekben elégetett fa kétharmada nem az otthonok fűtését, hanem veszteségként az utcák és a környezet melegítését szolgálja – írja az alternativenergia.hu. A rendszerszinten rossz fakitermelési és fafelhasználási gyakorlat visszásságaira mutatott rá Lillafüreden, a Bükki Nemzeti Park közepén az Erdőszeretet Szövetség, a Greenpeace Magyarország, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország 2026. február 4-én. Magyarországon az erdőterületek mintegy 95%-án folyik faanyagtermelés, védett és Natura 2000-es területeken is. Az erdőkben elsődlegesen a faanyagot látó gyakorlat legnagyobb kárvallottjai Magyarország nemzeti parkjai. A Bükki Nemzeti Park közel fél évszázados fennállása ellenére területének jelentős részén ma is vágásterületek keletkeznek évről évre. A fakitermelésnek nem ritkán száznegyven-százötven éves, gazdag élővilágnak otthont adó tölgyesek, bükkösök is áldozatul esnek. Ezek az erdők pótolhatatlan élőhelyek – otthonai például a fokozottan védett fehérhátú fakopáncsnak, a parlagi sasnak, az uhunak, a hiúznak vagy a havasi cincérnek –, és kulcsszerepet játszanak a klímaváltozás hatásainak mérséklésében.

A kitermelt faanyag több mint fele ráadásul nem tartós felhasználásra kerül: 100 kivágott fából 62-t eltüzelünk, közülük 20 biomassza-erőműbe kerül. Ez évente 1,4 millió m³ tűzifát jelent, ami közel négy Puskás Arénát töltene meg színültig rönkfával, beleértve a játékteret és a nézőteret is. A tűzifa mintegy 60%-a értékes, természetes erdeinkből származik.

A pazarló felhasználási mód mellett ezek az erőművek Magyarország villamosenergia-fogyasztásának csupán 2,7%-át fedezik. Egy kiegyensúlyozott nap- és szélenergia-mixben az évente felhasznált biomassza mennyiség mindössze 41 modern, megfelelően elhelyezett szélturbinával és 570 MW többlet naperőművi kapacitással kiváltható lenne. Ez a jelenlegi hazai naperőművi kapacitás alig 7%-os bővítését jelentené. A kialakult helyzet nem csupán egyes szereplők döntéseinek, hanem egy olyan erdőgazdálkodási, fafelhasználási rendszernek a következménye, amely hosszú időn át a faanyagtermelést helyezte előtérbe az ökológiai szempontokkal szemben.

Advertisement

A szakmai tudás és tapasztalat rendelkezésre áll – a kérdés az, hogy milyen szemlélet és milyen ösztönzők mentén hasznosul. Bár az erdészetek a jogszabályok szerint járnak el, a jelenlegi rendszer mégsem képes garantálni legértékesebb erdeink védelmét. Hiába beszélünk nemzeti parkokról, a gyakorlatban az erdőtervezési folyamatok és a szakmai egyeztetések során a természetvédelmi szempontok gyakran alulmaradnak a gazdasági érdekekkel szemben.

Ahhoz, hogy ez megváltozzon, egyértelmű állami és jogi döntésre lenne szükség: ki kellene mondani, hogy a nemzeti parkokban és a fokozottan védett területeken kizárólag a természet megőrzése lehet a cél. Jelenleg ugyanis az egyeztetések sokszor csak kényszerű alkuk, ahol a természetvédelem csupán jelképes módosításokat tud elérni a fakitermelési terveken, miközben az erdő eredeti funkciója és élővilága sérül. Így hiába „szabályos” egy beavatkozás, az gyakran nemhogy nem segíti a természet megújulását, hanem egyenesen szembemegy azzal.

Advertisement

Az erdők nem pusztán tüzelőanyagot jelentenek, hanem összetett ökológiai rendszerek. Hűtik a levegőt, párologtatnak, árnyékot adnak, csillapítják a szelet, és kiegyenlítik a szélsőséges időjárási hatásokat. Minél nagyobb és összefüggőbb egy erdő, annál erősebb ez a védelmi hatás. Ha a vágásterületekkel feldaraboljuk vagy eltüntetjük őket, ezek a funkciók megszűnnek – és a következményeket mindannyian megérezzük.

A szervezetek szerint közös feladatunk megállítani az erdők további kizsákmányolását. Az erőforrás-pazarlás visszafogására, természetkímélőbb erdőgazdálkodási és -kezelési gyakorlatokra, hatékonyabb felhasználási módszerekre van szükség. Rámutattak, hogy ha csak annyival kevesebb fát vágnánk ki, amennyi jelenleg biomassza-erőművekbe kerül, máris egyötödével csökkenne a fakitermelés volumene, így a legértékesebb védett területeink – köztük a nemzeti parkok legértékesebb idős erdei – a faanyagtermelés terepei helyett jelentős részben háborítatlan élőhelyekké válhatnának.

Advertisement

A szemléletváltás nem elméleti kérdés. Az ország erdőterületének egy kis részén már ma is működnek olyan, folyamatos erdőborítást biztosító kezelési módok, amelyek egyszerre óvják az élőhelyeket és hosszú távon is biztosítanak faanyagot. A tudás és a tapasztalat rendelkezésre áll – most a döntések ideje jött el.

A szervezetek a mai találkozóval arra hívták fel a figyelmet, hogy egy olyan erdőgazdálkodási szemléletre van szükség, amely az erdőt nem tüzelőanyagként, hanem élő rendszerként kezeli. Az erdők sorsa nem csupán természetvédelmi kérdés, hanem mindannyiunk életminőségének és jövőjének alapja.

Advertisement

Zöldinfó

Központosítás kontra zöldítés: ezért akadozik a távhő fejlesztése

Magyarország egyik legnagyobb kihasználatlan klímalehetősége a távhő.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A Szolidáris Gazdaság Központ kutatása szerint a távhő rendszerszintű zöldítése akár a városi légszennyezés és a hazai kibocsátások jelentős csökkentésére is alkalmas lenne – írja az alternativenergia.hu. A fejlesztéseket azonban jelenleg a központosított árképzés, az elaprózott támogatási rendszer és a megújulók integrációjának intézményi akadályai teszik szinte kivitelezhetetlenné. Ráadásul épp ott van a legnagyobb potenciál, ahol ma a legszűkebb a mozgástér: az önkormányzati távhőszolgáltatóknál. Kevéssé ismert tény, hogy ma mintegy 1,5 millió ember él távfűtött lakásban Magyarországon – vagyis a lakosság 16%-a olyan infrastruktúrához kapcsolódik, amely megfelelő fejlesztések mellett a zöld energiaátmenet egyik kulcseleme lehetne. A távhő sajátossága, hogy a hőtermelés térben elkülönül a felhasználástól: egyetlen korszerű hőtermelő egész városrészek levegőjét javíthatná. A kutatás mégis azt mutatja, hogy a távhő ma inkább akadályozott rendszer, mintsem kibontakozó klímamegoldás.

A központosított árképzés megfojtja a fejlesztéseket
A 2011–2014 közötti árképzési centralizáció során a lakossági távhődíjakat már 2011-ben befagyasztották, majd a 2013–2014-es rezsicsökkentés további, nem költségalapú árcsökkentéseket hozott. Emiatt a jelenlegi díjak nem tükrözik a valós működési és beruházási költségeket. A „legkisebb költség elve” az olcsó, sokszor elavult technológiákat hozza versenyelőnybe, miközben a korszerű, megújuló alapú rendszerek megtérülési ideje kiszámíthatatlanná vált. A nyereségplafon mindössze 2% (megújuló esetén 4,5%), a banki finanszírozás pedig a szektor bizonytalan cash-flow-ja miatt szinte elérhetetlen. A távhőszolgáltatók így ritka, egyszeri támogatási hullámokra vannak utalva, amelyek nem helyettesítik a kiszámítható fejlesztési ciklusokat.

A megújulók integrációja ígéretes – de tele buktatóval
Magyarország geotermikus adottságai kiemelkedők (5–7°C hőmérséklet-emelkedés 100 méterenként), ám a gyakorlatban a beruházások gyakran megrekednek a magas költségek, a bonyolult engedélyezés és a visszasajtolási kötelezettség miatt. Homokkő esetében a visszasajtolás energiaigénye olykor meghaladhatja a kinyerhető hőt, így több szolgáltató inkább bírságot fizet – ami hosszú távon környezeti kockázatot jelent. Szeged innovatív választ adott: a termálkutakra telepített gázcsapdák nemcsak csökkentik a metánkibocsátást, hanem az égéshőt visszaforgatják a rendszerbe. Így a termálvíz hőmérséklete 92 fokról 95 fokra emelhető, ami további gázkiváltást tesz lehetővé. A megoldás úttörő a hazai távhőszektorban.

Advertisement

A biomasszaprojektek előrehaladása szintén elmarad a nemzeti energiastratégiai tervektől. A kutatás szerint a jelenlegi intézményi és szabályozási feltételek mellett a 2030-as megújulóenergia-célok teljesítése rendkívül nehéz, sok esetben pedig reálisan elérhetetlennek tűnik.

Önkormányzati mozgástér nélkül nincs valódi zöld átmenet
Bár a távhőszolgáltatók többsége formálisan önkormányzati tulajdonú, a stratégiai döntések – az árképzéstől a hitelfelvételig – központilag szabályozottak. Így a helyi szereplők nem tudnak reagálni a városi adottságokra, pedig a távhőrendszerek alapvetően lokális logikán működnek. Budapesten fontos előrelépést jelentett a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. létrejötte, amely integráltan kezeli a közszolgáltatásokat, így a távhőt is. Bár a modell nem éri el a német Stadtwerke autonómiáját, mégis jelentősen javítja a tervezhetőséget és a fejlesztések összehangolását.

Advertisement

Európában ezzel párhuzamosan erősödik a remunicipalizáció: számos város visszavette a privatizált energiaközműveket, mert a magánszereplők nem biztosították a megfizethetőséget, a fejlesztéseket vagy a zöld átállást. Magyarországon azonban fordított a helyzet: itt éppen a túlzott állami centralizáció korlátozza az önkormányzati mozgásteret.

Hazai példák: amikor van mozgástér, működik a zöldítés
Kaposvár – biomassza és felújított épületállomány
A Kaposhő 2023-ban adta át a 15 MW-os biomassza-fűtőművet, amely évente 12 000 tonna CO₂-t vált ki. A beruházás 4,8 milliárd forintos KEHOP-támogatásból valósult meg, és ma a hőtermelés több mint fele megújuló. A keresleti oldalon szintén figyelemre méltó eredmény született: a távfűtött épületek 96%-át energetikailag felújították, ami 50%-os hőigénycsökkenést eredményezett. A felújítások után a távhős lakások köre jelentősen bővült, ami ritkaság Magyarországon.

Advertisement

Miskolc – geotermia és biomassza kombinált rendszere
A miskolci MIHŐ Kft. 32 500 lakossági és több száz intézményi fogyasztót lát el. A megújulók részaránya tartósan 50% feletti, a szolgáltató pedig a Távhő Ökocímkét is elnyerte. A rendszer sajátossága, hogy nyáron szinte teljes egészében geotermia biztosítja a hőt, télen pedig a biomassza és a gáz csúcskazánok lépnek be.

A jövő: decentralizált, közösségi alapú távhőrendszerek
A Szolidáris Gazdaság Központ kutatása szerint a megoldás nem a privatizáció és nem is a teljes államosítás, hanem olyan decentralizált, demokratikus köztulajdonú rendszer, amelyben az önkormányzatok és a lakosok valódi döntési jogot kapnak. Ilyen modell lehet a public–common partnership, ahol az önkormányzat energiaszövetkezetekkel és civil szervezetekkel működik együtt.

Advertisement

A jelenlegi szabályozási környezet ugyan nem teszi lehetővé ezek teljes értékű kiépítését, de már most is léteznek belépési pontok: társasházi együttműködések, helyi energiaközösségek, napelemes melegvízellátási rendszerek. Ezek erősíthetik a lakosság szerepét, és fokozatosan demokratikusabbá, átláthatóbbá tehetik a távhőt.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák