Zöld Energia
Energiahatékonyság felsőfokon – Két év alatt összesen több mint 800 millió Forint megtakarítás
Az épületek energiahatékony üzemeltetése, költséghatékony fenntartása valamennyi vállalat, intézmény számára rendkívül fontos, s napjainkban az emelkedő energiaáraknak köszönhetően egyre nagyobb kihívást jelent. A megoldás azonban sokszor kézenfekvőbb, mint gondolnánk.
Az EUREM Energiagazdász képzés résztvevői keményen dolgoznak az energiahatékonyságért, s így két év alatt összesen több mint 800 millió forinttal csökkentették vállalataik energiafelhasználását.
Immár hazánkban is elérhető Európa vezető energetikai, energiahatékonysági képzése, az EUREM EnergyManager program, mely világszerte 21 országban bizonyította már költségcsökkentő hatását. Egy egyedülálló, komplex, gyakorlatorientált program a hatékony és gyors költségcsökkentésért és környezetünk védelméért.
A képzésről a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara Tudásközpontjának ügyvezetőjét, Borosné Huber Máriát kérdeztük:
– Ön szerint miben rejlik az Energiagazdász képzés egyedisége?
– Ez a képzés sokkal többet nyújt egy magas színvonalú szakmai tanfolyamnál. Energiatudatos szemléletet közvetít kiváló gyakorlati szakemberek közreműködésével, valamint hazai és nemzetközi kapcsolati hálót és folytonos tapasztalatcserét, szakmai továbbképzéseket biztosít. A résztvevők egy nemzetközi portálon keresztül aktuális információkhoz, szakmai anyagokhoz férhetnek hozzá a képzés témaköreivel kapcsolatban, valamint kommunikálhatnak az EUREM hálózat tagországainak többi résztvevőjével és oktatójával.
– Kinek ajánlja az Energiagazdász képzést?
– Valamennyi nagy energiafogyasztású, illetve energiatudatos vállalat számára, mivel rendkívül nagy megtakarítások érhetők el rövid időn belül, a képzést lezáró konkrét vállalati energiaoptimalizáló projektmunka révén. Ebben a résztvevő a saját cégnél meglévő, energetikai szempontból gyenge pontra mutat rá és javasol megtakarítást eredményező változtatást. Eddig világszerte 3000 végzett résztvevője van a képzésnek. A program nagy előnye, hogy a résztvevők, illetve az őket delegáló vállalatok megtakarításaik révén nem csupán a képzés és a beruházás költségét nyerik vissza, hanem az évente jelentkező költségcsökkenésnek köszönhetően tovább növelik eredményességüket. Eddig Magyarországon 26-an végezték el a tanfolyamot. Az ő eredményeiket összesítve számunkra is meglepő adatokat kaptunk. 26 résztvevőnk összesen több mint évi 867 millió forintot takarított meg vállalata számára. Ez azt jelenti, hogy átlagosan éves szinten közel 8,6 millió forint az egy résztvevőre eső megtakarítás, ami havi szinten átlagosan 720.000 Ft-tal „gazdagítja” a résztvevők, ill. vállalataik pénztárcáját.
A képzésről a Pécsi Tudományegyetem Épületgépészeti Tanszékének vezetőjét, Dr. Magyar Zoltánt is megkérdeztük, aki cégvezetői és sok egyéb szakmai tevékenysége mellett az EUREM EnergyManager program vezetőtanára.
– Ön, mint a témában jártas szakember, sok hasonló témájú képzést látott már. Miben tűnik ki ezek közül az EUREM Energiagazdász program?
– A képzés nagy előnye véleményem szerint, hogy a tananyag német szakemberek által került kidolgozásra. Ebből kifolyólag a résztvevők betekintést nyerhetnek az ottani viszonyokba, technológiákba, bevált megoldásokba. Emellett természetesen a magyar helyzet is bemutatásra kerül. A képzés másik sajátossága, hogy a résztvevők a legkülönbözőbb vállalatoktól érkeznek, s helyi tapasztalataikat nagyszerűen meg tudják vitatni egymással, valamint az oktatóval. Meglátásom szerint ez mindnyájuk számára nagy haszonnal bír.
Az eddigi résztvevők köre széles palettán mozog; a legnagyobb hazai termelővállalatoktól a magánszemélyekig. A képzésről egy korábbi résztvevőt, Kok Gyulát, egy energetikai szektorban tevékenykedő mikrovállalat vezetőjét kérdeztük:
– Ön egy mikrovállalattól érkezett az EUREM képzésre. Hogyan jött az ötlet? Teljesültek az elvárásai, sikerült profitálnia a részvételből?
Korábban más iparágban tevékenykedtem. Szerettem volna profilt váltani, más irányba is elindulni. Így jött az ötlet, hogy az energiahatékonyság, energiagazdálkodás felé nyissak. Az EUREM Energiagazdász képzés komoly szemléletformáló hatással volt rám. Az egyes témakörök megvitatása során a fő szempont mindvégig az energiamegtakarítás volt. Az képzésen valamennyi az energiagazdálkodást, energiafogyasztást érintő terület szóba került. Ez az átfogó tematika volt számomra a legfontosabb. Az itt elsajátított tudás segítségével végzem munkámat új, energetikai szektorban tevékenykedő cégemben, s sokszor még a mai napig előveszem a tananyagot, az órák során készített jegyzeteket. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy egyértelműen hasznos és jövedelmező befektetés volt számomra ez a képzés még így, mikrovállalatként is. Nagyobb vállalatok esetén pedig nem is kérdéses, hogy befektetett munka, pénz és idő legfeljebb egy év alatt, de sok esetben már néhány hónap alatt megtérül.
A képzés résztvevőinek eddig elért összeredménye:
· Összes megtakarítás: 867.417.000 Ft/év
· Átlagos megtakarítás résztvevőnként: 8.642.375 Ft/év
· Átlagos megtakarítás havonta: 720.000 Ft
Bővebb információ:
kottmayer@ahkungarn.hu
Zöld Energia
Kevesebb gáz, több megújuló: így alakíthatja át Európát az elektrifikáció
A megújulók már terjednek – Európa energiafüggésének igazi problémája máshol van.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Az Európai Unió villamosenergia-termelésének már több mint 70 százaléka alacsony kibocsátású, mégis hatalmas összegeket költünk gáz és olaj behozatalára – írja az alternativenergia.hu. A fő gond egyre inkább a felhasználás oldalán van: a villamos energia a teljes energiafelhasználásnak még mindig csak mintegy 23 százalékát adja. Hogyan lehetne gyorsabban kiváltani vele a fosszilis energiát – és valóban csak a növekvő energiaigényt fedezik a megújulók?
2024 volt az első év, amikor a napenergia megelőzte a szén részarányát az EU villamosenergia-termelésében. Ha 2019 óta nem épült volna ki további szél- és napenergia-kapacitás, az EU-nak csak 2024-ig 92 milliárd köbméterrel több gázt és 55 millió tonnával több feketeszenet kellett volna importálnia – mindez 59 milliárd eurós költséggel járt volna.
Az áramtermelésben a megújulók részaránya 2019 és 2024 között 34-ről 47 százalékra emelkedett, miközben a fosszilis forrásoké 39-ről történelmi mélypontra, 29 százalékra csökkent. Mindeközben a kapcsolódó kibocsátás is jelentősen visszaesett: 2024 volt az első év, amikor a fosszilis áramtermelésből származó EU-s szén-dioxid-kibocsátás kisebb lett, mint az orosz, annak ellenére, hogy az EU lakossága több mint háromszorosa, a gazdasága pedig tízszerese.
2025-ben a megújulók előretörése töretlenül folytatódott a nehézségek ellenére. Jóllehet a víz- és szélenergia szempontjából kedvezőtlen év volt, ezért átmenetileg nőtt a gázerőművek termelése, de így is előállt az a helyzet, hogy hogy az EU-ban először több energiát termelt a nap és a szél, mint az összes fosszilis forrás, azaz a szén, az olaj és a gáz együttvéve. Mindeközben a napenergia gyakorolja a legnagyobb lefelé irányuló hatást az európai áramárakra.
Ha valóban zajlik az átállás, miért nem látszik még jobban?
Gyakran találkozunk azzal az érveléssel, hogy „hiába terjednek a megújulók, sajnos ezek csak a növekvő energiaigényünket fedezik”, és azzal, hogy „Európa energiafüggősége nem szűnik meg, legfeljebb csak átalakul”.
Pedig Európa villamosenergia-mixe egyre így is egyre tisztább, és az atomenergiával együtt az alacsony kibocsátású termelés részaránya már 70 százalék felett jár. A gond az, hogy van egy „üvegplafon”: a villamos energia részesedése a végső energiafelhasználásban évek óta 23 százalék körül stagnál, és minden zöldítési erőfeszítés csak ezen a behatárolt területen érvényesülhet. Az üvegplafon áttörését – vagy magasítását, ahogy vesszük – pedig nem könnyíti meg, hogy a nagy áttekintésben ma is bőven a fosszilis szektor felé billen a támogatások mérlege.
- Az EU 2025-ben uniós polgáronként 880 euróval többet költött fosszilis energiahordozók behozatalára, mint a tisztaenergia-szektor fejlesztésére.
- A gáz közvetlen fogyasztása továbbra is hatalmas mesterséges árelőnyt élvez az árammal szemben az ipari és lakossági fogyasztók számára a legtöbb EU-s országban.
- Ráadásul eközben az ún. békeidőkben is drágább volt a gáz, mint az Egyesült Államokban, és a drága gáz miatt drága az áram Európában, ami egy folyamatos versenyképességi hátrány.
A következő nagy feladat tehát az, hogy a közlekedés, a fűtés és az ipar egyre nagyobb mértékben használja ezt a tisztuló villamosenergia-mixet a közvetlen fosszilisenergia-felhasználás helyett. Ugyanis pusztán azzal is jobban járnánk, ha az elégetett gázból először áramot csinálnánk, és azzal hajtanánk meg hőszivattyút.

Erre irányul az idén júliusban bemutatott európai elektrifikációs terv, amely 2040-re 23-ról 46 százalékra emelné a villamos energia részarányát a végső energiafelhasználásban – nagyjából a mai norvég szintre. Ebben marad le ugyanis Európa egyre inkább Ázsiától, ahol több ország 34 százalék körül jár. Kína elektrifikációja hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ország kibocsátása 2024 márciusa óta lényegében platózik.
A függőségek eltérő természete
Európa nagy lehetősége abban állna, hogy – első körben legalábbis – fosszilis energiahordozóktól való függőségünkről elmozduljunk a technológiai importfüggőség kevésbé költséges irányába, majd onnan lépjünk tovább. Az importált napelem vagy akkumulátor ugyanis nem vethető össze az importált üzemanyaggal. Az előbbit egyszer kell megvásárolni, utána hosszú éveken át szolgáltat energiát vagy tárolókapacitást. A gázt és az olajat ezzel szemben folyamatosan importálni kell, miközben ismétlődő ár-, ellátási és geopolitikai sokkoknak tesszük ki magunkat, legyen szó az Ukrajnában vagy Iránban indított háborúkról.
Nyilván jobb lenne, ha lenne versenyképes európai napelem- és akkumulátorgyártás, ahogyan szélturbinákat még képes az EU ügyesen gyártani. Ezeket mind ösztönözni kell egy tudatos stratégiával, miközben tennünk kell ezért, hogy legalább a berendezéseket a hálózathoz kapcsoló inverterek európai gyártásban vagy ellenőrzés alatt készüljenek.
Ezért jó hír, hogy például az olasz Eni–SERI hozzálát saját lítium–vas–foszfát (LFP) akkumulátorokat gyártani ipari tárolókba és ipari járművekbe, és hogy európai cégek megpróbálják felvenni a versenyt a hőszivattyúk gyártásában Kínával.
Európa gazdasága a különböző termékek exportjára épül. Tehát a saját jólétünk nagy részben függ attól, hogy a világ más részén élők mennyire veszik meg a termékeinket. Az mára egy mítosz, hogy elektromos autót az európaiak veszik elsősorban. 2021-ben volt utoljára olyan, hogy Európában arányaiban több elektromos autót adtak el, mint Kínában. Közen Etiópia után Laosz is betiltotta a belső égésű új autók forgalmazását a drága fosszilis üzemanyagokra fordított kiadások csökkentése és a devizatartalék megóvása érdekében.
Miért valóban zöld átmenet ez?
Sokszor olvasni a zöld átmenetnek szurkolóktól is, hogy energiaátállás helyett legfeljebb zöldenergia-hozzáadásról beszélhetünk, azaz a megújulók legfeljebb a növekvő energiaigényünket fedezik. Az ilyen érvelések jellemzően a primér energiára koncentrálnak a felhasználó számára hasznos energia helyett, lásd a fogalmakat az Electrotech Revolution blogján az ábrákat, ahol a felhasználótól elindulva mutatják az energia útját.
Az ábra bal oldalán zölddel és narancssárgával a felhasználóknál ténylegesen hasznosuló energia látható: az elvégzett munka, a hasznos hő. A világosszürke az energiaátalakítás során keletkező veszteséget jelöli, amelynek jelentős része hulladékhő. És ezt csökkenthetjük az elektrifikáció gyorsításával radikálisan, miután egy hőszivattyú vagy egy elektromos autó ugyanakkor hozzávetőleg háromszor hatékonyabban hasznosítja az energiát, mint a fosszilis alternatíváik.

Az elektrifikáció ezért nem pusztán az egyik energiaforrás lecserélését jelenti egy másikra, hiszen az energiafelhasználásunk sokkal durvábban nőne akkor, ha nem lenne ez a technológiai váltás. És sokkal durvábban nőne a kibocsátásunk is: Zeke Hausfather nemrég megnézte, hogy hogy mi történt volna akkor, ha a világ rajta marad azon a kibocsátási trenden, ami kétezres éveket és a tízes évek elejét jellemezte.
A hasznos energiát nézve Michael Liebreich becslése szerint az 1970-es évekbeli 10 százalékról mára mintegy 30 százalékra nőtt a klíma szempontjából tiszta energia aránya világszerte. Jan Rosenow szerint ezért mégis inkább átmenetről lehet beszélni puszta hozzáadás helyett.
Tehát egy sokkal mélyebb szerkezeti átalakulásról van szó, amely a teljes energiaigényt és az importfüggőséget is jelentősen csökkentheti. Ez még az adatközpontok terjedése mellett is igaz lehet, ha a fenti európai elektrifikációs terv javarészt megvalósul. Az átálláshoz szükséges eszközök gyártásában nehéz lesz Kínával versenyezni, de a kisebb fosszilisenergia-igény és az alacsonyabb energiaárak önmagukban is javíthatják Európa versenyképességét.
-
Zöldinfó4 nap telt el a létrehozás ótaMegszűnik az elektronikai hulladék leadása az önkormányzati gyűjtéseken
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaA rezsicsökkentés eltörlését és célzott kompenzációt sürget a Levegő Munkacsoport
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaForradalmi változás jöhet az időjárás-előrejelzésben az új műholddal
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaFurcsa szagú, barna anyag jelent meg a Dunában
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaSzennyezés az akkumulátorgyárnál: függetlenül vizsgálják az iváncsai kutak vizét

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés