Zöldinfó

Áder János podcastjában egy atomenergia szakértővel beszélgetett megújuló energiaforrásokról

Létrehozva:

4 év telt el a létrehozás óta

2022-07-20

Szerző:

Hell

A fosszilis és megújuló energiaforrásokról beszélgetett Áder János volt köztársasági elnök Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértővel Kék bolygó című podcastjának hétfőn megjelent adásában.

Áder János emlékeztetett: a két héttel ezelőtti adásban az energiaellátás kapcsán arról beszéltek, nem lehet csak a megújuló energiaforrásokra alapozni az ellátásbiztonságot, szükség van “alaperőművekre”, a klímacélok teljesítéséhez pedig nélkülözhetetlenek az atomerőművek. A mostani adásban az energiaellátás problémáját a fosszilis és megújuló energia szempontjából vizsgálják. Áder János a műsorban elmondta, egy évvel ezelőtt, június 24-én mérték az addigi időszak rendszerterhelési csúcsát Magyarországon, akkor 6940 megawatt volt a fogyasztás. Ennek 37 százaléka import volt, több mint 40 százaléka a paksi atomerőműből származott, 25 százaléka gázerőművekből, több mint 10 százaléka a mátrai hőerőműből. Azon a napon a 320 megawatt szélerőművi kapacitásból 59 megawatt, az 1600 megawatt naperőművi kapacitásból 158 megawatt jutott el a fogyasztókhoz, tehát a beépített szél- és naperőművi kapacitásnak csak 11 százaléka állt aznap rendelkezésre – ismertette Áder János. Kiemelte: ez is azt mutatja, hogy hiába növeljük a megújuló erőművek kapacitását, csak a beépített kapacitás töredékét tudjuk megszerezni, és azt is nagy ingadozással, vagyis szükség van alaperőművekre az ellátásbiztonság garantálásához.

Hárfás Zsolt ehhez hozzátette: idén január 25-én újabb történelmi csúcs következett be, 7400 megawatt volt a fogyasztás, amiből 2800 megawatt volt import, ami a szakértő szerint súlyos ellátásbiztonsági, nemzetbiztonsági kérdés is. Az új rendszerterhelési csúcs idején – 17 óra 15 perckor – a naperőművek nulla megawattot termeltek, a 325 megawatt szélerőművi kapacitásból pedig kevesebb mint 100 megawatt származott, vagyis a szakértő szerint a nap- és szélerőművekkel nem lehet az ellátásbiztonságot garantálni, időjárás-függésük miatt tartalékkapacitásokra van szükség – mutatott rá.
Szólt arról is, hogy amikor a megújulók sokat termelnek, de a rendszerterhelés alacsony, egyre gyakrabban “kérik meg” a Paksi Atomerőművet, hogy csökkentse termelését, ez azonban “nem egyszerű feladat” az atomerőműnél.

Áder János ehhez kapcsolódva arról beszélt, a termelési és fogyasztási kilengések miatt szükség van a gázerőművekre, amelyekben sokkal könnyebben és kevesebb kockázattal lehet növelni vagy csökkenteni a termelést, és így a hálózatban tartani a nap- és szélerőművek által megtermelt árammennyiséget. Hárfás Zsolt megjegyezte: ahhoz, hogy újabb naperőműveket lehessen a hálózatba integrálni, szükség van nagymértékű hálózatfejlesztésekre is. Áder János ismertette Németország példáját, amely úgy döntött, bezárja az atomerőműveit, de ennek a döntésnek a következményeként csökkent az ellátásbiztonság, nőtt viszont a szénerőművek kapacitása és így a kibocsátása is, ami akadályozza a klímacélok teljesítését.

Hárfás Zsolt szólt arról is, a szénerőmű szén-dioxid-kibocsátása az erőmű teljes életciklusában 820 gramm kilowattóránként, a gázerőműnél ez 490 gramm, vagyis klímavédelmi szempontból előnyösebb a gázerőmű, mint a szénerőmű. Úgy vélte, az időjárásfüggő megújuló energiaforrások mellé a legjobb “szabályozó kapacitás” a gázerőmű. Áder János felhívta a figyelmet arra, nem mindegy, hogy amerikai palagázról, vagy orosz, kazah, vagy nigériai gázmezőről származó gázról van szó. Mint mondta, a palagáz kitermelése költségesebb, metánkibocsátása nagyobb és a kitermelésnél használt vegyszerek hatása nem ismert, vagyis összességében a klíma szempontjából kedvezőtlenebb. Hárfás Zsolt ehhez kapcsolódva megjegyezte, az amerikai palagáz Európába szállítása háromszor-ötször nagyobb “karbonlábnyommal” bír, mint a csővezetéken érkező orosz gázé.

Áder János ismertette az amerikai LNG-szövetség közgyűlésén elhangzottakat, amelyek szerint az amerikai palagázexport már le van kötve, új kapacitások kiépítése hat-nyolc évbe telik és még így sem tudnák, csak a teljes, Európa által vásárolt orosz gázt kiváltani, csak annak egyharmadát. Áder János kérdésére, hogy készült-e tanulmány arról, leválhat-e Európa az orosz gázról, s ha igen, mennyi idő alatt, milyen áron, Hárfás Zsolt azt mondta, nem készült ilyen tanulmány. Hozzátette: jelenleg is drámai villany- és gázárak vannak Európában, a további Oroszország elleni szankciók drámai következményekkel járnának. Megjegyezte: az Európai Unió szankciókról beszél, de nem mutat valós alternatívát, “mert az nem létezik”. Áder János úgy összegezte a két beszélgetést, hogy az energiaellátás tekintetében két lábbal a földön kell állni.

“Ne vágyaink, ideológiák, illúziók határozzák meg a gondolkodásunkat”, hanem a műszaki realitások, a technológia- és klímarealitások, az ár realitásai – fogalmazott. Megjegyezte: Magyarország ezt teszi, amikor az atomerőművi termelés mellett kardoskodik, és azt mondja, szükség van kiegészítő gázerőművekre, miközben jelentősen bővíti naperőművi kapacitásait, bár tudja, hogy a kapacitásnak az időjárás miatt csak egy része jut el megtermelt áramként a fogyasztókhoz.

Kapcsolódó tartalom:áder jános fenntarthatóság környezetvédelem podcast

Zöldinfó

Ősi kapcsolat: már a jégkorszakban is etették és eltemették a kutyákat

Az ember és a kutya kapcsolata több mint 15 ezer éve kezdődött.

Létrehozva:

47 perc telt el a létrehozás óta

2026-03-30

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A kutyák és az emberek közötti kapcsolat több mint 15 ezer évre nyúlhat vissza, a kutatások arra utalnak, hogy a vadászó-gyűjtögető emberek már az utolsó jégkorszak idején is etették a kutyákat, és rituális temetést rendeztek nekik – írja az alternativenergia.hu. A DNS-vizsgálatok által megalapozott úttörő kutatás szerint az eddig véltnél mintegy ötezer évvel korábban háziasította az ember a kutyákat, és a vadászó-gyűjtögető emberek már jóval a mezőgazdaság megjelenése előtt etették őket. Az új eredményeket két tudományos cikkben mutatták be, amelyek szerdán jelentek meg a Nature című folyóiratban. A két nemzetközi kutatócsoport részletes elemzéssel tárta fel, hogyan kezdődött az ember kutyához fűződő kapcsolata, és azt is bizonyították, hogy a modern európai kutyafajták sok őse származott olyan kutyafajtáktól, amelyek az egykori európai vadászó-gyűjtögető népek mellett éltek. A kutatók szerint ezek az ősi kutyák kis farkasokhoz hasonlíthattak, elképzelhető, hogy rövidebb volt a pofájuk és kevésbé erős az állkapcsuk.

Az első tanulmányban, amelyen Lachie Scarsbrook, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem kutatója és a londoni Természettudományi Múzeum tudósai dolgoztak, a brit Gough’s Cave-ből, a törökországi Pinarbasiból és két szerbiai lelőhelyről származó csontokból nyert DNS-t elemezték. A fejlett technológia segítségével először sikerült egyértelműen azonosítani a fajokat. Az eddigi legrégebbi, 15 800 éves maradványokat Pinarbasiban találták meg, emberi maradványok mellé temetve. Egy 14 300 éves kutya állkapocs pedig a somerseti Gough-barlangban végzet ásatásokon került elő, ahol abban az időszakban egy kannibalizmusáról ismert törzs élt. “Ez azt jelenti, hogy már 15 ezer évvel ezelőtt is léteztek nagyon különböző ősökkel rendelkező kutyák Eurázsiában, Somersettől Szibériáig. Ami felveti annak a lehetőségét, hogy a háziasítás az utolsó jégkorszak alatt történt, több mint 10 ezer évvel azelőtt, hogy bármilyen más háziasított növény vagy állat megjelent volna” – mondta el Scarsbrook.

Korábbi régészeti leletek arra utaltak, hogy a kutyákat körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt háziasították a szürke farkasokból. Mindeddig a kutyákra vonatkozó legrégebbi közvetlen genetikai bizonyíték 10 900 éves volt. Az ennél régebbi csontokból nyert töredékes DNS-minták alapján nem lehetett biztosan megkülönböztetni a farkasokat a kutyáktól, ezért a kutyák háziasításának ideje és körülményei bizonytalanok voltak. Az új kutatásokból kiderült, hogy a kutyák már legalább 14 ezer évvel ezelőtt elterjedtek Európában és Nyugat-Ázsiában. A török lelőhelyen talált csontok izotópos elemzése kimutatta, hogy a kutyák sok halat ettek, ami megegyezett a helyi emberek étrendjével. A többi lelőhely maradványainak vizsgálatakor is hasonló eredményekre jutottak, ami arra utal, hogy az emberek szándékosan etették a kutyákat. A temetkezési szokások elemzéséből azt a következtetést vonták le, hogy az ember és kutya között érzelmi kötődés is kialakult. A pinarbasi lelőhelyen három kölyökkutya csontjait egy ember lábai fölé temetve találták meg. A kannibálrituálékat folytató törzs által lakott Gough-barlangban talált kutya állkapocs vizsgálatából pedig kiderült, hogy mindkét oldalán szándékosan lyukakat vájtak bele, ami a kutatók szerint arra utal, hogy nagy valószínűséggel haláluk után a házi kutyák is a rituálé részi lehettek.

“A kutyák végig mellettünk álltak, miközben az emberek életmódja jelentős változásokon esett át, és kialakultak a komplex társadalmak” – mondta Anders Bergström, az angliai Kelet-Anglia Egyetem genetikusa, a másik tanulmány vezető szerzője. “Érdekesnek tartom azt is, hogy a legtöbb más háziasított állattal ellentétben a kutyáknak nem mindig van egyértelműen meghatározott szerepük vagy céljuk az emberek számára. Elsődlegesen talán csak társaságot nyújtottak” – magyarázta. Bergström és kutatócsoportja az eddigi legnagyszabásúbb kutatásában genetikai módszerrel különböztette meg a farkasokat és a kutyákat 216 ősi – 46 000 és 2000 év közötti korú – európai maradvány vizsgálatával. A kutatóknak sikerült 46 kutyát és 95 farkast azonosítaniuk. Az azonosított kutyák közül a legrégebbi 14 200 évvel ezelőttről származik, és maradványait a svájci Kesslerloch-barlangban találták. A tanulmányban azonosított legősibb európai kutyák és az Ázsiában vagy a világ többi részén élő kutyák közös ősökhöz köthetők, ami a kutatók szerint arra utal, hogy ezek a különböző kutyapopulációk nem különálló háziasítási folyamatokból származtak.

Tovább olvasom