Az elhasznált napelemek jellemzően a hulladékok között végzik, ily módon járulva hozzá a környezetszennyezéshez – írja a VG. A portál szerint gazdasági szempontból jobban megéri kidobni, semmint újrahasznosítani a napelemeket, igaz, ez idővel megváltozhat.
Napjainkban az otthoni napelemek egyre terjednek, a trend pedig hazánkban is megfigyelhető. Sokan nem pusztán takarékossági céllal döntenek az ilyen rendszerek mellett, a napenergia hasznosításával a bolygóra nehezedő nyomást, a klímaváltozást előidéző kibocsátást is mérsékelni akarják. Bár a fosszilis energiahordozók égetéséhez képest a napelemek valóban zöldebbek, kevesen tudják, hogy igazából ezen eszközök is komoly környezetszennyezők. A fotovoltaikus panelekhez használt alumínium, ezüst, réz, poliszilícium és üveg előállítása önmagában negatívan hat a környezetre, de hasonló a helyzet az elemek szállításával, felszerelésével és karbantartásával. A már elhasznált napelemek ráadásul még nagyobb szennyezést okoznak. A napenergia-iparban a gazdaságossági és egyéb számítások során úgy kalkulálnak, hogy a paneleket 30 évente kell cserélni, a napelemek élettartama viszont ennél akár lényegesen kevesebb lehet. Gyakran ráadásul a napelemeket nem megjavítják, hanem egyszerűen lecserélik, ilyenkor pedig a régi panelek a hulladékok között végzik. Az újrahasznosítás gazdaságilag egyszerűen nem éri meg.
Az elmúlt időszakban egyre több cég kezdett el a problémával foglalkozni, igaz, az újrahasznosítás még mindig gyerekcipőben jár. A fordulatot az hozhatja el, ha a napelemek iránti igény robbanásszerű növekedésével olyan szinten megemelkednek az alapanyagárak, hogy a piac érdekelté váljon a kidobásra ítélt panelek újrahasznosításában. Ez idővel nemcsak az ellátási lánc problémáit oldhatja meg, hanem konkrét költségmegtakarításhoz is vezethet. A Rystad Energy júliusban publikált jelentésében arra jut, hogy 2030-ban több mint 2,7; 2050-ben pedig már 80 milliárd dollár lehet az élettartamuk végét elérő panelek újrahasznosítható anyagainak összértéke. A szám idén csupán 170 millió dollár volt. Az energiakutató vállalat szerint 2040-re a napelemes beruházások 6 százaléka már a régi panelekből visszanyert anyagokhoz köthető majd, szemben a mai 0,08 százalékkal. Ugyanebben az évben viszont az évi 27 millió tonnát érheti el a napelemes hulladék mennyisége.
Zöld Energia
Új típusú energiatárolót dolgoztak ki
A spanyol kutatók egyelőre egy prototípust hoztak létre az új technológia segítségével.
Spanyol kutatók olyan új hőenergia-tároló rendszert (TES) terveztek, amely termoelektromos hőszivattyút (TEHP) használ az áram hővé történő átalakításához – számol be a PV Magazine. A hőszivattyút a változó vezetőképességű hőcsövek alternatívájaként használják.
Az újszerű kialakítás négy fő komponenst tartalmaz, nevezetesen egy termoelektromos hőszivattyúrendszert, egy elektromos ellenállást, egy TES-ciklust, valamint egy nyílt hurkot, amelyben a levegő a hőátadó közeg. A rendszer levegőjét a termoelektromos hőszivattyú melegíti fel, amely termoelektromos modulokat használ, kiegészítve az elektromos ellenállással.
A berendezés termoelektromos része hat TEHP-blokkból épül fel. Az első három egyfokozatú termoelektromos hőszivattyú (OTEHP) konfigurációt alkalmaz, mindegyik egy-egy TEM-et használ, mindkét oldalon egy-egy hőcserélővel. A következő három blokk kétfokozatú hőelektromos hőszivattyú (TTEHP), piramis alakú konfigurációval. Ennek a köztes hőcserélőnek a kialakítása egy nagyhatékonyságú, négy hőcsőből álló rendszert használ, amelyben munkafolyadékként víz van. A hőátadás az első fokozatból a második fokozatba ezeken a csöveken keresztül, a víz halmazállapot-változása révén történik.
A kutatók egy rendszerprototípust is létrehoztak, amelyen 45 forgatókönyvet teszteltek különböző feszültségekkel, bemeneti hőmérsékletekkel, illetve és légáramlási sebességekkel. A feszültségek 4, 6, 8 vagy 10 volt, a bemeneti hőmérséklet 120, 160 vagy 200 Celsius-fok, a légáramlási sebesség pedig 13, 18 vagy 23 köbméter per óra volt, utóbbi esetén 655,5 wattnyi hőt termeltek 1,35 COP mellett.
A kifejlesztett TEHP-rendszer integrálása egy elektromos ellenálláson alapuló hőenergiatároló rendszer töltési folyamatába 15, illetve 30 százalékkal növeli az energiaátalakítás hatékonyságát 120 és 200 Celsius-fok közötti energiatárolási hőmérséklet esetén. A javasolt rendszerkonfiguráció 135 Celsius-fokon 112,6 százalékos hatásfokot érhet el. A csapat következő céljai között szerepel, hogy a rendszer viselkedését változó hidegforrás-hőmérséklet esetén is teszteljék.