Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

A MOME erdőtelepítő programot indít három nemzeti parkkal együttműködve

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) erdőtelepítő programot indít három nemzeti parkkal együttműködve; a programról csütörtökön írták alá a stratégiai megállapodást Budapesten.

Létrehozva:

|

Böszörményi-Nagy Gergely, a MOME Alapítvány kuratóriumának elnöke és a projekt ötletgazdája a rendezvényen kiemelte, hogy a következő évtizedekben Magyarország arculatát, mindennapjait és lehetőségeit alapvetően befolyásolja a klímaváltozás. Megváltoznak a vízgazdálkodási, mezőgazdasági körülmények és vele az önellátási képesség is – jegyezte meg. A flórából és faunából állatok és növények fajtái tűnnek el, majd újak jelennek meg, ezt a folyamatot pedig a következő nemzedékeknek, a Z és a következő Alfa generációnak is értenie és értelmeznie kell – tette hozzá. Megjegyezte, “amit mi teszünk, az nem egyszerű fellángolás. Egyedülálló vállalás a hazai felsőoktatási intézmények között”. Az eseményen elhangzott, hogy a MOME 2022-től teljes tevékenységét a fenntarthatóság elveivel összhangban szervezi, hogy működését tíz éven belül száz százalékban nettó karbonsemlegessé tegye. A zöld átállás az intézmény működésének minden területét érinti, sőt a MOME Zero program kiterjed a Campuson kívüli klímavédelemre is. Ez egy többlépcsős erdőtelepítő program, erdész, ökológus és természetvédelmi szakemberek bevonásával; az első erdőtelepítést 2023 végére tervezik.

A MOME Zero erdőtelepítő akció részeként az egyetem a Balaton-felvidéki, a Duna-Dráva és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkokkal összefogásban félszáz hektáron hoz létre új erdőket, amelyek a jövőben lehetővé teszik a MOME károsanyag kibocsátásának semlegesítését. Az akcióban a MOME közössége, az egyetem dolgozói és hallgatói is szerepet vállalnak – jegyezte meg az elnök; a fenntarthatósági program a MOME képzésébe is beépül. Puskás Zoltán, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatója emlékeztetett rá, hogy a nemzeti parkok is küzdenek a klímaváltozás ellen, ezért örömmel csatlakoznak a MOME programjához, amely nem egy élőhely védelméről, hanem egy új létesítéséről szól.

Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója felidézte, hogy a park helyén a múlt rendszerben a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítését tervezték, a nemzeti park azonban 25 éve azon dolgozik, hogy természeti értékeit, térségét megóvja. Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatója pedig arról beszélt, hogy a nemzeti parkban a szántók és az egykori ártéri erdők vizes, mocsaras területei a csapadékosabb időszakokban nagyon nehezen művelhetők, így indokolt, hogy ott erdőt telepítsenek és partnerként részt vegyenek az egyetem programjában, hiszen Magyarország egyik legelmaradottabb, legszegényebb vidékéről van szó.

Advertisement

Zöldinfó

Kutatók szerint újra kell gondolni az Alföld földhasználatát

A vizes élőhely helyreállítása javíthatná az Alföld vízháztartását.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Csaknem egymillió hektárnyi egykori vizes élőhely helyreállítása javíthatná az Alföld vízháztartását, mérsékelhetné az aszálykárokat – írja az alternativenergia.hu. A vízvisszatartás nemcsak természetvédelmi cél, hanem a mezőgazdaság hosszú távú alkalmazkodásának egyik kulcsa is lehet a klímaváltozásnak különösen kitett térségben – közölte a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat az MTI-vel. A közleményben Pinke Zsolt, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatója és társai friss tanulmányukat mutatták be. Rámutattak, hogy az Alföld mezőgazdaságát nagyrészt néhány szántóföldi növény (búza, kukorica, árpa, repce, napraforgó) termesztése határozza meg. Ez a szerkezet azonban a klímaváltozás, az egyre gyakoribb aszályok és a mezőgazdasági piacok válságai miatt tartós krízisbe került.

Kiemelték, hogy a termelőhelyi adottságok miatt az Alföld a klímaváltozás európai válságövezetei közé tartozik. Ezért a kutatók szerint nem elég egy-egy technológiai beavatkozás: a földhasználat egész rendszerét újra kell gondolni. A kutatás szerint az Alföldön csaknem egymillió hektárnyi olyan terület azonosítható, ahol a korábbi vizes élőhelyek helyreállítása lehetséges lenne. A szerzők azt vizsgálták, hogy a lehetséges beavatkozások – például a vízvisszatartás és egy tiszai árhullám kivezetése – miként hatnának a talajvízkészletekre, illetve ezen keresztül a környező szántóföldek terméseredményeire.

A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy a vizes élőhelyek helyreállítása nem pusztán természetvédelmi beavatkozás. Ez a klímaadaptív földhasználat egyik alapja lehet az Alföldön, ahol a hagyományos, intenzív szántóföldi művelés sok helyen egyre kevésbé fenntartható. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a vízvisszatartás egyszerre csökkentheti az aszály hatásait, javíthatja a talajvízháztartást, segítheti az élővilág regenerációját, és bizonyos termőhelyeken még a mezőgazdasági termelés eredményességét is növelheti. A kutatásban ezért arra utalnak, hogy az Alföld jövője nem feltétlenül a még intenzívebb vízelvezetésben, hanem éppen a víz tájban tartásában keresendő – olvasható a HUN-REN közleményében.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák