Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

A világ fulladozik a műanyagban, de az akarat hiányzik a megoldáshoz

Bár tudjuk, mit kellene tenni, a nagyhatalmi érdekek és a félmegoldások bénultságban tartják a bolygót – pedig a kétsebességes, ösztönző alapú rendszer valódi áttörést hozhatna.

Létrehozva:

|

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Ugye mindannyian emlékszünk még Leonardo DiCaprio zseniális alakítására a „Ne nézz fel!”[1] („Don’t Look Up”) című 2021-es szatirikus sci-fi filmben? Bár óriási üstökös nem fenyeget minket, de hatásaiban azzal vetekedő, a filmbeli groteszk helyzethez hasonló szituáció alakult ki globálisan a műanyagszennyezés ügyében: az országok hosszú évek óta képtelenek közös nevezőre jutni a témában az ENSZ égisze alatt folyó tárgyalások során – írja az alternativenergia.hu. A műanyagtrilógia utolsó cikkében ezt a patthelyzetet és az ide vezető utat dolgozom fel, és egyúttal bátorkodom adni egy reális, középutas javaslatot arra, hogy miként tudnánk mégiscsak lépni egyet előre. Kissé rémisztő lehet, ha a déjà vu akkor és úgy fog el minket, hogy az eredeti érzést sem felejtettük még el. A „Ne nézz fel!” (2021) című mozi hatása még el sem múlt igazán, máris ismétel a sors: a becsapódásról szóló szatirikus történet körülményei egy egészen más, a film készítésekor még nem ismert dráma koreográfiájához passzolnak. A film műfaji besorolása szerint ugyan fekete komédia, de logikus, a rendszer működési problémáinak ismeretén túl képes az amerikai gondolkodásmód bemutatására is. Most éppen ott tartok, hogy amit éreztem a Leonardo DiCaprio–Jennifer Lawrence mozi kapcsán, az pont ugyanaz, ami a műanyagszennyezésről szóló globális tárgyalási térben jelenleg érzékelhető. A műanyaghulladékok történetét feldolgozó trilógia nyitóképét[2] és fő tételét[3] nemrég posztoltam. Ennek lényege: miközben jól tudjuk (hiszen tudósok modellezték), hogy ha így megy tovább, bele fogunk fulladni a szennyezésbe, és hogy vannak elméleti és gyakorlati megoldások e helyzet kezelésére, valójában az óhajtozáson kívül nem teszünk semmit.

Jelenleg fenntarthatatlanul brutális mennyiségű műanyagot használunk és dobunk a szemétbe, juttatunk az élővizekbe, a termőföldekre, bárhova-mindenhova. E műanyagok jelentős részének a lebomlása akár több százezer évbe is beletelik, és miközben már csak az óceánokba bekerül ebből évente több mint 10 millió tonna. Eddig összességében közel 10 milliárd tonnával már megterheltük a Földet, de továbbra „sem nézünk fel”. A déjà vu-hatás elfogadását minden porcikám ellenzi, többek között akkor, ha az olvasom, a tárgyban a nagyhatalmak világmegváltó politikáját illetően is csak rossz hírek érkeznek[4]. Amit az ENSZ (illetőleg a szervezet környezetvédelmi közgyűlése, az UNEA) 2022 márciusában elért, azt idén nyár végére az amerikaiak diplomáciai befolyásolás és zsarolás határesetének tekinthető megoldással éppen teljesen ellehetetleníti. Az UNEA 2022-ben, Nairobiban fogadta el az 5/14. sz határozatot[5], amelyről azt érdemes tudni, hogy az a műanyaggyártás, kibocsátás, illetve újrahasznosítás témakörében fontosságát és egyetemességét illetően kb. egyenértékű a párizsi klímaegyezménnyel[6]. Elsősorban abban az értelemben, hogy olyan történelmi jelentőségű dokumentum, amely a tankönyvekbe úgy kerülhet be, mint amely elindította a világot a műanyagmentes világ felé.

Nairobiban csak a kezdő lépést tették meg a tagországok: a műanyagkibocsátás csökkentését illetően egy jogilag kötelező erővel bíró nemzetközi egyezmény tető alá hozatalát célozták meg. E határozat céljai között az egyszer használatos műanyagok kivezetésével kapcsolatos alapkérdések tisztázása mellett olyan sarokpontok szerepelnek, mint hogy legyen egy, a világban mindenhol érvényes, kötelező szabályrendszer a műanyagok gyártását, forgalmazását és újrahasznosítását illetően, és a gyártók felelősségét terjesszék ki a termék teljes életciklusára mindenfajta műanyaghulladék tekintetében. A biztató kezdet ellenére mindeddig nem került több az asztalra, mint némi önkéntes vállalás és konkrétumok nélküli kötelezettségvállalások zűrzavara. Már akkor is kevés volt, hogy mintegy 40 ország és az EU egy olyan koalícióba tömörült, amely a műanyagok előállításának visszaszorítását és a globálisan kötelező szabályozást sürgeti. Ahogyan legutóbb a Reuters[7] oknyomozói összerakták a képet: a haladó törekvéseket Donald Trump emberei egyszerűen szétbombázták. A globális, teljes körű megoldást célzó munkát Amerika aláásta azáltal, hogy – mint a világ legnagyobb műanyaggyártója és szennyezője – kormánya erőből akarja megszabni, miről lehet és miről nem lehet tárgyalni. Az például „vörös vonalon” túli területnek számít náluk, ahol a műanyag teljes életciklusának felelősségét és kezelését a gyártóra terhelnék az EPR-rendszer[8] keretein belül.

Advertisement

Mindez a felelősség teljes elhárítása, ami egy belső, diplomáciai levelezésből derült ki, melyben az Egyesült Államok a Genfben tárgyaló 180 országból mintegy százat megfenyegetett, sürgetve őket, hogy utasítsák el az ügyben a tervezett paktumba írt korlátozásokat. „Nem fogjuk támogatni az olyan gyakorlatiatlan globális megközelítéseket, mint a műanyagtermelési célok, illetve a műanyag adalékanyagok vagy műanyagtermékek betiltása és korlátozása, amelyek növelni fogják a mindennapi életünkben használt összes műanyagtermék költségeit” – írták az amerikaiak. Az indoklásuk, miszerint nem látják az összefüggést a műanyaggyártás és a tervbe vett globális korlátozások és tiltások között, azt jelzi, hogy a Trump-adminisztráció a klímaváltozáshoz hasonlóan, műanyag-ügyben is a tagadást választotta. Így részükről az a legkevesebb, hogy a 2022-es, Nairobiban elfogadott határozatból kifarolva újra akarják tárgyalni az egészet. Pedig a közgazdasági cél éppen az, hogy az EPR-en keresztül a műanyag életciklusért vállalt teljes felelősség költsége kerüljön be a műanyag termékek önköltségi modelljébe és az árába. Ma éppen azért szennyezünk annyit, mert ennek nem fizetjük meg az árát a termékek árába építve.

Ugye ismerős ez a szén-dioxid piacról? Hasonlóképpen a klímavédelmi megállapodással történtekhez, a jelen helyzet is a diplomácia csődjét jelenti. Ahogy Steve Fletcher és Antaya March szennyezési szakértők a The Conversation[9] felületén tűpontosan meg is írták: ez még nem a vége, a folyamat nem omlott össze, de a műanyagválságra megoldást kell találni, mert „nem a tudás hiányzik, hanem az akarat, hogy a szavakat kötelező érvényű tettekkel párosítsuk”. Én is úgy gondolom, hogy a helyzet súlyos, ám nincs minden veszve, a kötelező optimizmust félretolva: éppen a szén-dioxid önkéntes karbonpiaci újragondolása miatt gondolom így. Az egyik központi feszítő erő az, ha a cégeket, a szektor szereplőit és az érintetteket a tiltásokkal és szankcióval fenyegetések helyett (de legalábbis amellett, azt kiegészítve) anyagi ösztönzőkön keresztül érdekeltté tennék abban, hogy a műanyagot másként lássák és másként kezeljék. Ahogyan a karbonkreditek világában, úgy a műanyagok esetében is az első kérdés az: ha a teljes körű, globális, szigorú-fenyegető-szankcionáló megoldásra nincs meg a konszenzusos politikai hajlandóság, akkor milyen tételekre volna, vagy lehetne ezt megteremteni. Ha az „egyszer és mindenkorra” megszabottan nem tudjuk az életünkből ma kivonni a műanyagokat[10], akkor létezik-e olyan megoldás, amely akár egy kicsit kisebbet fogva is, de működhet és nemzetközileg ratifikálható? Szabad-e egyáltalán erkölcsileg ilyen kompromisszumot kötni? És végül: vajon azzal, ha mégiscsak így a kívánt cél felé mozdítható el a rendszer, vajon nem valószínűbb-e, hogy talán mindenki – vagy egyre többen –aláírhatónak tartana-e egy ilyen menetrendet? Én úgy látom, van ilyen opció.

Advertisement

A teljeskörű és kötelező EPR tekintetében egy globális, mindenkire kötelező érvényű rendszer felépítésére van szükség a műanyag csomagolást és gyártási hulladékot illetően, ám ezt egyből nem, csak lépésről-lépésre lehet megvalósítani. Egyrészt jelentősen, realista megközelítésben mintegy 15-25 évre ki kellene tolni a teljes körű műanyag kivonás- korlátozás-újrahasznosítás céldátumát. (Azaz 2040-et vagy rosszabb esetben akár 2050-et kellene belőni), hogy egy minél szélesebb körben aláírható és ratifikálható egyezmény születhessen, és a globális politikai szándék egységesüljön.) Másrészt, az alapforgatókönyvhöz képesti gyorsítást lehetővé kell tenni és azt ösztönözni szükséges, azaz vonzóbbá, érdekesebbé kellene tenni a mostaninál. Mit is jelent a kétsebességes forgatókönyv? A gyorsítósáv definíciója nálam azzal kezdődik, hogy a nagyobb tempó önkéntes módon vállalható, így, ha az EU-nak (és más önkéntesen csatlakozó országoknak) a műanyagkrízis megoldása tényleg afféle zászlóshajó projekt, akkor mehessenek gyorsabban, cipelhessenek nagyobb részt a teherből. Ez szerintem azonban csak úgy lesz járható út, ha mindez üzletileg is megéri az piaci szereplők számára. Az ilyen vállalásokhoz szükséges volna egy nemzetközi, az UNEP égisze alatt működő műanyagkredit-rendszer[11] létrehozása – hasonló van folyamatban a klímamitigációs célú karbonpiacon a párizsi klímamegállapodás kiegészítése keretében[12].

Mivel két, logikailag részben átfedő iniciatíváról beszélünk és mindkettő az ENSZ keretein belül működik, akár össze is drótozható a kettő[13] a bonyolultság csökkentése érdekében. Az EPR-rendszer és az önkéntes, anyagában  történő műanyag-újrahasznosítási projektek piaci alapú, ösztönzési célú kreditesítése fúziójának koncepciója jelenleg a washingtoni székhelyű Verra kommunikációjában[14] látszik legtisztábban. Tovább gondolva a lényeg: a minden műanyag tekintetében kötelezően megfizetendővé váló EPR-díjakból levonható legyen az önkéntes, az alapmenetrendet tükröző jogszabályi kötelezettségeken túlmutató, ahhoz képest többletteljesítményt megvalósító, anyagában történő műanyag újrahasznosítási projektekből származó kreditek megvásárlására fordított összeg. Ezáltal a műanyag kreditekért kifizetett ellenérték direkt módon, holtteher veszteség nélkül, egy az egyben átkerül a műanyagot anyagában újrahasznosító vállalkozáshoz, amely az üzleti alapú többletberuházást megvalósítja. Abból kiindulva, hogy a probléma globális, a megoldása is csak így lehetséges, ezért mihamarabb egységes platformra kell kerüljünk. Megérné ezt alaposabban is végig gondolni: hívjuk hát be Leonardo DiCapriót az ülésterembe, hátha érvelésével felnyitja a szemünket és végre mind felnézünk!

Advertisement
A cikk szerzője Tóth Levente, MITIGIA CARBON Zrt. alapítója. 

[1] https://m.imdb.com/title/tt11286314/?ref_=vp_close 

[2] https://www.linkedin.com/pulse/life-plastic-levente-t%C3%B3th-qjodf/?trackingId=L8pJMH1hLasz027Mg5BYhA%3D%3D 

Advertisement

[3] https://www.linkedin.com/pulse/k%C3%B6zellens%C3%A9g-levente-t%C3%B3th-
yvzlf/?trackingId=NZZ3zfuETt6IrQfrgnOe%2BA%3D%3D
 

[4] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20251004/borzaszto-karokat-okoz-a-muanyagszennyezes-egyelore-azonban-ez-igy-is-
marad-787882
 

Advertisement

[5] https://digitallibrary.un.org/record/3999257?v=pdf 

[6] https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/paris-agreement-climate/ 

Advertisement

[7] https://www.reuters.com/sustainability/climate-energy/trump-administration-memo-urges-countries-reject-plastic-production-
caps-un-2025-08-06/
 

[8] https://www.unep.org/ietc/what-we-do/extended-producer-responsibility 

Advertisement

[9] https://theconversation.com/three-reasons-plastic-pollution-treaty-talks-ended-in-disagreement-and-deadlock-but-not-collapse-
261327
 

[10] https://www.recycling-magazine.com/2019/11/18/human-beings-cannot-live-without-plastics-for-one-hour/ 

Advertisement

[11] https://greendex.hu/muanyag-az-agyban/ 

[12] https://unfccc.int/process-and-meetings/the-paris-agreement/article-64-mechanism 

Advertisement

[13] https://unepccc.org/article-6-pipeline/ 

[14] https://verra.org/programs/plastic-waste-reduction-standard/why-purchase-plastic-credits/ 

Advertisement

Zöldinfó

A talajba került-e veszélyes anyag? Vizsgálják a debreceni CATL-ügyet

Vegyi anyagokat mutattak ki a debreceni CATL akkumulátorgyárnál május elején kiömlött zöld folyadékban.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Soron kívüli és szigorú vizsgálatot rendelt el a kormányhivatalokat is felügyelő Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter a debreceni CATL akkumulátorgyárból szivárgó “zöld víz” ügyében az esetleges szennyezés feltárására – közölte Tárkányi Zsolt, a Tisza Párt helyi országgyűlési képviselője a Facebookon. Az önkormányzat és a CATL a vizsgálatok lefolytatásában mindenben együttműködik az illetékes szervekkel, ugyanakkor jelezték: a korábbi vizsgálatok nem mutattak ki szennyező anyagokat – írja az alternativenergia.hu. Tárkányi Zsolt közlése szerint az eset miatt a kormányhivatal visszavonta a gyárnak korábban kiadott vízügyi hatósági hozzájáruló nyilatkozatot, és egymillió forintos bírságot szabott ki. “Utóbbit nehéz indulatok nélkül kommentálni, de sajnos a jelenlegi szabályok szerint jelenleg ez a kiszabható legmagasabb bírság az ilyen eseteknél. Ezen rövidesen változtatunk és valós visszatartó erővel bíró bírságokra számíthatnak a szennyező üzemek” – jelezte Tárkányi Zsolt.

Ezt megelőzően a Tisza párt két debreceni országgyűlési képviselője hozta nyilvánosságra a Mikepércsi Anyák a Környezetért (MIAKÖ) Egyesület által megrendelt vizsgálat eredményét, miszerint vegyi anyagokat, köztük magzatkárosító NMP-oldószert mutattak ki abban a zöld folyadékban, amely május elején bugyogott fel a földből Debrecenben, a CATL kínai akkumulátorgyárnál. Tompa Enikő a Facebook-bejegyzésében azt írta, a debreceni CATL akkumulátorgyár 2-es kapuja előtt felbugyogó zöld folyadékból vett minta független laboratórium által készített elemzése “aggasztó képet fest a (…) minta összetételéről”.

A képviselő haladéktalanul tájékoztatást kért az ügyben a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal főigazgatójától, hogy még a csütörtöki napon adjanak tájékoztatást a hatóság által elvégzett laboratóriumi elemzés eredményéről, és a vizsgálati eredményt hozzák nyilvánosságra. Tárkányi Zsolt a Facebookon jelezte: “döbbenettel értesültünk arról, hogy magzatkárosító NMP-oldószert és más vegyi anyagokat is kimutatott a civilek által megrendelt vizsgálat. A minimális mértékű oldószer jelenlétét az teszi maximálisan aggasztóvá, hogy a gyárból a talajba és a vízbe egyáltalán nem kerülhetne, vagyis az egyetlen elfogadható mennyiség itt a 0” – írta a képviselő.

Advertisement

A képviselők azonnal tájékoztatták a hatóságokat és az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot. “Ha bebizonyosodik a szennyezés, akkor minden hatósági eszközzel fel fognak lépni az illetékesek. Közben már előkészítés alatt áll az a jogszabály, amely kifejezetten az ilyen üzemek ellenőrzésére és szankcionálására létrejövő hatóságról rendelkezik. A visszaeső környezetszennyező üzemekre kivethető legsúlyosabb szankció a gyár bezárása lesz” – ismertette Tárkányi Zsolt. A MIAKÖ Egyesület részletesen nyilvánosságra hozta a mérések eredményét, a szennyezett víz összetételét.

Ebben külön kiemelték, hogy “mivel az NMP (N-metil-2-pirrolidon) a természetben nem fordul elő, jelenléte a mintában, még ha csak 1 µg/l koncentrációban is, feketén-fehéren igazolja, hogy a csatornába került folyadék technológiai szennyezéssel érintkezett, azaz nem tiszta hálózati víz és ételfesték keveréke volt”, mint ahogy azt korábban a gyár képviselői állították. “Mivel az NMP az akkumulátorcellák gyártása során (a katódbevonat készítésénél) használt veszélyes, reprodukciót károsító oldószer, annak semmiképpen sem szabadna keverednie a csatornahálózattal” – jelezték, hozzátéve, az, hogy a zöld színű folyadékkal együtt az NMP is megjelent a kapun kívüli árokban, azt mutatja, hogy a “nyomáspróba” során átmosott vagy leürített csővezetékekben NMP-maradványok voltak, amelyeket a folyadék magával sodort a közterületre.

Advertisement

A mintában talált összetétel pontról pontra megegyezik az NMC (nikkel-mangán-kobalt) típusú lítium-ion akkumulátorok gyártási alapanyagaival – közölték. Papp László (Fidesz-KDNP), Debrecen polgármestere az MTI-hez eljuttatott közleményében emlékeztetett rá, hogy korábban a CATL vezetése, a nyomáspróbát végző cég és a Debreceni Vízmű arról tájékoztatta az önkormányzatot, hogy a víz nem tartalmaz szennyező anyagot. A katasztrófavédelem helyszíni mérései is ezt támasztották alá. “Az akkori és a MIAKÖ által a mai napon közzétett eredmények közötti ellentmondást fel kell oldani” – mondta a polgármester, jelezve, az önkormányzat támogatja a MIAKÖ vizsgálati kezdeményezését, és szorgalmazza, hogy a környezetvédelmi hatóság tisztázza a laborvizsgálatok közötti különbségeket.

Ehhez a város a Debreceni Vízmű Zrt. által végzett laborvizsgálat eredményét is a MIAKÖ rendelkezésére bocsátja. “A város abban érdekelt és elkötelezett, hogy az itt működő üzemek betartsák a szabályokat és azoknak megfelelően működjenek. Amennyiben nem így tesznek a hatóságok a legszigorúbb szankciókkal lépjenek fel ellenük” – írta a polgármester. A kormányhivatal nem mutatott ki NMP-t a zöld vízben, a CATL Debrecen a hatóság méréseit tekinti hitelesnek a csatornaügy kivizsgálásában – közölte az akkumulátorgyár sajtószolgálata az MTI-vel.

Advertisement

Azt írták: a vállalat információi szerint a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal környezetvédelmi, természetvédelmi és hulladékgazdálkodási főosztályának “akkreditált laboratóriumi eredményei nem támasztják alá azt az értesülést, amely szerint a vállalat telephelye melletti csatornából kiömlő zöldre festett szennyvíz NMP vegyületet tartalmazott volna”. A vállalat mindenben együttműködik a hatóságokkal – tették hozzá.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák