Zöld Energia

Az esővíz jobb felhasználására készülnek az osztrák fővárosban

A természetben a lehulló csapadék nyolcvan százaléka ott párologhat el, ahol földet ért, míg a beépített városi területeken ez az arány mindössze öt százalék. Bécs célja, hogy a jövőben jelentősen javuljon ez az arány. Zöldtetők, víztározók, kizöldített parkolók és szivacsváros – a csapadék megtartásával nemcsak a zöldterületek járnak jól, de a város klímája is javul.

Létrehozva:

3 év telt el a létrehozás óta

2022-09-05

Szerző:

Hell

Az osztrák fővárosra hulló csapadék nagy része a csatornarendszeren keresztül egyből a szennyvíztisztítóba kerül ahelyett, hogy beszivárogna a talajba. Ez nemcsak pénzt és energiát emészt fel, de azt is jelenti, hogy a csatornarendszer kapacitásának több mint kilencven százalékát az köti le, hogy a szennyvíztelepre vezessék a nagyjából tiszta esővizet, míg a tulajdonképpeni feladatra – a városban keletkező szennyvíz összegyűjtésére és elvezetésére – mindössze a kapacitások alig tíz százalékát használják. Ezen szeretne a jövőben változtatni Bécs. Egységes stratégiát még nem dolgozott ugyan ki a város, de az elmúlt években már számos olyan megoldással kísérleteztek, amelyek az esővíz helyszíni felhasználását segítik. Ilyenek például a zöldtetők, az esővízgyűjtők, a víztározók, a szivacsváros-elv alapján átalakított utcák vagy éppen Aspern, Bécs új városrésze, ahol már nagy területen alkalmazzák utóbbi elvet. Itt a csapadék már nem a csatornahálózatba folyik, hanem – mint a természetben – beszivárog a talajba és a zöldterületeken keresztül fokozatosan elpárolog. A módszer előnye, hogy nemcsak kevesebbet kell öntözni, de a környék klímája is kellemesebb, hűvösebb.

A bécsi szakembereknek már a szupermarketek óriási parkolóira is van ötletük: itt kisebb-nagyobb zöld szigeteket kellene létrehozni és ide vezetni a csapadékot, hogy aztán szép lassan elpárologhasson csökkentve a hősziget-jelenségre hajlamos aszfaltozott felületek és környezetük hőmérsékletét. A nagyon forgalmas területeken természetesen elővigyázatosan lehet csak alkalmazni a módszert, mivel a szennyezett esővíztől szennyezett lesz a talaj is. Ide egy- és kétnyári növényeket érdemes csak ültetni, és tíz-húsz évente ki kell cserélni a talajt, ha telítődött károsanyagokkal. Télen a sós hólevet pedig a csatornarendszerbe szabad csak vezetni. „A klímaváltozás miatt egyre forróbb és szárazabb nyarak várhatóak hirtelen, nagy mennyiségben lehulló csapadékkal. A forró levegő több vizet vesz fel, így a hőhullámok során sokkal több víz párolog el a talajból. Ilyen körülmények között minden csepp esőt meg kell becsülni és meg kell próbálni hasznosítani – vélekedik Christian Härtel, a Bécsi Városháza Környezetvédelmi Ügyosztályának területfejlesztési osztályvezetője.

Kép: PID / David Bohmann

Kapcsolódó tartalom:eső esővíz megújuló energia vízenergia

Zöld Energia

Az energiatárolás új játékszabályai és a megtérülési modellek kockázatai

Az exportbüntető piacokon a tároló gazdasági szükségszerűséggé vált, de a régi modellek miatt a projektek könnyen alulteljesíthetik a várakozásokat.

Létrehozva:

2 óra telt el a létrehozás óta

2026-03-04

Szerző:

Vanessza

Még nem késő pályázni a 2,5 millió forintos állami energiatároló támogatásra! Kattintson ide! (x)

A lakossági napelemes piac gyors átalakuláson megy keresztül: a hagyományos, nappali termelésre és hálózati exportmaximalizálásra épülő modellek helyét egyre inkább az akkumulátoros önfogyasztás veszi át – írja az alternativenergia.hu. Ez a váltás azonban komoly kockázatot hordoz a megtérülési számításokban, mert a pénzügyi modellek és teljesítménygaranciák jelentős része még mindig a korábbi, PV-only logikát tükrözi.

Megfordult a gazdasági logika

A klasszikus net metering korszakban a napelemes rendszerek értékét elsősorban a termelt energia mennyisége határozta meg. A többlettermelés egyszerűen a hálózatba került, az inverterek pedig jellemzően optimális közepes teljesítményszinten működtek. A pénzügyi modellek viszonylag egyszerű veszteségfeltételezésekkel dolgoztak.

Ma ez a paradigma már nem áll.

Számos piacon a hálózatba betáplált energia értéke jelentősen elmarad a vételezett villamos energia árától. Egyes régiókban a visszatáplálás nagykereskedelmi szinten kerül elszámolásra, ami akár két-háromszoros árkülönbséget is jelenthet a lakossági tarifához képest. Ennek következtében az akkumulátor már nem opcionális kiegészítő, hanem gazdasági optimalizáló eszköz lett.

Másképp működnek a rendszerek

Az önfogyasztásra optimalizált solar-plus-storage rendszerek energiaáramlása alapvetően eltér a korábbi működéstől. A cél már nem az, hogy a megtermelt energiát minél gyorsabban kitolják a hálózatba, hanem az, hogy a lehető legtovább helyben tartsák.

Ez több fontos üzemeltetési változást hoz:

a tárolók gyakrabban ciklizálnak
az inverterek sokkal több időt töltenek alacsony teljesítményszinten
nő az energiaalakítási lépések száma
megjelennek folyamatos parasztikus veszteségek

Ezek a működési módok korábban ritkák voltak, ma viszont tipikussá váltak.

Összetett veszteségek a háttérben

A modern rendszerekben a veszteségek több ponton halmozódnak. AC-csatolt architektúráknál például a többszörös DC-AC-DC-AC átalakítás érdemi energiaveszteséget okozhat. Emellett a tárolók és inverterek készenléti fogyasztása is folyamatos energiaveszteséget jelent.

Kritikus tényező az is, hogy sok inverter hatásfoka alacsony terhelésen jelentősen romlik. Márpedig az önfogyasztásra optimalizált rendszerek életciklusuk nagy részében nem csúcsteljesítményen működnek.

Fontos felismerés, hogy a különböző architektúrák eltérő pontokon „veszítenek energiát”. Nincs univerzális veszteségmechanizmus, ezért a névleges hatásfokok összehasonlítása önmagában félrevezető lehet.

Miért kritikus ez a befektetőknek?

A lakossági portfóliók jelentős része hosszú távú termelési becslésekre épül. Ezek támasztják alá a teljesítménygaranciákat, az adósságszolgálati mutatókat és a befektetői hozamokat.

Ha egy rendszert régi feltételezésekkel modelleznek, de modern önfogyasztási üzemmódban működtetnek, a projekt papíron rendben lehet, a valóságban mégis alulteljesíthet. Ez különösen érzékeny kérdés egy alacsony marzsokkal működő iparágban, ahol a teljesítménygaranciák közvetlenül az operatív cash flow-t terhelik.

Lakossági motivációk is változnak

Iparági adatok szerint a háztartások egyre inkább a villanyszámla-csökkentést és az energia-önellátást jelölik meg fő motivációként az akkumulátor telepítésénél. Azokon a piacokon, ahol az export kedvezőtlen, a tároló csatlakozási aránya már meghaladja a 75 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a rendszereket tudatosan olyan üzemre optimalizálják, amelyet a régi modellek nem vettek figyelembe.

Mit kell most újragondolni?

Az iparág számára egyre világosabb, hogy a modellezési és tervezési gyakorlatot frissíteni kell. A szakértők szerint különösen fontos:

a valós üzemprofilok modellezése
a teljesítménygaranciák újrakalibrálása
az alacsony terhelés melletti hatásfok vizsgálata
az architektúra-specifikus veszteségek számszerűsítése
a transzparens kommunikáció a beruházók felé

Új korszak kezdődött

A napelemes iparág már korábban is szembesült hasonló fordulópontokkal, például a moduldegradáció pontosításakor. Most egy hasonló léptékű korrekció zajlik.

Ahogy a solar-plus-storage válik alapértelmezetté, a siker kulcsa egyre kevésbé a beépített kapacitás, és egyre inkább az lesz, mennyire pontosan értjük az energia valós útját a rendszerben. Aki ezt a váltást figyelmen kívül hagyja, az könnyen olyan portfóliót építhet, amely nem a hardver hibája miatt, hanem a hibás modellezés következtében marad el a várakozásoktól.

Tovább olvasom