Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Azonnali megoldást követel az aszályhelyzet Európában

Létrehozva:

|

Az ELTE szerdai közleményében azt írták, hogy a kutatók legújabb aszálytérképe sokkoló képet nyújt nemcsak az európai mezőgazdasági termelésről, mivel a növények számára elérhető talajnedvesség éves átlaga szinte az egész kontinensen csökkenő tendenciát mutat 1981 és 2017 között. A kutatók tanulmányából kiderül, hogy a vegetációs időszak nagy részét lefedő nyári félév az európai mezőgazdasági területek közel felén csökkent lényeges mértékben. Az European Journal of Agronomy című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a legkomolyabb mértékű csökkenés Kelet-Európában, Ukrajnában, Moldovában és Romániában történt, míg Észak-Európa szenvedte el a legkisebb mértékű talajnedvesség veszteséget. A legnedvesebb talajokon az alpesi, a balti és a nyugat-balkáni országokban gazdálkodnak, míg a legszárazabbak mezőgazdasági területek elsősorban mediterrán és kelet-európai országokban találhatók. Magyarországot és az Észak-Balkán országait szintén a legszárazabb talajú országok között említik.

“Az Európa nagy részén 2015 óta szinte megszakítatlan aszályos periódus halaszthatatlan beavatkozást igényel” – figyelmeztetnek a tanulmányban Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék tudományos főmunkatársa és kutatótársai hozzátéve, hogy az elmúlt években annak örülhettünk, hogy Magyarország jórészt kimaradt ebből a kétezer éve nem tapasztalt aszályhullámból, hiszen az idei évet leszámítva az utóbbi nyolc esztendőből csak 2015-ben fordult elő jelentősebb aszály. A kutatók a tanulmányban felsoroltak olyan hagyományos módszereket is, amelyek alkalmazásával csökkenthető az aszályhelyzet. Ilyen módszer Európa-szerte, hogy a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé aszályosabba. Dél-Európában és a Balkánon tömeges mértékben hagynak fel a gabonatermesztéssel, ugyanakkor Észak-Európában, a Német-, a Lengyel-és a Kelet-Európai Síkság északi felén növekszik a gabonatermesztésbe fogott területek kiterjedése.

A kutatók felsorolták azokat az alkalmazkodási technikákat is, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a talajnedvesség megtartásához. Ilyen például a nagyobb tőtávolság mellett való döntés, a szántásmentes, vagy minimális talajbolygatást alkalmazó gyakorlat és a mulcsozás. A tanulmány szerint a felszíni vízvisszatartás különböző formái a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb eszközei. Egy fenntartható földhasználati rendszer kulcselemeként a nagy területen talajba szivárogtatott víz révén a MAR-technológia (Felügyelt Talajvízutánpótlásos Eljárás MAR – Managed Aquifer Recharge) hatékonyan javítja a tájak aszályokkal szembeni ellenállóképességét.

Advertisement

Azt írták, hogy ezt az Európai Unió (EU) is felismerte, ezért az Európai Bizottság június 22-én egy élőhely-restaurációs törvényre vonatkozó javaslatot nyújtott be a Parlamenthez és a Tanácshoz annak érdekében, hogy jogszabályban rögzítsék az EU Biodiverzitás stratégia legfontosabb céljait. Az intézkedés célja, hogy az EU szárazföldjeinek és tengerpartjainak 20 százaléka és ezen belül 25 000 kilométer folyószakasz és kapcsolódó árterek restaurációja 2030-ig megvalósuljon – áll a közleményben.

Advertisement

Zöldinfó

Új korszak jöhet a vízgazdálkodásban: Magyarország Kínával működik együtt

Vízügyi szakmai tapasztalatcsere kezdődött Magyarország és Kína között.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Vízügyi szakmai tapasztalatcsere indult Magyarország és Kína között: a résztvevők megosztják tapasztalataikat és gyakorlati megoldásaikat az aszály, az árvíz, a folyók védelme és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról – írja az alternativenergia.hu. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a honlapján számolt be az együttműködésről, amely során a szakértők megosztják egymással a Tisza és a Hancsiang folyó vízgazdálkodása során szerzett tapasztalataikat. Azt írták: úgy tűnhet, a közép-európai Tisza és a kínai Hancsiang folyó között alig van közös pont, mivel több ezer kilométer választja el őket egymástól, és kezelésük nagyon eltérő földrajzi és intézményi keretek között zajlik. Azonban a két folyó vízgyűjtőterülete hasonló kihívásokkal néz szembe: azzal, miként lehet biztosítani, hogy elegendő víz álljon rendelkezésre a lakosság, a mezőgazdaság és a gazdaság számára, miközben a folyókat és a természetet is meg kell védeni. Az éghajlatváltozás pedig egyre nehezebbé teszi ennek az egyensúlynak a megtalálását.

Mint írták, Magyarországon a vízgazdálkodóknak súlyos aszályokkal, változó talajvízszintekkel és olyan helyzetekkel kellett megbirkózniuk, amikor ugyanazon vízgyűjtő területen belül egyszerre fordulhat elő aszály és árvíz. A legújabb tendenciák pedig azt mutatják, hogy a párolgás és a növények vízfelhasználása meghaladhatja a csapadékmennyiséget, így az aszály egyre nagyobb aggodalomra ad okot. A Hancsiang folyó a Jangce középső szakaszának legnagyobb mellékfolyója és Kína több ezer kilométernyi gátat, nagy víztározókat és vízügyi projektek hálózatát építette ki a vízkészletek kezelésére és az árvízkockázatok csökkentésére a folyó medencéjében. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet a vízminőségre, az ökológiai védelemre, valamint a folyókban és tavakban lévő vízmennyiség fenntartására is. Tapasztalataik megmutatják, hogyan lehet a nagyszabású vízügyi infrastruktúrát összekapcsolni a környezetvédelmi erőfeszítésekkel – közölték.

A beszámoló szerint a Hancsiang és a Tisza vízgyűjtő-medencéinek testvérkapcsolatát elindító találkozón, augusztusban a kínai szakértők bemutatták a Hancsiang folyó medencéjében szerzett tapasztalataikat az adaptív vízgazdálkodás terén. A vízgazdálkodók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a víztakarékosságra, a vízügyi projektek összehangolására, a vészhelyzetekre való felkészülésre és a víz elosztásának javítására, aminek az új technológiák is egyre inkább részévé válnak. A magyar szakemberek pedig bemutatták a Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszert, amelyet a vízhiányos időszakokban a vízelosztás koordinálására terveztek.

Advertisement

A beszámoló szerint a vízgyűjtő-területi testvérkapcsolat lehetőséget teremt a felek tapasztalatainak hasznosítására: Magyarország megoszthatja tapasztalatait a vízgyűjtő-területi gazdálkodásról, az európai vízpolitikáról, az ökológiai megközelítésekről és a természetalapú megoldásokról. Kína pedig a nagyszabású vízgazdálkodás, az infrastruktúra, a víz elosztása és a digitális technológiák alkalmazása terén szerzett tapasztalatait.

Ezek alapján a szakemberek át tudják gondolni, hogyan kell megváltoztatni a hagyományos vízgazdálkodási megközelítéseket, miközben az éghajlat egyre kevésbé kiszámíthatóvá válik. Példaként említették, hogy továbbra is elengedhetetlen az emberek árvíz elleni védelme, de a folyógazdálkodásnak figyelembe kell vennie az ökoszisztémákat is. Fontos a mezőgazdaság vízellátása, de a biológiai sokféleség fenntartása érdekében a víznek a folyókban és a vizes élőhelyeken is meg kell maradnia. Az infrastruktúra ugyan csökkenthet bizonyos kockázatokat, de a hosszú távú ellenálló képesség a természetes folyamatok helyreállításától és a természettel való együttműködéstől is függhet. A kezdeményezés az EU által finanszírozott, hároméves “EU-Kína vízügyi együttműködési projekt” része, amelyet az EU-Kína Vízügyi Platform (CEWP) támogat.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák