Zöldinfó

Betolakodók a természetben: miért kell megvédeni a hazai fajokat?

Az őshonos fajok védelmével, terjesztésével és a biológiai sokféleség fenntartásával az inváziós fajok megjelenése késleltethető, a már jelen lévők negatív hatása pedig enyhíthető.

Létrehozva:

1 év telt el a létrehozás óta

2025-06-05

Szerző:

Vanessza

Spóroljon a villanyszámláján! Kérje ingyenes napelem kalkulációnkat itt! (x)

Garamszegi László felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt száz évben bizonyíthatóan legalább száz új faj érkezett a Kárpát-medencébe, de ez minden valószínűség szerint csak a jéghegy csúcsa, hiszen számos apró, eddig fel nem fedezett, nem őshonos növény és állat is jelen lehet még a térségben – írja az alternativenergia.hu. Áder János elmondta: talán a legismertebb nem őshonos növényfaj Magyarországon a parlagfű, amely egy gabonaszállítmánnyal került a kontinensre, terjedt el, és ma már összesen akkora területet borít be Magyarországon, mint két átlagos méretű megye, s gyakran kultúrnövényektől szívja el a táplálékot. Ezzel kapcsolatban a szakértő elmondta: a legtöbb nem őshonos, illetve invázióssá váló faj az emberi tevékenység eredményeként jelent meg, majd terjedt el. Utalt rá: az erősödő kereskedelem és turizmus mellett az ember által okozott klímaváltozás is hozzájárult a Kárpát-medencében korábban nem ismert fajok megjelenéséhez. Példaként felhozta, hogy a szőrméje miatt tenyésztett nutria telepekről szabadult ki és terjedt el, míg a harlekinkaticát levéltetvek elleni biológiai védekezés reményében hurcolták be Európába, a törpeharcsát pedig gazdasági haszon reményében telepítették be, a sok magyar vízből az őshonos fajokat kiszorító amúrgéb pedig emberi felelőtlenség folytán indult szaporodásnak – sorolta.

Kijelentette, hogy egy idegenhonos faj akkor tud szaporodásnak indulni, ha megfelelőek számára az életkörülmények, de csak a tömeges elszaporodással és a környezet átalakításával válik invázióssá. E fajok megjelenését viszont teljesen megakadályozni szinte lehetetlen, a legtöbbször csak késleltetni lehet felbukkanásukat vagy – invazívvá válásuk esetén – enyhíteni tudjuk megjelenésük negatív hatásait, illetve védekeznünk kell ellenük, ahogy a parlagfű esetében is. A legfontosabb, mondta, hogy figyelni kell rá, miként érkeztek, milyen fázisban van az elterjedésük. Ez meghatározza, hogy egy-egy fajt ki lehet-e irtani, hatékonyan lehet-e gyéríteni egyedszámukat vagy már csak a káros hatásukat lehet mérsékelni. A legfontosabb az idegenhonos fajok megjelenésének késleltetése, egyben az ellenük való védekezésre való felkészülés – mondta Garamszegi László – hozzáfűzve: ehhez szükség van nemzetközi együttműködésekre, de akár civilek is segíthetnek.

Kifejtette: a kutatók egyebek mellett olyan közösségi felületeket, alkalmazásokat is elemeznek, amelyeken az emberek egy-egy, lakókörnyezetükben korábban nem látott növény- vagy állatfajról készített fotót osztanak meg. Mindez nagy segítséget jelent a szakembereknek, hiszen nemcsak újonnan megjelent fajokról, de arról is kaphatnak így tájékoztatást, hogy egy-egy faj gyakorisága hol, milyen mértékben nőtt vagy csökkent. A műsorban szó esett olyan baktériumok és vírusok okozta betegségekről, amelyek kórokozóit szintén úgy hurcolták be az országba, vagy hurcolták vissza több évtizeddel korábbi megjelenésük után – utaltak a száj- és körömfájás kórokozójára vagy a maláriára. Inváziós jelenség például a kéknyelvűséget okozó betegség megjelenése is, amely már Nyugat-Ausztriában felütötte a fejét, így Magyarországon is el kell kezdeni az ellene való felkészülést – közölte egy aktuális fenyegetés kapcsán a szakértő.

Garamszegi László felhívta a figyelmet arra, hogy az őshonos fajok védelmével, terjesztésével és a biológiai sokféleség fenntartásával lehet késleltetni a nem őshonos, később akár invazívvá váló fajok megjelenését, a már jelen lévők hatását pedig enyhíthetni. Közölte: egy már leromlott környezetben sokkal sokkal könnyebben elterjed az inváziós faj, viszont ha sok az őshonos, jelentős a biológiai sokféleség egy adott területen, erősebben lehet védekezni az inváziós fajok ellen. Éppen ezért nagyon fontos az élőhelyek, közösségek védelme, jó állapotban tartása, hiszen így jól működnek az ökológiai kölcsönhatások – emelte ki. Beszélt arról is, hogy az egyes ember felelőssége is nagy, hiszen ha hozzájárul nem őshonos fajok terjedéséhez – akár azzal, hogy életteret biztosít számukra vagy kiengedi őket a természetbe – az őshonos növény- és állatvilág jövőjét is átalakíthatja.

“Nem lehetünk csak kizsákmányolói a természeti környezetünknek, hanem oda kell figyelni annak egészségére, mert ha megbetegítjük, hosszabb távon magunkat is beteggé tesszük” – fogalmazta meg a szakértő szavaira reagálva zárásként Áder János.

Kapcsolódó tartalom:fajok Kárpát-medence növény őshonos természet

Zöldinfó

Rekordméretű vb, rekordméretű kibocsátás: nagy árat fizethet a bolygó

Minden idők legnagyobb karbonlábnyomú sporteseménye lehet az idei futball-vb.

Létrehozva:

2 nap telt el a létrehozás óta

2026-07-12

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A három országban, 16 helyszínen rendezett, 48 csapatos világbajnokság a becslések szerint minden idők legnagyobb karbonlábnyomú sporteseménye lehet: a kibocsátások döntő része a repülésre épülő logisztikából származik – írja az alternativenergia.hu. Szász Anna Dorottya, a Green Policy Center junior elemzője szerint miközben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA kommunikációjában hangsúlyos cél a klímavédelem, a földrajzilag szétszórt rendezési modell, a szurkolói utazások, az extrém hőség és a fosszilis szponzoráció egyre inkább megkérdőjelezik e vállalások hitelességét.

Miközben sokan találgatják és fogadnak arra, ki nyeri a tornát, a „vesztes” kiléte már most egyértelmű: maga a bolygónk. Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett világbajnokság minden eddiginél nagyobb léptékű: a korábbi 32 helyett már 48 válogatott vesz részt, 104 mérkőzést játszva három hatalmas területű országban, 16 különböző helyszínen. A városok között sok esetben több mint 4000 kilométer a távolság, amelyet a jelenlegi egyesült államokbeli infrastruktúrát ismerve reálisan csak repülővel lehet megtenni.

A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) kommunikációjában a klímavédelem hangsúlyos célként jelenik meg, a gyakorlatban azonban ezek a vállalások egyre nehezebben tűnnek hitelesnek. Gianni Infantino 2022-ben még azt ígérte, hogy a katari világbajnokság karbonsemleges lesz, és a szervezet hosszú távú tervei szerint 2040-re elérné a klímasemlegességet. Bár ez a stratégia nem kizárólag a világbajnokságokra vonatkozik, a torna logisztikáját, a szurkolói utazásokat és a teljes kibocsátási képet nézve egyre nehezebb valódi fordulatként értelmezni a sportág környezeti terhelésében.

A klímaváltozás már a játékosok és a szurkolók biztonságát is veszélyezteti

A stadionokban közben nemcsak a hangulat, hanem a hőmérséklet is egyre forróbbá válik. A klímaváltozás következtében kialakuló extrém időjárási viszonyok a játékosok, a szurkolók és a szervezők biztonságát is veszélyeztethetik. Ennek egyik példája, hogy a Philadelphiában rendezett Franciaország–Irak mérkőzést több órára is félbe kellett szakítani a heves esőzés, az erős szél és a villámlás miatt. Emellett az extrém hőség is komoly kihívást jelent a világbajnokság megrendezése során: az előrejelzések szerint a torna 16 helyszíne közül 14-ben a WBGT-érték (a kicsit fura nevű ún. nedves gömbhőmérsékleti index – amely a hőmérsékletet, páratartalmat, napsugárzást és szélhatást együtt vizsgálva mutatja meg az emberi testre való hőterhelést) meghaladja a 28 °C-ot, ami már egészségügyi kockázatot jelenthet a sportolók számára. Ráadásul az Egyesült Államokban a statisztikák szerint a hőség több halálesetet okoz évente, mint bármilyen más szélsőséges időjárási jelenség. Tehát az extrém hőmérséklet és a hőhullámok nemcsak a játékosokra, hanem valamennyi résztvevőre kockázatot jelentenek.

A repülésre épülő rendezés teszi kiugróvá a vb karbonlábnyomát

A probléma gyökere a földrajzilag szétszórt rendezési modell, ahol a csapatok és szurkolók milliói kényszerülnek folyamatos repülésre a mérkőzések között. Ezt jól mutatja, hogy az üvegházhatású-gáz (ÜHG) kibocsátások döntő része – mintegy 85 százaléka – a légi közlekedéshez köthető. A csapatok és stábok a nagy távolságok miatt akár több száz vagy több ezer kilométert repülnek egyik mérkőzésről a másikra. Például Bosznia-Hercegovina válogatottja a csoportmeccsei során több mint 5000 kilométert utazott Toronto, Los Angeles és Seattle között. Ez több, mint a Lisszabon-Moszkva távolság.

Ehhez társul a szurkolók utazása is: több millió néző mozdul meg, ami tovább növeli a kibocsátásokat. A BBC becslése szerint egy angol szurkoló, aki végig követi csapatát a tornán egészen a döntőig, önmagában körülbelül 3,5 tonna szén-dioxidot juttat a légkörbe. Így egyetlen mérkőzés teljes karbonlábnyoma – az utazásokkal együtt – akár 72 ezer tonnára is rúghat, ami megegyezik 48 000 autó átlagos éves kibocsátásával. Összességében az előrejelzések szerint az idei futball-világbajnokság lehet a történelem legnagyobb ÜHG-kibocsátású sporteseménye, mintegy 9 millió tonna kibocsátással, ami közel kétszerese az előző tornák mértékének, és majdnem hatszorosa a 2024-es párizsi olimpia kibocsátásának. Némi vigaszt ad, hogy a világbajnoksághoz szükséges stadionok már rendelkezésre állnak, így legalább az építkezések nem növelték tovább a torna ökológiai lábnyomát.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség nem igazán töri magát a bolygóért…

Mindeközben a FIFA többéves partnerséget kötött egy szaúd-arábiai olajvállalattal, az Aramco-val, amely a világ egyik legnagyobb vállalati szén-dioxid-kibocsátója, és 1965 óta a globális kibocsátások több mint 4 százalékáért felel. Összehasonlításképpen Oroszország is valamivel több mint 4 százalékáért felel a globális kibocsátásoknak évente.

Ez a környezetterhelő tendencia a következő világbajnokságok esetében sem látszik megtörni: 2030-ban a torna három kontinensen zajlik majd (igaz, a dél-amerikai helyszínek összesen 3 meccset érintenek, a nagyja Spanyolország-Portugália-Marokkó területén oszlik el, azaz a mostani világbajnokságnál jóval kisebb területen), 2034-ben pedig Szaúd-Arábia lesz a rendezvény házigazdája. Az előbbinél a nagy távok miatti utazások (a 3 kihelyezett meccs miatt) és a világ legnagyobb focistadionjának építése, míg az utóbbinál az építeni tervezett 11 új stadion és annak energiafelhasználása (beleértve a nézőtéri hűtést) okoznak majd komoly környezeti kihívást.

…miközben a futballnak lenne ereje a klímavédelemhez

Ugyanakkor léteznek előremutató nemzetközi kezdeményezések is. Az ENSZ Football for the Goals programja például a futball közösségén keresztül igyekszik támogatni a fenntartható fejlődési célok elérését. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) is aktívan dolgozik a 2040-es klímasemlegességi célok elérésén, és 2024-ben elindította saját egységes karbonlábnyom-kalkulátorát, amely lehetővé teszi, hogy a klubok és a szövetség is nyomon kövessék kibocsátásaikat. Emellett egyre hangsúlyosabb szerepet kap a stadionok és a futballhoz szükséges infrastruktúra fenntarthatóbbá tétele: az UEFA EURO 2024 klímaalapon keresztül több mint 2300 németországi klub nyújtott be pályázatot, amelyek közül 80 kiválasztott klub összesen 2,3 millió euró támogatásban részesült létesítményeik korszerűsítésére, például napelemek, LED-világítás és hőszivattyúk telepítésére, valamint elektromos buszok beszerzésére.

Az UEFA emellett az edukációban is fontos szerepet vállal: egy közös UEFA–Európai Bizottság televíziós kampányt is indított #EveryTrickCounts címmel, amelyben korábbi sztárjátékosok – többek között Luís Figo és Gianluigi Buffon – mutatják be, hogy a mindennapi élet apró változtatásai is érdemben hozzájárulhatnak a klímaváltozás elleni küzdelemhez.

Hiszen ahogy Nigel Topping, a COP26 magas szintű klímaügyi nagykövete is fogalmazott: „Sok szempontból a futball ugyanazokat a készségeket igényli, amelyekre a klímaválság kezeléséhez is szükségünk lesz: kitartást, alkalmazkodóképességet és egy valóban együttműködő, ‘teljes csapatként’ működő megközelítést.” Talán egy napon a FIFA is elkötelezi magát amellett, hogy a nagymértékű ÜHG-kibocsátás helyett a fenntarthatósági célok szolgálatába állítsa a sport által összefogott globális közösséget.

Tovább olvasom