Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Hibrid vaddisznók élnek a fukusimai katasztrófa környékén

Létrehozva:

|

A fukusimai atomerőmű katasztrófájának körzetében lévő elhagyott településeken a vaddisznók vették át az uralmat. Egy genetikai kutatás szerint a vaddisznók a környékbeli gazdaságokból elszabadult házisertésekkel keveredtek.

Donovan Anderson, a Fukusimai Egyetem kutatója DNS-mintákból állapította meg, hogy a lakatlan zónában a vaddisznók és a házisertések szaporodásából vaddisznó-hibridek születtek. Az erőmű katasztrófája miatti sugárzás nem okozott genetikai károsodást a vaddisznóknál, de az invazív házisertésfaj genetikai hatása kimutatható – mondta el a kutató. A 2011-ben bekövetkezett, földrengés és cunami okozta nukleáris katasztrófa után Fukusima környékét, akárcsak annak idején Csernobil körzetét, kitelepítették – idézte fel hírportálján a kutatásról beszámoló BBC. A Proceedings B folyóiratban publikált tanulmány Fukusima környékének katasztrófa utáni élővilágáról festett képet. A kutatók DNS-vizsgálatokkal követték nyomon, hogy mi történt a vadon élő állatokkal a sugárszennyezett térségben, melynek települései hirtelen elnéptelenedtek.

A vaddisznók és az elszabadult házisertések DNS-ének vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a kutatók által biológiai inváziónak nevezett jelenség a vaddisznók génjeiben is kimutatható. Az is kiderült, hogy ezek a házisertésgének az idők során fokozatosan “felhígultak”. Anderson szerint a házisertések nem tudtak életben maradni a vadonban, de a robusztus vaddisznók jól érezték magukat az elhagyott településeken. A kiürített terület volt a két faj kereszteződésének kiindulópontja, a hibrid sertések aztán vaddisznókkal szaporodnak tovább. Ahogy Kaneko Singo professzor, a Fukusimai Egyetem Környezeti Radioaktivitás Intézetének munkatársa fogalmazott: “Ezek az invazív gének eltűnnek, és a természetes helyzet kezd visszaállni”. Fukusima környékére 2018 óta kezdenek visszatelepülni az emberek. Anderson szerint a vaddisznók számára valójában csak az ember az igazi ellenfél.

Advertisement

Zöldinfó

Minden csepp számít: így tarthatjuk meg az esővizet a saját kertünkben

Így óvhatjuk Sopron vízkészletét a Soproni Egyetem kutatója szerint.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A víz világnapja alkalmából sokszor beszélünk a távoli gleccserek olvadásáról vagy az óceánok szennyezettségéről, pedig a megoldások – és a problémák is – sokszor a saját kertünkben vagy a környező erdőkben kezdődnek – írja az alternativenergia.hu. Sopron különleges helyzetben van. A hűvös, erdőkkel övezett város klímája is változik, a patakok időnként elapadnak, a hirtelen lezúduló esők pedig próbára teszik a csatornahálózatot. Hogyan segítenek a fák a villámárvizek ellen, és mit tehet egy soproni család a saját udvarán? Erről beszélgettünk dr. Kalicz Péterrel, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézetének egyetemi docensével. Sokan érzik úgy, hogy manapság „dézsából öntik” az esőt Sopronra. Dr. Kalicz Péter szerint a mérések igazolják ezt a szubjektív érzetet, bár a csapadék összmennyisége inkább csökken, az intenzitása növekszik. „Régen is voltak nagy csapadékok, de amit napjainkban látunk, az a klímaváltozással, a hidrológiai ciklus megváltozásával magyarázható” – mondta a docens.

Ilyenkor válik kulcskérdéssé az erdő szerepe. Egy természetes erdő talaja olyan, mint egy hatalmas szivacs. A fák koronája megtöri az eső erejét, az alattuk lévő laza, élettel teli talaj pedig képes elnyelni a vizet. A városban ez nehezebb, hiszen a betontömör talajon a víz egyszerűen végigszalad. Vannak azonban „trükkös” fafajok, amelyek a törzsük mentén, szinte csatornaként vezetik le a vizet a mélyebb gyökerekhez, segítve a beszivárgást. Bár a februári nagy havazások többeknek bosszúságot okozott, a természetnek ez az igazi éltető erő. A szakember szerint nem is feltétlenül a csapadék formája (hó vagy eső) a legfontosabb, hanem az időzítése. Télen ugyanis kicsi a párolgás, így a víz mélyebbre tud jutni, visszatöltve a föld alatti tározókat. Ez a „tartalék” tartja életben a patakokat a forró, száraz nyári hónapokban.

De mi van akkor, ha mégis kiszárad egy-egy kedvelt kirándulóhely patakmedre?

Advertisement

„A patakokban élő gerinctelen szervezetek képesek átvészelni rövidebb száraz időszakokat a nedves üledékben, de ehhez kell, hogy maradjanak vizes foltok. A globális felmelegedés miatt azonban meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egyes vízfolyások időszakossá válnak” – hangsúlyozta dr. Kalicz Péter. A Soproni Egyetem kutatója szerint nem kell nagy dolgokra gondolni, ha segíteni akarunk. Íme három egyszerű lépés:

  • Vágjuk le az ereszt a csatornáról! Ahelyett, hogy a tetőről lezúduló vizet rögtön a közműhálózatba (és ezzel a városból kifelé) vezetnénk, irányítsuk a kertbe. Építsünk „esőkertet”!
  • Alakítsunk ki egy mélyebben fekvő részt, ahová bevezetjük a csapadékot, és ültessünk oda vízkedvelő növényeket. Ez nemcsak szép, de tehermentesíti a várost is. Gyűjtsük és tároljuk! Egy egyszerű tartály is sokat segít, hiszen a visszatartott esővíz a legjobb locsolóvíz a szárazabb hetekben.
  • A Soproni Egyetem nemcsak tanítja, hanem aktívan figyeli is a folyamatokat. A környező hegyvidéken egy berendezett kutatási vízgyűjtő terület működik, ahol évtizedek óta mérik, hogyan reagál az erdő a környezeti változásokra.

„A tudomány nem ismer mindent, nagyon sok kérdés még nyitott. Ezért fontosak a hosszú távú megfigyelések, hogy megértsük az erdő és a víz körforgásának bonyolult kapcsolatát”. A legfontosabb üzenet a víz világnapján azonban egyszerű. A víz kincs, és minden csepp, amit a saját telkünkön vagy az erdeinkben meg tudunk tartani, a közös jövőnket szolgálja.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák