Amerikai tudósok azt szeretnék, ha a megállíthatatlan klímaváltozás fékezésére technológiai eszközökkel nyúlnának bele a természet rendjébe a tudomány képviselői. Méghozzá kormányzati pénzek segítségével.

A “geoengineering” kifejezés magyarítása évek óta várat magára. Pedig ebben az évtizedben már rendre a világ minden táján foglalkoztak alkalmazásával. A “geoengineeringnek” sok módszere létezik, melyekről már beszámoltunk a Piac & Profit klímablogján: közös bennük, hogy mind az emberi találékonyság bevetésével hivatott orvosolni az üvegházgáz-kibocsátást, nem pedig a légszennyezést kívánja beszüntetni.
E módszerek közé tartozik a

karbontárolás (carbon capture), vagyis a gyárak kéményén kipüfögő füstöt föld alatti -korábban földgázt tároló- üregekbe való préselése
a tenger vassal trágyázása az óceánok savasodásának lassítására

az ÜHG-emisszió világűrbe juttatása
a felhők és a légkör permetezése szulfátaeroszollal, a napsugarak visszaverése érdekében
a háztetők fehérre festése, hogy minél kisebb hőt sugározzanak vissza a levegőbe

A legnagyobb ellentmondás -mondhatni botrányos jelleg- a szulfátos megoldást övezi, melyről a tudósok is elismerik, hogy hatásmechanizmusa nem eléggé ismert. Az ellen azonban tiltakoznak, hogy ez a földi légkörrel való hazardírozás vádját vonná maga után. Szakemberek szerint elképzelhető, hogy egyes régiókra a szokásosnál is nagyobb szárazságot hozna a módszer, s ezt nemzeti szinten kormányok is bevethetnék egy-egy ellenséges szomszéd ország megleckéztetése céljából. 2011-ben egy ilyen napfény-visszaverési projektet azért függesztettek fel, mert a helyi lakosok tiltakoztak ellene. Bármifajta szimuláció e téren eddig mindössze számítógépes modellekkel történt, írta a The New York Times.

A teljes cikk itt olvasható.