Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Megtalálták a világ legnagyobb röpképes madarát

Létrehozva:

|

Kétszer nagyobb volt a királyalbatrosznál a valaha élt legnagyobb röpképes madár, amelynek ősmaradványait most határozták meg amerikai kutatók.

A ma élő legnagyobb röpképes madár, a királyalbatrosz (Diomedea epomophora) több mint 3 méteres szárnyfesztávolságával szinte eltörpül a 6-7 méteres szárnyfesztávolságú Pelagornis sandersi ősmadár mellett, amely a kutatók szerint a valaha élt legnagyobb repülni tudó madár lehetett. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) most leírt madár első maradványait 1983-ban ásták ki Dél-Karolinában a charlestoni nemzetközi repülőtér új termináljának építésekor. A példány olyan hatalmas volt, hogy markológéppel kellett kiemelni. „Csak a felkarcsontja, felső szárnycsontja hosszabb volt, mint a karom” – mondta a most megjelent cikk szerzője, Dan Ksepka, a durhami Nemzeti Evolúciós Szintézis Központ kutatója.

A rendkívül jó állapotban lévő példánynak több szárny- és lábcsontját, valamint a teljes koponyáját ásták ki, és helyezték el a Charlstoni Múzeumban. Puszta mérete és jellegzetes csőre lehetővé tette Ksepka számára, hogy megállapítsa: egy kihalt, óriás tengeri madarakat magában foglaló csoport (Pelagornithidae) egy eddig ismeretlen fajával van dolga. Az ásatásokat vezető Albert Sanders, a Charlstoni Múzeum nyugalmazott kurátora tiszteletére Pelagornis sandersinek elnevezett madár 25–28 millió éve élt – a dinoszauruszok kihalása után, de még jóval az első emberek megjelenése előtt.

A kutatóknak nincs kétségük afelől, hogy a madár tudott repülni. Papírvékony, üreges csontjai, tömzsi lábai és hatalmas szárnyai mind arra utalnak, hogy otthonosan mozgott a levegőben, de esetlen volt a szárazföldön. Mivel azonban méretei meghaladják azt, amit egyes matematikai modellek a röpképes madarak maximális testméretének tartanak, nem volt világos, hogy tudott felszállni és a levegőben maradni.

Advertisement

Ennek kiderítésére Ksepka betáplálta a fosszília adatait egy számítógépes programba, amely arra készült, hogy különböző tömegek, szárnyfesztávolságok és szárnyalakok figyelembevételével meghatározza a repülési teljesítményt. A P. sandersi valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy nyugalmi helyzetből szárnycsapkodásokkal felemelkedjék. (Ez már az albatroszoknak is csak nekifutásból sikerül.) E helyett valószínűleg lejtőn, ellenszélben leszaladva, vagy a felszálló légáramlatokat kihasználva, egy vitorlázórepülőhöz hasonlóan emelkedhetett a levegőbe.

Amikor azonban már a levegőben volt, a hosszú, keskeny szárnyak rendkívül hatékony siklórepülővé tették, derült ki Ksepka szimulációiból. Az óceán felszíne feletti légáramlatokat kihasználva a madár kilométereket vitorlázhatott egyetlen szárnycsapás nélkül a víz felett. Eközben időnként lecsapott a vízfelszínre, hogy megszerezze puha testű zsákmányait, tintahalakat, illetve angolnákat.

Advertisement

Éltek a Földön ennél is nagyobb repülő állatok: a hüllők közé tartozó Pterosaurusok szárnyfesztávolsága a 12–14 métert is elérte. A Pterosaurusok kihaltak 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal együtt.

forrás: origo.hu

Advertisement
Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Így válhat egy egyetemi ötletből piacképes termék

Az ötlettől a piacig: így épít innovációs ökoszisztémát a Szegedi Tudományegyetem.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A kutatás, az ipari együttműködések és a társadalmi szerepvállalás összekapcsolásával alakít ki nyílt innovációs rendszert az SZTE – írja az alternativenergia.hu. A kutatási eredmények társadalmi és gazdasági hasznosítása ma már legalább annyira fontos feladata az egyetemeknek, mint az oktatás vagy a tudományos munka. A Szegedi Tudományegyetem olyan nyílt innovációs ökoszisztémát épít, amelyben a kutatók, hallgatók, ipari partnerek és a régió szereplői egy közös rendszer részeként működnek együtt. Az egyetem innovációs modelljét Prof. Dr. Kónya Zoltán tudományos és innovációs rektorhelyettes, valamint Prof. Dr. Csóka Ildikó stratégiai főigazgató mutatta be az SZTE Virtus Klubban, 2026. június 17-én. – A Szegedi Tudományegyetem megközelítése szerint az egyetem nem önálló, zárt intézményként működik, hanem a társadalom és a gazdaság aktív alakítójaként. A modell középpontjában a „nyílt rendszer” koncepció áll: az oktatás, a kutatás, a gyógyítás és a külső együttműködések nem elkülönülten, hanem egymást erősítve kapcsolódnak össze – fogalmazott Prof. Dr. Kónya Zoltán, 2026. június 17-én a JATE Klubban, az ötödik Virtus Klubban. Az SZTE Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központja (IKIKK) által életre hívott rendezvénysorozat, célja, hogy közvetlen, kölcsönösen inspiráló légkörben összekapcsolódhassanak az egyetem ipari partnerei, kutatói és hallgatói, teret adva az aktuális technológiai, tudományos és társadalmi kihívások megvitatására. Ezúttal
az „Ipar 5.0” került a fókuszba.

Mi az az innovációs ökoszisztéma?
Az izgalmas kerekasztal-beszélgetést megelőző felvezető előadásában Prof. Dr. Kónya Zoltán tudományos és innovációs rektorhelyettes felvázolta, hogy az intézmény célja, hogy a felhalmozott tudás ne kizárólag publikációkban vagy laboratóriumokban jelenjen meg, hanem olyan megoldásokban is, amelyek valós társadalmi és piaci igényekre adnak választ. Ennek érdekében az SZTE a kutatási eredmények fejlesztését és hasznosítását egy teljes innovációs folyamat részeként kezeli. – Az SZTE innovációs modelljének sikerét az is mutatja, hogy az egyetem képes végigkísérni az ötleteket a laboratóriumi kutatásoktól egészen a piaci bevezetésig. A VIRTUS program, a technológiatranszfer-folyamatok és az ipari együttműködések együttesen biztosítják azt a környezetet, amelyben egy kutatási eredményből akár versenyképes termék vagy szolgáltatás is születhet. Az egyetemen a fejlesztések követésére a Technology Readiness Level (TRL) módszertant alkalmazzuk, amely a kutatási ötlettől a piaci termékig vagy szolgáltatásig követi a projektek fejlődését. A modell lehetőséget teremt arra, hogy a kezdeti tudományos eredmények fokozatosan olyan fejlesztésekké váljanak, amelyek üzleti vagy társadalmi hasznosításra is alkalmasak lehetnek – hallottuk Prof. Dr. Kónya Zoltántól, az IKIKK szakmai vezetőjétől.

Programok az ötlettől a piacra lépésig
Prof. Dr. Csóka Ildikótól, az SZTE stratégiai főigazgatójától, az IKIKK operatív vezetőjétől megtudtuk: ezt a folyamatot támogatja az SZTE VIRTUS programja is, amely a kutatók és hallgatók innovatív ötleteinek fejlesztését segíti. A program az első koncepciók kialakításától a szakmai mentoráláson, üzletfejlesztésen és piaci validáción át akár a konkrét hasznosításig vagy vállalkozásindításig kíséri a különböző projekteket. A cél, hogy a kutatási eredmények minél nagyobb arányban jussanak el a gyakorlati alkalmazásig. Az innovációs ökoszisztéma működése már ma is kézzelfogható eredményeket hoz: az egyetem technológiatranszfer-programjai, ipari kutatási együttműködései és fejlesztési platformjai azt szolgálják, hogy a kutatási eredmények a laboratóriumoktól eljuthassanak a gyakorlati alkalmazásig.

Advertisement

Ipari együttműködések a térségben
Az innovációs ökoszisztéma másik fontos eleme az ipari kapcsolatok erősítése. A régió gazdasági átalakulása, valamint az új ipari beruházások megjelenése jelentősen növeli a korszerű tudás és a magasan képzett szakemberek iránti igényt. Az egyetem ennek megfelelően alakítja képzéseit és együttműködéseit is. – Szeged és a dél-alföldi régió fejlődése szempontjából kulcsfontosságú az a tudásbázis és kutatási infrastruktúra, amely az egyetemen rendelkezésre áll. A korszerű műszerpark, a nemzetközi színvonalú kutatóközpontok és az ipari partnerekkel közösen megvalósuló fejlesztések olyan innovációs környezetet teremtenek, amely hosszú távon is hozzájárulhat a térség versenyképességének növeléséhez és az új technológiák piacra jutásához – mondta Prof. Dr. Csóka Ildikó. A cél nem kizárólag a munkaerőpiaci igények követése, hanem olyan rugalmas tudásátadási modell kialakítása, amelyben a gyakorlati tapasztalat közvetlenül beépülhet a felsőoktatásba. Az SZTE ezért kiemelt figyelmet fordít az ipari együttműködésekre, a duális képzések fejlesztésére és a külső szakemberek bevonására.

Fejlődő kutatási infrastruktúra
Az egyetemi innovációs rendszer működését jelentős kutatási infrastruktúra is támogatja. Az SZTE számos olyan műszerközponttal és platformmal rendelkezik, amelyek a legkorszerűbb kutatási és fejlesztési feladatokat szolgálják. A szuperszámítógépes kapacitások, a Biobank, a krio-elektronmikroszkóp vagy a
speciális laboratóriumi háttér nemcsak az egyetemi kutatásokat segítik, hanem ipari partnerek számára is elérhető, hálózatba kapcsolható szolgáltatásokat nyújthatnak. A Szegedi Tudományegyetem hosszú távú célja olyan tudásközpont működtetése, amelyben a kutatási eredmények, az oktatás és a gazdasági együttműködések egymást erősítve járulnak hozzá a régió és a társadalom fejlődéséhez. Az intézmény innovációs modellje azt a szemléletet képviseli, hogy a tudás önmagában nem végpont, hanem kiindulópont: olyan érték, amely megfelelő kapcsolódási pontokon keresztül képes valódi hatást gyakorolni a mindennapokra.

Advertisement
Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák