Zöldinfó
Megtalálták a világ legnagyobb röpképes madarát
Kétszer nagyobb volt a királyalbatrosznál a valaha élt legnagyobb röpképes madár, amelynek ősmaradványait most határozták meg amerikai kutatók.
A ma élő legnagyobb röpképes madár, a királyalbatrosz (Diomedea epomophora) több mint 3 méteres szárnyfesztávolságával szinte eltörpül a 6-7 méteres szárnyfesztávolságú Pelagornis sandersi ősmadár mellett, amely a kutatók szerint a valaha élt legnagyobb repülni tudó madár lehetett. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) most leírt madár első maradványait 1983-ban ásták ki Dél-Karolinában a charlestoni nemzetközi repülőtér új termináljának építésekor. A példány olyan hatalmas volt, hogy markológéppel kellett kiemelni. „Csak a felkarcsontja, felső szárnycsontja hosszabb volt, mint a karom” – mondta a most megjelent cikk szerzője, Dan Ksepka, a durhami Nemzeti Evolúciós Szintézis Központ kutatója.
A rendkívül jó állapotban lévő példánynak több szárny- és lábcsontját, valamint a teljes koponyáját ásták ki, és helyezték el a Charlstoni Múzeumban. Puszta mérete és jellegzetes csőre lehetővé tette Ksepka számára, hogy megállapítsa: egy kihalt, óriás tengeri madarakat magában foglaló csoport (Pelagornithidae) egy eddig ismeretlen fajával van dolga. Az ásatásokat vezető Albert Sanders, a Charlstoni Múzeum nyugalmazott kurátora tiszteletére Pelagornis sandersinek elnevezett madár 25–28 millió éve élt – a dinoszauruszok kihalása után, de még jóval az első emberek megjelenése előtt.
A kutatóknak nincs kétségük afelől, hogy a madár tudott repülni. Papírvékony, üreges csontjai, tömzsi lábai és hatalmas szárnyai mind arra utalnak, hogy otthonosan mozgott a levegőben, de esetlen volt a szárazföldön. Mivel azonban méretei meghaladják azt, amit egyes matematikai modellek a röpképes madarak maximális testméretének tartanak, nem volt világos, hogy tudott felszállni és a levegőben maradni.
Ennek kiderítésére Ksepka betáplálta a fosszília adatait egy számítógépes programba, amely arra készült, hogy különböző tömegek, szárnyfesztávolságok és szárnyalakok figyelembevételével meghatározza a repülési teljesítményt. A P. sandersi valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy nyugalmi helyzetből szárnycsapkodásokkal felemelkedjék. (Ez már az albatroszoknak is csak nekifutásból sikerül.) E helyett valószínűleg lejtőn, ellenszélben leszaladva, vagy a felszálló légáramlatokat kihasználva, egy vitorlázórepülőhöz hasonlóan emelkedhetett a levegőbe.
Amikor azonban már a levegőben volt, a hosszú, keskeny szárnyak rendkívül hatékony siklórepülővé tették, derült ki Ksepka szimulációiból. Az óceán felszíne feletti légáramlatokat kihasználva a madár kilométereket vitorlázhatott egyetlen szárnycsapás nélkül a víz felett. Eközben időnként lecsapott a vízfelszínre, hogy megszerezze puha testű zsákmányait, tintahalakat, illetve angolnákat.
Éltek a Földön ennél is nagyobb repülő állatok: a hüllők közé tartozó Pterosaurusok szárnyfesztávolsága a 12–14 métert is elérte. A Pterosaurusok kihaltak 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal együtt.
forrás: origo.hu
Zöldinfó
Magyar részvétellel vizsgált exobolygó rengetheti meg a bolygókeletkezési modelleket
Megkérdőjelezi a bolygókeletkezés eddigi modelljeit egy különös exobolygó-rendszer.
Még nem késő pályázni a 2,5 millió forintos állami energiatároló támogatásra! Kattintson ide! (x)
Szembemegy a bolygókeletkezés eddigi modelljeivel az a különös exobolygó-rendszer, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) Cheops űrtávcsöve vizsgált meg – írja az alternativenergia.hu. Az LHS 1903 jelű vörös törpecsillag legtávolabbi bolygója ugyanis kőzetbolygó, holott elhelyezkedése alapján gázbolygónak kellene lennie. A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont csütörtöki közleménye szerint a felfedezés új megvilágításba helyezheti, hogyan és milyen sorrendben születnek a bolygók. A Naprendszer bolygói szerkezetük és összetételük alapján két típusba, a kőzetbolygókéba vagy a gázbolygókéba sorolhatók. A Naphoz legközelebbi, úgynevezett belső bolygók — a Merkúrtól a Marsig — kőzetbolygók, míg külső társaik — a Jupitertől a Neptunuszig — gázbolygók. A mintázatot, miszerint egy rendszerben a kőzetbolygók a csillaghoz közelebb alakulnak ki, és távolabb helyezkednek el a gázbolygók, az egész Világegyetemben megfigyelhetőek. Ezt jósolják a jelenlegi bolygókeletkezési modellek, és ezt erősítették meg eddig a megfigyelések is. A közelmúltban azonban a kutatók olyan felfedezést tettek az LHS 1903 jelű csillag rendszerét vizsgálva, ami alapjaiban rengeti meg a bolygók keletkezéséről alkotott képet.
Thomas Wilson, a brit Warwicki Egyetem kutatója, kutatócsoportjával több különböző földfelszíni teleszkóp és űrtávcső megfigyeléseit kombinálva osztályozta az LHS 1903 jelű vörös törpecsillag körül keringő három bolygót. A kutatók arra jutottak, hogy a legbelső planéta kőzetbolygó lehet, míg a másik kettőt gáz alkotja. Amikor azonban a kutatók az ESA Cheops űrtávcsövének adatait elemezték, rájöttek, hogy van egy kicsi negyedik bolygó is a rendszerben, és ez kering legtávolabb a Napnál hűvösebb és halványabb csillagtól. A részletes vizsgálat során pedig kiderült, hogy ez a planéta is kőzetbolygó. “Mintha megfordult volna a rendszerben a bolygók sorrendje: kőzet-gáz-gáz, aztán megint kőzet. Általában ilyen távol a csillagtól már nem szoktunk kőzetbolygókat találni” – idézi a közlemény Thomas Wilsont.
A jelenlegi bolygókeletkezési elméletek szerint egy rendszerben a belső bolygók kicsik és kőzetből állnak, mert ilyen közel a csillaghoz olyan erős sugárzás éri őket, ami a kőzetmag körüli gáz nagy részét lesodorja. A csillagtól távolabb, a rendszer külső részén megfelelően hideg körülmények uralkodnak ahhoz, hogy gázbolygó jöjjön létre. A csillagászok a felfedezést követően több lehetséges magyarázatot is megvizsgáltak arra vonatkozóan, hogy ez a kőzetbolygó miért térhet el a megszokott mintázattól. Végül arra jutottak, hogy a bolygók talán nem egyszerre alakultak ki, hanem sorban egymás után. A közlemény szerint ez egyben arra is rávilágít, hogy ez a kőzetbolygó egészen más környezetben alakulhatott ki, mint nála idősebb “testvérbolygói”.
“Amikorra ez a külső bolygó kialakult, a rendszerből már elfogyhatott a gáz, amiről úgy gondoljuk, hogy létfontosságú a bolygókeletkezéshez. Mégis van itt egy kis kőzetbolygó, és ez ellentmond a várakozásoknak. Úgy tűnik, megtaláltuk a bizonyítékot arra, hogy egy bolygó gázszegény környezetben is kialakulhat” – magyarázza Thomas Wilson. Ez a felfedezés pedig olyan magyarázatot követel, amely túlmutat a fennálló bolygókeletkezési elméleteken – emelik ki. Kiss László, a HUN-REN CSFK főigazgatója, a tanulmány társszerzője a közlemény szerint örömtelinek nevezte, hogy a magyar kutatók ipari partnerrel közösen végrehajtott fejlesztésnek köszönhetően egy ilyen jelentős európai űrmisszióban tudnak alanyi jogon részt venni.
-
Zöldinfó7 nap telt el a létrehozás ótaElromlott a kenyérpirító? A bécsi Repair Café segít
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaÁtrendeződés a használtautó-piacon: egyre több az alternatív hajtás
-
Zöld Energia5 nap telt el a létrehozás ótaÁramszünet, dráguló áram, elektromos autó? Állami támogatással energiatároló!
-
Zöld Energia1 hét telt el a létrehozás ótaEnergiafüggetlenség egy kattintásra: indul a lakossági energiatároló pályázat
-
Zöld Energia1 hét telt el a létrehozás óta15 év helyett 6-8 év? Gyorsabb napelemes megtérülést hozhat az új pályázat


A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés