Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Megtalálták a világ legnagyobb röpképes madarát

Létrehozva:

|

Kétszer nagyobb volt a királyalbatrosznál a valaha élt legnagyobb röpképes madár, amelynek ősmaradványait most határozták meg amerikai kutatók.

A ma élő legnagyobb röpképes madár, a királyalbatrosz (Diomedea epomophora) több mint 3 méteres szárnyfesztávolságával szinte eltörpül a 6-7 méteres szárnyfesztávolságú Pelagornis sandersi ősmadár mellett, amely a kutatók szerint a valaha élt legnagyobb repülni tudó madár lehetett. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) most leírt madár első maradványait 1983-ban ásták ki Dél-Karolinában a charlestoni nemzetközi repülőtér új termináljának építésekor. A példány olyan hatalmas volt, hogy markológéppel kellett kiemelni. „Csak a felkarcsontja, felső szárnycsontja hosszabb volt, mint a karom” – mondta a most megjelent cikk szerzője, Dan Ksepka, a durhami Nemzeti Evolúciós Szintézis Központ kutatója.

A rendkívül jó állapotban lévő példánynak több szárny- és lábcsontját, valamint a teljes koponyáját ásták ki, és helyezték el a Charlstoni Múzeumban. Puszta mérete és jellegzetes csőre lehetővé tette Ksepka számára, hogy megállapítsa: egy kihalt, óriás tengeri madarakat magában foglaló csoport (Pelagornithidae) egy eddig ismeretlen fajával van dolga. Az ásatásokat vezető Albert Sanders, a Charlstoni Múzeum nyugalmazott kurátora tiszteletére Pelagornis sandersinek elnevezett madár 25–28 millió éve élt – a dinoszauruszok kihalása után, de még jóval az első emberek megjelenése előtt.

A kutatóknak nincs kétségük afelől, hogy a madár tudott repülni. Papírvékony, üreges csontjai, tömzsi lábai és hatalmas szárnyai mind arra utalnak, hogy otthonosan mozgott a levegőben, de esetlen volt a szárazföldön. Mivel azonban méretei meghaladják azt, amit egyes matematikai modellek a röpképes madarak maximális testméretének tartanak, nem volt világos, hogy tudott felszállni és a levegőben maradni.

Advertisement

Ennek kiderítésére Ksepka betáplálta a fosszília adatait egy számítógépes programba, amely arra készült, hogy különböző tömegek, szárnyfesztávolságok és szárnyalakok figyelembevételével meghatározza a repülési teljesítményt. A P. sandersi valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy nyugalmi helyzetből szárnycsapkodásokkal felemelkedjék. (Ez már az albatroszoknak is csak nekifutásból sikerül.) E helyett valószínűleg lejtőn, ellenszélben leszaladva, vagy a felszálló légáramlatokat kihasználva, egy vitorlázórepülőhöz hasonlóan emelkedhetett a levegőbe.

Amikor azonban már a levegőben volt, a hosszú, keskeny szárnyak rendkívül hatékony siklórepülővé tették, derült ki Ksepka szimulációiból. Az óceán felszíne feletti légáramlatokat kihasználva a madár kilométereket vitorlázhatott egyetlen szárnycsapás nélkül a víz felett. Eközben időnként lecsapott a vízfelszínre, hogy megszerezze puha testű zsákmányait, tintahalakat, illetve angolnákat.

Advertisement

Éltek a Földön ennél is nagyobb repülő állatok: a hüllők közé tartozó Pterosaurusok szárnyfesztávolsága a 12–14 métert is elérte. A Pterosaurusok kihaltak 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal együtt.

forrás: origo.hu

Advertisement
Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Forradalmi égboltfelmérés indul

Megkezdte tízéves égboltfelmérő programját a Vera C. Rubin Obszervatórium.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

a magyar kutatók részvételével induló vizsgálat új korszak kezdetét jelzi a modern csillagászatban – közölte a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet az MTI-vel. Az alternativenergia.hu közleményében kiemelte, hogy az NSF-DOE Vera C. Rubin Obszervatórium, melyet az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapítványa (NSF) és az amerikai Energiaügyi Minisztérium (DOE) finanszíroz, egy chilei hegytetőn megkezdte minden eddiginél részletesebb égboltfelmérő programját, amely alapjaiban változtatja meg a dinamikus univerzum tanulmányozását. A tíz évre tervezett LSST égboltfelmérő program (Legacy Survey of Space and Time, vagyis a Tér és Idő Időtálló Felmérése) az égbolt eddigi legátfogóbb és legambiciózusabb felmérését ígéri az univerzum történetének jobb megértéséhez. A következő tíz évben az obszervatórium néhány naponta újra és újra végigfényképezi a teljes déli égboltot, és egy nagyon mély, nagy felbontású színes mozgóképet készít az univerzumról. Ez régóta várt mérföldkő, több ezer ember sok évi munkájának betetőzése.

Az obszervatórium egyedülálló kialakítása ötvözi a hatalmas fénygyűjtő képességet, az égbolton való gyors mozgás képességét és a széles látómezőt. A 3200 megapixeles kamerája – amely a világ legnagyobb digitális kamerája – körülbelül 40 másodpercenként készít egy új, részletgazdag felvételt. Ilyen sebességgel és érzékenységgel működve a Rubin egy egységes, jól hangolt rendszerként működik, amely minden éjjel rendkívüli megbízhatósággal és következetességgel képes megörökíteni a halvány objektumokat és a rövid, tranziens asztrofizikai jelenségeket. A Rubin pulzáló csillagokat, szupernóva-robbanásokat, galaxisok múltbeli állapotát, a sötét energia és a sötét anyag rejtélyeire utaló nyomokat, valamint teljesen új jelenségeket fog feltárni.

Mint írták, egyes kozmikus folyamatok lassan, kiszámíthatatlanul vagy ritkán zajlanak le, ezért elengedhetetlen a tízéves felmérés. Azzal, hogy egy évtized alatt mintegy nyolcszáz alkalommal visszatér minden egyes pontra az égbolton, a Rubin adatai mélyreható, időben gazdag képet nyújtanak a tudományos közösségnek, amelyre szükség van a halvány égitestek feltérképezéséhez, a mozgó objektumok rögzítéséhez és az univerzum gyorsuló tágulásának tanulmányozásához. A Rubin a Naprendszer eddigi leghatékonyabb felfedezőgépe is: azáltal, hogy minden éjjel körülbelül ezer képet készít, elképesztően részletes leltárt állít össze Naprendszerünkről, amely több millió aszteroidát és üstököst foglal magában. Alig másfél hónap alatt, a korai optimalizációs felmérések során a Rubin több mint 11 ezer eddig ismeretlen kisbolygót, köztük 33 Föld-közeli objektumot és 380 Neptunuszon túli objektumot fedezett fel.

Advertisement

A Rubin emellett elősegíti a többcsatornás csillagászat fejlődését is. Az obszervatórium gyors és több színben végzett megfigyelései – amelyek többek között olyan gyorsan lecsengő jelenségekre irányulnak, mint a csillagrobbanások, az aktívan táplálkozó fekete lyukak és a kompakt objektumok közötti ütközések – fogják a világ többi teleszkópját riasztani, hogy folytassák ezen gyors események nyomon követését. Az obszervatórium minden éjjel körülbelül tíz terabájt adatot gyűjt, és akár hétmillió riasztást is generál az éjszakai égbolton bekövetkező változásokról. Ezek a riasztások az úgynevezett brókerekhez, azaz “riasztás-közvetítőkhöz” kerülnek, ezek olyan automatizált rendszerek, amelyek szortírozzák és osztályozzák a változásokat, hogy a tudósok gyorsan tudjanak reagálni.

Az LSST befejezésekor a végleges adatkészlet sok milliárd objektumot és több billió mérési pontot fog tartalmazni, amelyek mindegyike a rendszeres adatközzétételek keretében elérhető lesz. Ez az első alkalom, hogy ilyen hatalmas mennyiségű csillagászati adat áll majd ilyen sok ember rendelkezésére, megnyitva ezzel az utat újfajta felfedezések előtt mind a tudósok, mind a nagyközönség számára. A projekt a világ minden tájáról várja az érdeklődőket, hogy használják az adatait. A program riasztásai azonnal, a többi adat pedig két évvel a közzététel után lesz elérhető mindenki számára. Az amerikai és chilei kutatókon kívül 43 ország kutatói és mérnökei vesznek részt az obszervatórium programjában, köztük 25 magyar szakember.

Advertisement

Az LSST égboltfelmérő programhoz a HUN-REN CSFK Csillagászati Intézetéből, az ELTE Fizikai és Csillagászati Intézetéből, valamint az ELTE szombathelyi Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumából csatlakoztak kutatók, akik zömében szoftverfejlesztéssel járulnak hozzá a munkához, aminek fejében azonnali hozzáférést kapnak a Rubin adataihoz – idézték a közleményben Szabó Róbertet, a magyar LSST-csoport vezetőjét, a HUN-REN CSFK Csillagászati Intézetének igazgatóját.

Szabó Róbert hozzátette: a tudományos munkát tekintve a hazai kutatók a változócsillagok és asztrofizikai tranziensek kutatásában, a Naprendszer megismerésében, valamint a kozmológiai vizsgálatokban és az univerzum nagyskálás felmérésében vesznek majd részt. Arra is kitért, hogy szeptember végén Magyarországon rendezik az LSST@Europe sorozat nyolcadik konferenciáját, amelyre 150 résztvevőt várnak a világ minden részéről. Az LSST projektnek még egy magyar vonatkozása van: az obszervatórium főműszerét, magát a 8,4 méteres főtükörátmérőjű felmérő teleszkópot Charles Simonyiról, azaz Simonyi Károlyról nevezték el (Simonyi Survey Telescope), akinek egy korai, igen jelentős magánadománya tette lehetővé, hogy a projekt tervezése és tükör elkészítése még egyéb hivatalos támogatások előtt elkezdődhetett. Az obszervatórium névadója Vera Rubin (1928-2016) csillagász, aki az első meggyőző bizonyítékot szolgáltatta a sötét anyag létezésére.

Advertisement
Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák