Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Megtalálták a világ legnagyobb röpképes madarát

Létrehozva:

|

Kétszer nagyobb volt a királyalbatrosznál a valaha élt legnagyobb röpképes madár, amelynek ősmaradványait most határozták meg amerikai kutatók.

A ma élő legnagyobb röpképes madár, a királyalbatrosz (Diomedea epomophora) több mint 3 méteres szárnyfesztávolságával szinte eltörpül a 6-7 méteres szárnyfesztávolságú Pelagornis sandersi ősmadár mellett, amely a kutatók szerint a valaha élt legnagyobb repülni tudó madár lehetett. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) most leírt madár első maradványait 1983-ban ásták ki Dél-Karolinában a charlestoni nemzetközi repülőtér új termináljának építésekor. A példány olyan hatalmas volt, hogy markológéppel kellett kiemelni. „Csak a felkarcsontja, felső szárnycsontja hosszabb volt, mint a karom” – mondta a most megjelent cikk szerzője, Dan Ksepka, a durhami Nemzeti Evolúciós Szintézis Központ kutatója.

A rendkívül jó állapotban lévő példánynak több szárny- és lábcsontját, valamint a teljes koponyáját ásták ki, és helyezték el a Charlstoni Múzeumban. Puszta mérete és jellegzetes csőre lehetővé tette Ksepka számára, hogy megállapítsa: egy kihalt, óriás tengeri madarakat magában foglaló csoport (Pelagornithidae) egy eddig ismeretlen fajával van dolga. Az ásatásokat vezető Albert Sanders, a Charlstoni Múzeum nyugalmazott kurátora tiszteletére Pelagornis sandersinek elnevezett madár 25–28 millió éve élt – a dinoszauruszok kihalása után, de még jóval az első emberek megjelenése előtt.

A kutatóknak nincs kétségük afelől, hogy a madár tudott repülni. Papírvékony, üreges csontjai, tömzsi lábai és hatalmas szárnyai mind arra utalnak, hogy otthonosan mozgott a levegőben, de esetlen volt a szárazföldön. Mivel azonban méretei meghaladják azt, amit egyes matematikai modellek a röpképes madarak maximális testméretének tartanak, nem volt világos, hogy tudott felszállni és a levegőben maradni.

Advertisement

Ennek kiderítésére Ksepka betáplálta a fosszília adatait egy számítógépes programba, amely arra készült, hogy különböző tömegek, szárnyfesztávolságok és szárnyalakok figyelembevételével meghatározza a repülési teljesítményt. A P. sandersi valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy nyugalmi helyzetből szárnycsapkodásokkal felemelkedjék. (Ez már az albatroszoknak is csak nekifutásból sikerül.) E helyett valószínűleg lejtőn, ellenszélben leszaladva, vagy a felszálló légáramlatokat kihasználva, egy vitorlázórepülőhöz hasonlóan emelkedhetett a levegőbe.

Amikor azonban már a levegőben volt, a hosszú, keskeny szárnyak rendkívül hatékony siklórepülővé tették, derült ki Ksepka szimulációiból. Az óceán felszíne feletti légáramlatokat kihasználva a madár kilométereket vitorlázhatott egyetlen szárnycsapás nélkül a víz felett. Eközben időnként lecsapott a vízfelszínre, hogy megszerezze puha testű zsákmányait, tintahalakat, illetve angolnákat.

Advertisement

Éltek a Földön ennél is nagyobb repülő állatok: a hüllők közé tartozó Pterosaurusok szárnyfesztávolsága a 12–14 métert is elérte. A Pterosaurusok kihaltak 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal együtt.

forrás: origo.hu

Advertisement
Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Több mint 200 nap után visszatértek az űrben nevelt növények

Hazatértek az első magyar űrnövénykísérlet mintái Debrecenbe.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az első magyar űrnövénykísérlet, a VITAPRIC-program mintái, amelyek csaknem 203 napot töltöttek az űrben, és több mint 3200-szor kerülték meg a Földet, visszatértek a nemzetközi űrállomásról a Debreceni Egyetemre (DE) – ismertette az alternativenergia.hu. A közlemény szerint az egyetem mezőgazdaság-, élelmiszertudományi és környezetgazdálkodási karának kutatói Kapu Tibor kutatóűrhajóstól vették át tudományos munkájuk kísérleti anyagait hétfőn a DE Biodrome-ban, a HUNOR-program űrnövénykísérlet és az egyetemi űrpaprika otthonában. Felidézték, hogy a kar kutatói egy évvel ezelőtt, tavaly március 17-én csomagolták össze a kísérletben részt vevő retek-, búza- és paprikamagokat. A VITAPRIC kutatási anyaga a HUNOR Magyar Űrhajós Program tudományos portfóliójában az Axiom-4 küldetés részeként június 25-én indult el Kapu Tibor kutatóűrhajóssal és társaival együtt a floridai Kennedy Űrközpontból a Nemzetközi Űrállomásra.

Az egyetem növénynemesítési, növénytermesztési és biotechnológiai kutatásai sok évvel ezelőtt megalapozták azt a szakmai hátteret, amely lehetővé tette, hogy az egyetem bekapcsolódjon a nemzeti űrprogramba – idézte a közlemény Stündl Lászlót, a kar dékánját, aki reményét fejezte ki, hogy az eredmények hasznosulnak, és újabb kutatási irányokat nyitnak meg a szakemberek előtt. Kapu Tibor a VITAPRIC-programot a HUNOR Magyar Űrhajós Program egyik legérdekesebb kísérletének nevezte, amely megmutatta, milyen kihívásokkal szembesülnek, amikor a világűrben kell végrehajtani egy kísérletet. “Olyan környezetben, ahol a magok gravitáció nélkül nem igazán tudják, hogy merre kell nőniük egy olyan csíráztatóban, ahonnan nagyon könnyen ki tudnak esni. Mégis, mi meg tudtuk oldani” – idézték a kutatóűrhajóst, aki kiemelte: “mi voltunk az elsők a világon, akik abban a környezetben tudtunk növényeket termeszteni, ahol mi magunk, űrhajósok is éltünk, és nem egy elzárt, izolált, kontrollált környezetben”. A közlemény szerint a HUNOR programban részt vevő magok nemesítése és előkezelése 2024-2025 között zajlott a Debreceni Egyetem agrár karának biotechnológiai laboratóriumaiban. Az alkalmazott eljárás felgyorsította a csírázást, növelte a csíranövények vitalitását, valamint javította a fitokémiai összetételt, ezáltal magasabb tápértéket eredményezve.

A nemzetközi űrállomáson kifejlődött növényeket három lépésben “takarították be”, elsőként a retek mikrozöldet, majd a búzafüvet és végül a paprika mikrozöldet. A mintákat mínusz 80 Celsius-fokos mélyhűtőbe helyezték, és ott tárolták január 15-ig, amikor is a betegség miatt félbeszakadt Crew-11 misszió legénységét szállító hordozóval tértek vissza a Földre – írták. Veres Szilvia tudományos dékánhelyettes, a VITAPRIC-program vezetője szerint a mintákat összehasonlítják a Biodrome-ban hasonló körülmények között – fény, hőmérséklet, szén-dioxid és páratartalom mellett – nevelt kontrollnövényekkel. A vizsgálatok kiterjednek a növények mikrobiom-elemzésére, azaz azt is megvizsgálják, hogy az űrállomáson fejlődött VITAPRIC mikrozöldek emberi fogyasztásra alkalmasak-e, továbbá a növények biokémiai és ásványi anyag összetétele hogyan változott meg, különös tekintettel a magvak szelénnel történt előkezelésének hatására a mikrogravitációs környezetben.

Advertisement
Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák