Zöldinfó
Megtalálták a világ legnagyobb röpképes madarát
Kétszer nagyobb volt a királyalbatrosznál a valaha élt legnagyobb röpképes madár, amelynek ősmaradványait most határozták meg amerikai kutatók.
A ma élő legnagyobb röpképes madár, a királyalbatrosz (Diomedea epomophora) több mint 3 méteres szárnyfesztávolságával szinte eltörpül a 6-7 méteres szárnyfesztávolságú Pelagornis sandersi ősmadár mellett, amely a kutatók szerint a valaha élt legnagyobb repülni tudó madár lehetett. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) most leírt madár első maradványait 1983-ban ásták ki Dél-Karolinában a charlestoni nemzetközi repülőtér új termináljának építésekor. A példány olyan hatalmas volt, hogy markológéppel kellett kiemelni. „Csak a felkarcsontja, felső szárnycsontja hosszabb volt, mint a karom” – mondta a most megjelent cikk szerzője, Dan Ksepka, a durhami Nemzeti Evolúciós Szintézis Központ kutatója.
A rendkívül jó állapotban lévő példánynak több szárny- és lábcsontját, valamint a teljes koponyáját ásták ki, és helyezték el a Charlstoni Múzeumban. Puszta mérete és jellegzetes csőre lehetővé tette Ksepka számára, hogy megállapítsa: egy kihalt, óriás tengeri madarakat magában foglaló csoport (Pelagornithidae) egy eddig ismeretlen fajával van dolga. Az ásatásokat vezető Albert Sanders, a Charlstoni Múzeum nyugalmazott kurátora tiszteletére Pelagornis sandersinek elnevezett madár 25–28 millió éve élt – a dinoszauruszok kihalása után, de még jóval az első emberek megjelenése előtt.
A kutatóknak nincs kétségük afelől, hogy a madár tudott repülni. Papírvékony, üreges csontjai, tömzsi lábai és hatalmas szárnyai mind arra utalnak, hogy otthonosan mozgott a levegőben, de esetlen volt a szárazföldön. Mivel azonban méretei meghaladják azt, amit egyes matematikai modellek a röpképes madarak maximális testméretének tartanak, nem volt világos, hogy tudott felszállni és a levegőben maradni.
Ennek kiderítésére Ksepka betáplálta a fosszília adatait egy számítógépes programba, amely arra készült, hogy különböző tömegek, szárnyfesztávolságok és szárnyalakok figyelembevételével meghatározza a repülési teljesítményt. A P. sandersi valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy nyugalmi helyzetből szárnycsapkodásokkal felemelkedjék. (Ez már az albatroszoknak is csak nekifutásból sikerül.) E helyett valószínűleg lejtőn, ellenszélben leszaladva, vagy a felszálló légáramlatokat kihasználva, egy vitorlázórepülőhöz hasonlóan emelkedhetett a levegőbe.
Amikor azonban már a levegőben volt, a hosszú, keskeny szárnyak rendkívül hatékony siklórepülővé tették, derült ki Ksepka szimulációiból. Az óceán felszíne feletti légáramlatokat kihasználva a madár kilométereket vitorlázhatott egyetlen szárnycsapás nélkül a víz felett. Eközben időnként lecsapott a vízfelszínre, hogy megszerezze puha testű zsákmányait, tintahalakat, illetve angolnákat.
Éltek a Földön ennél is nagyobb repülő állatok: a hüllők közé tartozó Pterosaurusok szárnyfesztávolsága a 12–14 métert is elérte. A Pterosaurusok kihaltak 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal együtt.
forrás: origo.hu
Zöldinfó
A Balaton jövője a tét: a szakemberek szerint új szemlélet kell
Szakemberek szerint a jelenlegi balatoni tóhasználat kockázatokat hordoz.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A Balaton szektorokon átnyúló cselekvést igényel, a jelenlegi menedzsment és tóhasználat folytatása fenntarthatatlan – mondta Honti Márk hidrológus egy tudományos előadóülésen, Tihanyban. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) Őszintén a Balatonról című rendezvényének témája a vízszint, a partvonal és az alkalmazkodás volt – olvasható az alternativenergia.hu oldalon. A rendezvényen szakemberek, döntéshozók, polgármesterek, tudományos kutatók, valamint balatoni civil szervezetek képviselői tartottak előadásokat. A kutatóintézet az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, a résztvevők véleménye megegyezett abban, hogy ha a jelenlegi gyakorlat folytatódik, az komoly kockázatokat jelent a Balaton élete és az emberi használat szempontjából. Hozzátették: arra a kérdésre, hogy a globális éghajlatváltozással járó negatív folyamatok visszafordítására mit lehet tenni, a közös válasz az, hogy a megszokott használati módokon sok mindent változtatni kell.
Ez azt jelenti, hogy vissza kell szorítani az önző érdekek érvényesülését, valamint biztosítani kell a tó és partjai közösségi használatát az élővilág megóvásával. A változásokhoz való alkalmazkodás elkerülhetetlen; ez állami és egyéni felelősség – hangsúlyozták. Az összefoglaló szerint Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója arról beszélt előadásában, hogy az alaptörvényi jogok és egyéb jogi keretek megfelelők, az egyedi érdekek mégis a közösségi fölé kerültek.
“A szakmai tudást negligálták, a komplex helyett rövid távú a gondolkodás, hiányzik a közös gazda, az egységes kezelés, a hatóságokat pedig kivéreztették” – mondta a szószóló, aki szerint a tulajdonosi, beruházói érdekek elsőbbségének eredménye a zöldfelületek eltűnése, a települések túlzott beépítése, a természeti területek visszaszorulása, ami veszélyezteti a jelen és jövő generációk alapvető jogait, érdekeit.
Vasas Gábor, a BLKI főigazgatója a klímaváltozás hatásaival foglalkozott előadásában. Szót ejtett arról is, hogy az árvaszúnyogok időszakosan rendkívüli tömegben jelenhetnek meg a jövőben is, ami nem feltétlenül jelenti az ökológiai állapot általános leromlását. Horváth Angéla, a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője adatokon keresztül mutatta be a Balaton vízgyűjtő területének az elmúlt 30 évben tapasztalt aszályosodását.
Horváth Ákos, a HungaroMet siófoki obszervatóriumának vezetője a tó működését meghatározó folyamatokról beszélt, amelyekben az elmúlt években jelentős zavarok keletkeztek. Ehhez az emberi tevékenység, mindenekelőtt a Balaton mikroklímáját erősen befolyásoló agresszív partbeépítés is hozzájárul – mondta.
Lengl Zoltán balatoni főépítész előadásában kifejtette, hogy az elhibázott léptékű és mértékű beruházások miatt a balatoni építészet megítélése is hátrányt szenvedett. Takács Péter, a BLKI tudományos főmunkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a természetes partszakaszok átalakítása gyengíti a Balaton ökológiai működését, elősegítheti az idegenhonos fajok térnyerését. A parti öv biodiverzitásának megőrzése a tó működőképességét és ökológiai stabilitását védi – mutatott rá.
A tudományos előadóülésen Gál Lajos, Gyenesdiás polgármestere települése követendő gyakorlatait mutatta be a természetvédelem terén, és a kotrások folytatását szorgalmazta. Több civil szervezet képviselője is szót kapott, akik közül Tarróné Gyarmathy Andrea (Értékmentő Közösségek Civil Szerveződés) arról számolt be, miért támadták meg a Balaton-part tavaly életbelépett új szabályozásáról szóló jogszabályt, a BATÉK-ot – áll a kutatóintézet közleményében.
-
Zöldinfó5 nap telt el a létrehozás ótaNincs elég víz az atomreaktor hűtéséhez: súlyos energiahelyzet alakult ki Romániában
-
Otthon6 nap telt el a létrehozás ótaAI kontra szakember: kié legyen az utolsó szó az építkezésen?
-
Zöldinfó4 nap telt el a létrehozás ótaVisszautasítja az MFB döntését az OPUS TITÁSZ, jogi útra tereli az ügyet
-
Zöld Közlekedés2 nap telt el a létrehozás ótaTöretlenül nő a Geely elektromos és plug-in hibrid modelljeinek piaca
-
Zöldinfó1 nap telt el a létrehozás ótaHagyományos módszerrel csökkentenék a tűzveszélyt Dalmáciában: jöhetnek a kecskék


A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés