Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Megtalálták a világ legnagyobb röpképes madarát

Létrehozva:

|

Kétszer nagyobb volt a királyalbatrosznál a valaha élt legnagyobb röpképes madár, amelynek ősmaradványait most határozták meg amerikai kutatók.

A ma élő legnagyobb röpképes madár, a királyalbatrosz (Diomedea epomophora) több mint 3 méteres szárnyfesztávolságával szinte eltörpül a 6-7 méteres szárnyfesztávolságú Pelagornis sandersi ősmadár mellett, amely a kutatók szerint a valaha élt legnagyobb repülni tudó madár lehetett. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) most leírt madár első maradványait 1983-ban ásták ki Dél-Karolinában a charlestoni nemzetközi repülőtér új termináljának építésekor. A példány olyan hatalmas volt, hogy markológéppel kellett kiemelni. „Csak a felkarcsontja, felső szárnycsontja hosszabb volt, mint a karom” – mondta a most megjelent cikk szerzője, Dan Ksepka, a durhami Nemzeti Evolúciós Szintézis Központ kutatója.

A rendkívül jó állapotban lévő példánynak több szárny- és lábcsontját, valamint a teljes koponyáját ásták ki, és helyezték el a Charlstoni Múzeumban. Puszta mérete és jellegzetes csőre lehetővé tette Ksepka számára, hogy megállapítsa: egy kihalt, óriás tengeri madarakat magában foglaló csoport (Pelagornithidae) egy eddig ismeretlen fajával van dolga. Az ásatásokat vezető Albert Sanders, a Charlstoni Múzeum nyugalmazott kurátora tiszteletére Pelagornis sandersinek elnevezett madár 25–28 millió éve élt – a dinoszauruszok kihalása után, de még jóval az első emberek megjelenése előtt.

A kutatóknak nincs kétségük afelől, hogy a madár tudott repülni. Papírvékony, üreges csontjai, tömzsi lábai és hatalmas szárnyai mind arra utalnak, hogy otthonosan mozgott a levegőben, de esetlen volt a szárazföldön. Mivel azonban méretei meghaladják azt, amit egyes matematikai modellek a röpképes madarak maximális testméretének tartanak, nem volt világos, hogy tudott felszállni és a levegőben maradni.

Advertisement

Ennek kiderítésére Ksepka betáplálta a fosszília adatait egy számítógépes programba, amely arra készült, hogy különböző tömegek, szárnyfesztávolságok és szárnyalakok figyelembevételével meghatározza a repülési teljesítményt. A P. sandersi valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy nyugalmi helyzetből szárnycsapkodásokkal felemelkedjék. (Ez már az albatroszoknak is csak nekifutásból sikerül.) E helyett valószínűleg lejtőn, ellenszélben leszaladva, vagy a felszálló légáramlatokat kihasználva, egy vitorlázórepülőhöz hasonlóan emelkedhetett a levegőbe.

Amikor azonban már a levegőben volt, a hosszú, keskeny szárnyak rendkívül hatékony siklórepülővé tették, derült ki Ksepka szimulációiból. Az óceán felszíne feletti légáramlatokat kihasználva a madár kilométereket vitorlázhatott egyetlen szárnycsapás nélkül a víz felett. Eközben időnként lecsapott a vízfelszínre, hogy megszerezze puha testű zsákmányait, tintahalakat, illetve angolnákat.

Advertisement

Éltek a Földön ennél is nagyobb repülő állatok: a hüllők közé tartozó Pterosaurusok szárnyfesztávolsága a 12–14 métert is elérte. A Pterosaurusok kihaltak 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal együtt.

forrás: origo.hu

Advertisement
Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Közösségi kert, méhészet és erdőültetés: rangos díjat kapott a MOME

Nemzetközi fenntarthatósági díjat nyert a MOME zöld programja.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A felsőoktatási intézmények fenntarthatósági kezdeményezéseinek legrangosabb nemzetközi elismerését, a Green Gown Award első díját nyerte el a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem MOME Zero és az Ecology to Design (E2D) programjaival – közölte az alternativenergia.hu. A közlemény szerint a díjazott kezdeményezésben a közösségi kert, a méhészet, a komposztálás, az erdőültetés és a hulladékbank “egyazon szemléletet képvisel: hogy a fenntarthatóság az oktatásban és az egyetem mindennapi működésében egyaránt kézzelfoghatóvá válhat”. A Green Gown Award idei döntőjébe 63 országból 89 pályázó jutott be 8 kategóriában, a Nature Positive besorolásban pedig a MOME bizonyult a legjobbnak. A 16 fős nemzetközi döntőbizottságban többek között az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP), a UN Sustainable Development Solutions Networknek (UN SDSN) és a Higher Education Sustainability Initiative-nek (HESI) a szakértői is részt vettek.

A nemzetközi zsűri szerint a MOME programjainak egyik legnagyobb erőssége, hogy az egyes kezdeményezések benne nem elszigetelten működnek, hanem egymásra épülve, egymást erősítve alkotnak koherens rendszert. A bírálók külön kiemelték a projektek innovatív és holisztikus szemléletét, amelyek a MOME működésében is új lehetőségeket teremtenek, és más felsőoktatási intézmények számára is inspiráló, továbbfejleszthető modellként szolgálhatnak. Az egyetem fenntarthatósági programja, a MOME Zero története 2022-ben azzal a céllal indult el, hogy Magyarországon elsőként az egyetem 2030-ra intézményi szinten elérje a karbonsemlegességet. Azóta a kezdeményezés tovább nőtt az eredeti célkitűzésnél: a kibocsátások csökkentése és kompenzálása mellett ma már a városi biodiverzitás megőrzése, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és az egyetem környezetének a tudatos alakítása is a program részét képezi.

A közlemény szerint a cél, hogy a fenntarthatóság a mindennapi működés és gondolkodás szerves, meghatározó részévé váljon olyan aktivitásokon keresztül, amelyekbe a hallgatók és a munkatársak egyaránt aktívan bekapcsolódnak. A program öt gyakorlati pillérre épül: erdőültetésre, méhészetre, komposztálásra, közösségi kertre és hulladékbankra. Ezek az Európai Unió GreenComp fenntarthatósági kompetenciakeretével összhangban fejlesztik a hallgatók ökológiai tudatosságát és cselekvőképességét.

Advertisement

A MOME Zero csapata az elmúlt években 690 hallgató és munkatárs bevonásával 25 hektáron, pótlásokkal együtt összesen 116 ezer facsemetét ültetett el. A campus 450 négyzetméteres közösségi kertjében csaknem 50 klímatűrő faj és 10 kísérleti parcella kapott helyet, a méhészetben pedig csaknem 300 ezer méh él. A 6 köbméteres kísérleti komposztáló a parkban keletkező zöldhulladék helyben tartását szolgálja, a hulladékbank használatával pedig évente csaknem 100 kilogrammal csökkentik a hallgatói projektekhez felhasznált új alapanyagok mennyiségét.

A tájékoztatásban azt írták, az egyetem valós környezeti kihívásai tanulási és tervezési helyzetekké válnak, amelyekben a hallgatók is hozzájárulhatnak a campus fenntarthatóbb működéséhez. Ezt a szemléletet erősíti az Ecology to Design (E2D) program, amely a természet, az ökológiai rendszerek és a design kapcsolatát állítja a középpontba. A hallgatók valós helyzeteken keresztül vizsgálják a fenntartható működéssel összefüggő kihívásokat, és kreatív, tervezői válaszokat keresnek rájuk – olvasható a tájékoztatóban.

Advertisement
Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák