Zöldinfó
Némelyik tóban több a mikroműanyag, mint az ócenánokban
Egy nemzetközi kutatócsoport első alkalommal vizsgálta globálisan és sztenderdizálva a tavak
műanyag-szennyezettségét és kiábrándító eredményre jutott.
A mikroműanyagok az emberi tevékenységtől még látszólag érintetlen tavakban is jelen vannak és akadnak olyan tavak is, amelyekben több a mikroműanyag, mint az óceánokban. A kutatásban a Bécsi Egyetem limnológusa is részt vett, az eredményeiket most publikálták a Nature című szaklapban.
Azt eddig is tudtuk – és tudományosan alaposan igazolták is -, hogy a tengerekben és óceánokban egyre
több a műanyag. De mi a helyzet a folyókkal és a tavakkal? Erre kereste a választ egy nemzetközi
kutatócsoport, amelynek a Bécsi Egyetem és a WasserCluster Lunz limnológusa, Katrin Attermeyer is tagja volt. A kutatást az olasz Milánó-Bicocca Egyetem vízi ökológia és vízmenedzsment kutatócsoportja dolgozta ki és irányította. A projekt során összesen 23 ország 38 tavából vettek mintát ugyanazzal a módszerrel. A tavakat úgy választották ki, hogy a hidromorfológiai jellemzőik – például a kiterjedésük, a mélységük, a part hossza – és az egyéb antropogén tényezők – szennyvíztisztítók megléte, népsűrűség – a legnagyobb változatosságot mutassák, és földrajzilag szétszórtan helyezkedjenek el. Így a mintákat globálisan reprezentatívnak lehetett tekinteni.
A vízmintákban lévő műanyagokat ezután forma, szín és nagyság alapján csoportosították. Kiderült, hogy a vízben lévő műanyag-részecskék csaknem 94 százaléka mikroműanyag, vagyis 5 milliméternél kisebb. A részecskék kémiai összetételét is elemezték és arra a nem meglepő eredményre jutottak, hogy nagy részük poliészter, polipropilén vagy polietilén. „A két utóbbi anyag a világ műanyagtermelésének több mint felét teszi ki, míg a poliészter a textilipar egyik fontos alapanyaga” – magyarázza Katrin Attermeyer.
A vízben előforduló műanyagok és azok mennyisége alapján minden tónak elkészítették a saját „névjegyét” és megvizsgálták, ez milyen összefüggésben áll a vízgyűjtő terület jellemzőivel valamint a lehetséges szennyezési forrásokkal. Kiderült, hogy két tó-típus veszélyeztetett különösen: azok, amelyek sűrűn lakott, urbanizált területeken helyezkednek el, illetve amelyeknek nagy a vízfelülete. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy míg a kis vízfelületű, sekély és rövid partvonallal rendelkező tavakban főleg kék vagy fekete poliészter szálak fordultak elő, addig a nagy kiterjedésű, mély tavakban, hosszú partvonallal az átlátszó vagy fehér polipropilén és polietilén szemcsék domináltak.
A kutatás rámutatott arra is, hogy a Luganói-tó, a Lago Maggiore és a Tahoe-tó már most szennyezettebb, mint a világon a legszennyezettebbnek számító szubtrópusi óceáni áramlatok. Ráadásul a műanyag- szemcsék még az emberi tevékenységtől látszólag érintetlen vizekben is megtalálhatóak voltak. A tanulmány eredményei rámutatnak arra, hogy a tavak is jó indikátorai lehetnek a globális műanyag- szennyezés mértékének és a mikroműanyag-szennyezés elleni harc során a folyókat, tavakat is figyelembe kell venni. A kutatás során Ausztriában egyedüliként a Lunzer Seeből vettek mintát. A viszonylag kicsi tó, amelynek partja gyéren lakott, a kevésbé szennyezett tavakhoz tartozik köbméterenként kevesebb mint 1 műanyagrécsecskével.
Zöldinfó
Ha gólyacsapatot lát, ezt semmiképp ne tegye!
A gyülekező fehér gólyák nem szorulnak segítségre.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Gyülekező fehérgólya-csapatokkal találkozhat országszerte a lakosság júliusban és augusztusban, a jelenség a költési időszak természetes velejárója, ezért a madarak nem szorulnak segítségre: etetésüktől, itatásuktól és mentésüktől is tartózkodni kell – hívta fel a figyelmet az alternativenergia.hu. A közlemény szerint július második felére a hazai fehérgólya-állomány idei fiókáinak többsége elhagyja a fészket. A fiatal és kifejlett madarak ilyenkor csapatokba rendeződve táplálkoznak és pihennek, gyakran olyan száraz, kopár területeken, amelyek első pillantásra nem tűnnek alkalmas élőhelynek. Ez sokakban aggodalmat kelthet, ugyanakkor a madaraknál ez természetes és nem szorulnak segítségre – hangsúlyozták.
Az ÉKFM arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad etetni vagy itatni a röpképes gólyákat sem. A mesterséges táplálás miatt a madarak ellustulhatnak, valamint hozzászoktathatja őket az ember közelségéhez, ami természetes viselkedésük megváltozásához vezethet. Ez különösen veszélyes lehet a hosszú távú vonulás során, mert a Közel-Kelet és Afrika egyes térségeiben az ember közelségének keresése növelheti a madarak elejtésének kockázatát. A fehér gólya elsősorban gyepeken vadászik, fő táplálékát rovarok és kisebb gerinces állatok alkotják. A közvélekedéssel ellentétben a békák és a halak csak kevés részét képezik az étrendjének.
Kopár területeket több okból is választanak a madarak. Az ilyen helyeken könnyebben észreveszik a ragadozókat, míg a gyorsan felmelegedő talaj fölött kialakuló termikek (felszálló meleg légáramlatok) lehetővé teszik, hogy a nagytestű madarak kevés energia felhasználásával emelkedjenek a magasba. Emellett a talajról visszaverődő napsugárzás elősegíti a napfürdőzést, amely hozzájárul a tollazatban elszaporodó külső élősködők, például a tolltetvek számának csökkentéséhez – áll a közleményben.
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaSürgős vasúti járműcserére van szükség Magyarországon
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaHőségriadó után újabb hőhullám közeleg: az EU szerint fel kell készülni a szélsőségekre
-
Zöld Közlekedés3 nap telt el a létrehozás óta2027-től minden autósnak digitális matrica kell Belgiumban
-
Zöldinfó6 nap telt el a létrehozás ótaA tengervíz már visszaáramlik a Pó medrébe, veszélyben a mezőgazdaság
-
Zöldinfó3 nap telt el a létrehozás ótaTengerbe került az üzemanyag Szlovéniában, lezárták a népszerű üdülőhely strandját
