Zöldinfó

Némelyik tóban több a mikroműanyag, mint az ócenánokban

Egy nemzetközi kutatócsoport első alkalommal vizsgálta globálisan és sztenderdizálva a tavak
műanyag-szennyezettségét és kiábrándító eredményre jutott.

Létrehozva:

3 év telt el a létrehozás óta

2023-07-23

Szerző:

Vanessza

A mikroműanyagok az emberi tevékenységtől még látszólag érintetlen tavakban is jelen vannak és akadnak olyan tavak is, amelyekben több a mikroműanyag, mint az óceánokban. A kutatásban a Bécsi Egyetem limnológusa is részt vett, az eredményeiket most publikálták a Nature című szaklapban.

Azt eddig is tudtuk – és tudományosan alaposan igazolták is -, hogy a tengerekben és óceánokban egyre
több a műanyag. De mi a helyzet a folyókkal és a tavakkal? Erre kereste a választ egy nemzetközi
kutatócsoport, amelynek a Bécsi Egyetem és a WasserCluster Lunz limnológusa, Katrin Attermeyer is tagja volt. A kutatást az olasz Milánó-Bicocca Egyetem vízi ökológia és vízmenedzsment kutatócsoportja dolgozta ki és irányította. A projekt során összesen 23 ország 38 tavából vettek mintát ugyanazzal a módszerrel. A tavakat úgy választották ki, hogy a hidromorfológiai jellemzőik – például a kiterjedésük, a mélységük, a part hossza – és az egyéb antropogén tényezők – szennyvíztisztítók megléte, népsűrűség – a legnagyobb változatosságot mutassák, és földrajzilag szétszórtan helyezkedjenek el. Így a mintákat globálisan reprezentatívnak lehetett tekinteni.

A vízmintákban lévő műanyagokat ezután forma, szín és nagyság alapján csoportosították. Kiderült, hogy a vízben lévő műanyag-részecskék csaknem 94 százaléka mikroműanyag, vagyis 5 milliméternél kisebb. A részecskék kémiai összetételét is elemezték és arra a nem meglepő eredményre jutottak, hogy nagy részük poliészter, polipropilén vagy polietilén. „A két utóbbi anyag a világ műanyagtermelésének több mint felét teszi ki, míg a poliészter a textilipar egyik fontos alapanyaga” – magyarázza Katrin Attermeyer.
A vízben előforduló műanyagok és azok mennyisége alapján minden tónak elkészítették a saját „névjegyét” és megvizsgálták, ez milyen összefüggésben áll a vízgyűjtő terület jellemzőivel valamint a lehetséges szennyezési forrásokkal. Kiderült, hogy két tó-típus veszélyeztetett különösen: azok, amelyek sűrűn lakott, urbanizált területeken helyezkednek el, illetve amelyeknek nagy a vízfelülete. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy míg a kis vízfelületű, sekély és rövid partvonallal rendelkező tavakban főleg kék vagy fekete poliészter szálak fordultak elő, addig a nagy kiterjedésű, mély tavakban, hosszú partvonallal az átlátszó vagy fehér polipropilén és polietilén szemcsék domináltak.

A kutatás rámutatott arra is, hogy a Luganói-tó, a Lago Maggiore és a Tahoe-tó már most szennyezettebb, mint a világon a legszennyezettebbnek számító szubtrópusi óceáni áramlatok. Ráadásul a műanyag- szemcsék még az emberi tevékenységtől látszólag érintetlen vizekben is megtalálhatóak voltak. A tanulmány eredményei rámutatnak arra, hogy a tavak is jó indikátorai lehetnek a globális műanyag- szennyezés mértékének és a mikroműanyag-szennyezés elleni harc során a folyókat, tavakat is figyelembe kell venni. A kutatás során Ausztriában egyedüliként a Lunzer Seeből vettek mintát. A viszonylag kicsi tó, amelynek partja gyéren lakott, a kevésbé szennyezett tavakhoz tartozik köbméterenként kevesebb mint 1 műanyagrécsecskével.

Kapcsolódó tartalom:fenntarthatóság környezetvédelem mikroműanyag műanyag szelektiv hulladék szelektiv hulladékgyüjtés

Zöldinfó

Több mint 2100 fa pusztult el egy év alatt

Interaktív térkép segíti a városi fák megmaradását Szegeden.

Létrehozva:

6 perc telt el a létrehozás óta

2026-07-07

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A városi hőszigethatás csökkentése érdekében indított kutatások mellett a városi fák megmaradását segítő interaktív térkép készítésében is részt vettek a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) hallgatói és kutatói – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t. Az alternativenergia.hu közleménye szerint a meteorológiai adatok riasztó képet festenek: a Dél-Alföldön, így Szegeden is egyre sűrűbbé váltak az extrém hőhullámok. A nyári időszakban egyre gyakoribb, hogy a minimum hőmérséklet nem süllyed a “trópusi éjszakát” jelentő 20 fok alá, a nappali maximumok pedig átlépik a 40 fokot, miközben a csapadékmennyiség drasztikusan lecsökkent. A régió bizonyos részein a tavalyi éves csapadékösszeg alig érte el a 250-300 millimétert, ami már a félsivatagi területek klímáját idézi.

A megváltozott viszonyokat a városi hőszigethatás tovább súlyosbítja. A leburkolt, felmelegedő felületek és a vízhiány következtében a hagyományos fafajok példányai elpusztulnak. Csupán a tavalyi év során több mint 2100 kiszáradt, elpusztult fát kellett eltávolítani Szegeden a közterületekről. Gulyás Ágnes, az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének kifejtette, olyan zöldterületeket kell kialakítani, amelyek képesek elviselni a romló feltételeket, ugyanakkor öntözési és kezelési igényük alacsony, így hosszútávon fenntarthatóak. Ez nagyon nagy kihívást jelent. Rendkívül gyors ütemben pusztulnak a városi fák, pótlásukra a szárazabbá váló klímát toleráló fajokat kell használni, de a faültetési protokollokat is meg kell változtatni, hogy a fahely kialakítása hosszabb távon is tudja biztosítani a fa szükségleteit.

A szemléletváltást két párhuzamosan folyó és egymást erősítő projekt is támogatja Szegeden, amelyek elméleti hátterének kidolgozásában az SZTE kutatói is részt vesznek. Az 1,8 milliárd forintos költségvetésű COOL Life projekt elsősorban a városi hőszigetjelenség mérséklésére fókuszál, az 1,2 milliárd forintos, 2028-ig tartó ReGreenX projekt pedig a klímatudatos zöldfelületek széles körű elterjesztését tűzte ki célul. A nemzetközi kezdeményezés célja, hogy klímaadaptív mintakertek és ellenálló fajták listájának létrehozásával, valamint a lakossági és a döntéshozói tudatosság növelésével irányt mutasson a jövő várostervezésének.

Az elmúlt években lakossági összefogás övezte a települési faültetéseket. Ugyanakkor bármennyire is szárazságtűrőek az újonnan kiválasztott fajok, a jelenlegi extrém aszályokat a fiatal, frissen ültetett fák mesterséges vízutánpótlás nélkül nem élik túl. E nélkül a gyökérképződés nem indul be, vagy leáll és vagy azonnal az ültetés évében vagy néhány év agónia után kipusztul az ültetett fa. A ReGreenX projekt keretében létrehozták a lakossági segítségnyújtást koordináló Faéltető térképes alkalmazást, amellyel a szegediek célzottan és szervezetten vehetnek részt a faállomány megóvásában. Az önkéntesek kiválaszthatják a környezetükben található fiatal fákat, és azt is rögzíteni tudják, mikor, mennyi vizet használtak az öntözéshez. Ezek az adatok a kutatók számára is értékes információval szolgálnak a fenntartási modellek optimalizálásához – áll a közleményben.

Tovább olvasom