Zöldinfó

Némelyik tóban több a mikroműanyag, mint az ócenánokban

Egy nemzetközi kutatócsoport első alkalommal vizsgálta globálisan és sztenderdizálva a tavak
műanyag-szennyezettségét és kiábrándító eredményre jutott.

Létrehozva:

3 év telt el a létrehozás óta

2023-07-23

Szerző:

Vanessza

A mikroműanyagok az emberi tevékenységtől még látszólag érintetlen tavakban is jelen vannak és akadnak olyan tavak is, amelyekben több a mikroműanyag, mint az óceánokban. A kutatásban a Bécsi Egyetem limnológusa is részt vett, az eredményeiket most publikálták a Nature című szaklapban.

Azt eddig is tudtuk – és tudományosan alaposan igazolták is -, hogy a tengerekben és óceánokban egyre
több a műanyag. De mi a helyzet a folyókkal és a tavakkal? Erre kereste a választ egy nemzetközi
kutatócsoport, amelynek a Bécsi Egyetem és a WasserCluster Lunz limnológusa, Katrin Attermeyer is tagja volt. A kutatást az olasz Milánó-Bicocca Egyetem vízi ökológia és vízmenedzsment kutatócsoportja dolgozta ki és irányította. A projekt során összesen 23 ország 38 tavából vettek mintát ugyanazzal a módszerrel. A tavakat úgy választották ki, hogy a hidromorfológiai jellemzőik – például a kiterjedésük, a mélységük, a part hossza – és az egyéb antropogén tényezők – szennyvíztisztítók megléte, népsűrűség – a legnagyobb változatosságot mutassák, és földrajzilag szétszórtan helyezkedjenek el. Így a mintákat globálisan reprezentatívnak lehetett tekinteni.

A vízmintákban lévő műanyagokat ezután forma, szín és nagyság alapján csoportosították. Kiderült, hogy a vízben lévő műanyag-részecskék csaknem 94 százaléka mikroműanyag, vagyis 5 milliméternél kisebb. A részecskék kémiai összetételét is elemezték és arra a nem meglepő eredményre jutottak, hogy nagy részük poliészter, polipropilén vagy polietilén. „A két utóbbi anyag a világ műanyagtermelésének több mint felét teszi ki, míg a poliészter a textilipar egyik fontos alapanyaga” – magyarázza Katrin Attermeyer.
A vízben előforduló műanyagok és azok mennyisége alapján minden tónak elkészítették a saját „névjegyét” és megvizsgálták, ez milyen összefüggésben áll a vízgyűjtő terület jellemzőivel valamint a lehetséges szennyezési forrásokkal. Kiderült, hogy két tó-típus veszélyeztetett különösen: azok, amelyek sűrűn lakott, urbanizált területeken helyezkednek el, illetve amelyeknek nagy a vízfelülete. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy míg a kis vízfelületű, sekély és rövid partvonallal rendelkező tavakban főleg kék vagy fekete poliészter szálak fordultak elő, addig a nagy kiterjedésű, mély tavakban, hosszú partvonallal az átlátszó vagy fehér polipropilén és polietilén szemcsék domináltak.

A kutatás rámutatott arra is, hogy a Luganói-tó, a Lago Maggiore és a Tahoe-tó már most szennyezettebb, mint a világon a legszennyezettebbnek számító szubtrópusi óceáni áramlatok. Ráadásul a műanyag- szemcsék még az emberi tevékenységtől látszólag érintetlen vizekben is megtalálhatóak voltak. A tanulmány eredményei rámutatnak arra, hogy a tavak is jó indikátorai lehetnek a globális műanyag- szennyezés mértékének és a mikroműanyag-szennyezés elleni harc során a folyókat, tavakat is figyelembe kell venni. A kutatás során Ausztriában egyedüliként a Lunzer Seeből vettek mintát. A viszonylag kicsi tó, amelynek partja gyéren lakott, a kevésbé szennyezett tavakhoz tartozik köbméterenként kevesebb mint 1 műanyagrécsecskével.

Kapcsolódó tartalom:fenntarthatóság környezetvédelem mikroműanyag műanyag szelektiv hulladék szelektiv hulladékgyüjtés

Zöldinfó

Rekordokat döntött a hőség: minden eddiginél melegebb volt augusztus

Az idei nyár volt az eddigi legmelegebb Nyugat-Európában.

Létrehozva:

10 óra telt el a létrehozás óta

2026-09-14

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az idei nyár volt az eddigi legmelegebb Nyugat-Európában, globális szinten pedig augusztus volt a legmelegebb hónap, amikor az átlagos felszíni levegő-hőmérséklet 1,65 Celsius-fokkal meghaladta az iparosodás előtti becsült szintet is, valamint a 2003-ban feljegyzett korábbi rekordot – közölte az Európai Unió klímaváltozást figyelő szolgálata, a berlini székhelyű Copernicus (C3S). A közzétett adatok szerint 2026 augusztusa a valaha mért legmelegebb hónap volt, holtversenyben 2023 júliusával – írja az alternativenergia.hu. A C3S adatbázisa 1950-ig nyúlik vissza. A globális átlagos felszínközeli léghőmérséklet augusztusban 16,96 Celsius-fok volt, ami 0,85 Celsius-fokkal magasabb az 1991-2020-as időszak átlagánál. A június és augusztus közötti időszak volt továbbá a valaha mért legmelegebb időszak, hasonlóan 2024-hez, amikor közel azonos hőmérsékleti viszonyokat jegyezetek fel.

Európában augusztusban az átlagos felszínközeli levegő-hőmérséklet 20,26 Celsius-fok volt, ami 1,10 Celsius-fokkal meghaladta a vizsgált hónapra vonatkozó 1991-2020-as átlagot. Így az idei volt a valaha mért negyedik legmelegebb augusztus Európában. A 2026. június elseje és augusztus vége közötti időszakot egymást követő, rendkívül korán érkező, tartós és intenzív hőhullámok jellemezték. Ezzel a 2024-es és a 2022-es évek követően a 2026-os nyár lett a harmadik legmelegebb három hónapos időszak az európai kontinensen a mérések kezdete óta. Kiemelték, hogy augusztus folyamán jelentős szárazság uralkodott a kontinensen, súlyos aszályhelyzetről számoltak be Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Magyarországon, Romániában és Szerbiában is. A száraz időjárás a kontinens több régiójában az aszály mellett erdőtüzek kialakulásához vezetett.

A csapadékhiány, mely júniusban a nyugati régiókban volt a legszembetűnőbb, az évszak folyamán fokozatosan kelet felé tolódott. Ezzel szemben az Ibériai-félsziget nyugati része, Görögország és Törökország déli része, Ciprus, valamint Északkelet-Európa az átlagosnál csapadékosabb volt. Európa nagy részén a folyók vízhozama rendkívül alacsony volt. A Szajna, a Rhone, a Loire jelentős szakaszain az 1992-ben kezdett adatrögzítés óta mért legalacsonyabb szezonális vízhozamokat regisztráltak, miközben rekordalacsony vízhozamok jellemezték a Duna, a Visztula és a Rajna teljes szakaszát is.

A világ többi része, köztük az Egyesült Államok déli, Mexikó északi, valamint Kanada egyes területei, a Magreb térség, az Afrika szarva régió egy része, Szibéria, Közép-Ázsia, Kína, Dél-Amerika, Dél-Afrika és Észak-Ausztrália jelentős része az átlagosnál szintén szárazabb volt. A csapadékosabb régiók közé 2026 augusztusában az Egyesült Államok és Kanada keleti része, Alaszka, Oroszország nyugati és keleti területeinek egyes részei, Chile és Délkelet-Brazília, Ausztrália déli területei, valamint Ázsia legkeletibb vidékei tartoztak, beleértve Kelet-Kínát, Tajvant és Japánt.

A hónap során a sarkvidékeken kívüli óceáni vizeken mért havi átlagos felszíni hőmérséklet – a 2024. márciusi értékkel azonosan – elérte a valaha mért legmagasabb szintet, emellett ekkor mérték a napi globális óceáni felszíni hőmérséklet eddigi legmagasabb értékét is, 21,11 Celsius-fokot. Rekordmagas volt a vízfelszíni hőmérséklet a Csendes-óceán térségében is, ahol tovább erősödött a szélsőséges El Nino jelenség. Hatásai már a szárazföldön is érezhetők voltak: fokozták például az Indonéziában pusztító erdőtüzek intenzitását – erről a Copernicus légkörfigyelő szolgálata (CAMS) számolt be.

Tovább olvasom