Zöldinfó

Némelyik tóban több a mikroműanyag, mint az ócenánokban

Egy nemzetközi kutatócsoport első alkalommal vizsgálta globálisan és sztenderdizálva a tavak
műanyag-szennyezettségét és kiábrándító eredményre jutott.

Létrehozva:

3 év telt el a létrehozás óta

2023-07-23

Szerző:

Vanessza

A mikroműanyagok az emberi tevékenységtől még látszólag érintetlen tavakban is jelen vannak és akadnak olyan tavak is, amelyekben több a mikroműanyag, mint az óceánokban. A kutatásban a Bécsi Egyetem limnológusa is részt vett, az eredményeiket most publikálták a Nature című szaklapban.

Azt eddig is tudtuk – és tudományosan alaposan igazolták is -, hogy a tengerekben és óceánokban egyre
több a műanyag. De mi a helyzet a folyókkal és a tavakkal? Erre kereste a választ egy nemzetközi
kutatócsoport, amelynek a Bécsi Egyetem és a WasserCluster Lunz limnológusa, Katrin Attermeyer is tagja volt. A kutatást az olasz Milánó-Bicocca Egyetem vízi ökológia és vízmenedzsment kutatócsoportja dolgozta ki és irányította. A projekt során összesen 23 ország 38 tavából vettek mintát ugyanazzal a módszerrel. A tavakat úgy választották ki, hogy a hidromorfológiai jellemzőik – például a kiterjedésük, a mélységük, a part hossza – és az egyéb antropogén tényezők – szennyvíztisztítók megléte, népsűrűség – a legnagyobb változatosságot mutassák, és földrajzilag szétszórtan helyezkedjenek el. Így a mintákat globálisan reprezentatívnak lehetett tekinteni.

A vízmintákban lévő műanyagokat ezután forma, szín és nagyság alapján csoportosították. Kiderült, hogy a vízben lévő műanyag-részecskék csaknem 94 százaléka mikroműanyag, vagyis 5 milliméternél kisebb. A részecskék kémiai összetételét is elemezték és arra a nem meglepő eredményre jutottak, hogy nagy részük poliészter, polipropilén vagy polietilén. „A két utóbbi anyag a világ műanyagtermelésének több mint felét teszi ki, míg a poliészter a textilipar egyik fontos alapanyaga” – magyarázza Katrin Attermeyer.
A vízben előforduló műanyagok és azok mennyisége alapján minden tónak elkészítették a saját „névjegyét” és megvizsgálták, ez milyen összefüggésben áll a vízgyűjtő terület jellemzőivel valamint a lehetséges szennyezési forrásokkal. Kiderült, hogy két tó-típus veszélyeztetett különösen: azok, amelyek sűrűn lakott, urbanizált területeken helyezkednek el, illetve amelyeknek nagy a vízfelülete. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy míg a kis vízfelületű, sekély és rövid partvonallal rendelkező tavakban főleg kék vagy fekete poliészter szálak fordultak elő, addig a nagy kiterjedésű, mély tavakban, hosszú partvonallal az átlátszó vagy fehér polipropilén és polietilén szemcsék domináltak.

A kutatás rámutatott arra is, hogy a Luganói-tó, a Lago Maggiore és a Tahoe-tó már most szennyezettebb, mint a világon a legszennyezettebbnek számító szubtrópusi óceáni áramlatok. Ráadásul a műanyag- szemcsék még az emberi tevékenységtől látszólag érintetlen vizekben is megtalálhatóak voltak. A tanulmány eredményei rámutatnak arra, hogy a tavak is jó indikátorai lehetnek a globális műanyag- szennyezés mértékének és a mikroműanyag-szennyezés elleni harc során a folyókat, tavakat is figyelembe kell venni. A kutatás során Ausztriában egyedüliként a Lunzer Seeből vettek mintát. A viszonylag kicsi tó, amelynek partja gyéren lakott, a kevésbé szennyezett tavakhoz tartozik köbméterenként kevesebb mint 1 műanyagrécsecskével.

Kapcsolódó tartalom:fenntarthatóság környezetvédelem mikroműanyag műanyag szelektiv hulladék szelektiv hulladékgyüjtés

Zöldinfó

Eltűnő gleccserek veszélyeztethetik Közép-Ázsia vízellátását

Kutatóexpedíción vizsgálták Közép-Ázsia gleccsereinek változásait az SZTE szakemberei.

Létrehozva:

59 perc telt el a létrehozás óta

2026-10-09

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Kutatóexpedíción vizsgálták Közép-Ázsia egyik legfontosabb ivó- és öntözővízbázisát jelentő Tien-san hegység gleccsereinek évszázados változásait a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) oktatói és hallgatói – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t. A kutatócsoport munkáját Prinz Gyula, egykori szegedi földrajzprofesszor 1906 és 1909 közötti közép-ázsiai utazásai alapozták meg – írja az alternativenergia.hu. A résztvevők a szeptember indulás előtt már hónapokkal elkezdett munka során pontosan rekonstruálták Prinz Gyula 1906-os és 1909-es expedícióinak összesen mintegy 9100 kilométeres útvonalát. Az egykor készített térképek mai földrajzi koordináta-rendszerbe történő illesztésével és digitalizálásával sikerült azonosítaniuk az utazó táborhelyeit, útvonalát és panorámarajzainak, fényképeinek készítési helyszíneit.

A Szilassi Péter, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének professzora vezette expedíció során a kutatók saját terepi megfigyeléseiket és fotódokumentációjukat összevetették Prinz Gyula fényképeivel, leírásaival és panorámarajzaival; több helyszínen 126 év után megismételték egy másik neves magyar Tien-san-kutató, Almásy György 1900-ban készített fényképfelvételeit is. Összehasonlították a 120 évvel ezelőtti tájképet és mérési eredményeket a mai adatokkal, és vizsgálták a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttes hatásait is. Az 1600 és 3800 méter közötti magasságban végzett terepi munkába aktívan bekapcsolódtak az SZTE földrajzos, geoinformatikus és doktorandusz hallgatói. A diákok a geodéziai mérések, a drónos adatgyűjtés, a terepi térképezés és a kutatási adatok értelmezése révén első kézből tapasztalhatták meg, hogyan zajlik a tudományos kutatás a gyakorlatban.

A 120 évvel ezelőtti és mai rajzok, fényképek, térképek és adatok összevetéséből kiderült, hogy a bányászat, az infrastruktúra-fejlesztések és a gleccserek visszahúzódása jelentős környezeti változásokat eredményezett. Az expedíció egyik legfontosabb eredménye azonban a térség vízháztartásának és tájhasználatának átalakulását dokumentáló megfigyeléssorozat volt. Kirgizisztánban, Os városa közelében például azt figyelték meg, hogy a több száz éves öntözőcsatornák helyét egyre nagyobb arányban modern vízvezeték-rendszerek veszik át. Ezek elsődleges feladata ma már a mezőgazdasági öntözés helyett a növekvő lakossági vízigény biztosítása.

Különösen fontos kutatási helyszín volt a 3080 méter magasan fekvő Köl-tör, melyet Prinz Gyula fedezett fel 1909 szeptemberében, és feleségéről Lilly-tónak nevezett el. Ezen a helyszínen a múlt század elején leírt hófoltok teljesen eltűntek, a tó vízszintje pedig legalább két méterrel csökkent. A következő időszakban az SZTE kutatói Prinz Gyula 1906-os részletes térképei, az 1970-es évekből származó szovjet katonai térképek, a drónfelmérések, műholdképek és a jelenlegi terepi mérések segítségével számszerűsítik a gleccserek visszahúzódásának ütemét. E kutatás eredményei különösen fontosak, mivel Közép-Ázsia gleccserei jelenleg mintegy 80-100 millió ember ivóvízellátásához, mezőgazdasági öntözéséhez és energiatermeléséhez járulnak hozzá. Az összegyűjtött adatok a jövő fenntartható vízkészlet-gazdálkodási stratégiáinak megalapozását is szolgálhatják ebben, a klímaváltozás hatásaira különösen érzékeny térségben.

Az expedíció résztvevői tapasztalataikról október 20-án 16 órakor az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetében, a Magyar Földrajzi Társaság előadóülésén számolnak be. Szilassi Péter útját a Külügyminisztérium Klebelsberg Kunó Kutatói Ösztöndíja finanszírozta, a hallgatók és Szatmári József docens a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával vehettek részt az expedíción.

Tovább olvasom