Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Rókák veszélyeztetik a mormotaállományt a szlovák Tátrában

Az utóbbi években a Magas Tátra magasabb fekvésű részein is mind gyakoribb a rókák előfordulása, ami már veszélyt jelent.

Létrehozva:

|

Spóroljon a villanyszámláján! Kérje ingyenes napelem kalkulációnkat itt! (x)

A havasi mormota a mókusféle rágcsálók egyik legnagyobb termetű faja, mérete 40 és 80 centiméter közötti, súlya pedig akár a 8 kilogrammot is elérheti. A kizárólag az európai kontinensen élő, veszélyeztett fajnak korábban elterjedtebb élőhelyei voltak, ma csak az Alpokban, Románia jelenlegi területén a Nyugati-Kárpátokban, a Tátrában, illetve újratelepítést követően a Pireneusokban él. Két alfaja közül az egyik kizárólag a Tátrában fordul elő, az ottani állomány lélekszámát néhányszáz és ezer közöttire becsülik.

A TANAP felügyeleti szerve szerint ennek az állománynak egy része, amely a szlovákiai Magas Tátrában, azon belül a Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso) környékén él, került veszélybe a rókapopuláció növekedése miatt. Utóbbiak terjeszkedése a szakértők szerint leginkább az emberi tevékenységgel függ össze. Részben azzal, hogy a rókák az emberek lakta környéken több élelemhez tudnak jutni, valamint azzal is, hogy a turisták rendszeres jelenléte miatt a rókák elvesztették természetes vadságukat, amit tetéz, hogy a fénykép készítés céljából a turisták etetik őket.

Emiatt a rókák olyan területeken is megjelentek, ahol korábban egyáltalán nem volt jellemző az előfordulásuk. Ennek több negatív következménye is van a havasi mormotákra. Egyrészt a rókák veszélyt jelentenek az ennek a ragadozónak a jelenlétére nem alkalmazkodott rágcsálókra.

Advertisement

“A téli álomból felébredve és kuckóikból kimászó mormoták könnyű zsákmánynak számítanak a nagyobb ragadozók számára, s bár a rókák jelenléte nem jelent közvetlen veszélyt a faj megmaradására, de jelentősen csökkentheti az állományukat” – mondta Nina Obzutová, a TANAP felügyeleti szervétől a TASR, szlovák közszolgálati hírügynökségnek nyilatkozva.

A másik – ugyancsak jelentős kihatású, és nem csak a mormotákat veszélyeztető – negatív tényező, az, hogy a rókák a különböző paraziták legszélesebb felhozatalának hordozóinak számítanak, s ezek más fajokat is veszélyeztetnek és az emberre is átvihetőek. Egy erre vonatkozó felmérés szerint a tátrai rókák közel fele galandféreg hordozó és más paraziták is jellemzik az állományt.

Advertisement

A TANAP felügyeleti szerve a fennálló helyzet orvoslására az érintett régióban már döntést is hozott arról, hogy már a közeljövőben egy ezt célzó program keretében a Kő-pataki-tó környékén élő rókaállományt befogják és más, alacsonyabban fekvő régióba telepítik át, ahol már nem jelentenének veszélyt a havasi mormotákra.

Advertisement

Zöldinfó

Flamingók otthona kerülhet veszélybe: sürgős beavatkozásra van szükség Montenegróban

Veszélyben Európa egyik legfontosabb madárélőhelye, az ulcinji sólepárló.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Egyre sürgetőbbé válik a montenegrói Ulcinj egykori sólepárlójának megmentése, mivel a 2013-ban leállt sótermelés következtében folyamatosan romlik az Adria egyik legfontosabb vizes élőhelyének ökológiai állapota – közölte az alternativenergia.hu. Természetvédők szerint a terület megőrzésének kulcsa a vízgazdálkodási rendszer helyreállítása és a sótermelés újraindítása. Az Ulcinj melletti, mintegy 15 négyzetkilométeres sólepárló a Földközi-tenger egyik legjelentősebb madárélőhelye. A terület rózsás flamingók, gödények és több tucat más vonuló madárfaj számára nélkülözhetetlen pihenő- és táplálkozóhely.

A természetes lagúnából a XX. század elején alakították ki a sólepárlót. A mesterséges medencék és csatornák nemcsak a sótermelést szolgálták, hanem egy különleges ökoszisztémát is létrehoztak. A sótermelést végző vállalat 2013-as csődje után azonban leálltak a vízszintet szabályozó szivattyúk, megszűnt a medencék folyamatos tengervíz-utánpótlása, a területet benőtte a növényzet, csökkent a víz sótartalma, és romlani kezdtek a madarak, növények és rovarok életfeltételei. Zenepa Lika természetvédő szerint a sólepárló teljes egészében mesterségesen fenntartott rendszer, amelynek működéséhez folyamatos vízutánpótlás szükséges. Korábban másodpercenként mintegy 3000 liter tengervizet szivattyúztak a medencékbe egy 37 kilométeres csatornahálózaton keresztül, jelenleg azonban mindössze egy szivattyú működik. A szakember arra figyelmeztetett, hogy ha rövid időn belül nem kezdődik meg a rehabilitáció, néhány éven belül visszafordíthatatlanul megváltozhat a terület élővilága.

A sólepárlót 2019-ben természeti parkká nyilvánították, és felkerült a ramszári egyezmény által védett, nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listájára is. A természetvédők szerint azonban a jogi védelem önmagában nem elegendő, mert a terület állapota tovább romlik, miközben az értékes tengerparti fekvése miatt az ingatlanfejlesztők érdeklődése sem csökkent. A montenegrói kormány és Ulcinj önkormányzata bejelentette, hogy négymillió eurós közös vállalatot hoznak létre a természetvédelmi terület kezelésére és a sótermelés fokozatos újraindítására. A projekt Podgorica európai uniós csatlakozási törekvéseinek is része: az Európai Bizottság a környezetvédelemről szóló 27-es tárgyalási fejezet keretében többször is sürgette a sólepárló helyreállítását.

Advertisement

Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a teljes rehabilitáció akár öt-tíz évet is igénybe vehet, és a korábbi becslések szerint a beruházás költsége elérheti a 20 millió eurót. A természetvédők szerint az ulcinji sólepárló megőrzése nem csupán montenegrói ügy: a terület a kelet-adriai térség egyik legfontosabb madárvonulási állomása, eltűnése pedig egész Európa biodiverzitására érezhető hatással lenne.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák