Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Rókák veszélyeztetik a mormotaállományt a szlovák Tátrában

Az utóbbi években a Magas Tátra magasabb fekvésű részein is mind gyakoribb a rókák előfordulása, ami már veszélyt jelent.

Létrehozva:

|

Spóroljon a villanyszámláján! Kérje ingyenes napelem kalkulációnkat itt! (x)

A havasi mormota a mókusféle rágcsálók egyik legnagyobb termetű faja, mérete 40 és 80 centiméter közötti, súlya pedig akár a 8 kilogrammot is elérheti. A kizárólag az európai kontinensen élő, veszélyeztett fajnak korábban elterjedtebb élőhelyei voltak, ma csak az Alpokban, Románia jelenlegi területén a Nyugati-Kárpátokban, a Tátrában, illetve újratelepítést követően a Pireneusokban él. Két alfaja közül az egyik kizárólag a Tátrában fordul elő, az ottani állomány lélekszámát néhányszáz és ezer közöttire becsülik.

A TANAP felügyeleti szerve szerint ennek az állománynak egy része, amely a szlovákiai Magas Tátrában, azon belül a Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso) környékén él, került veszélybe a rókapopuláció növekedése miatt. Utóbbiak terjeszkedése a szakértők szerint leginkább az emberi tevékenységgel függ össze. Részben azzal, hogy a rókák az emberek lakta környéken több élelemhez tudnak jutni, valamint azzal is, hogy a turisták rendszeres jelenléte miatt a rókák elvesztették természetes vadságukat, amit tetéz, hogy a fénykép készítés céljából a turisták etetik őket.

Emiatt a rókák olyan területeken is megjelentek, ahol korábban egyáltalán nem volt jellemző az előfordulásuk. Ennek több negatív következménye is van a havasi mormotákra. Egyrészt a rókák veszélyt jelentenek az ennek a ragadozónak a jelenlétére nem alkalmazkodott rágcsálókra.

Advertisement

“A téli álomból felébredve és kuckóikból kimászó mormoták könnyű zsákmánynak számítanak a nagyobb ragadozók számára, s bár a rókák jelenléte nem jelent közvetlen veszélyt a faj megmaradására, de jelentősen csökkentheti az állományukat” – mondta Nina Obzutová, a TANAP felügyeleti szervétől a TASR, szlovák közszolgálati hírügynökségnek nyilatkozva.

A másik – ugyancsak jelentős kihatású, és nem csak a mormotákat veszélyeztető – negatív tényező, az, hogy a rókák a különböző paraziták legszélesebb felhozatalának hordozóinak számítanak, s ezek más fajokat is veszélyeztetnek és az emberre is átvihetőek. Egy erre vonatkozó felmérés szerint a tátrai rókák közel fele galandféreg hordozó és más paraziták is jellemzik az állományt.

Advertisement

A TANAP felügyeleti szerve a fennálló helyzet orvoslására az érintett régióban már döntést is hozott arról, hogy már a közeljövőben egy ezt célzó program keretében a Kő-pataki-tó környékén élő rókaállományt befogják és más, alacsonyabban fekvő régióba telepítik át, ahol már nem jelentenének veszélyt a havasi mormotákra.

Advertisement

Zöldinfó

A természet még képes regenerálódni, de sürgős változás kell

Drámai mértékben csökkent a vadon élő állatok száma, de természetvédelmi sikerek is vannak.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Drámai mértékben, 52 év alatt több mint hetven százalékkal csökkent a vadon élő állatok száma, azonban a természet képes regenerálódni, ha az energia-, élelmiszer- és pénzügyi rendszereket megfelelően képes az emberiség átalakítani – derül ki a WWF 2026-os Élő Bolygó Jelentéséből. A Zoological Society of London (ZSL) által készített Élő Bolygó Index több csaknem hatezer gerinces faj több mint harmincötezer populációjának változásait tartalmazza az 1970 és 2022 közötti időszakban – írja az alternativenergia.hu. A legnagyobb visszaesést az édesvízi ökoszisztémákban regisztrálták, ahol a populációk átlagos mérete 85 százalékkal csökkent, ezt követik a szárazföldi (69 százalék) és a tengeri (59 százalék) populációk.

A leggyakoribb veszélyeztető tényező az élőhelyek elvesztése és leromlása, amelyet a túlhasználat, az éghajlatváltozás, a szennyezés, az inváziós fajok és a betegségek követnek. Az Élő Bolygó Jelentés szerint ezek hátterében mindenekelőtt az élelmiszer-, az energia- és a pénzügyi rendszerek működésének rendszerszintű problémái állnak. Bár az összesített trendet a jelentős csökkenések határozzák meg, a vizsgált populációk fele stabil vagy növekvő tendenciát mutat. A jelentésben szereplő természetvédelmi sikertörténetek, többek között a tigrisek, a kékúszójú tonhalak, a dél-afrikai elefántok és a közönséges levesteknősök egyes populációinak regenerálódása azt bizonyítják, hogy következetes és hosszú távú természetvédelmi munkával valódi változás érhető el.

Magyarországon is léteznek olyan fajok, amelyek története megmutatja, hogy a természet egy bizonyos ideig képes helyreállni, ha biztosítva vannak az ehhez szükséges feltételek. A farkas magyarországi visszatérése jól jelzi, hogy egy korábban eltűntnek hitt nagyragadozó számára ismét alkalmassá válhatnak a magyar erdők, ha megfelelő a jogszabályi védelem, megvan a társadalmi támogatottság, és kezelhetők az ember és a nagyragadozók együttéléséből fakadó konfliktusok.

Advertisement

Ugyanakkor számos faj van, amelyik még mindig rendkívül sérülékeny. Az alpesi gőte a természetes erdei vízfolyásokhoz, forrásokhoz és vizesélőhelyekhez kötődik, ezért fennmaradása szorosan összefügg az erdők állapotával és a megfelelő vízháztartás megőrzésével. A Dunántúlon él az alpesi gőte egy őshonos alfaja is, amely kizárólag Magyarországon fordul elő. Megőrzése ezért nem csupán magyarországi, hanem globális felelősség is, hiszen ha ezek az állományok eltűnnének, a teljes világállomány is végleg elveszne. Az ilyen fajok története jól mutatja, miért kulcsfontosságú az élőhelyek megőrzése.

A természetes és természetközeli erdők például egyszerre biztosítanak élőhelyet számos faj számára, szenet tárolnak, mérséklik a szélsőséges időjárás hatásait, és fontos szerepet játszanak a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is. Megőrzésük ezért nem csupán természetvédelmi, hanem társadalmi érdek egyaránt.

Advertisement

Az elmúlt hónapokban a fakitermelési moratórium is ráirányította a figyelmet arra, hogy az állami erdők kezelése során milyen fontos szempont a természetvédelmi és klímaalkalmazkodási funkciók megőrzése. A korlátozás szeptember végén lejárt, ezért a WWF Magyarország szerint most különösen fontos, hogy az erdők jövőbeli kezelése során megfelelő súlyt kapjon az élőhelyek megőrzése és az ökoszisztémák ellenálló képességének fenntartása – idézi a közlemény Fehér Zoltánt, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetőjét.

A jelentés szerint a természet pusztulásának fő hajtóerőit jelentő rendszerekben már láthatók a pozitív változás jelei. Az energiatermelésben a napenergia a legtöbb országban már a legolcsóbb villamosenergia-termelési mód, miközben az élelmiszerrendszerben is terjednek a természetre kedvezőbb termelési és fogyasztási gyakorlatok. A pénzügyi rendszer átalakulása ugyanakkor még korai szakaszban van, világszerte évente 942 milliárd dollárnyi (csaknem 310 ezer milliárd forint) finanszírozási hiány mutatkozik a biodiverzitás megőrzésében.

Advertisement

A WWF szerint a következő hónapokban lehetőség nyílik arra, hogy az országok felgyorsítsák a vállalt természetvédelmi és éghajlatvédelmi célok megvalósítását, amelyhez fórum lehet az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének 17. konferenciája, a biodiverzitási COP17, amely október 19-én kezdődik az örményországi Jerevánban.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák