Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Egy évtizedenként egyszer előforduló időjárási anomália, a trópusi Csendes-óceán felmelegedése és az abból adódó kelet-antarktiszi havazás lassította átmenetileg az antarktiszi jégtakaró tömegvesztését – állapította meg tanulmányában egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek Topál Dániel, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének (HUN-REN CSFK FGI) tudományos főmunkatársa is társszerzője. A HUN-REN CSFK közleménye szerint a tanulmány a Nature című tudományos folyóirat augusztus 27-i számának címlapjára is felkerült. Az alternativenergia.hu oldalon megjelent cikk szerint az antarktiszi jégtakaró tömegvesztésének ütemében 2021-2023 között tapasztalt átmeneti lassulás azzal magyarázható, hogy a több ezer kilométerre fekvő, a trópusi Csendes-óceán nyugati medencéjében bekövetkezett hőmérséklet-emelkedés fokozott havazást okozott a Kelet-Antarktiszon. A kutatók úgy vélik, hogy ez a jelenség körülbelül évtizedenként egyszer fordul elő, vagyis a jégtakaró teljes tömegvesztésének lassulása csak átmeneti jellegű, és nem a globális felmelegedés trendjeinek megfordulását jelzi, hanem egy szélsőséges időjárási esemény.

A közlemény szerint az antarktiszi jégtakaró tömegének változásait számos tényező befolyásolhatja, beleértve a több ezer kilométerre zajló éghajlati eseményeket is. Ugyanakkor a Déli-Óceán és az Antarktisz változásai maguk is hatással vannak a globális éghajlatra: a széncikluson keresztül, valamint a felmelegedés jelentős részének elnyelésével befolyásolják az éghajlatváltozás folyamatait. Az Antarktisz ezért a klímaváltozás szempontjából a Föld egyik kulcsfontosságú régiója. “Meglepő módon azonban, 2021 és 2023 között a Kelet-Antarktiszon a jégtakaró tömegének növekedése meghaladta a Nyugat-Antarktiszon bekövetkezett veszteségeket, ami a teljes jégtömeg-veszteség ütemének lassulásához vezetett. Bár korábbi tanulmányok megpróbálták magyarázni ezt a megfigyelést, egyik sem nyújtott egyértelmű választ” – olvasható a HUN-REN közleményében.

Qinghua Ding, a Kaliforniai Egyetem kutatója és munkatársai megfigyelési és modellezési kísérletekből származó adatokra támaszkodva új mechanizmust javasolnak ennek az anomáliának a magyarázatára. A tömeggyarapodási eseményt a trópusi Csendes-óceán felszíni hőmérsékleti anomáliáival hozzák összefüggésbe; ez a Csendes-óceán nyugati része és az Indiai-óceán keleti része közötti óceáni régió, ahol a felszíni hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 28 Celsius-fokot (úgynevezett “warm pool”). A szerzők rámutattak, hogy ezen a területen 2021 és 2023 között a megelőző két évtizedhez képest szokatlanul tartós felmelegedés volt tapasztalható, amely közvetlenül kapcsolatba hozható az Antarktiszon tapasztalt extrém havazási eseményekkel.

A közlemény szerint a Kelet-Antarktisz régióból származó jégmagok és klímamodell szimulációk elemzése arra is utal, hogy ez az éghajlati jelenség – amely két távoli helyszín közötti éghajlati változásokat kapcsol össze – körülbelül tízévente egyszer fordulhat elő. Ez azt is jelenti, hogy a jégtakaró tömegének bármilyen növekedése valószínűleg csak átmeneti jellegű – írták. Jonathan Wille, a cikk egyik bírálója hangsúlyozza: “az Antarktisz és a bolygó többi részének jövőjének megértéséhez a trópusi éghajlat változékonyságát is figyelembe kell venni”.

Topál Dániel, a tanulmány társszerzője szerint a tanulmány jelentősége abban is rejlik, hogy a felfedezés által jobban meg lehet érteni az extrém időjárási eseményeket okozó légköri mechanizmusokat, amit nem csupán az Antarktiszon, hanem például az európai időjárási események megértésénél is alkalmazhatnak.

“A trópusi változások ujjlenyomatai a légkördinamikán keresztül az északi félteke éghajlati változásaiban is megmutatkoznak és most azon is dolgozunk, hogy az európai időjárási szélsőségek mechanizmusait pontosabban leírjuk. A globális éghajlati folyamatok kutatása tehát nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a regionális éghajlati változásokat, mint például az aszályos nyarak, is megértsük” – magyarázta a kutató. A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja is támogatta – közölte a HUN-REN.