Olcsóbb és környezetbarát, mégsem engedik a jogszabályok. A környezettudatos szemlélet széleskörű terjedésével szép lassan átalakulnak a különböző piacok, a hagyományos termékek mellett megjelennek a legújabb innovációk.

Az autógyárak egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az elektromos járművek fejlesztésére, a világítástechnika és a háztartási gépek mind energiatakarékossá váltak, a hagyományos erőművek helyett megújuló energiákkal operálnak a világ vezető országai. Nincs ez másképp a temetkezéssel sem, így már nem csak életünkben, hanem halálunk után is óvhatjuk a Földet.

Az igazán jó üzlet az, amire folyamatos, széles körű a kereslet. Példának okáért ételre és ruhákra mindenkinek szüksége van, nagyobb távlatokat vizsgálva a halál is elkerülhetetlenül bekövetkezik minden ember életében. A temetkezés óriási biznisszé vált, a tehetősebb polgárok rendszerint drága koporsót és csicsás sírkövet kapnak, így a végső búcsú akár több millió forintot felemészt a gyászolók vagyonából.

Számomra meglehetősen rideg dolog a hagyományos, koporsós temetés. Persze senki sem szeret temetésre járni, a keresztény hagyományoknak értelemszerűen vannak formai követelményei, ráadásul itthon a törvényi szabályozás rendesen lekorlátozza a lehetőségeket. A napjainkban használatos temetkezési módok szinte minden szakasza károsítja a környezetünket. A balzsamozó anyag, melyet hamvasztás és hantolás során alkalmaznak kifejezetten szennyező. Ezen túl a hamvasztás során a levegőbe került káros anyagok tovább erősítik a globális felmelegedést, ezzel évente 7 millió tonna szén-dioxidot juttatva a légkörbe világszerte.

Napjainkban India több mint ötvenmillió fát vág ki a szertartások miatt, Angliában a krematóriumok bocsájtják ki a legtöbb mérgező higanyt. A koporsós temetés a hamvasztásnál is nagyobb környezeti károkat okoz, mivel meglehetősen nagy energia- és anyagköltséggel jár, továbbá a lassan bomló műszálas szemfedő és a temetők által elfoglalt terület is hatékonyabb felhasználási módszert kíván.

Milyen megoldások vannak?

Az egyik igazán megnyerő alternatíva a Gaia (földanya) névre hallgató tőzeg urna. Az ötlet a dél-tiroli (észak-olaszország) Veronika Gantioler fejéből pattant ki, aki a hamvak mellé a gyászoló család által kiválasztott növény magjait keveri. Amikor az urnát elföldelik, a tőzeg rövid idő alatt teljesen lebomlik, így a hamvak természetes trágyává változnak, a növény pedig életre kel. Európában élenjáró Dánia, ahol ma már komoly kereslet van a DanCof gyártó biokoporsói iránt. Jóval olcsóbb a hagyományos koporsónál, hosszú szálú, újrahasznosított papírból készül, így lebomlása hamar megtörténik. Természetesen számos színben és méretben kapható.

Nagyon hasonló ehhez a reciklált kartonból készült Restbox, melyet egy Argentin vállalkozó, Mauricio Kalinov talált ki. Szintén elég olcsó, súlya alig 12 kilogramm, teherbírása akár két mázsa, emellett teljesen vízálló, pedig nem tartalmaz viaszt. Svédországban is jelentős gondot okoz krematóriumok károsanyag-kibocsájtása, megoldással pedig egy helyi biológus állt elő. Az általa kidolgozott eljárásban a testet folyékony nitrogénbe (-190 Celsius) merítve lefagyasztják, majd gyenge rázás hatására finom porrá zúzzák. A maradványokat nem túl mélyre ássák, néhány hét alatt lebomlanak, így termékenyebbé téve a talajt. A kutatók még intenzív vitákat folytatnak a megoldás energiamérlegéről.

Az amerikai temetkezési szakértők a lúgos hidrolízisre esküsznek a jövőt illetően. Az elhunyt itt jól záródó fémtartályokba kerül, majd nagy nyomáson, közel háromszáz fokos hőmérsékletű lúgban feloldják a holttestet. Hasonlóan a svéd módszerhez, igencsak költséges egy ilyen vállalkozás beindítása, a folyamatosan szigorodó környezetvédelmi előírások viszont hamarosan versenyképessé tehetik a technológiát.

Magyarországon – sok más dologhoz hasonlóan – ez is gyerekcipőben jár.Többen próbálkoztak az ezredforduó után kartonkoporsókkal, mára azonban mindannyian elérhetetlenek ez ügyben. Az igazán jó kérdés az, hogy a kereslet nem volt megfelelő, vagy csak ellehetetlenítették őket. Úgy gondolom, elég sok magyar családnak okoz problémát méltó módon elbúcsúzni elhunyt szeretteitől, így inkább az utóbbira tippelnék.

Néhány tisztázatlan kérdésben megkerestük Marján Tibort, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület kapcsolattartóját. Kiderült, Magyarországon csak akkor van lehetőség az otthoni temetésre, ha a célterületet “magán temetkezési emlékhellyé” nyilvánítjuk az illetékes földhivatal közreműködésével.

Elég macerás a dolog, ugyanis ehhez a következő követelményeknek kell megfelelni: utat, ravatalozót, a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hűtőt, a temető bekerítését vagy élősövénnyel való lehatárolását, vízvételi lehetőséget, illemhelyet, a temető területének – rendeltetésének és a hely jellegének megfelelő – parkosítását, az utak sorfásítását, illetve hulladéktárolót kell építenünk az engedély megszerzéséhez.

Kiderült az is, az OTEI igencsak versenyképes áron készít fakoporsókat, a legolcsóbb nyárfák már 13 ezer forinttól megvásárolhatók, ezzel egyszerűen képtelenek felvenni a versenyt a papírból-kartonból készült vetélytársak.

Kissé szkeptikusak a zöld temetkezéssel kapcsolatban, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy környezetkímélőbb papírt gyártani, mint fát megmunkálni. Egy biztos, a magyar erdőgazdálkodás kifogástalanul működik, folyamatosan van utótelepítés, nagyon figyelnek a megfelelő egyensúly megtartására.

Jogos ellenérv lehet az is, hogy a temetés egy elég konzervatív műfaj. A gyászoló család a végső tiszteletet szívesebben adja meg a hagyományoknak megfelelően, minthogy új hóbortokkal kísérletezzen. A jóslat szerint a hazai piacon nincs jelentős esély arra, hogy a fentebb említett trendek megjelenjenek a közeljövőben.

forrás: hir24.hu