Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Egyre népszerűbb a zöld temetés

Létrehozva:

|

Olcsóbb és környezetbarát, mégsem engedik a jogszabályok. A környezettudatos szemlélet széleskörű terjedésével szép lassan átalakulnak a különböző piacok, a hagyományos termékek mellett megjelennek a legújabb innovációk.

Az autógyárak egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az elektromos járművek fejlesztésére, a világítástechnika és a háztartási gépek mind energiatakarékossá váltak, a hagyományos erőművek helyett megújuló energiákkal operálnak a világ vezető országai. Nincs ez másképp a temetkezéssel sem, így már nem csak életünkben, hanem halálunk után is óvhatjuk a Földet.

Az igazán jó üzlet az, amire folyamatos, széles körű a kereslet. Példának okáért ételre és ruhákra mindenkinek szüksége van, nagyobb távlatokat vizsgálva a halál is elkerülhetetlenül bekövetkezik minden ember életében. A temetkezés óriási biznisszé vált, a tehetősebb polgárok rendszerint drága koporsót és csicsás sírkövet kapnak, így a végső búcsú akár több millió forintot felemészt a gyászolók vagyonából.

Számomra meglehetősen rideg dolog a hagyományos, koporsós temetés. Persze senki sem szeret temetésre járni, a keresztény hagyományoknak értelemszerűen vannak formai követelményei, ráadásul itthon a törvényi szabályozás rendesen lekorlátozza a lehetőségeket. A napjainkban használatos temetkezési módok szinte minden szakasza károsítja a környezetünket. A balzsamozó anyag, melyet hamvasztás és hantolás során alkalmaznak kifejezetten szennyező. Ezen túl a hamvasztás során a levegőbe került káros anyagok tovább erősítik a globális felmelegedést, ezzel évente 7 millió tonna szén-dioxidot juttatva a légkörbe világszerte.

Napjainkban India több mint ötvenmillió fát vág ki a szertartások miatt, Angliában a krematóriumok bocsájtják ki a legtöbb mérgező higanyt. A koporsós temetés a hamvasztásnál is nagyobb környezeti károkat okoz, mivel meglehetősen nagy energia- és anyagköltséggel jár, továbbá a lassan bomló műszálas szemfedő és a temetők által elfoglalt terület is hatékonyabb felhasználási módszert kíván.

Milyen megoldások vannak?

Az egyik igazán megnyerő alternatíva a Gaia (földanya) névre hallgató tőzeg urna. Az ötlet a dél-tiroli (észak-olaszország) Veronika Gantioler fejéből pattant ki, aki a hamvak mellé a gyászoló család által kiválasztott növény magjait keveri. Amikor az urnát elföldelik, a tőzeg rövid idő alatt teljesen lebomlik, így a hamvak természetes trágyává változnak, a növény pedig életre kel. Európában élenjáró Dánia, ahol ma már komoly kereslet van a DanCof gyártó biokoporsói iránt. Jóval olcsóbb a hagyományos koporsónál, hosszú szálú, újrahasznosított papírból készül, így lebomlása hamar megtörténik. Természetesen számos színben és méretben kapható.

Nagyon hasonló ehhez a reciklált kartonból készült Restbox, melyet egy Argentin vállalkozó, Mauricio Kalinov talált ki. Szintén elég olcsó, súlya alig 12 kilogramm, teherbírása akár két mázsa, emellett teljesen vízálló, pedig nem tartalmaz viaszt. Svédországban is jelentős gondot okoz krematóriumok károsanyag-kibocsájtása, megoldással pedig egy helyi biológus állt elő. Az általa kidolgozott eljárásban a testet folyékony nitrogénbe (-190 Celsius) merítve lefagyasztják, majd gyenge rázás hatására finom porrá zúzzák. A maradványokat nem túl mélyre ássák, néhány hét alatt lebomlanak, így termékenyebbé téve a talajt. A kutatók még intenzív vitákat folytatnak a megoldás energiamérlegéről.

Az amerikai temetkezési szakértők a lúgos hidrolízisre esküsznek a jövőt illetően. Az elhunyt itt jól záródó fémtartályokba kerül, majd nagy nyomáson, közel háromszáz fokos hőmérsékletű lúgban feloldják a holttestet. Hasonlóan a svéd módszerhez, igencsak költséges egy ilyen vállalkozás beindítása, a folyamatosan szigorodó környezetvédelmi előírások viszont hamarosan versenyképessé tehetik a technológiát.

Magyarországon – sok más dologhoz hasonlóan – ez is gyerekcipőben jár.Többen próbálkoztak az ezredforduó után kartonkoporsókkal, mára azonban mindannyian elérhetetlenek ez ügyben. Az igazán jó kérdés az, hogy a kereslet nem volt megfelelő, vagy csak ellehetetlenítették őket. Úgy gondolom, elég sok magyar családnak okoz problémát méltó módon elbúcsúzni elhunyt szeretteitől, így inkább az utóbbira tippelnék.

Néhány tisztázatlan kérdésben megkerestük Marján Tibort, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület kapcsolattartóját. Kiderült, Magyarországon csak akkor van lehetőség az otthoni temetésre, ha a célterületet “magán temetkezési emlékhellyé” nyilvánítjuk az illetékes földhivatal közreműködésével.

Elég macerás a dolog, ugyanis ehhez a következő követelményeknek kell megfelelni: utat, ravatalozót, a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hűtőt, a temető bekerítését vagy élősövénnyel való lehatárolását, vízvételi lehetőséget, illemhelyet, a temető területének – rendeltetésének és a hely jellegének megfelelő – parkosítását, az utak sorfásítását, illetve hulladéktárolót kell építenünk az engedély megszerzéséhez.

Kiderült az is, az OTEI igencsak versenyképes áron készít fakoporsókat, a legolcsóbb nyárfák már 13 ezer forinttól megvásárolhatók, ezzel egyszerűen képtelenek felvenni a versenyt a papírból-kartonból készült vetélytársak.

Kissé szkeptikusak a zöld temetkezéssel kapcsolatban, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy környezetkímélőbb papírt gyártani, mint fát megmunkálni. Egy biztos, a magyar erdőgazdálkodás kifogástalanul működik, folyamatosan van utótelepítés, nagyon figyelnek a megfelelő egyensúly megtartására.

Jogos ellenérv lehet az is, hogy a temetés egy elég konzervatív műfaj. A gyászoló család a végső tiszteletet szívesebben adja meg a hagyományoknak megfelelően, minthogy új hóbortokkal kísérletezzen. A jóslat szerint a hazai piacon nincs jelentős esély arra, hogy a fentebb említett trendek megjelenjenek a közeljövőben.

forrás: hir24.hu

Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Lábadozik a Nagy-korallzátony

Létrehozva:

|

Szerző:

Lábadozik a létét veszélyeztető súlyos korallfehéredés után Ausztrália világörökségi listán szereplő Nagy-korallzátonya – számolt be róla szerdán az ABC News ausztrál hírportál.

A korallok rendkívül látványos szaporodása kedden, egy teliholdas éjszakán vette kezdetét, és két-három napig tart. A korallok a Queens állambeli partvidéken a “világ legnagyobb szexuális eseményeként” beharangozott korallívás során peték és spermiumok billiót bocsátották az óceánba vörös, sárga és narancssárga színekben, hogy szaporodjanak. A 348 ezer négyzetkilométer kiterjedésű korallzátony 1998 óta öt alkalommal esett át súlyos korallkifehéredésen, ami a korallok jelentős részét károsította. A queenslandi James Cook Egyetem korallkutató intézetének tudósai szerint a korallok legalább 80 százalékát 2016 óta legalább egyszer súlyosan érintette a kifehéredés, amelynek oka elsősorban a klímaváltozás és ezzel összefüggésben az óceánok felmelegedése. Legutóbb 2020-ban jelentettek nagy mértékű fehéredést a korallzátonyon.

Gareth Phillips tengerkutató, aki az ívás tanulmányozásával foglalkozik a korallzátony állapotának megfigyelésére irányuló projekt részeként, elmondta: az ívás erős bizonyítéka annak, hogy a korallzátony ökológiai funkciói sértetlenek, és működnek a több mint 18 hónapos helyreállítási fázis után. Mint hozzátette: régóta nem volt ilyen jó állapotban a Nagy-korallzátony. A legtöbb szirtképző korall szaporodása évente egyszer, egy telihold utáni pár éjszakán át történik: a korallok spermiumok és petesejtek milliárdjait lökik ki magukból, a megtermékenyített petesejtek, az embriók pedig megkapaszkodnak a zátonyon, és új telepeket képeznek.

Tovább olvasom

Zöldinfó

Kihalt a norvég farkas

Létrehozva:

|

Szerző:

Már az 1970-es években kihalt a norvég farkas, a ma Norvégiában és Svédországban található ragadozók valójában Finnországból származnak – állapította meg egy, a genetikai állományt vizsgáló kiterjedt kutatás.

Az emberek valószínűleg 1970 körül eltüntették Norvégia eredeti farkaspopulációját a vadonból – írja a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő portál. “Elkészítettük a világ legnagyobb, a farkasok genetikai állományát vizsgáló kutatását” – mondta Hans Stenoien, a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem (NTNU) Egyetemi Múzeumának igazgatója, a tanulmány vezető szerzője. Az eredmények szerint az eredeti norvég-svéd farkasok genetikai állománya már hiányzik a ma Norvégiában és Svédországban élő állatokból. Néhány Norvégián kívüli állatkertben él még pár eredeti norvég-svéd farkas, de azok már nem állnak szoros rokonságban a ma vadon élő itteni farkasokkal – emelte ki Stenoien. A farkasok mintegy 12 ezer éve érkeztek Norvégiába, amikor a jég elkezdett visszahúzódni. 1970 körül azonban eltűntek a norvég és valószínűleg a svéd tájakról is a vadászat és a mezőgazdaság térnyerése miatt. A következő évtizedben látszólag ismét megerősödött a populáció és ma már több mint 400 farkas él a két ország határvidékén. Ezek az állatok azonban nagy valószínűséggel a Finnországból érkezett egyedek leszármazottai.

A populáció kis mérete miatt a genetikai sokszínűség meglehetősen limitált, emiatt a genetikai problémák könnyebben öröklődnek, a nem kedvező géneket a természetes szelekció nem iktatja ki eredményesen. Mindezek miatt a farkasok sokkal sebezhetőbbek a különböző betegségekkel és örökletes kórokkal szemben – mondta Stenoien. A szakemberek összesen mintegy 1300 genetikai minta alapján vonták le következtetéseiket. A farkasok teljes genetikai anyagát hasonlították össze, nem csak egyes részeit. Az adatok a farkasok és kutyák globális genetikai összetételét mutatják be. A kutyák és a farkasok közeli rokonságban állnak egymással, keveredhetnek és közös utódokat nemzhetnek. A tudósok ezért 56 különböző kutyafajta genetikai mintáját is elemezték és arra jutottak, hogy alig van nyoma a kutyáknak Norvégia és Svédország farkaspopulációjában.

Tovább olvasom

Zöldinfó

Az ammóniakibocsátás csökkentése érdekében vécéhasználatra szoktatják a szarvasmarhákat

Létrehozva:

|

Szerző:

Új-zélandi és német kutatók vécéhasználatra szoktattak szarvasmarhákat, elősegítendő az ammónia, egy közvetetten üvegházhatású gáz kibocsátásának a csökkentését.

A Current Biology című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a német Mezőgazdasági Állatbiológiai Kutatóintézet (FNB) és az Aucklandi Egyetem kutatói bemutatták, miként vettek rá szarvasmarhákat a latrinahasználatra, ami lehetővé teszi ürülékük összegyűjtését és kezelését, ezáltal az ól tisztán tartását, valamint a légszennyezés csökkentését és állatbarát gazdaságok létrehozását – olvasható a Phys.Org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. “Általában azt feltételezik, hogy a szarvasmarha nem képes ürüléke, vizelete kontrollálására. Ám elég okosak és sok mindent megtanulhatnak” – mondta Jan Langbein, az FNB kutatója, a tanulmány társszerzője. A kísérletben az állatok betanítását a kutatók fordítva kezdték, először jutalmazták a borjakat, ha a lekerített latrinába vizeltek, majd nem engedték, hogy az állatok megközelítsék a latrinát, amikor vizelniük kellett. Hogy az állatokat latrinahasználatra ösztönözzék, a kutatók el akarták érni, hogy a borjak a latrinán kívüli vizelést valami kellemetlen tapasztalattal kapcsolják össze. “Ha a latrinán kívül vizeltek, büntetésként először fülhallgatón keresztül borzalmas hangot játszottunk nekik. Azt gondoltuk, hogy ez nem túlságosan, de büntetni fogja őket, ám nem hatott. Ha lelocsoltuk őket vízzel, annak enyhén elrettentő hatása volt” – magyarázta a német kutató.

Hetek alatt a kutatócsoportnak sikerült a 11 borjúból hatot rászoktatnia a latrinahasználatra. A szakemberek szerint a borjak olyan szinten teljesítettek, mint a kisgyerekek, amikor bilire szoktatják őket. Langbein szerint további tréningezéssel a sikerességi arány növelhető. “Tíz, tizenöt, húsz év szarvasmarhakutatás után tudjuk, hogy az állatoknak személyiségük van, és a különböző dolgokat különféleképpen kezelik” – mondta. A kutatók a jövőben eredményeiket ki akarják próbálni valódi szarvasmarha-tenyészetekben és nemcsak az ólban, hanem a szabadban is. Langbein reméli, hogy néhány év múlva valamennyi szarvasmarha használni fogja az illemhelyet. Az állat ürülékében lévő ammónia nem közvetlenül befolyásolja a klímaváltozást, hanem amikor a talajba jut, a mikrobák kéjgázzá alakítják át, amely a harmadik legfontosabb üvegházhatású gáz a metán és a szén-dioxid után. A mezőgazdaság az ammóniakibocsátás legnagyobb forrása, az állattenyésztés adja ennek több mint a felét. Ha képesek vagyunk összegyűjteni a vizelet 10-20 százalékát, azzal már jelentősen csökkenteni tudjuk a gázkibocsátást – hangoztatta Douglas Elliffe, az Aucklandi Egyetem kutatója.

Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák