Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Tíz év alatt több mint négyszeresére nőtt a háztartások hűtési, és több mint ötszörösére a fűtési célú villamosenergia-felhasználása, miközben teljes energiafogyasztásuk 16 százalékkal csökkent – írja az alternativenergia.hu. A változás azonban még nem jelent valódi fordulatot: 2024-ben a földgáz továbbra is a háztartási energiafelhasználás 46 százalékát, a fűtésnek pedig több mint felét adta. Fehér Kinga és Perger András, az Energiaklub szakértői a Másfélfokon megjelent elemzésükben azt mutatják be, hogyan indult el a háztartások lassú elektrifikációja, miért maradt fenn a gázfüggés, és mi kellene ahhoz, hogy a fogyasztás csökkenése tartós szerkezeti átalakulássá váljon.

Az energiaátmenet kulcsa az elektrifikáció, azaz, hogy a fosszilis alapú energiafelhasználást döntően megújuló alapú villamos energiára állítsák át a háztartások is. Az idén nyári hőhullámok idején jelentkező extrém áramigények mentén különösen élesen vetődik fel a kérdés, hogy hol tartanak a háztartások ebben az átmenetben. Az adatokból érdemi változások olvashatóak ki, de az is látszik, hogy sok még a teendő.

A háztartások energiafogyasztásában jelentkező trendek vizsgálatához a Magyar Energetikai- és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) a háztartások végsőenergia -felhasználására vonatkozó, 2015–2024-es adatait hívtuk segítségül, és jelentős változásokra bukkantunk. Egy évtized alatt ugyanis a háztartások hűtési és fűtési áramigénye úgy nőtt több mint négyszeresére, illetve több mint ötszörösére, hogy közben a teljes energia- és fosszilisenergia-felhasználásuk is jelentősen csökkent.

A részletek azonban, mint mindig, most is fontosak. Az energiafelhasználás 16%-os csökkenése szép eredménynek tűnik ugyan, de ezt elsősorban sajnos nem átfogó energiahatékonysági programok eredményének, hanem a 2022-ben bekövetkezett energiaár-emelés, illetve az enyhébb telek hatásának tulajdoníthatjuk. Ezt a gyanúnkat erősíti, hogy a felhasználási célok (fűtés, hűtés, főzés, használati melegvíz-előállítás, világítás és elektromos készülékek) közül a fűtés volt az egyetlen, ahol érdemi (15%-os) csökkenés következett be évtizedes viszonylatban. A többi esetben jellemzően stagnálásról számolhatunk be, igaz, a 2021-es csúcshoz képest minden területen volt kisebb-nagyobb csökkenés.

A klímák térnyerése látványos, de az igazi változás a fűtés terén zajlik

Az egyik felhasználási cél, ahol különösen látványos a változás, az a hűtés. Az utóbbi évek hőhullámainak ismeretében aligha meglepő, hogy a légkondicionálók növekvő elterjedtsége (a lakások immár több mint negyede rendelkezik klímaberendezéssel) az energiafelhasználáson is látszik: a 2015-ben hűtésre fordított energiamennyiség az eredeti 420%-ára, azaz több mint négyszeresére nőtt.

A gyakoribbá és erősebbé váló hőhullámok következtében várhatóan egyre több háztartásban lesz szükség nyáron hűtésre, ami jelentős mértékben terheli a villamosenergia-rendszert. A klimatizálás nemcsak kényelmi kérdés, hanem energiarendszeri és szociális probléma is. Jól mutatja ezt, hogy a nyári csúcsterhelések idején már kormányzati szinten is a lakossági klímahasználat visszafogását szorgalmazzák: Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter mind júniusban, mind az augusztus eleji hőhullám idején arra kérte a lakosságot, hogy a legterheltebb esti órákban (18 és 21 óra között) mérsékeljék a légkondicionálók használatát, mivel az nagymértékben növeli az áramigényt, a hálózati terhelést és ezzel az importigényt.

Márpedig az egyre gyakrabban előforduló forró időszakok miatt növekvő igények még akkor is egyre nagyobb terhet rónak a villamosenergia-rendszerre, ha közben a háztartási naperőművek száma is drámaian növekedett, néhány ezerről 2024 végére közel 300 ezerre (ezen belül a természetes személyekhez tartozó rendszerek száma meghaladta a 255 ezret) Ez a nyári hűtés szempontjából azért lényeges, mert a klímaberendezések fogyasztása jelentős részben éppen a napos, meleg órákban jelentkezik, amikor a napelemes termelés is magas. A napenergia így részben képes fedezni a hűtés növekvő áramigényét, és mérsékelheti a nappali hálózat terhelését. De ez nem oldja meg teljesen a problémát: az esti órákban, amikor a lakások még melegek, de a napelemes termelés már visszaesik, továbbra is megmaradnak a rendszerterhelési kihívások.

Az elektrifikáció célja persze nem a klimatizálás miatt növekvő energiaigények kiszolgálása, hanem a meglévő fosszilis felhasználás kiváltása. Az adatok alapján van okunk szerény örömre: összességében úgy csökkent a háztartások teljes energiaigénye és fosszilis felhasználása, hogy a villamosenergia-igény növekedése csak részben volt köszönhető a hűtés miatt megjelenő többlet áramigénynek, mellette jelentős részben fedezte az energiahordozó-váltást, azaz érdemi átalakulásra is sor került.

Ugyanis a hűtés mellett a fűtés és a főzés esetében is érdemben növekedett az áramfelhasználás. A fűtésnél alacsony bázisról következett be jelentős, a hűtést is meghaladó mértékű, mintegy ötszörös(!) emelkedés, a főzésnél a fosszilisek kismértékű csökkenése mellett másfélszeres növekedés látható az áramfelhasználás terén (igaz, itt módszertani változást is sejthetünk az átalakulás mögött, mivel 2019-ről 2020-ra történt egy jelentős, 50%-os ugrás az adatokban).

Bár a hűtésnél lényegesen kisebb szerepet játszhatnak a háztartási napelemes rendszerek a fűtési igények kiszolgálásában, ez esetben is fontos az összevetés. A szaldóelszámolás miatt ugyanis valószínűleg sokan álltak át áramalapú fűtésre, ahogy a részben fűtésre is használható légkondicionálók, illetve a H-tarifa mentén a főleg fűtésre használt hőszivattyús rendszerek terjedése (2024-re mintegy 1,5 millió és kb. 100 000 darab) is ösztönözte a váltást. A folyamat értelemszerűen növeli a terhelést a villamosenergia-hálózaton, amire fel kell készíteni a rendszereket.

A világítás és az elektromos készülékek fogyasztása lényegében stagnált, hiszen a készülékek számának növekedését nagyrészt ellensúlyozni tudta a javuló energiahatékonyság (pl. LED-es készülékek). A „kütyüzés” terjedése ugyan gyakran az igénynövekedés egyik okaként jelenik meg az energiafelhasználásról szóló vitákban, de az adatok ezt a közhelyes tévhitet nem támasztják alá. A használati melegvíz esetében pedig csökkenés volt megfigyelhető.

Az elektrifikációért, azaz a növekvő áramfelhasználásért döntően tehát nem a hagyományos háztartási áramfogyasztás változása, hanem elsősorban (mintegy 80%-ban) a fűtés a felelős, ezen felül pedig kb. 10-10%-ban a hűtési igények növekedésének és a főzési szokások átalakulásának köszönhető a növekmény. Az elektrifikáció ugyanakkor még nem szorította ki érdemben a fosszilis energiahordozókat a háztartási energiafelhasználásból. A fűtési célú villamosenergia-felhasználás hiába nőtt jelentősen 2015 óta, de a teljes fűtési energiaigényen belül még mindig alacsony arányt képvisel. Vagyis a változás iránya már látszik, de a háztartások energiafelhasználását továbbra is jelentős részben fosszilis energiahordozók határozzák meg.

Csökkenő fosszilis részarány, de a szerkezeti váltás még várat magára

A háztartások teljes energiafelhasználása 2015 óta csökkent, különösen a 2021-es magas szinthez képest. Ennek legfontosabb oka a fűtésre fordított energia mérséklődése: 2015 és 2024 között a fűtési célú energiafelhasználás mintegy 15%-kal esett vissza.

Ez önmagában kedvező irány, de nem jelenti azt, hogy a háztartási energiafelhasználás szerkezete érdemben átalakult volna. A fűtés továbbra is messze a legnagyobb tétel: 2024-ben a teljes háztartási energiafelhasználás közel 70%-át adta. Vagyis a lakossági energiafüggőség, a rezsikitettség és a kibocsátások szempontjából továbbra is az épületek fűtése a kulcskérdés.

Ezen belül a földgáz szerepe továbbra is meghatározó. 2024-ben a földgáz a teljes háztartási energiafelhasználás 46%-át, a fűtési energiafelhasználásnak pedig 53%-át adta. Bár a fűtési célú gázfelhasználás 2022 után látványosan csökkent, 2024-ben még mindig a 2015-ös szint mintegy 92%-án állt. Ez azt mutatja, hogy a gázfüggőség mérséklődött, de nem tört meg. Külön megemlítendő, hogy a használati-melegvíz készítésénél (kb. 7%-kal) még növekedett is a földgázhasználat.

A 2021 utáni visszaesést ezért óvatosan kell értelmezni. A csökkenés mögött nem tartós hatású szerkezeti átalakulás áll. Szerepe lehetett benne a rezsicsökkentés szigorítása miatti fogyasztás-visszafogásnak, az alacsonyabb fűtési hőmérsékletnek, az enyhébb teleknek, illetve más rövid távú alkalmazkodási formáknak is. Ez nem ugyanaz, mint amit egy tömeges épületfelújítási, fűtéskorszerűsítési, a fosszilis alapú rendszerek nagyarányú kiváltását eredményező program jelentene.

Földgázból így is kb. 6%-kal, a leginkább a PB-gázzal azonosítható kőolajtermékekből pedig mintegy 20%-kal használtak a háztartások kevesebbet. A legjelentősebb, leginkább örömteli változás a szénnél következett be: az adatok szerint 10 év alatt a negyedére zsugorodott a felhasználása. Eközben azonban a megújulók (ami itt döntően a tűzifát jelenti) felhasználása is csökkent, 30%-kal. Mivel hazai infrastrukturális adottságok (elavult fűtőberendezések, rossz energiahatékonyságú épületek) mellett a szilárd tüzelőanyag alapú fűtésnek súlyos levegőtisztasági és ökológiai következményei vannak, ez kedvező folyamatnak látszik. Az okok azonban összességében nem teljesen világosak. Valószínűleg szerepet játszhatnak demográfiai változások és technológiaváltás is, de félő, hogy az alulfűtés, illetve a statisztika számára nem feltétlenül látható energiahordozók felhasználása (pl. lopott tűzifa, hulladékégetés) is befolyásoló tényezők voltak.

Mi áll a változás útjában, és mit kell tenni?

A rezsicsökkentés negatívan befolyásolta az energiahatékonysági beruházásokat is. Az alacsonyan tartott energiaárak mellett a háztartások számára kevésbé megtérülő beruházást jelent a szigetelés, a nyílászárócsere vagy a fűtési rendszer korszerűsítése, ezért ezek a beruházások jellemzően elmaradtak vagy későbbre tolódtak. Ennek következménye ma is látszik: a lakásállomány energiaigénye bőven az uniós átlag felett van, a fűtés jelentős részben továbbra is földgázra épül, miközben a háztartások kiszolgáltatottak maradnak az energiaáraknak és a hőhullámoknak is.

Összességében hiába tanúskodnak kedvező folyamatokról az elmúlt évtized adatai, az elindult lassú elektrifikáció mellett a háztartások energiaellátása továbbra is erősen gázfüggő. A következő évek egyik kulcskérdése ezért az lesz, hogyan tudjuk egyszerre kezelni az energiaárak kérdésének, a fosszilisek kiváltásának és a villamosenergia-igények növekedésének hármasát, hogy az ne okozza a hálózati terhelés indokolatlan mértékű növekedését, és ne mélyítse a társadalmi különbségeket. A rezsikérdés szociális alapú rendezése mellett így a kulcskérdés továbbra is az épületek energiaigényének csökkentése lesz. Ehhez alapvetően fontos az épületszigetelés, a nyílászárók cseréje, a megújulók alkalmazása mellett a passzív hűtési és fűtési megoldások (pl. nyáron árnyékolás, a téli időszakban pedig a benapozottság növelése), korszerű fűtési rendszerekre való áttérés, az energiahasználatunk „okos”, dinamikus árazásra épülő átalakítása – és természetesen mindehhez hosszú távon kiszámítható állami támogatási programok és stabil szabályozás szükséges.