Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Lehet 50 év a napelemek élettartama?

Létrehozva:

|

A fenntarthatóság kulcsa nem feltétlenül az újrahasznosítás, az élettartam növelése is igen hatékony lehet.

Az Egyesült Államok Megújuló Energiák Laboratóriumának (NREL) szakértői friss jelentésükben azt írják: az új napelem-alapanyagok iránti kereslet csökkentése érdekében nem a zárt hurkú újrahasznosítást, hanem a modulok élettartamának növelését kell előnyben részesíteni – számol be a PV Magazine. A kutatók vizsgálatukban kifejezetten ezen két megoldás hatásait vetették össze. Esettanulmányként az Egyesült Államokat használták, a csapat 336 forgatókönyvet elemzett, és csak a monokristályos, szilícium alapú modulokra koncentrált.

A szakértők felmérték többek között, hogy 15-50 évnyi élettartam mellett a különböző típusú panelek miként hatnak az új alapanyagok iránti igényre. Emellett a zárt hurkú újrahasznosítás következményeit is tanulmányozták – ezen újrahasznosítási rendszer lényege, hogy az adott anyag korlátlan ideig felhasználható anélkül, hogy veszítene eredeti tulajdonságaiból. A csapat a számítás során azt feltételezte, hogy 2050-re 1,75 terawatt napelemes kapacitás lesz telepítve Amerikában.

Advertisement

Az eredmények alapján az 50 év élettartamú modulok segítségével 3 százalékkal csökkenhet az alapanyagigény a 35 éves élettartamhoz képest, 15 év mellett viszont további 1,2 terawattnyi cserére lenne szükség, hogy 2050-re fenntartsák az 1,75 terawattos célt. Ez jelentősen növelné az új anyagok iránti keresletet, illetve a hulladék mennyiségét, hacsak nem tudnák a napelemek tömegének több mint 95 százalékát újrahasznosítani.

Utóbbi forgatókönyv megköveteli, hogy a hulladékok 100 százalékát begyűjtsék, illetve hogy az újrahasznosítás nagyarányú legyen. A költségek egy ilyen rendszerben rendkívül magasak, és a technológiai kihívás is jelentős, hiszen egyelőre ilyen szinten nem képesek minden napelemrészt újrahasznosítani. A kutatók szerint a fenntartható ellátási láncokra törekedve gyakran az újrahasznosítást tekintik megoldásnak, pedig egyéb megoldások is léteznek. Ezek közé tartozik az élettartam növelése, amely nagyban hozzájárulhat az alapanyagigény mérsékléséhez.

Advertisement

Zöldinfó

Nem pénz kell, hanem technológia – új irányt sürgetnek a klímavédelemben

Óriási üzlet lehet a környezetkímélő élet.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A környezetkímélő életmódban és technológiákban rejlő üzleti lehetőségekről is beszélgetett Áder János volt köztársasági elnök és Kőrösi Csaba, az ENSZ Közgyűlés korábbi elnöke a Kék bolygó című podcast legújabb adásában, amely a YouTube videómegosztó portálon elérhető – írja az alternativenergia.hu. Az epizódban a volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke rámutatott: kijelenthető, hogy a 2015-ös párizsi klímacsúcson (COP) vállalt másfél foknál nagyobb mértékben melegszik az idő globálisan. A Kárpát-medencében pedig még ennél is erőteljesebben. Áder János szavai szerint már 2015-ben sem volt reális, hogy másfél fok alatt tartsák a felmelegedés mértékét, mostanra pedig ez a célkitűzés teljesen reménytelenné vált. “Távolabb vagyunk a párizsi céloktól, mint akkor voltunk” – jelentette ki, hozzátéve: a fosszilis energiahordozók használata azóta is domináns maradt, miközben minden tized fok emelkedés súlyos változásokat jelent itt a Kárpát-medencében is. Kőrösi Csaba, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója elmondta: a koronavírus-járvány idején tapasztalt visszaesés óta ismét növekszik a kibocsátás.

Hangsúlyozta: már rég nem az a kérdés, hogy átlépjük-e a kétfokos emelkedést, hanem hogy mennyivel fogjuk átlépni, és onnan van-e visszaút. “Az már szinte biztos, hogy túllépjük a két fokot”- szögezte le. Egyetértett Áder Jánossal abban, hogy a több tízezres létszámmal – legutóbb az elmúlt év végén – lezajló klímacsúcsok helyett a nagyhatalmak és a világ nagy szennyező államai vezetőinek kellene leülniük és megállapodniuk abban, miként csökkentsék országaik a károsanyag kibocsátást. Rámutatott: az országok egy részénél csökkenő finanszírozó készség, kevesebb ambíció, türelmetlenség és bizalmatlanság figyelhető meg, miközben a kibocsátás és a káros hatások rohamosan emelkednek. A megbeszélések egyre inkább arról szólnak, hogy ki kinek mennyit fizessen – magyarázta Kőrösi Csaba, kiemelve: a klímapolitika terén háromezer milliárd dollár vállalás van érvényben, ha pedig valamennyi, fenntarthatósággal összefüggésbe hozható pénzügyi igényt hozzávesszük, akkor hétezer milliárd dollárt tesznek ki a vállalások. Ennyi pénz nem áll a kormányok rendelkezésére – húzta alá Kőrösi Csaba.

Hozzátette: a donortevékenység minden esetben befektetés kell, hogy legyen. Nem lehet a pénzt egyszerűen odaadni, az intézmények erősítésére, oktatásra van szükség, és olyan projektek kellenek, amelyeknek gazdasági, társadalmi racionalitásuk van – magyarázta. Áder János felvetette: hasznosabb lenne, ha nem pénzt kapnának az országok, hanem technológiát. Energiatároló rendszereket, napelemet vinni talán könnyebb – mondta, jelezve: véleménye szerint ez lehetne a kitörési pont. Kőrösi Csaba kiemelte Kína példáját, ahol kezdetben nem voltak lelkesek a klímavédelem tekintetében, később azonban rájöttek, hogy az átállásból lehet üzletet csinálni, ilyen például az elektromos autók gyártása. A szakember rámutatott: az országok most mind azt keresik, hogyan lehet egyszerre megfelelni a versenyképesség, a biztonság és a fenntarthatóság elvárásainak.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák